Brüsszeli buborék

Öt évvel ezelőtt történt a brüsszeli kettős terrortámadás. Először a repülőtéren, majd pedig az egyik metróállomáson robbant pokolgép. 32 halálos áldozata volt az öngyilkos támadásoknak, ez Belgium történelmének legsúlyosabb ilyen jellegű merénylete. A tettesek öngyilkos merénylők voltak, a támadást az Iszlám Állam vállalta magára.

Szubjektív emlékképek arról a napról és az azóta eltelt időszakról.

A füst

Egy piros lámpánál álltam az autóval, éppen a metró szellőzője fölött, Brüsszelben, az uniós negyedben. 2016. március 22-én kilenc óra után kicsivel. Kékes füst jött a szellőzőnyílásból, lassan terjedt az autó körül, mindefelé útnak indult a négy sávos úton. Pár pillanatig tartott ez a tétovaság. Aztán kitört a pánik, emberek rohantak az egyik irányból, megállt a közlekedés. Másfél órával voltunk az első, repülőtéri robbantás után, és nem sokkal a másik támadást követően, amelyet egy metrómegállóban hajtottak végre. Attól a megállótól voltam én pár száz méterre, a föld alól előbukkanó füst a robbantásból származott. A tudósítónak persze ilyenkor is tudósítania kell, úgyhogy kinéztem egy biztonságos pontot, a miniszterelnöki hivatal előtt. Ez nem volt messze onnan, ahol álltam – persze akkor már jöttek a hírek az újabb robbantásról. Azt viszont senki sem tudta, hogy lesz-e következő. A miniszterelnöki hivatal természetesen egy jó terrorista célpont, de arra gondoltam, akkor ennek megfelelően védik is. Szóval a következő pár órát ott töltöttem, a család biztonságban volt, mindenkit bezártak munkahelyre, iskolába. A hangulat azonban hihetetlenül feszült volt. Mindenki úgy nézett a másikra, mint potenciális terroristára. Miközben az egész városban megállt az élet, rendőrautók, katonai autók, mentőautók százai cirkáltak, szirénázás mindenhonnan, helikopterek a levegőben. És hiába rohangáltak állig felfegyverzett kommandósok körülötted azért, hogy megvédjenek, a kiszolgáltatottság volt a legerősebb érzés azon a napon.

Molenbeek

A támadás előtt és azt követően is viszonylag sokat jártam Brüsszel Molenbeek kerületében, amely a világ minden pontján terroristafészekként, a dzsihadisták menedékeként szerepelt a híradásokban. Focimeccsekre jártam oda elsősorban, az RWD Molenbeek egy nagy hagyományokkal bíró klub, 12 ezres stadionnal, pár viharos és csődökkel tarkított év után akkor éppen a belga ötödosztályban játszottak, jelenleg a másodosztályban erős középcsapatnak számítanak. A Molenbeek valamikor a hetvenes években bajnokságot is nyert, az akkori csapat ma is élő tagjait mint valami ereklyét minden meccs előtt körbehordozzák és megünneplik. Mert a klub jelmondata: „A legenda sosem hal meg”. De az is tény, Molenbeekben húzódtak meg a brüsszeli és a párizsi terrortámadások kitervelői, végrehajtói, a kerületben működő mecsetek pedig a fanatikus iszlám híveinek találkozóhelye és kiképzőközpontja volt. Azért a múlt idő, mert az elmúlt években elég nagy tisztogatást hajtottak végre a kerületben a rendőrök, nagyon sok embert tartóztattak le, sokakat figyelnek meg ma is a nap 24 órájában. Az a metróvonal, amelyen a robbantás törént, átmegy Molenbeeken is, vagyis a merénylők tudták, hogy a mintegy felerészben muszlimok lakta városrész lakói közül is sokan a szerelvényen utazhatnak. Az egyik áldozat például egy háromgyermekes muszlim óvónő volt. Ezért is mondhatjuk, hogy a terroristák nem szabadságharcosok, hanem gyáva gyilkosok. Molenbeek most is gyakran bekerül a hírekbe. Nemcsak a focicsapat, és nemcsak a Molengeek nevű startup-közösség miatt, hanem a kábítószerfogyasztásnak, az utcai balhéknak köszönhetően is. De a dzsihadizmusról kevesebbet lehet hallani. Nyilvánvalóan nem tűntek el, sokkal valószínűbb, hogy a közösségi értékeket, a többségi társadalmat el nem fogadók máshol élik ki pusztító hajlamaikat. Drogoznak, vagy szilveszterkor autókat gyújtogatnak. Persze ilyenkor kiderül, hogy ezeknek a fiataloknak semmi közük semmilyen valláshoz.

A társadalom

Egy olyan világból érkezve, ahol minden devianciának büntetés a jutalma, nem is lehet megérteni, hogyan gondolkodnak a belgák. Függetlenül attól, hogy a háromnyelvű országban melyik nyelvi közösséghez, vagy melyik valláshoz tartoznak. A társadalmi problémákra ugyanis a társadalom is válaszokat ad, és igyekszik közösségként reagálni. Úgyhogy nemcsak abból áll a terrorellenes küzdelem, hogy összefogdossák a gyanús elemeket és bezárják őket, hanem abból is, hogy kézen fogják azokat, akik kísértésbe eshetnek. Intézményrendszerek, tanárok, edzők, lelkészek, imámok, sportolók és zenészek hálózata figyeli, hogy kik azok, akiket megkörnyékezhetnek a terroristák, akik kiábrándultak a világból és az életükből. Beszélgetnek velük, igyekezve bevonni őket a közösségbe. Vagyis a megoldás keresése nemcsak arról szól, hogy szűnjön meg a probléma, hanem arról is, hogy szerezzünk belőle tapasztalatokat, építkezzünk a jövőre nézve, és értsük meg, mi és miért történik. Még akkor is, ha ez sokkal macerásabb, drágább és néha reménytelennek tűnik.

Nagy erővel folyik a Fidesz helykeresése az európai politikai palettán. Míg az Európai Néppártban érezhetően fellélegeztek a fideszesek távozásával, a konzervatív, nemzeti radikális, populista oldalon élénk szervezkedés folyik – egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy mi lesz mindennek a kimenetele. Mindenesetre a Fideszt leginkább a felfüggesztett néppárti párttagsága akadályozza a szövetségkötésben.

Nem hivatalosan, de napirenden van a Fidesz képviselőinek csatlakozása az Európai Konzervatívok és Reformerek Szövetségéhez (ECR) – erősítette meg a Szabad Európának egy belső forrás Brüsszelben. A hivatalos tárgyalásoknak jelenleg objektív akadálya van, mégpedig a Fidesz tagsága az Európai Néppártban – tette hozzá.

A fideszes képviselők ugyan kiléptek az Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakciójából, de továbbra is tagok az ernyőszervezetben, vagyis a párt páneurópai szövetségében. Ahol már két éve felfüggesztették a Fidesz tagságát, azonban a kizárásról dönteni jogosult Politikai Gyűlést a koronavírus-járvány miatt nem tudták összehívni. Egyelőre tartja magát az az álláspont, hogy ilyen horderejű ügyben csak személyes találkozón lehet döntést hozni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint ez júniusban következhet be leghamarabb.

Ehhez kapcsolódóan:

Populistákkal is tárgyal az EP-ben helyet kereső Fidesz

A konzervatív kapcsolat

Az ECR-ben folyó történésekre rálátó informátorunk szerint a magyar és a lengyel kormánypárt (Jog és Igazságosság – PiS) közötti kapcsolat alapozza meg a jelenlegi informális egyeztetéseket, ugyanakkor forrásunk sem tagadja, hogy ez feszültségeket szül a képviselőcsoporton belül. Vannak ugyanis olyan nemzeti delegációk, amelyek egyáltalán nem nézik jó szemmel a Fidesz esetleges érkezését, merthogy nem értenek egyet a magyar kormány politikájával, s ez az eddigi európai parlamenti vitákban is megmutatkozott.

Az egyik ilyen képviselőcsoport az a három belga politikus, akik a flamand nacionalista párt, az Új Flamand Szövetség (N-VA) képviselői, Egyikük, a burkina fasói születésű Assita Kanko azt mondta a Knack című lapnak, egyáltalán nem várja, hogy a Fidesz csatlakozzon. Párttársa, Geert Bourgeois pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az N-VA mindig is támogatta a jogállamiság tiszteletben tartása és az uniós pénzek összekapcsolását. Olyannyira, hogy az Európai Parlament tárgyalódelegációját, amely ebben az ügyben hajthatatlannak bizonyult a tagállamokkal szemben, a harmadik N-VA-s képviselő, Johan van Overtveldt vezette.

Más forrásunk szerint nem a belga az egyetlen nemzeti delegáció, amely fontolóra venné a távozását az ECR-ből, ha a Fidesz náluk kötne ki.

Ehhez kapcsolódóan:

Újraszervezné a brüsszeli jobboldalt a Fidesz

Magyar-lengyel-olasz erőtér

Ugyanakkor sok jel utalt egy formálódó Orbán-Kaczinsky-Salvini erőközpontra, vagyis a Fidesz, a lengyel PiS és az olasz Lega közös frakciójára. Erre utalt Matteo Salvini is legújabb, a Facebook-oldalán közzétett nyilakozatában, amelyben arról beszélt, hogy a lengyelekkel és a magyarokkal új európai parlamenti képviselőcsoporton „dolgozik”. A Legának 27 képviselője van, jelenleg az EU-szkeptikus, populista Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoport tagjai, amely velük együtt 74 székkel rendelkezik az EP-ben. A PiS-nek szintén 27 képviselője van a 62 fős ECR-ben, vagyis a három politikai erő 66 képviselővel rendelkezik. Az önálló parlamenti frakció alakításához 25 képviselőre van szükség, akik legalább hét országot képviselnek. Mindkét frakcióból tudnának még politikusokat elcsábítani, ez azonban azzal a veszéllyel járna, hogy egyik vagy másik képviselőcsoport is megszűnne. De a parlamenti matematika szerint Orbánék akár egy 100 fős frakciót is össze tudnának hozni, amely az EP harmadik legnagyobb csoportosulása is lehetne. Mindez azonban nem változtat azon, hogy még ennyi képviselővel sem lenne semmilyen folyamatra ráhatása ennek a szövetségnek, mert a 705 EP-képviselő nagy többsége tagja azon négy párt egyikének, melyek jelenleg a koalícióban hozzák meg a döntéseket.

A kapcsolatok szorosabbra fűzésének egyik tagadhatatlan jele volt, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter három hónappal ezelőtt meglátogatta három szélsőjobboldali párt vezetőjét Hollandiában, Dániában és Finnországban. Mindhárman rendelkeznek európai parlamenti mandátummal és hazájukban semmilyen kormányzati tisztséget nem töltenek be – ezért is visszás, hogy a magyar külügyminiszter a magyar adófizetők pénzén, különgéppen bonyolította le ezeket az egyeztetéseket.

Ehhez kapcsolódóan:

Kilép a Fidesz az Európai Néppárt frakciójából

A függetlenség ára

A fideszes politikusokat az EP honlapján már a függetlenek közé sorolják, korábban több fideszes politikus is úgy nyilatkozott, hogy egyelőre maradnak is függetlenek – jelenleg más választásuk nincs is. A frakcióból történő kilépéssel elveszítették három bizottsági alelnöki pozíciójukat, és jelenleg egyetlen bizottsági tagsággal sem rendelkeznek. Utóbbi később változni fog, minden képviselőt megillet a szakbizottsági munkában való részvétel joga.

Azonban korántsem biztos, hogy azokban a bizottságokban kapnak helyet, ahol szeretnének dolgozni, inkább olyan pozíciókhoz juthatnak majd, amelyekre a frakciókhoz tartozó képviselők nem tartanak igényt. Függetlenként bizottsági elnöki posztban nem reménykedhetnek, de még alelnöki tisztségre sincs túl sok esélyük. Nagy valószínűséggel nem lesznek jelentéstevők, vagy árnyék-jelentéstévők sem, vagyis egy-egy téma parlamenti előadói.

Járóka Lívia fideszes EP-képviselő viszont maradhat a parlament alelnöke, mert őt ugyan a Néppárt jelölte erre a posztra, de már a parlament választotta meg. Ez az állapot jövő év elejéig maradhat fenn, akkor, a ciklus félidejében osztják újra a pozíciókat. Várhatóan addigra már a Fidesznek is megszűnik a néppárti tagsága: vagy kilépnek, vagy kizárják őket. Ugyancsak komoly veszteség a Fidesz számára, hogy a plenáris üléseken sokkal kevesebb felszólalási időt kapnak majd.

Ekkor nyílhat meg az esély az újraszerveződésre és Orbán nagy álmának, a páneurópai nemzeti konzervatív szövetségnek a megvalósítására, amelyet már a 2019-es EP-választások előtt is dédelgetett. A helyzet azonban abból a szempontból nem változott, hogy ez a vonulat csak a Fidesszel lett erősebb, ami – mint fentebb részleteztük – nem biztosít tényleges befolyást ennek a csoportnak. A magyar miniszterelnök által remélt európai politikai átrendeződés, a szélsőjobboldali pártok áttörésszerű megerősödése a hagyományos irányzatokkal szemben ugyanis egész egyszerűen nem történt meg.

Ehhez kapcsolódóan:

Szélsőjobb kormány és összeesküvés-elméletek - jelentés Magyarországról