Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

EU-riporter

Egy tálib fegyveres sétál Kabul Mandavi piacán, 2021. szeptember 1-jén
Egy tálib fegyveres sétál Kabul Mandavi piacán, 2021. szeptember 1-jén

Az elmúlt napokban Európában a figyelem középpontjában a külföldi polgárok és azon afgánok evakuálása állt, akik a különböző külföldi nagykövetségeknek és misszióknak segítettek. A tálib hatalomátvétel véglegessé válásával változott az EU retorikája és változnak a lépései is.

Mostantól az Európai Unió a migrációs válság elkerülésére és arra fog összpontosítani, hogy illegális bevándorlók ne jussanak be az „Európa erődbe”.

A kerítés- és falépítés olyan tevékenységek, amelyeket általában a jobboldali populistákhoz szoktak kötni, most viszont ez lett az egykor magát büszkén humanitárius szuperhatalomként meghatározó Európai Unió közös témája.

"Egyszerűbb lett volna azt mondani: nem látjuk szívesen a migránsokat"

Elég, ha pillantást vetünk arra a közös nyilatkozatra, amelyet a 27 uniós belügyminiszter a hét elején Brüsszelben tartott rendkívüli ülés után fogadott el az afganisztáni helyzetről.

Egy bekezdés minden másnál jobban jellemzi az új, keményvonalas EU-t:

„A tanulságok alapján az EU és tagállamai eltökéltek abban, hogy a múltban tapasztalt ellenőrizetlen, nagyszabású illegális migrációs mozgások megismétlődésének megelőzése érdekében összehangolt és rendezett válaszlépések előkészítésével, közösen lépjenek fel. El kell kerülni az illegális migráció ösztönzését.”

A szöveg ezután megemlíti, hogy szükség van „az Afganisztán közvetlen szomszédságában lévő országok támogatására annak biztosítása érdekében, hogy a rászorulók elsősorban a régióban kapjanak megfelelő védelmet”, valamint célzott tájékoztató kampányokat kell indítani „az embercsempészek által – többek között online – terjesztett narratívákkal szemben, mert ezek arra ösztönzik az embereket, hogy veszélyes és illegális útra induljanak Európa felé”.

Lehet, hogy egyszerűbb lett volna csak egy olyan nyilatkozatot kiadni, amely szerint „nem látjuk szívesen a migránsokat” – jegyezte meg maró gúnnyal egy uniós diplomata.

Amikor már egy skandináv szocdem is bezárná a kaput

Vagy gondoljunk csak Ylva Johansson, az EU belügyi biztosának megjegyzéseire, aki a találkozó után rámutatott: „a migrációs válság elkerülésének legjobb módja a humanitárius válság elkerülése. Ezért kell támogatnunk az afgánokat Afganisztánban.”

Hozzátette: „Azt hiszem, fontos tisztázni, hogy a genfi egyezmény, amely jogot ad az embereknek arra, hogy menedékjogot kérjenek, nem ugyanaz, mint [azt mondani], hogy mindenki, aki nemzetközi védelemre szorul, jöhet az Európai Unióba, és itt védelmet kaphat.”

Nos, Ylva Johansson nem az olyan szókimondóan migránsellenes pártok, mint a magyar Fidesz vagy a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) tagja. Svéd szociáldemokrata, és prominens tisztviselője volt annak a svéd kormánynak, amely még 2015 őszén több újonnan érkezőt fogadott be egy főre vetítve, mint bármely más uniós tagállam.

Mégis világos, hogy a 2015-ös viharos ősz szelleme még mindig kísérti a klubot.

Az akkori migrációs hullám az egész kontinensen felbátorította a populistákat, és olyan csúnya vitákhoz vezetett, amelyek majdnem szétszakították az egész uniós projektet.

A V4-ek nyertek - a falépítés már nem vált ki felháborodást

Szembeállított számos, a tehermegosztáshoz ragaszkodó nyugat-európai országot a visegrádi négyekkel, amelyek nem szívesen láttak újonnan érkezőket a területükön. Hat évvel később elmondható, hogy a vitát az utóbbi csoport nyerte meg. Ma már senki sem vonja fel a szemöldökét, amikor falakat és szögesdrótot húznak fel az EU külső határai mentén.

Az igazsághoz tartozik, hogy nem minden az afgánok érkezésének megakadályozásáról szól.

Johansson maga is megjegyezte, hogy az egyes tagállamok még mindig dolgoznak afgán nők, újságírók, aktivisták és nem kormányzati szervezetek munkatársainak kimenekítésén és befogadásán. Bár az EU egésze nem fog akkora számú embert beengedni, mint Kanada vagy az Egyesült Királyság, a blokk később, szeptemberben letelepítési fórumot tart és Brüsszel siet rámutatni: a kemény retorika ellenére a blokk 2020-ban háromszázezer embernek adott menedéket a világ minden tájáról.

A "török recepttel" akarják a migránsok befogadására venni Közép-Ázsiát

Az Afganisztánnak és a szomszédos országoknak szánt pénzek is jelentősen emelkedni fognak. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke nemrég jelentette be, hogy 2021-ben humanitárius segítségnyújtásra kétszázmillió eurót kap Afganisztán. Az afgánokat befogadó környező országok és a pletykák szerint ez az összeg hamarosan hatszázmillióra emelkedik.

Végső soron úgy tűnik, Brüsszel úgy véli, az lesz a legjobb módja a migránsok és menekültek visszatartásának, ha pénzt öntenek a szomszédságába. Nem véletlen, hogy Charles Michel, az Európai Tanács elnöke Twitter-fiókja tele van olyan képekkel, amelyeken az elmúlt napokban több közép-ázsiai ország, valamint India vezetőjével beszél telefonon.

Az uniós vezetők természetesen hevesen tiltakozhatnak, ha az újságírók „új török megállapodást” emlegetnek. Pedig Brüsszel fausti alkut kötött 2016 elején Recep Tayyip Erdoğan kormányával, amivel tulajdonképpen véget vetett az akkori válságnak.

Az EU-tól kapott hatmilliárd euróért cserébe a török határőrök gondoskodtak arról, hogy az elmúlt években nagyon kevés migráns keljen át az Égei-tengeren Görögországba. Ne lepődjünk meg, ha az EU a nem túl távoli jövőben hasonló alkukat köt az Afganisztánnal szomszédos országokkal, vagy még több pénzt ad Ankarának.

Ez persze lehetővé tette Törökország számára, hogy fegyverként használja a migránsokat, és többször is azzal fenyegetőzzön, hogy felrúgja az alkut, és az uniós határ felé küldi az Európába vágyókat.

Amikor az EU azzal szembesült, hogy ilyen fegyvert tartanak a halántékához, Brüsszel csak szelíd válaszokat adott az összes geopolitikai provokációra, amelyekkel Erdoğan a Földközi-tenger keleti medencéjében és máshol előállt.

Ezért érthető, hogy az EU hamarosan újabb szankciókkal sújthatja a belarusz Lukasenka-rezsimet, amiért hasonló taktikát alkalmaz Lettországgal, Litvániával és Lengyelországgal szemben. Brüsszel ezzel demonstrálni kívánja, hogy nem tűr el több zsarolást.

Az új EU-t lehet cinikusnak és szívtelennek nevezni, de ettől még a közeljövőben nem tűnnek el az akadályok és a szankciók és nem állnak le azzal sem, hogy az uniós adófizetők pénzét a többé-kevésbé tekintélyelvű rezsimeknek juttassák, hogy azok elvégezzék Európának a piszkos munkát.

Egyszerűen ez van, így fog kinézni az EU Afganisztánnal kapcsolatos jövőbeni politikája.

“Hatalmi vákuum” Kabulban: élet a tálib uralom idején
please wait

Jelenleg nincs elérhető tartalom

0:00 0:02:56 0:00

Amikor még volt kivel és miről tárgyalni: online afgán–EU tanácskozás az emberi jogokról, a migrációról és a jó kormányzásról 2021. május 25-én
Amikor még volt kivel és miről tárgyalni: online afgán–EU tanácskozás az emberi jogokról, a migrációról és a jó kormányzásról 2021. május 25-én

A tálibok villámgyors hatalomátvétele világszerte nagy visszhangot váltott ki. Európára nézve három következménye is lehet a következő hónapokban, sőt talán években.

Először is a Kabulból érkező sokkoló képek felgyorsíthatják a már egy ideje zajló transzatlanti „szétválást”.

Valószínűleg Oroszország és Kína örömére károkat okoz majd a NATO megítélésének, és arra kényszeríti a szövetséget, hogy felgyorsítsa a „az alapokhoz való visszatérést”.

Végül pedig a háború sújtotta országból esetlegesen érkező migrációs hullámok ugyanolyan felfordulást okozhatnak az európai politikában és társadalomban, mint a 2015-ös migránsválság.

Pedig úgy tűnt, hogy nagyon jól indult az amerikai–EU „reset”. Amikor Joe Biden elnök hivatalba lépett, szinte hallani lehetett, ahogy az európaiak megkönnyebbülten fellélegeztek Donald Trump hullámvasútra emlékeztető négy éve után.

Akármilyen jó fej is Biden, Amerika fő fókusza nem Európa

Az új amerikai elnök első külföldi útja Európába vezetett, és világosan kijelentette, hogy az Egyesült Államok továbbra is kőkeményen elkötelezett a NATO és a hasonló intézmények felé.

Néhány kereskedelmi morgolódást gyorsan rendeztek, és Biden úgy beszélt a kedvenc európai prioritásokról – például a klímaharcról és az iráni atomalku felélesztéséről –, ahogy a kontinensen hallani akarták.

De az „európai stratégiai autonómia” emlegetése – amely a franciák ötlete – soha nem állt le igazán. Lehet, hogy Biden az utolsó igazi amerikai a „transzatlantiak” közül, miközben Brüsszelben és másutt mindig is attól tartottak, hogy néhány év múlva egy új, nativista elnök kerül a Fehér Házba.

Ha ezt azzal a ténnyel kombináljuk, hogy az amerikai politika már Barack Obama elnök alatt elkezdett átorientálódni a csendes-óceáni térség felé, egyértelmű, hogy Európa egésze a jövőben kevésbé lesz prioritás bármelyik amerikai kormány számára.

Afganisztán európai kudarc is

Hogy Európa hogyan fog reagálni, nem világos, de amit sokan az afganisztáni amerikai megaláztatásnak neveznek, az egyben európai is. Sok európai tisztviselő négyszemközt morgolódott a kivonulással kapcsolatban, mondván, lényegében kész tények elé állították őket az amerikaiak, amikor Washington még 2020-ban alkut kötött a tálibokkal.

Szerintük ez még akkor is így volt, ha nyilvánosan ragaszkodtak az „együtt mentünk be, együtt fogunk kivonulni” megállapodáshoz. Ma egyszerűen megjegyzik, hogy Európa katonailag túl gyenge ahhoz, hogy hadműveleteket folytasson az amerikaiak nélkül.

Most ismét felszínre került a téma arról, hogy Európának egyszerűen többet kell költenie a védelemre. De más is hangsúlyosabbá vált: például hogy szükség van egy közös védelmi beszerzési programra, és a kontinensen belül jobban kell biztosítani a katonai mobilitást. Ezek a projektek eddig a különböző nemzeti érdekek miatt elakadtak.

Mégis sok ország, még a leghithűbb amerikai szövetségesek is kezdik felismerni, hogy az USA nem vonult be fehér lovon, hogy megmentse őket, és hogy elkerülhetetlen az európai védelmi integráció, ha az öreg kontinens bármilyen globális szerepet akar játszani a jövőben.

„Égett” a NATO – ideje újragondolni, mire kell

Bár az általam megkérdezett brüsszeli források szerint az Egyesült Államok elkötelezettsége, hogy megvédje NATO-szövetségeseit, továbbra is megkérdőjelezhetetlen, senki sem becsüli alá azt a hírnévben esett kárt, amelyet az elmúlt napok és hetek eseményei okoztak a szövetségnek.

Nem csak a Pekingből és Moszkvából idehallatszó kárörömről van szó – mert a Nyugat nyilvánvalóan képtelen erőt sugározni, miközben a katonai szervezet leghosszabb és pénzben és emberéletben legdrágább küldetése dicstelen véget ér. Kérdések merülnek fel azzal kapcsolatban is, valójában miért is van szükség a NATO-ra.

A források azt mondták, hogy látnak a rosszban jót is.

Ahogyan sokan megkérdőjelezték, hogy bölcs dolog-e most hátat fordítani Afganisztánnak, úgy sokan és sokáig kételkedtek abban is, hogy a katonai szervezetnek egyáltalán ott kell-e lennie. Miközben a szövetségesek új stratégiai koncepció kidolgozására készülnek a következő, 2022-es NATO-csúcstalálkozóra, olyan kifejezések lesznek az uralkodó jelszavak, mint a „belbiztonság” és a „védelem és elrettentés”, felgyorsítva azt a már folyamatban lévő folyamatot, hogy a NATO visszatérjen eredeti céljához, és visszafogja a távoli vidékeken indított missziókat.

Ez kétségtelenül sokaknak tetszeni fog, akik úgy vélik, hogy újult erővel kell összpontosítani az energiákat azért, hogy ellensúlyozzák Oroszországnak és – egyre inkább – Kínának a kontinensre gyakorolt befolyását.

Európa önző is tud lenni: első a hazai stabilitás

Bármilyen szívtelenül és cinikusan hangzik is ez, az afganisztáni tragédiát szemlélve az EU-ban az uralkodó érzés a káosztól való félelem. Miközben erőfeszítéseket tesznek majd azok megsegítésére, akik Kabulban és máshol segítettek az európaiaknak, a jóakarat hamarosan elfogy, ha a következő hónapokban migránsok ezrei veszik célba Európát.

Az elmúlt évtizedekben a blokkot leginkább megrázó válságok közül valószínűleg a hat évvel ezelőtti szíriai menekültválság volt az, amelyik a legközelebb állt ahhoz, hogy az egész projektet megölje.

Számos országban a populistákat hozta helyzetbe, és besegített a Brexitbe is. Emellett a korábban nyitott kontinenst sokkal zártabbá, szögesdrótokkal és falakkal körülvett várrá változtatta.

„Ma mindannyian Orbánok vagyunk” – mondta egy uniós diplomata az irónia legkisebb jele nélkül.

Az EU-ba bejutni próbáló emberek áradatának képe nagyjából mindenhol hatással lesz a választókra.

Valószínűleg Emmanuel Macron francia elnöknek is ez lesz a legfőbb témája, amikor arra készül majd, hogy tavasszal megküzdjön az elnökválasztáson a szélsőjobboldali Marine Le Pennel. Macron nem akar meglepetést. Ugyanez vonatkozik az EU többi tagjára is, akik attól tartanak, hogy egy bizonyos szőke hölgynek az Elysée-palotáig tartó diadalmenete teljesen tönkreteheti a klubot. Az afganisztáni bukás valószínűleg még jó hosszú ideig árnyékot vet majd Európára.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG