Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Brüsszeli buborék

Az egyetlen trappista sör, amely kereskedelmi forgalomban nem kapható
Az egyetlen trappista sör, amely kereskedelmi forgalomban nem kapható

A jogállamisági mechanizmus, hétéves költségvetés, Európa konferencia, vakcinabeszerzési tárgyalások és a zöld megállapodás jelentette brüsszeli buborékból fizikailag és mentálisan is ajánlatos időnként kiszabadulni. Mi például családilag rendszeresen túrázunk, a gyerekek kisebb-nagyobb ellenállása dacára. Ezekről a túrákról biztosan fogok írni ebben a blogban, most azonban egy egyszemélyes küldetésről számolok be: elmentem sörért.

Tudom, a sör (és a csoki – de erről nem biztos, hogy lesz blog) hazájában holmi sörvásárlással nem kellene nagyképűsködni, ezért aztán gyorsan hozzáteszem, hogy a világ legjobb söreként emlegetett főzet beszerzése érdekében szerveztem az expedíciót. Fél napos túra autóval, háromszáz kilométert kell érte megtenni, de közel egy évi várakozás után jutottam el a megvalósításig.

Sörfőzde az apátságért

Nézzük a tényeket. A Westvleteren a nyugat-flandriai Vleterenben található trappista apátság, a Szent Sixtus söre, különböző nemzetközi szervezetek több alkalommal választották már meg söreiket a világon a legjobbnak. Három sört gyártanak: Blond (világos, 5,8 százalékos) Acht (Nyolc – 8 százalékos barna), Twaalf (Tizenkettő – 12 százalékos barna). A világon 13 apátságban gyártanak trappista sört, ebből öt található Belgiumban. Néhány hónapja érte a sörbarátokat a szomorú hír, hogy a hatodik apátság, Achel utolsó szerzetese elhunyt, ezért ezt a sört le kellett venni a listáról.

Egy rekesz sör, háttérben az apátsággal
Egy rekesz sör, háttérben az apátsággal

Westvleterent azonban kereskedelmi forgalomban nem lehet kapni, ezért merek úgy írni róla, hogy nem kell a reklám vádjától tartanom. Időnként, néha-néha felbukkannak kalózpéldányok szakboltokban, vagy szállodákban a pult alól, ezekért akár 18-20 eurót is elkérnek. A szerzetesek tiltakoznak ez ellen, hiszen söreik tényleg nem drágák, típustól függően 1,5-2 euró közötti az áruk. Ezért is nehéz hozzájutni.

Az apátság nem nagyon régi, 1831-ben alapították, a sörgyártás pedig hét évvel később indult be. Büszkék arra, hogy egyik világháború alatt sem foglalták le tőlük a németek a rézüstöket, vagyis a sörfőzés a csatazajban is tovább folytatódhatott. Azt azonban hangsúlyozzák, hogy csak azért főznek sört, hogy fenn tudják tartani az apátságot, nem nyerészkednek rajta. Jelenleg 26 szerzetese van a kolostornak, közülük tízen dolgoznak a sörfőzdében, és közülük mindössze öten tudják a titkot, a sörfőzés tudományát. Csak annyit főznek, amelynek az értékesítésével maguk is elboldogulnak. Amikor legutóbb felújították a sörfőzdét, Abbot atya ezt mondta: „Nem vagyunk sörfőzők. Szerzetesek vagyunk. Sört főzünk, hogy megengedhessük magunknak, hogy szerzetesek legyünk.

Világbajnokhoz illő beállítás
Világbajnokhoz illő beállítás

Egészen 2006-ig egyetlen telefonvonaluk volt, amelyen a rendeléseket felvették. Így aztán eléggé lehetetlen volt tőlük rendelni, még ha hoztak is olyan szabályokat, hogy – felírva a megrendelő nevét és rendszámát – egy rendelés után legalább hatvan napot kellett várni az újabb lehetőségig.

A végeláthatatlan virtuális sor

2020-ban aztán online üzletet nyitottak – és itt jövök én a képbe. Egyszerű regisztráció után a megadott időpontban bejelentkeztem a vásárlási felületre. Havonta egy-két alkalommal hirdettek meg másfél órás időtartamokat az értékesítésre. Úgyhogy ahogy bejelentkeztem, azzal a lendülettel dobott ki a program az idő lejártát követően. Esélyem sem volt vásárolni.

Idén januárban azonban a belga sajtó rendkívül fontos hírként hozta, hogy a barátok állítottak a programon, aki még nem rendelt soha, az mostantól elsőbbséget élvez. Az első adandó alkalommal bejelentkeztem, és tíz percen belül boldog tulajdonosa voltam két rekesz sörnek. Hozzá kell tenni, hogy a vásárláshoz belga lakcím is kell, külföldieknek nem akarnak eladni, mert így is kevés van a jóból. A hírek szerint mostanra ismét megváltoztatták a rendelési feltételeket: egyetlen rekeszt lehet vásárolni, ami egyébként 24 darab 0,33-as palackot jelent. A szerzetesek nem vesződnek címkével, mert az nincs. Az egyes söröket kupakjuk alapján lehet megkülönböztetni, erősség szerint a következő sorrendben: zöld, kék, sárga.

A söröket a kupakjuk alapján lehet megkülönböztetni egymástól, címkéjük ugyanis nincs
A söröket a kupakjuk alapján lehet megkülönböztetni egymástól, címkéjük ugyanis nincs

A megrendelés után jelezni kell, hogy mikor szeretnél a sörért menni, erre szintén egy online felület áll rendelkezésre. A megadott időpontban a helyszínre érkezve pedig be kell állni a sorba, ahol egy vírusgátló plexifal mögött sorakoznak a rekeszek, amelyeket egy világi alkalmazott ad ki QR-kód ellenében (ugyanitt lekvár is kapható). Talán elárulhatom: a terepjárókban és felső kategóriás autókban ülő belgák feszült várakozással állták ki a sörükért a sorukat, és a maszk alatt sejthető boldog mosollyal az arcukon távoztak az átvevőpontról. Szerintem olyanok is voltak közöttük, akik az alkalom kedvéért alaposan kitakarították az autó csomagtartóját. Én nem. De azért visszafelé óvatosabban vezettem.

A minőségpróba

Oké, de milyen a sör? - teheti fel az olvasó a teljesen jogos kérdést.
​A világosról és a gyengébbik barnáról tudok – egyelőre – beszámolni.
A világos – amelyik az egyik világbajnoki értékelésen szerényen százból száz pontot kapott – számomra egy nagyon kellemes, megbízható, krémes ízt hozott, s szerencsére nem volt túl szénsavas. Könnyed társasági sör, nem túl erős, enyhén keserű – szóval nehéz benne kivetnivalót találni, de ettől függetlenül nem volt egy lehengerlően jó, inkább egy várakozásnak megfelelően jó sör. Na, de a barna! Egyszerre kávés, krémes, de nem édeskés, kiváló utóízzel, pontosan elegendő alkoholtartalommal. Komoly társalgások kiváló kísérője – lockdown idején megengedett egyedüli fogyasztása is. Szerintem.

(Képünk illusztráció)
(Képünk illusztráció)

Az esélyegyenlőség jegyében nincs középiskolai felvételi a belga oktatásban, ennél egy sokkal kifinomultabb eszközt alkalmaznak: a sorshúzást.

Belgiumban a március az iskolai beiratkozások hónapja, legalábbis abban az iskolai rendszerben, amelyben érintettek vagyunk. Ez a flamand közösség oktatási hálózata, jól felismerhetők például az egyforma, piros-fehér iskolabuszok, amelyeken virít a “GO” felirat, amely konkrétan a “Gemeente onderwijs – önkormányzati oktatás” rövidítése. A beiratkozás nem bonyolult. Abban az esetben van rá szükség, ha valaki iskolát kezd, iskolát akar váltani, vagy elérkezett a továbbtanulás időszaka, ami a hatodik osztály végét jelenti, itt ugyanis a 6+6-os rendszer az általánosan elfogadott.

Miközben arról olvasgatok, hogy magyarországi ismerősen gyermekei középiskolai felvételiket írnak ökölbe szorult gyomorral, de a választott iskola iránti vágyakozással, eszembe jut, hogy ezen én is átestem még a nyolcvanas évek közepén. Az akkor eléggé ritkának számított, mindenesetre életem első komoly erőpróbájaként maradt meg bennem. De sikerült.

A most középiskolába készülő, majdnem 12 éves fiamnak ez az adrenalinlöket kimarad az életéből – nincs felvételi. Nem akarok elveszni a részletekben, az oktatási rendszerek közötti számtalan tény- és mentalitásbeli különbséget összevetni, mert felesleges ítéletet mondani egyik vagy másik rendszer fölött, nem az én dolgom. De felvételi nincs, pedig túljelentkezés – legalábbis az általunk bejelölt két iskolában – van. Néhány évvel ezelőtt még érkezési sorrendben történt a diákok beíratása, aztán mikor kialakultak az egész éjszakás sorok, úgy gondolták, hogy ezt hagyjuk abba, mert embertelen.

Azóta sorsolnak

Igen, kihúzzák a felvettek neveit egy gömbből. Tehát mindegy, hol és hogyan tanult addig a gyerek, ugyanannyi az esélye mindenkinek. Pontosabban, vannak egyenlőbbek. Akinek a testvére már ott tanul, annak zöld utat adnak. Aztán külön belső kvótája van azoknak, akik szociálisan hátrányosabb helyzetben vannak: vagy rendszeres pénzügyi segélyre szorulnak, vagy pedig a gyermek édesanyjának nincs középfokú végzettsége. Nekik is könnyebb bekerülni. És azoknak is, akiknek egyik szülőjük legalább középfokon beszél hollandul. Az én gyerekemnek szerencséje van, mert az apja beáldozott egy évet az életéből a cél elérése érdekében.

Nem kell nagyon meglepődni azon, hogy a szülők nem beszélnek hollandul, de a gyereket holland oktatásba akarják adni. Brüsszel alapvetően francia nyelvű város, míg Belgium többségét a holland anyanyelvű flamandok alkotják. Brüsszeltől pár kilométerre, minden irányban már flamand települések találhatók. Ugyanakkor sok francia nyelvű család a saját gyermeke érdekében választja a holland oktatást, mert ha valaki érvényesülni akar például a közigazgatásban, vagy a legtöbb szakmában, akkor tudnia kell a francián kívül hollandul is – hiszen ezek a hivatalos nyelvek (valamint a német is, a keleti határ mellett élő német kisebbség miatt). Ha már a nyelveknél tartunk, a brüsszeli buborékban minden diáknak 18 éves korára három nyelven kell tudnia: franciául, hollandul és angolul. Talán nem kell ecsetelni, hogy önmagában ez a tény mekkora előnyt jelent egy pályakezdő számára.

A választás persze nem teljesen esetleges, a középiskolák rendszere meglehetősen tagolt és az általános iskolák feladata, hogy a gyereket megfelelő irányba tereljék, szempontokat adjanak a családnak a választáshoz. Az adott iskolában azonban mindenki tiszta lappal indul. Mivel nincsenek összeválogatva az elitgyerekek, jól elkülönítve a szegény családok kevesebb esélyt és támogatást kapó fiaival és lányaival, az oktatási rendszer vállalja a felelősséget, hogy megfelelő alapokat nyújtson a továbbiakhoz.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG