A jogállamisági mechanizmus, hétéves költségvetés, Európa konferencia, vakcinabeszerzési tárgyalások és a zöld megállapodás jelentette brüsszeli buborékból fizikailag és mentálisan is ajánlatos időnként kiszabadulni. Mi például családilag rendszeresen túrázunk, a gyerekek kisebb-nagyobb ellenállása dacára. Ezekről a túrákról biztosan fogok írni ebben a blogban, most azonban egy egyszemélyes küldetésről számolok be: elmentem sörért.
Tudom, a sör (és a csoki – de erről nem biztos, hogy lesz blog) hazájában holmi sörvásárlással nem kellene nagyképűsködni, ezért aztán gyorsan hozzáteszem, hogy a világ legjobb söreként emlegetett főzet beszerzése érdekében szerveztem az expedíciót. Fél napos túra autóval, háromszáz kilométert kell érte megtenni, de közel egy évi várakozás után jutottam el a megvalósításig.
Sörfőzde az apátságért
Nézzük a tényeket. A Westvleteren a nyugat-flandriai Vleterenben található trappista apátság, a Szent Sixtus söre, különböző nemzetközi szervezetek több alkalommal választották már meg söreiket a világon a legjobbnak. Három sört gyártanak: Blond (világos, 5,8 százalékos) Acht (Nyolc – 8 százalékos barna), Twaalf (Tizenkettő – 12 százalékos barna). A világon 13 apátságban gyártanak trappista sört, ebből öt található Belgiumban. Néhány hónapja érte a sörbarátokat a szomorú hír, hogy a hatodik apátság, Achel utolsó szerzetese elhunyt, ezért ezt a sört le kellett venni a listáról.
Westvleterent azonban kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni, ezért merek úgy írni róla, hogy nem kell a reklám vádjától tartanom. Időnként, néha-néha felbukkannak kalózpéldányok szakboltokban, vagy szállodákban a pult alól, ezekért akár 18-20 eurót is elkérnek. A szerzetesek tiltakoznak ez ellen, hiszen söreik tényleg nem drágák, típustól függően 1,5-2 euró közötti az áruk. Ezért is nehéz hozzájutni.
Az apátság nem nagyon régi, 1831-ben alapították, a sörgyártás pedig hét évvel később indult be. Büszkék arra, hogy egyik világháború alatt sem foglalták le tőlük a németek a rézüstöket, vagyis a sörfőzés a csatazajban is tovább folytatódhatott. Azt azonban hangsúlyozzák, hogy csak azért főznek sört, hogy fenn tudják tartani az apátságot, nem nyerészkednek rajta. Jelenleg 26 szerzetese van a kolostornak, közülük tízen dolgoznak a sörfőzdében, és közülük mindössze öten tudják a titkot, a sörfőzés tudományát. Csak annyit főznek, amelynek az értékesítésével maguk is elboldogulnak. Amikor legutóbb felújították a sörfőzdét, Abbot atya ezt mondta: „Nem vagyunk sörfőzők. Szerzetesek vagyunk. Sört főzünk, hogy megengedhessük magunknak, hogy szerzetesek legyünk.”
Egészen 2006-ig egyetlen telefonvonaluk volt, amelyen a rendeléseket felvették. Így aztán eléggé lehetetlen volt tőlük rendelni, még ha hoztak is olyan szabályokat, hogy – felírva a megrendelő nevét és rendszámát – egy rendelés után legalább hatvan napot kellett várni az újabb lehetőségig.
A végeláthatatlan virtuális sor
2020-ban aztán online üzletet nyitottak – és itt jövök én a képbe. Egyszerű regisztráció után a megadott időpontban bejelentkeztem a vásárlási felületre. Havonta egy-két alkalommal hirdettek meg másfél órás időtartamokat az értékesítésre. Úgyhogy ahogy bejelentkeztem, azzal a lendülettel dobott ki a program az idő lejártát követően. Esélyem sem volt vásárolni.
Idén januárban azonban a belga sajtó rendkívül fontos hírként hozta, hogy a barátok állítottak a programon, aki még nem rendelt soha, az mostantól elsőbbséget élvez. Az első adandó alkalommal bejelentkeztem, és tíz percen belül boldog tulajdonosa voltam két rekesz sörnek. Hozzá kell tenni, hogy a vásárláshoz belga lakcím is kell, külföldieknek nem akarnak eladni, mert így is kevés van a jóból. A hírek szerint mostanra ismét megváltoztatták a rendelési feltételeket: egyetlen rekeszt lehet vásárolni, ami egyébként 24 darab 0,33-as palackot jelent. A szerzetesek nem vesződnek címkével, mert az nincs. Az egyes söröket kupakjuk alapján lehet megkülönböztetni, erősség szerint a következő sorrendben: zöld, kék, sárga.
A megrendelés után jelezni kell, hogy mikor szeretnél a sörért menni, erre szintén egy online felület áll rendelkezésre. A megadott időpontban a helyszínre érkezve pedig be kell állni a sorba, ahol egy vírusgátló plexifal mögött sorakoznak a rekeszek, amelyeket egy világi alkalmazott ad ki QR-kód ellenében (ugyanitt lekvár is kapható). Talán elárulhatom: a terepjárókban és felső kategóriás autókban ülő belgák feszült várakozással állták ki a sörükért a sorukat, és a maszk alatt sejthető boldog mosollyal az arcukon távoztak az átvevőpontról. Szerintem olyanok is voltak közöttük, akik az alkalom kedvéért alaposan kitakarították az autó csomagtartóját. Én nem. De azért visszafelé óvatosabban vezettem.
A minőségpróba
Oké, de milyen a sör? - teheti fel az olvasó a teljesen jogos kérdést.
A világosról és a gyengébbik barnáról tudok – egyelőre – beszámolni.
A világos – amelyik az egyik világbajnoki értékelésen szerényen százból száz pontot kapott – számomra egy nagyon kellemes, megbízható, krémes ízt hozott, s szerencsére nem volt túl szénsavas. Könnyed társasági sör, nem túl erős, enyhén keserű – szóval nehéz benne kivetnivalót találni, de ettől függetlenül nem volt egy lehengerlően jó, inkább egy várakozásnak megfelelően jó sör. Na, de a barna! Egyszerre kávés, krémes, de nem édeskés, kiváló utóízzel, pontosan elegendő alkoholtartalommal. Komoly társalgások kiváló kísérője – lockdown idején megengedett egyedüli fogyasztása is. Szerintem.
