Brüsszeli buborék

Éledezik a kontinens, éledezik Belgium is a hosszú téli álom után. A belgák is kihajtogatták a térképet, elővették a fürdőruhákat és mennének már valahova – csakúgy, mint mások. A belga légitársaság pilótái különórákat vettek, miközben a középkorúaktól felfelé tízből 8-9 belgát már beoltottak koronavírus ellen. Ez a nyár még nem lesz a régi, de nyomokban már emlékeztetni fog rá.

Július első hétvégéje volt a nagy nyitás napja a turizmusban. Belgiumban is, természetesen. A sajtó szinte örvendezve számolt be arról, hogy a Brüsszelhez tartozó zaventemi repülőtéren sorok vannak. Értik, emberek? Sorok! Várakozás! A belga légitársaságot a lezárások alatt meg kellett párszor mentenie az államnak, de most majd törleszthetik az adósságot.

Azért még nem minden olyan, mint régen. Mint mondjuk egy, de inkább két éve. Ez a repülőtér egy forgalmasabb nyári napon 50 ezer induló és 45 ezer érkező utassal számol. Most július első napján húszezer induló utasnak szóltak a fanfárok, akik 160 járatot töltöttek meg. A leállás nagyságát jól szemléltetni, hogy a Brussels Airlines a tavaszi hónapokban képzéseket szervezett a pilótáknak, hogy ne szokjanak el teljesen a repüléstől. Valószínűleg az utasok is így vannak ezzel, nekik is vissza kell találniuk a normális nyaralótempóhoz. Ami persze még mindig nem olyan, mint régen, a célpontok elsősorban európaiak, a tengerentúli, vagy afrikai, ázsiai utak még mindig rejtenek kockázatot.

Újrakezdő autóvezetők

De ne essünk túlzásokba, nem csak repülésből áll az utazás, sőt. A jelek szerint a repülés iránti bizalom nem állt teljesen helyre, ami betudható a kevesebb járatnak, vagy a fertőzés még mindig meglévő kockázatának, esetleg az oltási hiányának (erről egy kicsit később). A flamand autós szövetség ugyanis arra figyelmeztetett, hogy tíz nyaralni készülő flamandból hét autóval fog nekivágni. Ezek közül több mint 20 százalék életében először dönt úgy, hogy az autót választja a nyári kaland eszközének, és az útnak indulók fele nem ellenőrzi a saját autójának a megbízhatóságát.

Ugyanekkor azok aránya, akik több mint 500 kilométeres utazást terveznek. Mindezek miatt arra figyelmeztetnek a szakemberek, hogy zsúfoltság várható az utakon, amelyeket elakadt, elromlott autók és utasaik szegélyeznek majd. Vagyis számolni kell a várakozásokra és egyéb úti kellemetlenségekre. Az is kiderült, hogy a nyaralók egyharmada nem hagyja el autójával az országot, 25 százalékuk Franciaország, 13 százalék Spanyolország és 11 százalék Hollandia felé tart majd. Nyolc százaléknyi autós pedig Németország és Olaszország felé veszi az irányt.

Tavaszi tapasztalatok

A belgák nagyon szeretnek utazni és mivel pénzük is van hozzá, utaznak is. Évi több nyaralás, telelés, síelés, hosszú hétvége egyáltalán nem szokatlan egy átlag belga számára sem. És mivel beszélnek angolul és franciául is, igazából nem kell válogatniuk az úti célok közül, ezzel a két nyelvvel a világ nagy részén jól elboldogulnak. Itt azonban meg kell állnunk egy pillanatra, mert éppen az utazási kedv lett az ország veszte tavaly márciusban.

A koronavírus-járvány első hulláma során lakosságarányosan Belgium volt az az európai ország, ahol az egyik legtöbb áldozatot követelte a betegség. Ennek egyik, de nagyon fontos összetevője az volt, hogy Belgiumban február végén van egy hét szünet. "Krókuszvakáció" hollandul, "karneváli szünet" franciául, de ez nem befolyásolja az időpontot. Abban az egy hétben több mint hatvanezren mentek el síelni Ausztria déli és Olaszország északi részébe. Oda, ahol akkor már a kertek alatt legjobban tombolt a járvány. Mivel azokban a napokban a koronavírusra csak mint valami kínai problémára gondoltunk, az utazás akadálytalan volt.

Akik ott megbetegedtek, általában fiatalok, jó kondiban lévő, egészséges emberek voltak, lábon kihordták a betegséget. Viszont amikor hazajöttek, azonnal meglátogatták az idősebb rokonokat, akik közül sokan valamelyik idősek otthonában vannak, ahol azért meglehetősen jó körülmények között élnek a nyugdíjas belgák. És ekkor robbant be a járvány, a vírusnak volt még két hete, hogy mindenféle korlátozás nélkül keringjen a társadalomban, és szedje az áldozatait. Ebből tanulva a második hullám megjelenésekor olyan korlátozásokat vezettek be, amelyek jó részét mostanában oldották, vagy oldják fel. Meg is lett az eredménye: összehasonlíthatatlanul kevesebben haltak meg.

Totális oltási láz

Ha már korábban említettük az oltástól való esetleges félelmet, azért jegyezzük meg, hogy ez egyáltalán nem általános a belgák körében. Az oltási program szárnyal, július elejére a lakosság több mint hatvan százaléka megkapta már az első oltását. Azt lehet mondani, hogy akik oltást szerettek volna, azok 45 év felett biztosan megkapták már. Az átoltottságot tíz éves korcsoportonként mérik, ez alapján a 45 fölöttiek oltottsági aránya 83 és 92 százalék között van, de a 35-45 évesek is 75 százaléknál járnak. Van olyan település, ahol a idősebb korosztály átoltottsága 100 százalék.

Az a bizonyos uniós védettségi igazolvány a július 1-jei határidő előtt két héttel már elérhető volt. Egy applikációból letölthető, az úgynevezett nemzeti regisztrációs szám és személyi igazolvány kell hozzá. De kérhető postai úton is, a folyamat teljesen automatizált, nem kell beszélgetni senkivel sem, is csak be kell pötyögni ezt a bizonyos számot és két nap múlva hozza a posta a plasztikkártyát.

A flamand Marbella

És a végére még egy turisztikai hír: Blankenbergét – ez egy tengerparti üdülőváros – szokás a flamand Marbellának is nevezni. Ez mondjuk nekem is új, de ám, legyen. Az biztos, hogy a spanyol tengerparton a fürdőzőknek nem 12-13 fokos vízbe kell bemerészkedniük és azzal sem kell számolniuk, hogy szinte minden nap esik az eső, de ha Marbella, akkor legyen Marbella.

Szóval Blankenberge-Marbellában már annyira trópusi a hangulat, hogy be kellett tiltani a bikinit. Nem a tengerparton, ott lehet hordani, ha ki nem fagy belőle az ember, hanem a városban, elsősorban a sétálóutcákon, üzletekben, tömegközlekedési megállóhelyeken. Tudom, hogy Magyarországon tombol a nyár, de itt, Belgiumban átlag július eleje van: reggel 13, délután 20 fok. Mindenesetre arra figyeljünk, hogy Blankenbergében véletlenül se járjunk fürdőruhában az utcákon. Mert elsőre csak figyelmeztet a rendőr, másodjára azonban, ha be tud azonosítani a strandfelszerelés mintázata alapján, már 350 eurót fog elkérni.

SPOILER! Ez a történet egy teljesen hétköznapi rendőri magatartásról szól, amelynek a célja, hogy a szabálytalan autósokat lebuktassák. De azért szólunk olyan rendőrökről is, akik időnként elvetik a sulykot. Összességében azonban azt lehet mondani, hogy Belgiumban bár nagyon sok a rendőr, de nem csinálnak hobbit abból, hogy megállítsák és megbüntessék az autósokat.

Egy ismeretlen motoros rendőr borzolja a kedélyeket Belgiumban, aki halomra bírságolja az embereket. Úgy, hogy azok nem is tudnak az egészről, csak akkor jönnek rá, hogy lebuktak, amikor megkapják a csekket. Akinek fizetnie kell, az fel van háborodva, aki viszont csak a hírekben olvas minderről, az kárörvendéssel vagy anélkül, de elégedetten nyugtázza, hogy a jog mindenkire vonatkozik.

A legális partizán

De még mielőtt valaki arra gondolna, hogy valami igazságosztó, a társadalomból kiábrándult terminátorrendőr osztja az igazságot és a csekkeket, nem árt ha tisztázzuk, ami történik, teljesen legális. Sőt, talán Magyarországon nem is olyan újdonság, hiszen civil autókból nálunk is szokott büntetni a rendőrség, ugyancsak komoly vitákat kiváltva. A belga névtelen rendőr egyelőre csak egy jól behatárolt területen, három rendőrségi körzetben tevékenykedik. Ez három kisebb településnek felel meg.

Egy hónapja tart az anonim büntetőhadjárat, melynek köszönhetően egyetlen hét alatt 222 bírságot szabott ki. „A kezdeményezés teljesen legális” – magyarázta Carl Vyncke helyi rendőrfőkapitány, miután a közösségi médiában egyre nagyobb hullámokat vert az ügy. A rendőrnek egyébként természetesen van mindenféle papírja arról, hogy ő rendőr. Ha szükséges, fel is fedi magát. Van kék lámpája is, szóval villámgyorsan úgy tud kinézni, mint egy igazi civil rendőr.

Az igazságosztó különféle szabálysértésekre utazik, például az okostelefon vezetés közbeni használatát, a piros lámpán való áthajtást, a közlekedési táblák figyelmen kívül hagyását díjazza, és saját tapasztalat alapján a büntetések 58 euróról indulnak.

Ez a megoldás tulajdonképpen eléggé romantikus, tekintettel arra, hogy a belga közlekedésrendészet meglehetősen automatizált. Ez azt jelenti, hogy a lámpák szinte kivétel nélkül rendelkeznek kamerával, a gyorshajtás ellen pedig fix kamerával veszik fel a küzdelmet. Egyszer olvastam, hogy száz kilométerre számolva a belga autópályákon van a legtöbb traffipax, amelyek hol pillanatnyi sebességet mérnek, hol pedig átlagot számolnak. Vannak aztán olyan kamerák, amelyeket egy betontömbbe öntve tettek vandálbiztossá. Úgy néz ki, mint egy kisebbfajta világítótorony.

Egyébként pedig már a magyar viszonyokhoz képest is kifejezetten lassú a belga közlekedés. Az autópályákon legfeljebb 120-szal lehet menni, az emberek nagy többsége ezt be is tartja. A lakott területeken pedig egyre gyakoribb a 30 kilométer/órás maximum, mint ahogy erről egy korábbi blogban be is számoltam. Ami viszont nagyon nem jellemző, az a véletlenszerű autósmegállítás.

Ehhez kapcsolódóan:

Négykeréken: jobbról jó, illetve...

Jó zsaru

Érezhetően nem csinálnak a belgák abból hobbit, hogy csak úgy random megállítsanak autósokat, „személyi igazolványt, jogosítványt” kérjenek ellenőrzésre, ha ennek nincs semmi oka. Több autóssal is beszéltem már, akik mind arról számoltak be, hogy „csak úgy” még nem állították meg a rendőrök. Engem sem, pedig közel nyolc éve vezetek itt. Ahhoz, hogy valakit levillogjanak, tényleg egészen pofátlanul kell a szabályokra fittyet hányni, az egyenruhás közönség szeme láttára.

Akciók persze vannak, általában ugyanott és ugyanakkor. Szombat esténként a legvalószínűbb, hogy az ember ilyesmibe belefut. Nagyon profin motoros rendőrök egy pillanat alatt elállják az összes menekülési útvonalat, előkerül a szonda, amelynek eredményét akár mozgó laborban is tudják elemezni, merthogy van egy ilyen autó is a sok között.

Egyébként rendőrből rengeteg van. Mindig és mindenhol lehet rendőrautót látni, ha meg valami „esemény” van, akkor pillanatok alatt több tucat rendőr is össze tud verődni. És a legkülönbözőbb kivitelben. Amikor pár napja a NATO-csúcsra mentem, akkor az egész kollekcióval találkoztam pár száz méteren belül. Nyilván, az amerikai elnökre oda kell figyelni még egy olyan városban is, ahol egyébként van rutinja a rendőröknek a Nagyon Fontos Személyek biztosításában. De egymás után láttam motoros, autós, biciklis, lovas és gyalogos rendőröket, miközben egy rendőrségi helikopter körözött fölöttünk.

Rossz zsaru

Szintén saját tapasztalat, hogy a rendőrök eléggé normálisan tudják kezelni a különböző helyzeteket. Ha nem borogatsz kukát, vagy nem gyűjtöd az utcaköveket, hogy megdobáld őket, akkor udvariasan beszélnek az ügyféllel. Ráadásul, ami ennek az országnak a sajátja, három nyelven (angolul, hollandul és franciául) biztos, hogy tárgyalóképesek, de ha van esetleg még valami migrációs háttere is, akkor bejöhet a spanyol, olasz, arab, satöbbi. Arra valószínűleg nehéz hivatkozni, hogy nem sikerült közös nyelvet találni. Olyat is láttam, hogy a biztos büntetésre is azt mondták, na jó, többet ilyen elő ne forduljon, viszontlátásra. Persze, ehhez azért legfeljebb valami igen enyhe kihágásra van szükség.

Az is elképzelhető, hogy az előbb említett névtelen motoros akciója valamiféle image-építés, amire a fentiek ellenére is szüksége van a belga rendőrségnek. Emlékezetes, amikor egy szlovák férfi agyonverése közben náci karlendítést mutatott be egy rendőr, vagy több olyan eset is van, amikor fiatalok veszítették életüket a rendőrség fellépése során, és általában a testület be is védi ezeket a rendőröket. Jellemzően az történik, hogy menekülnek a rendőrök elől, vagy csak ellenállnak és akkor történik tragédia.

Szintén nem hétvégi babazsúr, amikor tömeget oszlatnak. Belgiumban Covid-mentes időben eléggé gyakoriak a tüntetések, amelyen több ezer, több tízezer ember simán össze tud jönni, ezek egy része kifejezetten azért érkezik, hogy összemérjék a tudásukat a rendőrökkel. Aztán amikor az első rendőrautó kigyullad, onnantól kezdve nincs megállás, százasával szokták összecsomagolni a tüntetőket, és viszik őket a fogdába. Ahonnan egyébként aznap vagy másnap szabadulnak is, aztán majd megkapják a büntetésüket.