Brüsszeli buborék

SPOILER! Ez a történet egy teljesen hétköznapi rendőri magatartásról szól, amelynek a célja, hogy a szabálytalan autósokat lebuktassák. De azért szólunk olyan rendőrökről is, akik időnként elvetik a sulykot. Összességében azonban azt lehet mondani, hogy Belgiumban bár nagyon sok a rendőr, de nem csinálnak hobbit abból, hogy megállítsák és megbüntessék az autósokat.

Egy ismeretlen motoros rendőr borzolja a kedélyeket Belgiumban, aki halomra bírságolja az embereket. Úgy, hogy azok nem is tudnak az egészről, csak akkor jönnek rá, hogy lebuktak, amikor megkapják a csekket. Akinek fizetnie kell, az fel van háborodva, aki viszont csak a hírekben olvas minderről, az kárörvendéssel vagy anélkül, de elégedetten nyugtázza, hogy a jog mindenkire vonatkozik.

A legális partizán

De még mielőtt valaki arra gondolna, hogy valami igazságosztó, a társadalomból kiábrándult terminátorrendőr osztja az igazságot és a csekkeket, nem árt ha tisztázzuk, ami történik, teljesen legális. Sőt, talán Magyarországon nem is olyan újdonság, hiszen civil autókból nálunk is szokott büntetni a rendőrség, ugyancsak komoly vitákat kiváltva. A belga névtelen rendőr egyelőre csak egy jól behatárolt területen, három rendőrségi körzetben tevékenykedik. Ez három kisebb településnek felel meg.

Egy hónapja tart az anonim büntetőhadjárat, melynek köszönhetően egyetlen hét alatt 222 bírságot szabott ki. „A kezdeményezés teljesen legális” – magyarázta Carl Vyncke helyi rendőrfőkapitány, miután a közösségi médiában egyre nagyobb hullámokat vert az ügy. A rendőrnek egyébként természetesen van mindenféle papírja arról, hogy ő rendőr. Ha szükséges, fel is fedi magát. Van kék lámpája is, szóval villámgyorsan úgy tud kinézni, mint egy igazi civil rendőr.

Az igazságosztó különféle szabálysértésekre utazik, például az okostelefon vezetés közbeni használatát, a piros lámpán való áthajtást, a közlekedési táblák figyelmen kívül hagyását díjazza, és saját tapasztalat alapján a büntetések 58 euróról indulnak.

Ez a megoldás tulajdonképpen eléggé romantikus, tekintettel arra, hogy a belga közlekedésrendészet meglehetősen automatizált. Ez azt jelenti, hogy a lámpák szinte kivétel nélkül rendelkeznek kamerával, a gyorshajtás ellen pedig fix kamerával veszik fel a küzdelmet. Egyszer olvastam, hogy száz kilométerre számolva a belga autópályákon van a legtöbb traffipax, amelyek hol pillanatnyi sebességet mérnek, hol pedig átlagot számolnak. Vannak aztán olyan kamerák, amelyeket egy betontömbbe öntve tettek vandálbiztossá. Úgy néz ki, mint egy kisebbfajta világítótorony.

Egyébként pedig már a magyar viszonyokhoz képest is kifejezetten lassú a belga közlekedés. Az autópályákon legfeljebb 120-szal lehet menni, az emberek nagy többsége ezt be is tartja. A lakott területeken pedig egyre gyakoribb a 30 kilométer/órás maximum, mint ahogy erről egy korábbi blogban be is számoltam. Ami viszont nagyon nem jellemző, az a véletlenszerű autósmegállítás.

Ehhez kapcsolódóan:

Négykeréken: jobbról jó, illetve...

Jó zsaru

Érezhetően nem csinálnak a belgák abból hobbit, hogy csak úgy random megállítsanak autósokat, „személyi igazolványt, jogosítványt” kérjenek ellenőrzésre, ha ennek nincs semmi oka. Több autóssal is beszéltem már, akik mind arról számoltak be, hogy „csak úgy” még nem állították meg a rendőrök. Engem sem, pedig közel nyolc éve vezetek itt. Ahhoz, hogy valakit levillogjanak, tényleg egészen pofátlanul kell a szabályokra fittyet hányni, az egyenruhás közönség szeme láttára.

Akciók persze vannak, általában ugyanott és ugyanakkor. Szombat esténként a legvalószínűbb, hogy az ember ilyesmibe belefut. Nagyon profin motoros rendőrök egy pillanat alatt elállják az összes menekülési útvonalat, előkerül a szonda, amelynek eredményét akár mozgó laborban is tudják elemezni, merthogy van egy ilyen autó is a sok között.

Egyébként rendőrből rengeteg van. Mindig és mindenhol lehet rendőrautót látni, ha meg valami „esemény” van, akkor pillanatok alatt több tucat rendőr is össze tud verődni. És a legkülönbözőbb kivitelben. Amikor pár napja a NATO-csúcsra mentem, akkor az egész kollekcióval találkoztam pár száz méteren belül. Nyilván, az amerikai elnökre oda kell figyelni még egy olyan városban is, ahol egyébként van rutinja a rendőröknek a Nagyon Fontos Személyek biztosításában. De egymás után láttam motoros, autós, biciklis, lovas és gyalogos rendőröket, miközben egy rendőrségi helikopter körözött fölöttünk.

Rossz zsaru

Szintén saját tapasztalat, hogy a rendőrök eléggé normálisan tudják kezelni a különböző helyzeteket. Ha nem borogatsz kukát, vagy nem gyűjtöd az utcaköveket, hogy megdobáld őket, akkor udvariasan beszélnek az ügyféllel. Ráadásul, ami ennek az országnak a sajátja, három nyelven (angolul, hollandul és franciául) biztos, hogy tárgyalóképesek, de ha van esetleg még valami migrációs háttere is, akkor bejöhet a spanyol, olasz, arab, satöbbi. Arra valószínűleg nehéz hivatkozni, hogy nem sikerült közös nyelvet találni. Olyat is láttam, hogy a biztos büntetésre is azt mondták, na jó, többet ilyen elő ne forduljon, viszontlátásra. Persze, ehhez azért legfeljebb valami igen enyhe kihágásra van szükség.

Az is elképzelhető, hogy az előbb említett névtelen motoros akciója valamiféle image-építés, amire a fentiek ellenére is szüksége van a belga rendőrségnek. Emlékezetes, amikor egy szlovák férfi agyonverése közben náci karlendítést mutatott be egy rendőr, vagy több olyan eset is van, amikor fiatalok veszítették életüket a rendőrség fellépése során, és általában a testület be is védi ezeket a rendőröket. Jellemzően az történik, hogy menekülnek a rendőrök elől, vagy csak ellenállnak és akkor történik tragédia.

Szintén nem hétvégi babazsúr, amikor tömeget oszlatnak. Belgiumban Covid-mentes időben eléggé gyakoriak a tüntetések, amelyen több ezer, több tízezer ember simán össze tud jönni, ezek egy része kifejezetten azért érkezik, hogy összemérjék a tudásukat a rendőrökkel. Aztán amikor az első rendőrautó kigyullad, onnantól kezdve nincs megállás, százasával szokták összecsomagolni a tüntetőket, és viszik őket a fogdába. Ahonnan egyébként aznap vagy másnap szabadulnak is, aztán majd megkapják a büntetésüket.

A belga fővárosban az a cél, hogy 18 éves korára mindenki beszéljen franciául, hollandul és angolul. A két-, de leginkább soknyelvűség miatt az interakciók nagy része azzal kezdődik, hogy megtaláljuk a közös nyelvet/nyelveket. A hétköznapi életet átszövi a nyelvi kavalkád, nagyon ritkán lehet olyan felirattal találkozni, ahol csak egy nyelv szerepel. Ha mégis, akkor az valószínűleg az angol lesz...

A brüsszeli lét egyik legnagyobb kihívása a soknyelvűség, ami egyet jelent a sokféle nép keveredésével. Eleve Belgiumban három hivatalos nyelv van: a francia, ami a vallon kisebbség nyelve, a holland, ami a flamand kisebbség nyelve és a német, amit az ország keleti részén élő németek használnak. A hétköznapi életben a párbeszédek nagyon sokszor kezdődnek azzal, hogy akkor most milyen nyelven beszéljünk. Ezt nem csak attól kérdezik meg, akiről ránézésre lehet tudni, hogy külföldi, hanem belgáknak egymás között is tisztázni kell ezt a kérdés. Ezt sokszor a praktikum és ritkábban az udvariasság indokolja.

Flamand vagy holland?

A holland nyelviskolában a tanár az első alkalommal leszögezte, hogy mi itt és most holland nyelvet fogunk tanulni. Tehát nem flamandot, mert az a holland. Ha azonban egy flamand, vagy egy holland beszél hollandul, ott van különbség. Szavakat, kifejezéseket használnak másképpen, de ezek nem lényeges eltérések, a leírt szövegben nem nagyon lehet észrevenni. Ami azonban egyből feltűnik, az a kiejtés. A hollandok a “flamand fülnek” teljesen furcsa hangsúllyal beszélnek, olyan hangokat használnak, ami miatt komoly figyelemre van szükségem nekem például, hogy kihámozzam és elkülönítsem a szavakat.

De ez persze fordítva is igaz, és a két nép szokta is emiatt a másikat “cikizni”. Jó példa minderre egy másik holland tanárom, Nicolas, aki elmesélte, hogy elment Amszterdamba, beült egy étteremben, elkezdett az anyanyelvén, hollandul rendelni, de angolul válaszoltak neki udvariasságból, mert látták, hogy kisérletezik a helyi nyelvvel, de inkább ne erőltesse... Azért ez kicsit megalázó.

Annyiban sajátos a brüsszeli holland – és ettől kapnak sikítófrászt a holland tanárok -, hogy sok francia szót használnak. Ha éppen nem jut valakinek eszébe egy kifejezés, akkor gyorsan odamondja franciául. Különösen a fiatalok beszélgetésekor lehet tetten érni ilyesmit, sőt, a teljesség kedvéért ők beszúrnak pár angol szót is.

Nyelviskolás kalandok

Összesen vagy három évet ültem a nyelviskolában, de ebből csak egy volt igazán intenzív és hatékony, ennek végén sikerült egy középfokú nyelvvizsgát letennem. A képzést a holland állam támogatja, egy modul 120 órából áll és 30 euróba kerül tankönyvestül, mindenestül. Több mint tíz modullal kellett megbirkóznom. Nem tudom megmondani, hány csoporttársam volt összesen, de azért sok volt közöttük az állandó.

Szinte elejétől a végééig együtt tanultam egy indiai, egy lengyel és egy török lánnyal, három teljesen különböző világ, de nagyon tanulságos megismerni másokat és megtapasztalni azt, hogy mások hogyan látják például a történelmet vagy a konyhaművészetet. Az előbbiken túl volt aztán marokkói, kongói, norvég, orosz, albán és szíriai is, voltak keresztények, hinduk, muszlimok és ateisták, volt menekült és orvos, felszolgáló és fogorvos-asszisztens. Az egyik albán sráccal különösen jókat lehetett beszélgetni. Egyszer panaszkodtam neki, hogy mifelénk elég nagy gond a korrupció, meg hogy lopják a köz pénzét. Ő egy nagyot nevetett, és azt mondta, hogy “Á, nálunk is, ne is törődj vele, mindenhol ez van a Balkánon!”

Ha valaki azt gondolná, hogy mi, magyarok valahol a világ közepén helyezkedünk el, akkor, sajnos, ki kell ábrándítanom. Tulajdonképpen azt sem tudják legtöbben, hogy hol honol a magyarság, miről híres vagy nem híres. Amikor különböző hungarikumokról beszéltem nekik, akkor kiderült, hogy ugyanazok még a világ más pontjain is léteznek, csak egy kicsit másképpen. Tehát érdemes volna valahogy reálisabban látnunk saját magunkat, de ez persze nem kötelező.

Berberek, oroszok, magyarok

A nyelvek kavalkádjának egy nyertese egészen biztosan van: a gyerekek. Aki Brüsszelben nő fel, az 18 éves korára beszél három nyelven (angolul, franciául és hollandul) valamilyen szinten, és ebből kettő világnyelv. És mivel ez a tudás tulajdonképpen csak úgy jön, emellett a gyerek nyugodtan tanulhat még nyelveket, nem beszélve arról, hogy sokaknak az anyanyelve az előbbiektől eltérő.

Annak ellenére, hogy Brüsszelben tényleg nem sok flamand él, nagyon sok a holland nyelvű iskola. A francia belgák ugyanis előszeretettel íratják gyermeküket holland iskolába, mert aki valamire vinni akarja, annak tudnia kell hollandul. Természetesen a francia iskolákban második nyelvként a hollandot tanítják, a hollandokban meg a franciát, és így elérhető az, hogy a gyerek mindkét nyelvet beszélje.

Ne felejtsük el, hogy az ország nagyobb része Flandria, a lakosság 60 százaléka flamand, és saját benyomásaim alapján a kulcspozíciók nagy részét flamandok foglalják el. Ugyanakkor Brüsszelben elvárás, hogy ha valaki a szolgáltató, vagy kereskedelmi szektorban dolgozik, legyen szó bolti eladóról vagy ingatlanügynökről, mindkét nyelven beszéljen legalább a köznapi társalgás szintjén. És természetesen tudjon angolul is, az mindig jól jön.

A brüsszeli kétnyelvűség megfigyelhető az utcanév-táblákon, a hivatali épületeken, mindenféle tájékoztató anyagokon, tömegközlekedésben, közigazgatásban, boltokban stb.

Egy tanulmány szerint a brüsszeliek 95 százaléka beszél franciául és egyharmaduk hollandul és angolul. Németül 21 százalék, spanyolul 17, arabul 11, olaszul 10, törökül pedig 3 százalék. A futottak még kategóriában van a portugál, a görög, az orosz és a berber is. Jelenleg az állami oktatás azt a célt tűzte ki, hogy a középiskola végére a francia, a holland és az angol nyelvet is beszéljék a fiatalok. Összesen egyébként Brüsszelben több mint száz nyelvet használnak – és ezek között már ott van a magyar is.