Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Álomidők Párizsban

A francia bagett nem zsúrkenyér
A francia bagett nem zsúrkenyér

A francia média attól zeng, hogy a bagett hamarosan a világörökség részévé válhat, ugyanis a francia kulturális minisztérium a bagettet jelöli a UNESCO-listájára. A pályázatot március 31-ig lehet benyújtani az Egyesült Nemzetek Nevelésügyi, Tudományos és Kulturális Szervezetének (UNESCO). Ha az olasz szomszédoknak már sikerült a nápolyi pizzapörgetők tudásával elnyerni a címet, akkor miért ne sikerülne ugyanez a franciáknak is a bagettel? A döntésre azonban még várni kell 2022 őszéig.

Mikor Franciaországba költöztünk, az első pár hónapra egy bútorozott lakást vettünk ki. Az étkezővel egybenyitott nappaliban állt egy 50-es évekbeli vintage konyhabútor, amely olyan volt majdnem, mint a nagyanyámé, kivéve, hogy az alsó részén középen volt egy vékony, hosszúkás, billenős fiók. Nem tudtuk megfejteni, hogy mire használhatták eredetileg a rekeszt, pedig egyik este vacsora közben folyamatosan csak találgattunk. A rejtélyt akkor sikerült megfejteni, amikor anyu eljött látogatóba. Körbenézett a lakásban, majd megállt a sok időt látott konyhaszekrény előtt és elcsodálkozott.

"Jaj, de jópofa! Van benne bagett-tartó!" – kiáltotta és kibillentette a vékony ládát, amelyben addigra már ott lapultak a....gyermek esernyők.

S ha már volt bagett-tartónk úgy gondoltuk itt az ideje elkezdeni bagettet vásárolni, bár mi inkább a kerek barna cipókat szerettük, amelyeket lehetett tranché (igen, innen származik a trancsírozni szavunk), azaz szeletelve is kérni.

A bagett nem zsúrkenyér

A bagettről annyit mindenképpen érdemes tudni, hogy még véletlenül sem azonos a Magyarországon zsúrkenyérnek nevezett péktermékkel. A bagett a zsúrkenyérnél vékonyabb és hosszabb, és nem szokták kis kerek szeletekre vágni, hogy koktél szendvicseket készítsenek belőle. Ebédre viszont sok helyen kaphatóak subway-típusú szendvicsek, amelybe a töltelékeket (például főtt tojás és tonhalkrém vagy sonka-sajt) előre elkészítik egy vékony v-alakú fémlapon, és onnan csúsztatják be a félbevágott friss bagett közepébe.

Azt is fontos tudni, hogy a bagett a zsúrkenyérhez képest belül sokkal ragacsosabb és lyukacsosabb, kívül pedig ropogósabb. Vastag héja olyan ropogós, hogy amikor a puha szájpadlású, edzetlen garatú magyar ember elkezd naponta bagettet vásárolni, egy idő után valamilyen rejtélyes torokbetegségtől vagy legalábbis valamilyen szájfertőtől kezd el szenvedni. Egyik napról a másikra az ember szája tele lesz aftával, a torka meg olyan sebekkel, hogy volt, amikor két napig gargalizáltam alkoholos szájvízzel, csak hogy meggyógyítsam magam.

Dániában a gyerekek tüdejét úgy edzik a hidegre, hogy kiteszik őket még a legnagyobb fagyban is a teraszra vagy a kertbe aludni; a francia szájpadlásokat és garatokat pedig már a fogzás megkezdésekor elkezdik kiképezni: bagetthéjat adnak a babáknak rágcsálni.

Hagyományos pékség Franciaországban
Hagyományos pékség Franciaországban

A mindennapi bagett beszerzése

A bagett, amely nevével (la baguette) a huszadik század elején vonult be a párizsi köztudatba, filmeken, plakátokon és képeslapokon keresztül tette magát halhatatlan francia szimbólummá.

A mindennapi bagettjükért – főleg most Covid idején – képesek a franciák a leghatalmasabb sorokba is beállni. A világjárvány elején, a tavaly tavaszi szigorú lezárások idején is lesétáltak, mindenféle lakhely-elhagyását igazoló papírok kitöltését felvállalva, a helyi pékségbe a napi bagettért.

A bagettből, miután megvásárolta az ember a helyi pékségből, hazafelé menet sunyiban törhet egy kicsit, de sosem haraphatja, mert azt olvastam valamelyik francia-létre felkészítő könyvben, hogy az, mint általában az utcán evés, itt ciki.

A bagettet hazavinni azonban nem mindig könnyű. A nem bagett-hordásra alkalmas szatyrokból kibukfencezik, ezért érdemes befektetni egy szép trapéz alakú szalmaszatyorba (panier de marché) vagy egy banyatankba. Mindkettővel szívesen járnak ugyanis a franciák a piacra, mert egyikből sem esik ki a bagett.

Apropó, ha esik, akkor mindenképpen baj van, mert a bagett - ha kézben visszük és ha kilóg a nem bagett-hordozásra szakosodott szatyorból – akkor elázik. Ezért, ha esőre áll az idő, és nincs nálunk éppen egy banyatank, akkor mindenképpen célszerű a péket megkérni, hogy vágja ketté a francia kenyeret a szerencsésebb hazaszállítás érdekében.

Minden tradition bagett, de nem minden bagett tradition!

A francia pékek azt remélik, hogy a világörökségi státusszal megmenthetik kézműves pékségeiket, amelyek főleg vidéken kezdenek kipusztulni. Az UNESCO nevezéssel járó sajtóközleményben leírták, hogy míg 1970-ben az országban 55 ezer kézműves pékség működött (csaknem minden nyolcszáz lakosra jutott egy), mostanra 35 ezerre (2 ezer lakosra jut egy) csökkent a számuk.

A pékségek eltűnéséért az iparilag, adalékanyagokkal előállított bagettek értékesítése okolható, mert senki ne gondolja, hogy a szupermarketekben kapható bagettek a francia kenyértörvény alapján meghatározott hagyományos recept alapján készülnek. Ezek sok esetben tartalmaznak más adalékanyagokat vagy esetleg magokat is. Az is előfordulhat, hogy fagyasztott tésztából készítették és nem frissen készült, mint ahogy azt a traditól elvárják. A bagett továbbá sok esetben – a rövidebb kelesztési időnek köszönhetően – a hagyományos módon készült rokonánál kevésbé ropogós héjú.

Az igazság az, hogy a hagyományos recept szerint készült, mindössze négy összetevőből (víz, liszt, élesztő vagy kovász és só) álló bagettet a helyi pékek a 1993-as törvény óta nem is bagettnek, hanem „pain de tradition française”-nek (hagyományos francia kenyérnek), röviden tradition-nak, becézve pedig tradinak hívják.

Egy kézműves pékség cégére Franciaországban
Egy kézműves pékség cégére Franciaországban

Így, ha valaki – a járvány után – errefelé téved és egy pékségbe betérve kér egy bagettet, akkor az biztos, hogy nem a világörökségre esélyes fajtából fog kapni. Ahhoz ugyanis tradit kell kérni, mert az UNESCO-s címre is tulajdonképpen a baguette de tradition-t nevezték.

Melyiket szeretik jobban a franciák: a bagettet vagy a tradi-t?

De vajon a franciák melyiket szeretik jobban? A The Local France nevű internetes újság pár éve készített egy felmérést a Twitteren, arról, hogy melyik a népszerűbb a franciák között: a bagett vagy a tradition. A tradi magasan (majd tíz százalékkal) nyert.

Hiába, a franciák nagyon ragaszkodnak a hagyományaikhoz, még bagettben is inkább a keményebbet, a ragacsosabbat, a hagyományosabbat eszik. A puhaszájpadlású külföldiek pedig talán jobban is járnak, ha elsőnek nem egy tradiba – hanem egy sima bagettbe – harapnak bele.

Nők vonulnak fel 2018 januárjában Párizsban
Nők vonulnak fel 2018 januárjában Párizsban

Három év késéssel, de beindult a #MeToo mozgalom Franciaországban. Az első, 2017-es hullám nem járt különösebb következményekkel a bántalmazókra, kérdés, a különleges francia kultúrában most ez másként lesz-e. Helyszíni tudósításunk.

2017 októberében egy egy füstös brasserie teraszán beszélgettem Adeline Bourg-Galland feminista nézeteket valló kommunikációs szakemberrel és újságíróval, aki megpróbálta elmagyarázni a #MeToo mozgalom különleges francia világát.

A mozgalom akkor érte el Franciaországot, s nagyban segítette az ott élő nőket is abban, hogy megosszák a szexuális zaklatásokról és a bántalmazásokról szóló saját történeteiket.

Azonban bő három éve a bántalmazókra nézve ezek a történetek nem jártak semmilyen következményekkel. Az elmúlt hónapokban azonban új erőre kapott a #MeToo-kampány Franciaországban és a „második hullám” során egyre szélesebb körben vonják az elkövetőket is felelősségre. Mi lehet ennek a késésnek az oka?

Hogy jobban megértsem, ismét megkerestem ismerősömet, aki egyebek közt azt is elmagyarázta, miért más („franciásabb”) már a mozgalom francia neve is. A név ötlete egyébként egy New York-ban élő francia újságírótól, Sandra Mullertől származik.

Az Amerikai Egyesült Államokban 2017-ben a közösségi médiában több száz nő vállalta fel és mesélte el bántalmazási történetét a #MeToo hashtag alatt, amelyet - nemcsak a hollywoodi filmiparban, de más iparágakban is - több vezető pozícióban lévő férfi bukása követett. A mozgalom hatására a franciaországi nők is megnyíltak, és elkezdtek beszélni a zaklatással és erőszakkal kapcsolatos szexuális tapasztalataikról – írja a France24.

„A #BalanceTonPorc egy francia szleng kifejezésen alapul, amely arra utal, hogy ’fújd meg a sípot’, jelentsd fel a bántalmazódat, (szerk: akit itt a ’porc’, azaz a ’malac’ jelző illet)” – mondta Adeline Bourg-Galland.

„Franciaországban honos a ’szerető-kultúra’, amely elég erőszakos és amelyben a flörtölést az élet egyik hozzátartozójának tartják a franciák” – tette hozzá.

A flörtölés és a bókolás a francia kultúra részei

A francia nők tudatában vannak annak, hogy bizonyos dolgokat csak flörtölés útján tudnak elintézni, és ezt a társadalom teljesen elfogadja. Az Adeline Bourg-Galland korosztályába tartozó harmincas nők azonban sokszor panaszkodnak arra, hogy a munkahelyen is napi szinten tesznek megjegyzéseket (vagy kapnak bókokat) a megjelenésükre.

A fiatalabb generáció már a mozgalom kirobbanása után mélyen elítélte azokat a nőket, akik Catherine Deneuve legendás színésznőhöz hasonlóan azt állították, a férfiaknak igenis van joguk a nőknek „bókolni”, a nőket „elcsábítani”.

A francia társadalom #MeToo-ellenes hozzáállását nagyban erősítette, hogy több mint 100 prominens pozíciót betöltő nő - köztük a már említett Catherine Deneuve is – aláírtak egy nyílt levelet, amelyben úgy vélték, a #MeToo puritán túlreagálás és sérti a francia értékeket, mint például az ország dédelgetett csábítási kultúráját.

Következmények nélkül indult francia mozgalom

Három éve úgy tűnt, hogy hiába tiltakoztak több ezren a nőket érő erőszak ellen a párizsi Place de la République téren és más francia nagyvárosokban: a mozgalom nem járt nagy sikerrel, nem vonták felelősségre a bántalmazókat.

Az Egyesült Államokkal ellentétben - ahol egy évvel a #MeToo hashtag bevezetése után több mint 200 pozícióban lévő férfi vesztette el az állását - Franciaországban ez nem történt meg.

A közelmúltban azonban változott a helyzet. Az elmúlt hetekben több nagy befolyással rendelkező férfi is lemondásra kényszerült.

„Úgy érzem, mintha a három évvel ezelőtti Egyesült Államokba érkeztem volna meg" - mondta Alice Coffin párizsi városi tanácsos és feminista aktivista a France24-nak.

Könyvek, hashtagek: megjelenik a kritikus tömeg

A #MeToo mozgalom Franciaországban tavaly kezdte elérni a kritikus tömeget. A tüntetések száma fokozatosan nőtt. Tavaly Párizs utcáin felbukkantak a szexuális bántalmazást és a nemi alapú gyilkosságokat elítélő plakátok, olyan szlogenekkel, mint „A hallgatás nem beleegyezés”.

„A francia kultúrában hagyománya van a nők „felcsípésének”, amely sokakat igencsak összezavar, mert azt hiszik, ha egy nő nemet mond, az valójában egy kicsit igen is, ezért nagyon nehéz megváltoztatni az emberek viselkedését” – magyarázta Adeline Bourg-Galland.

A nemi alapú erőszakról folytatott vita azonban hirtelen mindenütt hallhatóvá vált és a közvélemény kezdett megváltozni.

Nagy fordulatot jelentett, amikor 2020 januárjában Vanessa Springora kiadta a „Le Consentement” azaz „Beleegyezés” című emlékiratát, amelyben részletesen bemutatta Gabriel Matzneff íróval folytatott szexuális kapcsolatát, amely 14 éves korában kezdődött.

Gabriel Matzneff korábban nyíltan írt arról mennyire szereti a gyermekekkel való szexuális együttléteket, és a francia irodalmi közösség nemcsak megvédte, hanem dicsérte is. Most azonban a férfi egykori támogatói közül sokan elfordultak tőle, miközben az ügyészek további áldozatai után kutatnak.

Tavaly a francia Oscar-díjnak számító César-díj átadásán Adèle Haenel színésznő kivonult, mikor Roman Polanskinak átadták a legjobb rendezőnek járó díjat, mert a rendezőt korábban elítélték egy 13 lány megerőszakolásáért.

A SciencesPo botránya után beindult a dominóhatás

Az idei év szintén egy botrányt-kavaró könyvvel kezdődött: januárban Camille Kouchner kiadta a „La Familia Grande” (A nagy család) című könyvét, amelyben azt állítja, hogy mostohaapja, Olivier Duhamelt, az ismert politológus és alkotmányszakértő szexuálisan bántalmazta Kouchner ikertestvérét, amikor 14 éves volt.

A könyv megrázta a francia társadalmat és hatalmas visszhangot váltott ki. Olivier Duhamel lemondott minden tisztségéről, beleértve a Politikai Tudományok Nemzeti Alapítványának, a tekintélyes Sciences Po egyetemet felügyelő szervezetnek elnöki tisztségéről is.

Frédéric Mion, az egyetem igazgatója is kénytelen volt lemondani, mert nem kezelte megfelelően azoknak a diákoknak panaszait, akik azt állították, hogy a Sciences Po-n szexuális erőszak áldozataivá váltak. Az ügy miatt Elisabeth Guigou, volt igazságügyi miniszter és Duhamel közeli barátja is lemondott egy, a gyermeket érő szexuális erőszak ellen harcoló bizottság vezető pozíciójáról.

De miért jött ilyen későn a változás?

A SciencePo olyan nagy tekintélyű egyetem, amelynek nemcsak Franciaország több nagyvárosában vannak tanszékei, hanem amelyre a világ minden tájáról érkeznek hallgatók. Az itt kirobbant botrány után kezdett a #MeToo mozgalom igazán gyökeret vetni az országban.

Kouchner könyvének hatására pedig beindult a vérfertőzések áldozatai által használt #MeTooInceste hashtag használata is. A közösségi média most már teret biztosít a homoszexuális abúzus áldozatainak a #MeTooGay és a zeneiparban elkövetett erőszak áldozatainak a #MusicTooFrance hastagekkel is.

„A közösségi média kampányai és a tüntetések megváltoztatták a közvélemény hozzáállását…Segítettek abban is, hogy a feminista csoportok egyetlen ügy mögé tömörüljenek, amely a nők elleni erőszak ügye lett. Ez olyan, mint amikor egy évszázaddal ezelőtt a feministák központi kérdésévé a választási jogok kérdése vált” - mondta Christine Bard francia feminista történész a France24-nak.

Készült a France24 tudósításának felhasználásával

Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából!

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG