Ukrán ügyészek, nyugati jogi szakértők és újságírók dolgoznak az orosz háborús bűncselekmények dokumentálásán. A totális invázió megindítása után három évvel az illetékesek szerint már hegyekben állnak a bizonyítékok.
Holttestek hevertek Bucsa utcáin; hadifoglyokat végeztek ki, és a holttesteket visszaküldték Ukrajnának; vérfürdő, miután orosz ballisztikus rakéta talált el egy vonatot; ukrán gyermekek, akiket orosz családok fogadtak örökbe a szüleik tudta nélkül – egyre csak bővül az állítólagos atrocitások, háborús és emberiség elleni bűncselekmények listája több mint három évvel az Ukrajna elleni orosz invázió megindítása után.
Semmi garancia nincs rá, hogy ezek miatt valaha is bírósági eljárás indul Kijevben, Hágában vagy bárhol máshol. Az orosz parancsnokok nem mutatnak semmi hajlandóságot a vádak kivizsgálására, sőt a Kreml ki is tüntetett ilyen bűnökkel vádolt katonai egységeket. A Nemzetközi Büntetőbíróság pedig – amelyet Moszkva semmibe vesz és Washington is élesen kritizál – egyre nagyobb akadályokba ütközik.
Az ukrán nyomozók és a nyugati támogatók mégis azon fáradoznak, hogy bizonyítékokat gyűjtsenek és hiteles büntetőügyeket állítsanak össze: több mint 153 ezer bűncselekményről indítottak már aktát. „Számunkra csak idő kérdése, hogy mikor kerülnek ezek a bíróság elé. A történelmi példák azt mutatják, hogy évekbe telhet, de ezek nem fognak feledésbe merülni” – mondta Jurij Bjelouszov, a háborús bűnökkel kapcsolatos ukrajnai nyomozást vezető ügyész.
Íme öt a legkirívóbb háborús bűncselekmények közül.
Hová tűntek a gyerekek?
A Nemzetközi Büntetőbíróság által indított két eljárás közül az első azzal a szisztematikus, magas szintű kampánnyal foglalkozott, amelynek keretében ukrán gyerekeket szállítanak el a megszállt területekről Oroszországba. A törvényszék 2023. március 17-én nemzetközi elfogatóparancsot adott ki Vlagyimir Putyin orosz elnök és gyermekjogi biztosa, Maria Lvova-Belova ellen a jogellenes deportálások miatt.
Az ukrán hatóságok mintegy húszezer eltűnt vagy Oroszországba kényszerített kiskorút tartanak nyilván. Jogvédők, újságírók és nyomozók is dokumentálták a kampányt, amelynek során ukrán gyerekeket hurcoltak el a megszállt ukrán területekről.
Orosz tisztségviselők gyakran humanitárius gesztusként állítják be a gyakorlatot, mondván, hogy a megszállt területeken élő gyerekeket csak biztonságba helyezik. Ugyanakkor az orosz hatóságok nem sok követ mozgatnak meg, hogy azonosítsák az érintettek szüleit vagy rokonait, ráadásul a nyomozók szerint „rendszerszintű programot folytatnak a kikényszerített örökbefogadás és nevelőszülőség érdekében”. Bizonyos esetekben a gyerekeket nyári táborba vitték Belaruszba, ahol oroszbarát oktatásnak és propagandának voltak kitéve.
Holttestek az utcán
Az invázió első heteiben az orosz hadsereg erős ellenállásba ütközött, különösen Kijevtől északra, ezért a parancsnokok elrendelték az egységek visszavonását onnan. Miután a megszállók elvonultak, a fővároshoz közeli Bucsában több száz civil halottat találtak az utcán, a pincékben, a sikátorokban. Sokakat lelőttek, egyes holttesteknek össze volt kötözve a két keze. Nem messze onnan, Irpinyben a hatóságok több tucat újonnan ásott sírra bukkantak helyi civilek földi maradványaival.
A bucsai és irpinyi felvételek sokkolták a világot, megtorpedózták a Kijev és Moszkva közötti tűzszüneti tárgyalásokat, tovább erősítették az Ukrajna melletti szolidaritást.
Külső szakértők szerint a bizonyítékok egyértelműen háborús bűnökre utalnak. Az Egyesült Államok később a mészárlás miatt vízumtilalmat rendelt el egy orosz légi deszantos ezred parancsnokával szemben, aki Bucsában állomásozott. Ukrajnában huszonegy orosz katona ellen emeltek vádat a Bucsában elkövetett háborús bűnök miatt.
Nem sokkal később Putyin kitüntette a környéket megszálló és a civilek meggyilkolásában valószínűleg részt vevő 64. gépesített lövészdandárt.
Célkeresztben az energetikai infrastruktúra
Oroszország a kezdeti kudarcok után újrakalibrálta inváziós terveit. Az ukrajnai hadműveleteket akkor irányító Szergej Szurovikin nagyszabású rakéta- és légicsapásokat rendelt el a katonai célpontok mellett a polgári infrastruktúra ellen is. Később menesztették, a stratégia azonban továbbra is él.
Az orosz hadsereg a mai napig manőverező robotrepülőgépekkel, rakétákkal, drónokkal és tüzérséggel támadja a polgári létesítményeket, aminek célja sokak szerint a lakosság demoralizálása és kimerítése. Súlyos károkat szenvedett az elektromos hálózat, különösen a téli hónapokban lövik nagy erőkkel a különböző erőműveket, transzformátorokat és távvezetékeket.
Tavaly márciusban a Nemzetközi Büntetőbíróság újabb orosz vezetők ellen adott ki elfogatóparancsot: Viktor Szokolov admirális és Szergej Kobilas altábornagy ellen, akiket háborús bűncselekményekkel és az energetikai infrastruktúra támadásával vádolnak.
Általánosságban elmondható, hogy a nemzetközi humanitárius jog tiltja a polgári célpontok támadását, amennyiben nincs rá igazolható ok katonai szempontból. Ha például egy katonai egység egy erőműben rejtőzködik, akkor célba lehet venni.
Harctéri kivégzések
Olekszandr Matszijevszkij, az ukrán területvédelmi erők katonája 2022 decemberében eltűnt, egysége éppen az orosz hadsereg bahmuti előrenyomulásának megállításáért harcolt. Három hónappal később rövid videó jelent meg orosz Telegram-csatornákon, amelyen ő látható, amint egy frissen kiásott gödörben áll, szív egyet a cigarettájából, és azt mondja: „Dicsőség Ukrajnának!”, mire lelövik. Nemzeti hősként ünnepelték a hazájában. Szakértők szerint ő is háborús bűncselekmény áldozata.
A nemzetközi jog értelmében tilos a hadifoglyok azonnali, ítélet nélküli kivégzése, ezt az Oroszország és Ukrajna által is aláírt genfi egyezmény is rögzíti.
Az ENSZ szerint 2022 februárja óta legkevesebb hetvenegy ukrán hadifoglyot végeztek ki az orosz erők, legalább huszonegy hadifogoly halt meg orosz fogságban, emellett több százan számoltak be kínzásról, szexuális erőszakról.
Ám Ukrajna sem teljesen ártatlan. Az ENSZ szerint huszonhat orosz hadifoglyot végeztek ki 2022-ben és 2023-ban, illetve bántalmazásokról is érkeztek beszámolók.
Vérfürdő a vasútállomáson
2022. április 8-án reggel több százan várakoztak a donyecki Kramatorszk vasútállomásán, amikor a területet eltalálta egy kazettás robbanófejjel szerelt Tocska ballisztikus rakéta. Legalább ötvennyolc ember életét vesztette, több mint százan megsebesültek. Ez volt az egyik legtöbb civil halálos áldozatot követelő támadás a háborúban. Bár az orosz és az ukrán hadsereg is rendelkezik ilyen rakétákkal, a bizonyítékok egyértelműen az orosz félre mutattak. Moszkva tagadta, hogy ő állt volna a támadás mögött.
Az erőművekhez hasonlóan a nemzetközi humanitárius jog tiltja civilek vagy a polgári infrastruktúra szándékos célba vételét. Azt is megköveteli, hogy a katonai parancsnokok tudatosan törekedjenek arra, hogy elkerüljék az ilyen helyszínek támadását.
De ez messze nem az egyetlen eset, amelyben polgári létesítmények bombázásakor emberek haltak meg. Tavaly júliusban például egy kijevi gyermekkórházat ért orosz rakétacsapás, bár nem tudni, hogy szándékos volt-e.
Emberi jogi aktivisták szerint Mariupol orosz ostroma 2022 februárja és májusa között szintén háborús bűncselekménynek minősül; ennek során civilek ezrei haltak vagy sebesültek meg, százezrek maradtak hetekig víz és áram nélkül.
Az ENSZ szerint 2022 februárja óta több mint 12.600 civil halt meg; tavaly meredeken emelkedett 2023-hoz képest a polgári áldozatok száma.
Bjelouszov hangsúlyozta, hogy a nyomozók gyakran szembesülnek egy másik fenyegetéssel, amely maga is háborús bűncselekménynek minősülhet: „Az orosz erők gyakran alkalmaznak úgynevezett dupla csapást, vagyis megtámadnak egy helyszínt, várnak harminc-negyven percet a mentők, a rendőrök és az ügyészek megérkezésére, majd újra lecsapnak. (…) Ezekben a másodlagos csapásokban már vesztettünk el nyomozókat, mások pedig a háborús bűnök dokumentálása közben sebesültek meg.”
