Egyre több rókával lehet találkozni Brüsszel utcáin. A vadállatok a várost környező erdőkben élnek, élelemért azonban előszeretettel járnak be a városba, elsősorban azért, hogy szemeteszsákokat fosztogassanak. A brüsszeli rókák már a képzőművészetet is megihlették.
Szerintem többen vannak Brüsszelben azok, akik láttak már a közvetlen lakókörnyezetükben rókát. Amikor az ember először megpillantja egyiküket – természetesen éjszaka – baktatni a házak tövében, akkor alaposan elcsodálkozik. Hogyan kerül egy európai főváros belső részébe, a villamossínekre egy róka?
Sőt, egy olyan fotó is keringett brüsszeli fórumokon, amelyen a róka konkrétat a villamosBAN volt. Állt az egyik ülésen, a mellső lábait az szék háttámlájának támasztva bámult kifelé. A villamos egyértelműen brüsszeli volt, be lehetett azonosítani, a rókát már kevésbé. A közlekedési társaság szóvivője megerősítette, hogy a kép valódi, az egyik alkalmazottjuk készítette, a róka vélhetően akkor lopózott a járműbe, amikor az a villamosszínben állt, nyitott ajtókkal.
Állatelrettentő tanácsok
A rókák élelemért jönnek a városba, ez tulajdonképpen nem újdonság. A belga főváros környéki ravaszdik (ígérem, utoljára használom ezt a szót, szerintem is rettenetes) védettnek számítanak, ezért nem is szokták őket bántani, vagyis nincs bennük az egészségesnél nagyobb félelemérzet. Sokaknak azonban elegük van a rókákból, mert a kerteket hajlandóak ideiglenes állomáshelyként tekinteni, és ennek megfelelően felásni, kitúrni, letaposni.
A szakemberek azt javasolják ilyenkor, hogy a tulaj temesse be a rókalyukak bejáratát, már ez is elég lehet, de ha másképp nem megy, akkor hívja a rókakezelő szolgálatot. Azt mindenképpen javasolják, hogy ne etessék őket, ne hagyjanak kint nekik élelmet, mert akkor tuti, hogy egy vagy több vadállattal gyarapodik a család. Az óvintézkedések egyik formája, hogy a kerti komposztba se tegyünk halat, vadat s mi jó falat, mert az a rókaszem és -szájnak ingere.
Ugyancsak fontos elővigyázatossági intézkedés, hogy a szelektív hulladékot nagyon gondosan kell elhelyezni. Ez a háztartási vegyes hulladékra vonatkozik elsősorban, abban vannak az ételmaradékok. Belgiumban a szelektívet különböző színű zsákokba gyűjtjük, amelyeket hetente több alkalommal elszállítanak. A műanyag zsákokat meg lehet vásárolni az üzletekben és ezzel már ki is fizettük az elszállításhoz kapcsolódó szolgáltatási díjakat, adókat. Tehát a zsákokat célszerű felkötni egy arra alkalmas fára.
Az erdőkhöz közeli településrészeken emiatt hetente két alkalommal úgy néznek ki az utcai fák, mint valami amorf karácsonyfák, amelyeken nagy zsáknyi szemetet lenget a szél. Elég bizarr. De a másik eshetőség, hogy fél grillcsirkéket a használt pelenka és tojáshéj társaságában görgeti a szél az utcákon, amelyet búsan figyel a rókacincálta szemeteszsák maradéka. Akkor inkább akasszunk.
“Nem vagyok láthatatlan”
Ha megnézzük Brüsszel térképét, akkor láthatjuk, hogy a város környékén nagyon sok erdő van. Eleve a városban is nagyon sok a zöldfelület, de a lakóövezeten túl összefüggő erdőséget találunk, sok-sok kilométeren keresztül, egymásba érnek a különböző erdők. Ezek tökéletes élőhelyei a rókáknak, aztán innen portyáznak a városba. De a beton sem zavarja őket, ahogy már említettük, olyan helyeken is felbukkannak, amelyek a legközelebbi erdős résztől is viszonylag messze vannak. Nem véletlen, hogy az élelmesebb rókák már a tömegközlekedést használják...
Erre az egész jelenségre ráerősített a tavalyi, majd az idei lezárás is. Az emberek visszább vonultak, elcsendesedtek, kevesebb autót használtak, a rókák pedig jöttek és megnézték, mi a helyzet a városban. Ennek is tudható be, hogy a korábbinál is több rókaészlelés történt, akár e sorok írója részéről is. Egy érdekes jelenségre is felfigyeltek a brüsszeliek: a kertes városrészek lakói szerint a madarak is sokkal hangosabbak lettek. Mígnem egy szakértő felhívta a figyelmet arra, hogy nem a madarak énekelnek hangosabban, hanem az emberek zajterhelése csökkent olyan mértékben, hogy a madarak csicsergése vált sokkal jobban hallhatóvá.
A rókatémának van művészi kifejezése is. Egy Rose nevű lány – munkássága Insta oldalán követhető –, aki az úgynevezett street art művelői közé tartozik, számtalan helyen megörökítette a rókákat. De elsősorban az elektromos elosztódobozokat látta erre alkalmasnak, és mindenhová azt a szöveget írta, hogy “Nem vagyok láthatatlan”, mármint a róka. A képek között van alvó róka, rókacsalád, maszkos róka, ásító róka, stb., sőt, az igazán menők már vásárolhatnak olyan pólót is, amelyen Rose valamelyik rókája szerepel.
Azért az szerencse, hogy tigrisek nem élnek errefelé. Igaz, a farkasok is felbukkantak Belgium területén. Van belőlük már négy, na, őket a szakemberek tényleg név szerint ismerik.
