Nagy erővel folyik a Fidesz helykeresése az európai politikai palettán. Míg az Európai Néppártban érezhetően fellélegeztek a fideszesek távozásával, a konzervatív, nemzeti radikális, populista oldalon élénk szervezkedés folyik – egyelőre azonban nem lehet tudni, hogy mi lesz mindennek a kimenetele. Mindenesetre a Fideszt leginkább a felfüggesztett néppárti párttagsága akadályozza a szövetségkötésben.
Nem hivatalosan, de napirenden van a Fidesz képviselőinek csatlakozása az Európai Konzervatívok és Reformerek Szövetségéhez (ECR) – erősítette meg a Szabad Európának egy belső forrás Brüsszelben. A hivatalos tárgyalásoknak jelenleg objektív akadálya van, mégpedig a Fidesz tagsága az Európai Néppártban – tette hozzá.
A fideszes képviselők ugyan kiléptek az Európai Néppárt (EPP) parlamenti frakciójából, de továbbra is tagok az ernyőszervezetben, vagyis a párt páneurópai szövetségében. Ahol már két éve felfüggesztették a Fidesz tagságát, azonban a kizárásról dönteni jogosult Politikai Gyűlést a koronavírus-járvány miatt nem tudták összehívni. Egyelőre tartja magát az az álláspont, hogy ilyen horderejű ügyben csak személyes találkozón lehet döntést hozni. A Frankfurter Allgemeine Zeitung szerint ez júniusban következhet be leghamarabb.
A konzervatív kapcsolat
Az ECR-ben folyó történésekre rálátó informátorunk szerint a magyar és a lengyel kormánypárt (Jog és Igazságosság – PiS) közötti kapcsolat alapozza meg a jelenlegi informális egyeztetéseket, ugyanakkor forrásunk sem tagadja, hogy ez feszültségeket szül a képviselőcsoporton belül. Vannak ugyanis olyan nemzeti delegációk, amelyek egyáltalán nem nézik jó szemmel a Fidesz esetleges érkezését, merthogy nem értenek egyet a magyar kormány politikájával, s ez az eddigi európai parlamenti vitákban is megmutatkozott.
Az egyik ilyen képviselőcsoport az a három belga politikus, akik a flamand nacionalista párt, az Új Flamand Szövetség (N-VA) képviselői, Egyikük, a burkina fasói születésű Assita Kanko azt mondta a Knack című lapnak, egyáltalán nem várja, hogy a Fidesz csatlakozzon. Párttársa, Geert Bourgeois pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy az N-VA mindig is támogatta a jogállamiság tiszteletben tartása és az uniós pénzek összekapcsolását. Olyannyira, hogy az Európai Parlament tárgyalódelegációját, amely ebben az ügyben hajthatatlannak bizonyult a tagállamokkal szemben, a harmadik N-VA-s képviselő, Johan van Overtveldt vezette.
Más forrásunk szerint nem a belga az egyetlen nemzeti delegáció, amely fontolóra venné a távozását az ECR-ből, ha a Fidesz náluk kötne ki.
Magyar-lengyel-olasz erőtér
Ugyanakkor sok jel utalt egy formálódó Orbán-Kaczinsky-Salvini erőközpontra, vagyis a Fidesz, a lengyel PiS és az olasz Lega közös frakciójára. Erre utalt Matteo Salvini is legújabb, a Facebook-oldalán közzétett nyilakozatában, amelyben arról beszélt, hogy a lengyelekkel és a magyarokkal új európai parlamenti képviselőcsoporton „dolgozik”. A Legának 27 képviselője van, jelenleg az EU-szkeptikus, populista Identitás és Demokrácia (ID) képviselőcsoport tagjai, amely velük együtt 74 székkel rendelkezik az EP-ben. A PiS-nek szintén 27 képviselője van a 62 fős ECR-ben, vagyis a három politikai erő 66 képviselővel rendelkezik. Az önálló parlamenti frakció alakításához 25 képviselőre van szükség, akik legalább hét országot képviselnek. Mindkét frakcióból tudnának még politikusokat elcsábítani, ez azonban azzal a veszéllyel járna, hogy egyik vagy másik képviselőcsoport is megszűnne. De a parlamenti matematika szerint Orbánék akár egy 100 fős frakciót is össze tudnának hozni, amely az EP harmadik legnagyobb csoportosulása is lehetne. Mindez azonban nem változtat azon, hogy még ennyi képviselővel sem lenne semmilyen folyamatra ráhatása ennek a szövetségnek, mert a 705 EP-képviselő nagy többsége tagja azon négy párt egyikének, melyek jelenleg a koalícióban hozzák meg a döntéseket.
A kapcsolatok szorosabbra fűzésének egyik tagadhatatlan jele volt, amikor Szijjártó Péter külügyminiszter három hónappal ezelőtt meglátogatta három szélsőjobboldali párt vezetőjét Hollandiában, Dániában és Finnországban. Mindhárman rendelkeznek európai parlamenti mandátummal és hazájukban semmilyen kormányzati tisztséget nem töltenek be – ezért is visszás, hogy a magyar külügyminiszter a magyar adófizetők pénzén, különgéppen bonyolította le ezeket az egyeztetéseket.
A függetlenség ára
A fideszes politikusokat az EP honlapján már a függetlenek közé sorolják, korábban több fideszes politikus is úgy nyilatkozott, hogy egyelőre maradnak is függetlenek – jelenleg más választásuk nincs is. A frakcióból történő kilépéssel elveszítették három bizottsági alelnöki pozíciójukat, és jelenleg egyetlen bizottsági tagsággal sem rendelkeznek. Utóbbi később változni fog, minden képviselőt megillet a szakbizottsági munkában való részvétel joga.
Azonban korántsem biztos, hogy azokban a bizottságokban kapnak helyet, ahol szeretnének dolgozni, inkább olyan pozíciókhoz juthatnak majd, amelyekre a frakciókhoz tartozó képviselők nem tartanak igényt. Függetlenként bizottsági elnöki posztban nem reménykedhetnek, de még alelnöki tisztségre sincs túl sok esélyük. Nagy valószínűséggel nem lesznek jelentéstevők, vagy árnyék-jelentéstévők sem, vagyis egy-egy téma parlamenti előadói.
Járóka Lívia fideszes EP-képviselő viszont maradhat a parlament alelnöke, mert őt ugyan a Néppárt jelölte erre a posztra, de már a parlament választotta meg. Ez az állapot jövő év elejéig maradhat fenn, akkor, a ciklus félidejében osztják újra a pozíciókat. Várhatóan addigra már a Fidesznek is megszűnik a néppárti tagsága: vagy kilépnek, vagy kizárják őket. Ugyancsak komoly veszteség a Fidesz számára, hogy a plenáris üléseken sokkal kevesebb felszólalási időt kapnak majd.
Ekkor nyílhat meg az esély az újraszerveződésre és Orbán nagy álmának, a páneurópai nemzeti konzervatív szövetségnek a megvalósítására, amelyet már a 2019-es EP-választások előtt is dédelgetett. A helyzet azonban abból a szempontból nem változott, hogy ez a vonulat csak a Fidesszel lett erősebb, ami – mint fentebb részleteztük – nem biztosít tényleges befolyást ennek a csoportnak. A magyar miniszterelnök által remélt európai politikai átrendeződés, a szélsőjobboldali pártok áttörésszerű megerősödése a hagyományos irányzatokkal szemben ugyanis egész egyszerűen nem történt meg.