A belga kormány egyik tagja egy transzgender politikus, civilben tanszékvezető egyetemi tanár, nőgyógyász. Akár orvosként, akár politikusként tekintünk rá, nagyon komoly szakmai munka áll a háta mögött, most pedig a magánéletébe is betekintést kaphattunk egy riportfilm keretében. Belgiumban az állam egyértelműen kiáll az azonos neműek kapcsolata védelmében.
Szerdán este úgy döntöttem, hogy megnézem a labdarúgó Európa-liga döntőt, ami este kilenckor kezdődött. Aztán mégis úgy alakult, hogy az első félidő feléről lemaradtam, mert a holland nyelvű belga közszolgálati televízió, a VRT egy riportfilmet adott Petra de Sutterről.
A sorozat címe körülbelül az, hogy „Szomszéd, mit csinálsz?”, a formátuma pedig, hogy a műsorvezető – Cath – eltölt a vendégével egy-két napot, reggel bekopog hozzá, autóval elviszi dolgozni, közben beszélgetnek, bemutatják a családot, a lakóhelyet, a hobbit, szóval kötetlen negyven perc műsoridő. A vendég valamilyen fontos/érdekes ember.
Most például Petra de Sutter, aki a belga kormány miniszterelnök-helyettese, egy zöldpárti politikus. A belga közigazgatást és az állami vállalatokat felügyeli, eredeti szakmája nőgyógyász. A filmben találkozott a miniszterelnökkel, ellátogatott egy kórházba, részt vett a kormányülésen, aztán hazament a feleségéhez, vacsorát főztek, beszélgettek. Cath másnap reggel is visszament, amikor Petrának éppen cselló-órája volt, úgyhogy meghallgathattuk, hogyan játszik Bachot.
Tanszékvezetőből zöldpárti képviselő
A történet hétköznapi, a főszereplő már nem az. Petra de Sutter ugyanis az egyetlen transzgender kormánytag Európában. Férfinak született, majd 2003-ban nemátalakító műtéten esett át. Azóta nőként él. Az 57 éves Petra de Sutter csak 2014-ben kezdett el foglalkozni a politikával, akkor került be a belga törvényhozásba, a Zöldek képviselőjeként. 2019-ben pedig az Európai Parlamentbe is bejutott, ahol újoncként egyből igen komoly beosztást kapott: ő lett a belső piaccal és fogyasztóvédelemmel foglalkozó parlamenti bizottság elnöke. Innen pedig a tavaly megalakult belga kormányba hívták.
Hosszú orvosi pályafutása alatt nőgyógyászként és termékenységi szakértőként dolgozott, tanszékvezető egyetemi tanárként nyergelt át a politikára, ahol a nők szexuális és reproduktív egészségét és jogait is védte. Foglalkozott bioetikai kérdésekkel, ideértve a kereskedelmi célú petesejt-adományozást. Most Brüsszeltől autóval körülbelül egy órányira lakik, egy kis faluban, ahol több mint tíz éve az első leszbikus párként házasodtak össze Claire-rel. Claire palliatív gondozóként dolgozik, szabadidejében fest és kitűnően zongorázik. A De Sutter-házaspár a falu szélén lakik, de a kert végében nem stadion található, hanem a szántóföld. Vannak kutyáik, macskájuk, tyúkok és kecske is.
Alexander de Croo miniszterelnök azt mondta helyetteséről, hogy nagy segítségére van a kormányban, amikor például a nők jogairól, vagy termékenységi kérdésekről van szó, amellett, hogy ellátja feladatát.
Petra de Sutterrel sokat foglalkozik a sajtó, de ő is tudja, el is szokta mondani, hogy ez annak köszönhető, hogy férfiből nő lett.
A szülői munkaközösség elnöke és a szögletzászló
Természetesen Belgiumban is vannak, akik gyűlölik és nem értik a nemet váltó embereket, szokták is emiatt támadások érni De Suttert. Az általános közeg azonban befogadó, nyitott, hozzájárul ehhez az is, hogy a mindenkori kormányok elismerik a melegjogokat, elleneznek mindenféle hátrányos megkülönböztetést és ennek hangot is adnak.
A Pride-felvonuláson mindig ott menetel az aktuális miniszterelnök, és valamennyi párt feldíszített autója megtalálható a sorban. Ez a sor eléggé hosszú, egy belga Pride-on akár százezren is összejönnek, sokan családi eseménynek tekintik. Amikor utoljára volt meleg büszkeség menete, 2019-ben, a nacionalista flamand párt, az Új Flamand Szövetség autója is ott volt. Igaz, őket nem a rajongók vették körbe, hanem a rendőrök, nehogy attrocitás érje az LMBTQI-közösség által kirekesztőnek tartott pártot. A teljesség kedvéért meg kell említeni, hogy voltak ezen a bizonyos Pride-on ellentüntetők is. Körülbelül húszan, őket kétméteres rendőrök egyszerűen körbevették, onnan kiabálhatták rigmusaikat.
Egy másik, hétköznapibb példával is szeretném szemléltetni a melegek megítélését Belgiumban. A lányom előző iskolájában a szülői munkaközösség elnöke egy meleg férfi volt. Aki a párjával együtt nevelt két afrikai kislányt – egy ikerpárt –, akiket örökbe fogadtak. A lányok jól tanultak, úgy öltözködtek, mintha egy divatlapból léptek volna elő, és
tízéves korukra a holland és a francia mellett beszéltek angolul is, mert a házaspár másik tagja egy amerikai. Egy percig sem gondolom, hogy ezeknek a kislányoknak szörnyű sors jutott volna, és teljesebb életet élhettek volna egy afrikai árvaház lakóiként. A szülői munkaközösség elnöke pedig éppen olyan jól szót értett a belvárosi hipszterrel, mint a fejkendős nagymamával.
Vagy még egy adalék: a rettegett Molenbeek negyed labdarúgó-csapatának meccsein a szögletzászló szivárványszínű. Senki sem akarja kitépni, vagy leköpni, se fehér, se fekete, se muszlim, se keresztény. Mondván: ugyan, kit zavar?
Szóval lekéstem a kupadöntő elejét, de egyáltalán nem bántam meg. A Petra de Sutterről szóló filmet itt lehet megtekinteni.