EU-riporter

Az elmúlt hetekben két olyan, érzékeny politikai kérdésekkel foglalkozó úgynevezett „fantomdokumentum” jelent meg, amely felpaprikázta a kedélyeket a Nyugat-Balkán egy részén és az Unióban.

A brüsszeli korridorokban általában kerengő vitaanyagokhoz képest azonban úgy tűnik, nagyon kevés európai politikus és diplomata van birtokában ezeknek az anyagoknak, már ha léteznek egyáltalán.

Ez több dologra is utal: például arra, hogy mozgásba lendültek a dolgok a régióban – különösen Szerbia és Koszovó között –, és arra, hogy valaki kísérleti léggömböt engedett fel, vagy – ami talán még ijesztőbb – kárt akar okozni.

A fantomdokumentumok a brüsszeli politizálás szerves részei. Általában több száz ilyen anyagot osztanak meg egymással a különféle ügyekkel foglalkozó diplomaták.

Ezeknek a „papíroknak” az a funkciója, hogy informális módon ösztönözzék a klubon belüli vitákat és új ötletek megszületését segítsék elő. Innen ered a „fantomdokumentum” kifejezés. Az anyagok nem hivatalos javaslatokat tartalmaznak, senki sem írta alá azokat, és nem hagyták jóvá őket a választott parlamenti képviselők sem.

A dokumentumokban általában két dolog a közös: az első, hogy meglehetősen semmitmondók, tisztviselők és bürokraták írják őket valami nagyon konkrét dologról és ritkán lehet világrengetőnek mondani.

Másodszor, az az ország, amelyik egy „fantomdokumentummal” áll elő, általában szereti, ha mások beállnak mögé és így fajsúlyosabbá válik a javaslat. Ezért szívesen megosztják az anyagot – végül is szeretnék, ha némi nyilvánosságot kapna a briliáns ötlet.

Kísérleti léggömbök a koszovói rendezésről vagy zavarkeltés?

Az elmúlt hetekben a médiában felbukkant két állítólagos nem hivatalos dokumentum viszont szembemegy a jól bevált recepttel.

A legszembetűnőbb „a szlovén fantomdokumentum” – így emlegetik egy boszniai híroldal állítása alapján azt a szöveget, amelyet Janez Jansa szlovén miniszterelnök adhatott át Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének.

A kását kerülgető diplomatikus brüsszeli stílust sutba dobó anyag szemérmetlenül azt javasolja, hogy etnikai határok mentén rajzolják újra a volt Jugoszlávia és Albánia határait.

A dokumentum azért él furcsa életet a médiában, mert Jansa nem tudta tagadni a létezését, noha hevesen kijelentette, hogy nem ő írta vagy küldte körbe. Michel hivatala közben nem volt hajlandó sem megerősíteni, sem cáfolni, hogy megkapta volna.

A másik, a koszovói médiában a hét elején publikált írás még pikánsabb. Francia‒német dokumentumként határozza meg magát és felvázolja a jövőbeli végső alkut a Belgrád és Pristina között folyó párbeszédben.

A szövegben nincs túl sok új elem azon kívül, hogy „2022 februárjáig meg kell állapodni”, és hogy egy különleges körzet létrehozását veti fel Koszovó szerbek lakta északi részén. Párizs és Berlin is gyorsan tagadta, hogy ők lettek volna a szerzők. Ugyanakkor nem zárták ki, hogy valóban létezhet egy ilyen anyag, ami viszont tovább fokozta a találgatásokat.

Nem tudni bizonyosan, kik a szerzők

A két dokumentum között van néhány feltűnő hasonlóság, és ezek is megkülönböztetik őket a hagyományos „fantomdokumentumoktól”.

Egyiknek sincs címe és nincs rajtuk dátum, továbbá úgy tűnik, Brüsszelben senkinek nincs meg egyik sem. Ezért is emlegetik a diplomaták fantompapírként őket.

Nagyon furcsa, hogy jelentések szerint a „szlovén papírt” csak Michel kapta meg, és ami még furcsább az az, hogy hivatala ezt nem tudta sem cáfolni, sem megerősíteni.

Az is furcsa, hogy a „francia–német” anyag látszólag Pristinából származik, de onnan nem jutott tovább.

A kettő közül a „francia–német” dokumentumot tekinthetjük kísérleti léggömbnek, még ha nem is valószínű, hogy valaha is megtudjuk, ki engedte fel.

Folyosói pletyka: Magyarországnak is köze van hozzá?

Van viszont pár kérdőjel. Miért kell nyilvánosságra hozni az alkudozás lehetséges végeredményét? Az ember általában jelezni akarja egy cél eléréséhez szükséges lépéseket, de nem teríti ki egyszerre az összes kártyáját.

Emellett Franciaország és Németország nem igazán van egy hullámhosszon, amikor a Nyugat-Balkán kerül szóba.

Berlin meglehetősen aktívan törekszik arra, hogy a régiót közelebb hozza az EU-hoz, míg Franciaország nyíltan szkeptikus. Számára ugyanis az unió bővítése akadályozza fő célja megvalósítását, azt, hogy még több közös adósság felvételével vagy az EU-n belüli katonai együttműködés növelésével még jobban elmélyítsék a blokkot.

A „szlovén” lapról pedig az terjedt el, hogy azt a soros EU-elnökségére készülő Ljubljana aláásására szivárogtatták ki, hogy aláássák a ljubljanai kormányt a későbbi idei EU-elnökség előtt, vagy hogy Magyarország állhat mögötte.

Európai tisztviselők azt mondták nekem: gyanítják, hogy Oroszországnak is köze lehet a dologhoz – Moszkva így akar zavart és kétségeket kelteni. És ha figyelembe vesszük, hogy az újságírók folyamatosan kérdezősködnek az anyagról, és hogy a politikusok kénytelenek újra és újra hitet tenni a nyugat-balkáni államok területi integritása mellett, akkor ez minden bizonnyal sikerült is.

Nem zörög a haraszt – valami van a levegőben Koszovó körül

Akárhogy is, a dokumentumok – akár valósak, akár nem – azt jelzik, hogy végre újra mozgásba lendültek a dolgok a térségben. Albin Kurti és Alexander Vučić személyében Koszovónak és Szerbiának immár két, erős támogatással rendelkező vezetője van, akiknek felhatalmazásuk van arra, hogy megegyezzenek, ha akarnak.

Lehet, hogy Németország bizonytalan kimenetelű őszi választások elé néz, de az eredménytől függetlenül továbbra is elkötelezett a tárgyalások mellett.

Jobb azonban figyelni Emmanuel Macron francia elnökre, aki a jövő tavaszi választásokon idegőrlő összecsapásra számíthat a nacionalista Marine Le Pennel.

Macron pár évvel ezelőtt már megjátszotta azt, hogy a francia önkormányzati választások miatt jegelte Észak-Macedónia uniós felvételét. Most még nagyobb a tét – azaz, itt a lehetőség, hogy Belgrád és Pristina megállapodjon, de az ablak nem marad sokáig nyitva.

Ezen a héten – politikai értelemben - rengett a föld a Cseh Köztársaságában és a rengéseket már Brüsszelben is érezni. Az évekkel ezelőtti fegyver-raktárakban felmerült orosz szál még feszültebbé tette a Nyugat és Moszkva viszonyát. De mennyire hajlandók kiállni Prága mellett a szövetségesei?

Úgy tűnik, hogy az EU és a NATO még mindig nem emésztette meg, mi is történt valójában hét évvel ezelőtt Kelet-Morvaországban.

Ha korai is még az értékelés, nem lehet nem észrevenni, hogy a Nyugat eddigi reakciója meglehetősen halovány volt.

Részben magyarázat lehet erre, hogy a csehek óvatosak és határozatlanok, más országok pedig vonakodnak attól, hogy valóban konfrontáljanak Oroszországgal. De közben felmerül az a kérdés is: nem egy mélyebb kelet-nyugati megosztottság áll-e a háttérben?

Ehhez kapcsolódóan:

Csehország az orosz kémek kiutasítására kéri szövetségeseit

Bezzeg, amikor Szkripalékat mérgezték meg, gyorsan jött a válasz

A 2014-es vrbeticei fegyverraktárban történt robbanásokhoz reflexből hasonlítható esemény természetesen a Novicsok-mérgezés, amelyet 2018-ban az angliai Salisburyben követtek Szergej Szkripal volt kettős ügynök és lánya, Julija ellen.

Mindkét támadást az EU és a NATO területén hajtották végre és állítólag ugyanaz a két orosz ügynök. Mindként esetben ártatlan emberek is meghaltak – Angliában egy nő, aki felvett a földről egy idegméreggel töltött kölnisüveget, Csehországban pedig két ember, akik abban a raktárban dolgoztak, amelyik felrobbant.

Nagy különbség persze, hogy a salisburyi támadás szinte "valós időben" történt, a támadásról szóló hírek és a körülmények, a bizonyítékok a következő hetekben, élő tévéadásban bontakoztak ki.

Csehországban a hír évekkel később, április 17-én jelent meg, és teljesen új megvilágításba helyezett egy sokak által már elfelejtett eseményt.

Ez magyarázatot adhat arra, hogy a média miért foglalkozott sokkal többet Salisburyvel, mint Vrbeticével.

Az, hogy az eset nem messze Londontól és az ott nagy számban jelenlévő nemzetközi tudósítói gárdától történt, minden bizonnyal szintén hozzájárult ahhoz, hogy az angliai mérgezés miért kapott nagyobb nyilvánosságot.

Ehhez kapcsolódóan:

Orosz ügynökök a régióban ‒ nem olyan ismeretlenek, mint gondolná

Európának mintha kínos lenne a csehek ügye

Amikor múlt hétfőn az Európai Bizottság sajtósai a média elé álltak, rengeteg kérdést tettek fel nekik a Covid-19 vakcinákról és arról, hogy mit gondol Brüsszel az európai futball Szuperligáról.

Viszont csak egyetlen egy kérdés hangzott el a Prágából érkező hírekről, amelyek szerint Moszkva a jelek szerint mélyen az EU területén belül támadott meg egy célpontot, két uniós állampolgár halálát okozva. Az EU pedig (és a NATO is) csak a szokásos, sablonos választ adta, amikor az újságírók a reakcióját firtatták.

Igaz, öt nappal a megdöbbentő híradás után mindkét szervezet nyilatkozatban fejezte ki teljes Prágával és "mélységes aggodalmát" hangoztatta Oroszország tevékenysége miatt.

Az ember persze azért elgondolkodhat azon, hogy miért tartott ilyen sokáig mindkét szervezetnek, hogy reagáljon egy ilyen lényeges dologra, bár a mostani válaszra csak néhány nappal tovább kellett várni, mint Salisbury esetében (még annak figyelembe vételével is, hogy a kezdetekben a briteknek nem volt túl sok nyomuk, amin elindulhattak).

Ehhez kapcsolódóan:

Cseh-orosz kémbotrány: lőttek Moszkva terveinek?

A salisburyi mérgezés után is fokozatosan büntetett Európa

A kérdés most az, hogy mennyi hasonlóság lesz még a két ügyben. Szkripalék esetében három hétbe telt, mire több ország a britekkel való szolidaritás jeleként orosz diplomatákat utasított ki.

Akkor 16 uniós tagállam összehangoltan 33 embert, az Egyesült Államok 60-at, más országok, köztük Ausztrália, Kanada, Grúzia és Ukrajna pedig összesen 27 embert nyilvánított nemkívánatos személynek és küldött vissza Moszkvába.

A NATO is kiutasított hét oroszt és limitet vezetett be: az országból legfeljebb 20 tisztviselőt akkreditálhatnak a katonai szervezethez.

További tíz hónapnak kellett eltelnie, mire az EU elrendelte a két orosz ügynök valamint a GU katonai hírszerzés főnöke és helyettese esetlegesen uniós területen található vagyonának a zárolását és megtiltotta beutazásukat.

Ehhez kapcsolódóan:

Újabb orosz diplomatáknak kell elhagyniuk Csehországot

Lassú európai reakció

A mostani esetben eddig Szlovákia lépett gyorsan, amikor kiutasított három orosz diplomatát, a három balti állam pedig bejelentette, hogy együtt, összesen négyet küldenek haza.

Az elkövetkező napokban további lépések történhetnek más országok részéről is. Azt azonban még nem tudni, hogy olyan nagyszabásúak lesznek-e, mint Salisbury után.

Miután az Egyesült Királyság tisztázta, hogy Oroszország állt a támadás mögött, gyorsan és erőteljesen keresett támogatást a szövetségeseitől.

A csehek valamivel óvatosabbak voltak. Az EU külügyi tanácsának hét eleji ülése után nagy volt a zűrzavar, amikor Josep Borrell, az EU külügyi főképviselője azt mondta: a cseh külügyminiszter nem kérte az orosz diplomaták uniós szinten összehangolt kiutasítását.

Cseh részről viszont ezt később cáfolták és a külügyminiszter azt mondta, éppenséggel arra sürgette kollégáit, hogy fontolják meg a kiutasításokat.

A NATO-ban ugyanez az üzenet hangzott el azzal a felhívással megtoldva, hogy kéressék be a különböző tagállamokban ténykedő orosz nagyköveteket és nyújtsanak segítséget Csehországnak, amelynek nagykövetségét megtizedelte az orosz ellenlépés és amely így nem tudja rendesen ellátni a feladatát.

Erre eddig Németország és Svédország tett ígéretet, miközben mások inkább csak az orosz nagyköveteknek adott „fejmosásig” mennek el és el akarják kerülni, hogy a kiutasításokkal bosszantsák Moszkvát – legalábbis egyelőre.

A nyugati diplomaták változatos magyarázatot adtak a passzivitásra. Egyesek szerint az Ukrajna körüli feszültség miatt nem ez a megfelelő pillanat a diplomaták hazaküldésére.

Ehhez kapcsolódóan:

Barátkoznánk Oroszországgal, de csak tisztes távolból

Mintha a csehek sem tudnák, mit akarnak

Mások – jogosan - azt emelték ki, hogy a csehek nem adták világosan értésre, hogy mit akarnak azzal, hogy a botrány közepette lecserélték a külügyminiszterüket. Közben a miniszterelnökük vacillált, hogy minek is nevezze a vrbeticei eseményeket, az államelnök pedig egészen eddig egyszerűen hallgatásba merült.

A csehek valamivel óvatosabbak voltak. Nagy volt a zűrzavar az EU külügyi tanácsának e hét eleji ülése után, amikor Josep Borrell uniós külügyi vezető azt mondta, hogy a cseh külügyminiszter nem kérte az orosz diplomaták uniós szinten összehangolt kiutasítását, amit utóbbi később cáfolt, mondván, hogy sürgette minisztertársát, hogy fontolja meg ezt.

A NATO-ban ugyanez az üzenet hangzott el azzal a felhívással együtt, hogy hívják be a különböző tagállamokban lévő orosz nagyköveteket, és segítsék Csehországot a megtizedelt moszkvai nagykövetséggel. Németország és Svédország eddig az utóbbira ígért segítséget, míg a többiek talán az előbbit választják, látszólag azért, hogy - legalábbis egyelőre - ne kelljen kiutasításokkal bosszantani Moszkvát.

A nyugati diplomaták között változatos magyarázatok születtek a tétlenségre. Egyesek szerint az Ukrajna körüli feszültségek miatt most nem alkalmas az idő a diplomaták kirúgására, és az eset túl régen történt, míg mások joggal mutattak rá, hogy a csehek nem voltak túl világosak, mit akarnak: mivel a hét közepén külügyminisztert váltottak, a miniszterelnökük nehezen tudja eldönteni, hogyan nevezze a vrbeticei eseményeket, az elnökük pedig eddig hallgatott a kérdésről.

Ehhez kapcsolódóan:

Oroszország továbbra is védelmezi a kiberbűnözőket

A legtöbb ország így csak annyit mondott, hogy „figyelemmel kíséri” a helyzetet és majd akkor dönti el, hogy mit tegyen, amikor Moszkva és Prága között lecsillapodtak a kedélyek.

Egyelőre úgy tűnik, hogy a legnagyobb politikai változásokra a Cseh Köztársaságon belül lehet számítani.

A külvilágban közben – néhány keleti EU- és NATO-tag kivételével -, egyelőre úgy tűnik, hogy minden marad a régiben.

Ebben az a kockázat, hogy tovább erősíti azt a széles körben elterjedt nézetet, hogy a kontinens nyugati felén még mindig mások a prioritások és reakciók, mint Európa keleti felén.