Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Brüsszeli buborék

 A diadalív ezerszer megörökített látószögből
A diadalív ezerszer megörökített látószögből

Játszóterek, szökőkút, focipályák, étterem, múzeumok, sok-sok szobor és még egy mecset is van abban a brüsszeli parkban, amely a belga fővárosban élők egyik kedvenc találkozóhelye. Legyen szó baráti összejövetelről, családi eseményről, haverok közötti focimeccsről, szabadtéri edzésről vagy romantikus randevúról az aktuális nagy Ő-vel. A park hamarosan nagyszabású ráncfelvarráson esik át az ország kétszázadik születésnapjára.

Brüsszelben nagyon sok park van. A várost környező fás-bokros-tisztásos-kastélyos területek a kirándulások kiváló terepe, ahol itt-ott kultúrtörténeti emlékekre lehet bukkanni. Vagy ha azokra nem, akkor túrázókra és lovasokra biztosan. A városi parkok célja inkább a közösségépítés, de ezt mindjárt meg is cáfolom, mert sportolni éppen úgy lehet ezekben a parkokban, mint piknikezni. A sok közül talán a legjellegzetesebb brüsszeli park a Cinquantenaire Park, hollandul Jubelpark, ezek körülbelül annyit tesznek, hogy ötvenedik, illetve jubileumi park. 1880-ban avatták fel, ezzel meg is magyaráztuk az elnevezést. Belgiumnak mint országnak a történelme 1830-tól számolódik, tehát ötven évvel később épp az ország ötvenedik születésnapját ünnepelték. Ez viszont azt jelenti, hogy kilenc év múlva Belgium kétszáz éves lesz – vagyis itt az ideje egy alapos parkrekonstrukciónak. Ezt a napokban jelentették be, mai árakon számolva 200-250 millió eurót fognak költeni erre.

A diadalív árnyékában

A Cinquantenaire valóban nagyon fontos része a brüsszeli mindennapoknak, ezért a felújítását is kiemelt figyelem övezi, amellett hogy – és ez nyilván nem belga tulajdonság – mindenki utálja a felújításokkal kapcsolatos lezárásokat, korlátozásokat, zajt, port, egyebeket. Márpedig hamarosan az idilli állapotoknak vége. De addig vegyük gyorsan sorra, mi minden van a parkban; valószínűleg a teljesség igénye nélkül.

Egy utasszállító gép a repülőmúzeumban
Egy utasszállító gép a repülőmúzeumban

A leglátványosabb része minden bizonnyal a közepén lévő diadalív. Aki francia/római mintázatokat vél rajta felfedezni, jó úton jár a megfejtés felé. Ennek a két szárnyában múzeumok vannak, az egyik oldalon a Belgium történelmét bemutató, inkább katonai jellegű múzeum és a repüléstörténeti múzeum, szemben pedig az Autoworld. Ezek közül szerintem a legjobb a repülőgépekkel kapcsolatos, amely egyrészt ingyenes, másrészt a plafonról egy utasszállítót lógatnak le – szóval elég látványos. A parknak ez a része szolgál különböző rendezvények helyszínéül is, nagy tágas-ligetes terület. Kevéssé ismert tény, hogy itt ettem először és eleddig utoljára sült szöcskét.

A harminchektáros park a futók kedvelt helye, viszonylag kicsi a lejtése/emelkedése, körben kényelmes futóútvonalat alakítottak ki. Van más sportolási lehetőség is, például egy elég gyatra állapotban lévő nagy, füves focipálya, amelyen a fű csak nyomokban van jelen, leginkább homokos a talaj. Körben viszont egy négyszáz méteres rekortánon lehet róni a köröket. Vannak kis pályák is, focizni és kosárlabdázni lehet rajtuk, de elég nehéz olyan időpontban odamenni, ami nem számít extrémnek, és helyet is talál az ember a baráti meccsekre.

A park közepén felbukkan egy négysávos út
A park közepén felbukkan egy négysávos út

Ami még érdekes, hogy a park alatt fut a városból kivezető út. Az ember az uniós negyed közepén lemegy a föld alá, pár perc múlva pedig vagy az autópályán, vagy a park túloldán találja magát, mert van egy föld alatti elágazás is. Illetve valamilyen okból a park közepén megnyitottak egy részt, ahol a kétszer két sávos út feljön egy kicsit a felszínre. Az embernek az az érzése, hogy csak azért csinálták, hogy az autósok is tudjanak gyönyörködni néhány másodpercig a diadalívben. Mindenesetre a brüsszeliek abban bíznak, hogy a felújítás során ez végérvényesen eltűnik. Az egyik sarokban van egy nagy szabadtéri vendéglátóhely, de elszórva különböző árusoknál is lehet vásárolni.

A mecset esete

Szánjunk egy egész részt a legkülönösebb sorsú épületnek: a brüsszeli nagy mecsetnek. Mert ez is itt van, a park egyik sarkában. A mecset eredetileg a belga gyarmatosításra emlékeztető keleti pavilon volt, amelyet a parkkal együtt építettek, tehát 1880-ban adták át. A belsejében egy hatalmas festmény volt, amely a Kairói panoráma címet viselte.

A park része a kalandos sorsú nagy mecset is
A park része a kalandos sorsú nagy mecset is

A XX. században azonban az épület állapota rohamosan romlott, míg végül 1967-ben az akkori belga király 99 évre, bérleti díj kikötése nélkül kölcsönadta a szaúdi királynak. A mecsetet innentől Szaúd-Arábiából finanszírozták, évtizedekig működött ebben a rendszerben mindenféle különösebb gond nélkül. Amikor a világban egyre jobban elterjedt a fundamentalista iszlám, kiderült, hogy a brüsszeli nagy mecset ennek az egyik nyugat-európai szellemi központja. Például kilenc ember, aki kapcsolatban állt a mecsettel, az Iszlám Állam harcosaként utazott Szíriába.

Arra is volt példa, hogy a mecset egyik vezetőjét kiutasították Belgiumból, mert uszító propagandát folytatott. Egy másik, egyiptomi imámnak pedig a tartózkodási engedélyét vonták vissza. Felpörögtek az események, felbontották a bérleti szerződést, és muszlim egyesületi kezelésbe akarták adni a mecsetet. El is kezdett működni ebben a rendszerben, de hamar kiderült, hogy az új egyesület három tagja a marokkói, egy pedig a török hírszerzés tagja.

Ha jól sikerül értelmeznem a jelenlegi helyzetet, most egy újabb egyesületi formával próbálkoznak Iszlám és Kulturális Központ Belgium néven, de nyilván a hatóságok szoros megfigyelése mellett.

Parkrészlet szoborral
Parkrészlet szoborral

Legyen világosság!

A park felújítási terveiről egyelőre annyit lehet tudni, hogy a múzeumokat mindenképpen érinteni fogja. Nemcsak az épületeket korszerűsítik, hanem a gyűjteményeket is bővíteni fogják. A költségeket az állam mellett uniós programok finanszírozzák. Szebb lesz a boltív és a környéke, és „a parkot jobban fogják integrálni a környező közterekhez és a közeli európai negyedhez”. Hogy ez utóbbi mit jelent, arról fogalmam sincs. Nagyon remélem, hogy nem az európai negyedet tekintik az építészet csimborasszójának, merthogy ez a negyed az irodaépületek sokaságát jelenti, amelyek között ugyan nehéz két egyformát találni, de ettől még nem lett szebb az EU központja.

Amit még biztosan tudunk, hogy 1,3 millió eurót fognak költeni az új LED-es világítóberendezésre. Nem tudom, hogy ez sok vagy kevés, mire elég és mire nem, de az biztos, hogy nagyon nagy szükség van rá. Az elmúlt hónapokban ugyanis egy uniós tisztviselő komoly akciót indított el azt követően, hogy blogjában megírta, hogy miközben hazafelé tartott este biciklivel, megtámadták és meg akarták erőszakolni.

Szerencsére el tudott menekülni, viszont az eset kapcsán egyre többen jelezték, hogy ők is voltak már hasonló támadások részesei. Mindegyikük arra panaszkodott, hogy a közvilágítás gyalázatos a park területén este, és – főként nők – szabályosan félnek átkelni rajta, ezért napról napra döntik meg az áthaladási időrekordjukat kerékpárral. Az ügy eljutott a kerületi rendőrkapitányig, aki megígérte, hogy intézkedni fognak, szigorúbb lesz az ellenőrzés.

Sőt az is lehet, hogy a főrendőr egyúttal elintézte az egész park felújítását.

Sanda Dia fotója (dátum nélkül)
Sanda Dia fotója (dátum nélkül)

Egészen hihetetlen történet Sanda Dia tragédiája, amely a belga elit és úgy általában a belga nép különállására, a befolyásos és gazdag emberek kiváltságaira hívja fel a figyelmet. Egy diák erőszakos, kegyetlen halála mögött évtizedes „hagyományok” húzódnak meg és az igazságszolgáltatás igazságtalanságait fedezhetjük fel.

Ezekben a hetekben egy két és fél évvel ezelőtti bűncselekmény foglalkoztatja a belga közvéleményt. Egészen pontosan két és fél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy a hatóságok is bűncselekménynek, emberölésnek gondolják azt, aminek áldozata egy húszéves diák, Sanda Dia volt, és bíróság elé idézzék a tetteseket. Az ügy természetesen sok szempontból különleges, nemcsak a minősített kínzások miatt, de azért is, mert a gyanúsítottak egytől egyig a belga felsőosztály tagjai. Szám szerint tizennyolcan.

Órákon keresztül gyötörték és megalázták Diát

A száraz tények: a mérnökhallgató Sanda Diát diáktársai halálra kínozták. Nagy mennyiségű alkoholt és halolajat itattak vele, és órákon keresztül kényszerítették arra, hogy fagyoskodjon. És ez korántsem minden. A kétnapos szertartáson három diákot „avattak be”.

Az első napon, 2018. december 5-én egy liter gint és néhány sört kellett meginniuk, a második napon pedig egy erdei házba vitték őket. Itt mindhárman gödröt ástak maguknak, amelyet jeges vízzel töltöttek fel. Ide állították őket, aztán vécének használták ezeket. A három diáknak meg kellett innia az úgynevezett „csülökkását”: halolajfőzetet élő aranyhalakkal, egerekkel és angolnával.

Sanda Dia lett volna a Reuzegom diákszervezet második színes bőrű tagja. Amikor kórházba szállították, már órák óta eszméletlen volt. A teste 27,2 fokosra hűlt, orrából és szájából vér folyt – a szervezete pár órával később feladta a küzdelmet. A szövetségről kicsit később részletesen is írunk, most azonban először arról, amit a nyomozás megállapított.

Az események rekonstrukciója teljesnek mondható. Innen tudjuk, hogy Sanda Diát nemcsak alkohollal és „csülökkásával” itatták, hanem ezzel egyidejűleg megtagadták tőle, hogy vizet igyon, így rendkívül sok só halmozódott fel a szervezetében. A halál beálltát követően az első rendőr december 7-én hajnalban érkezett meg a bűncselekmény helyszínére. Akkorra már minden nyomot eltüntettek a fiatalok, a gödröket betemették, a rendőri jegyzőkönyv szerint egyetlen szemeteszsákot sem lehetett találni.

A beavatáson készült megalázó felvételeket és kijelentéseket tartalmazó videókat törölték, de néhányat később visszaállítottak – ezek a vád komoly bizonyítékait jelentik. Ugyancsak sikerült néhány, szintén törölt WhatsApp-üzenetet is rekonstruálni, amelyek árulkodók.

Hosszas jogi hercehurca kezdődött. A fiatalok, illetve leginkább a családjuk minden létező módon igyekeztek lassítani az igazságszolgáltatást. Olyannyira, hogy az elkövetők névsora ma sem ismert, a világhálóról is megpróbálták eltüntetni a digitális nyomokat. Ez nemcsak az akkori, hanem a korábbi tagokra is vonatkozott, akik közül ma is sokan fontos beosztást töltenek be. Valamennyi fiatal nagyon jómódú családból származik, szüleik az üzleti és társadalmi élet vezetői közé közé tartoznak. Egyikük apja például bíró Antwerpenben, az eljárást ezért kellett másik bíróságra áthelyezni, ez is jelentős késlekedést eredményezett. Sőt az új bíróságot is megtámadták elfogultság miatt, de sikertelenül.

A diákszervezetet ugyan feloszlatták, de eddig tulajdonképpen semmilyen következménnyel nem járt a haláleset. Bár szó volt arról, hogy a résztvevők egyetemi tanulmányait felfüggesztik, ez nem történt meg. A felfüggesztést harmincórányi közmunkával váltották meg: a lehetőségek között volt egy esszé megírása a beavatási hagyományok történetéről, ingyenes korrepetálás biztosítása és egy ünnepi programon való részvétel is.

A kis óriások titkai

A Reuzegom az egyik legrégebbi diákszövetség. 1946-ban alapították, ezt az elnevezést 1957 óta viselik, a helyi legendák alapján leginkább „kis óriásoknak” fordíthatjuk az elnevezést. Azok tartozhatnak a soraikba, akik az antwerpeni Borgerhout középiskolába jártak, majd az ötszáz éves leuveni katolikus egyetemen folytatták tanulmányaikat, elsősorban jogászként, mérnökként. A hetvenes években az egyik vezető diákszervezetnek számítottak az antwerpeni csoportok között. Elitistának és szélsőségesnek tartották őket. 2013-ban már bekerült a nevük a sajtóba egy állatvédő szervezetnek köszönhetően, akiknek videofelvételük volt arról, hogy a Reuzegom tagjai egy szertartás keretében bántalmaznak és megölnek egy malacot. Ennek az ügynek semmilyen következménye nem volt.

Az állatkínzás után a leuveni egyetem kidolgozott egy „beavatási chartát”, amelyet a diáktársaságok, testvériségek és szövetségek írnak alá, hogy megpróbálják biztonságosabbá tenni ezeket a veszélyes gyakorlatokat. A charta aláírása ígéret lett volna, hogy értesítik a várost a szertartás helyéről és idejéről, és tartózkodnak az erőszaktól, a rasszizmustól, a zsarolástól, a zaklatástól, a szexuális zaklatástól, a megkülönböztetéstől. A Reuzegom – másokkal egyetemben – ezt elutasította. Sanda Dia halála után azonban négy hónappal 28 társulat írta alá.

Nincs bocsánatkérés

Az ügy tehát ott tart, hogy a diáktestvériség tizennyolc tagjának bíróság elé állítását indítványozták gondatlan emberölés, megalázó bánásmód, káros anyagok szándékos beadása miatt.

Ugyanakkor a mai napig a klub egyetlen tagja vagy volt tagja, sem egyénileg, sem közösségként nem kért még bocsánatot az áldozat családjától. Sanda Dia ügyére a belga egyetemisták már több megemlékezésen is felhívták a figyelmet, és igazságot követeltek számára. Mások pedig azt kifogásolják, hogy az érintettek már végezhettek az egyetemen, és ilyen súlyú vád terhe mellett is betölthetnek közhivatalt. A bíróság elé állítás Hasselt városban történik majd, ezzel szemben azonban fellebbezést lehet benyújtani. A fellebbezésről az antwerpeni bíróság dönt. Az, ahol az egyik vádlott édesapja bíró, és ahonnan már egyszer elvitték az ügyet.

A tetteseket akár tíz év börtönnel is sújthatják.

Továbbiak betöltése

Maradjon velünk!

  • Szabad Európa a mobilján: töltse le ingyenes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

A stabil mobilkapcsolat érdekében a weboldal egyes funkciói az applikációban csak korlátozottan érhetők el.

XS
SM
MD
LG