EU-riporter

Hirtelen sebezhetőnek tűnik a német kormánypárt. A CDU csúnyán leszerepelt két szövetségi államban a hétvégén tartott helyi törvényhozási választásokon. Ezután ismét többesélyessé vált a verseny, hogy ki lépjen a hamarosan távozó Angela Merkel kancellár helyére.

A hétvégi eredmény nyomán egy csapásra nehéz lett megjósolni, milyen eredményt is hozhatnak a szeptemberi, országos választások Németországban.

Ami világos, hogy ebben a „szuper választási évben” mostantól annak lesz a legnagyobb hatása a szavazókra, hogy hogyan kezeli a kormány a koronavírus-járványt.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a CDU története legrosszabb eredményét érte el a hétvégén a Baden-Württembergben és Rajna-vidék-Pfalz tartományokban, az ottani Landtag-választásokon. Előbbi gazdag szövetségi állam a német autóipar nagy részének az otthona, a második pedig a CDU egykori ikonikus vezetője, Helmut Kohl szűkebb hazája.

A CDU mindkét helyen jócskán lemaradva végzett másodikként. Baden-Württembergben a zöldek nyertek, a konzervatívok pedig körülbelül 4 százalékot, Rajna-vidék-Pfalzban pedig közben körülbelül 6 százalékot veszítettek korábbi eredményükhöz képest és ezzel jóval a győztes szociáldemokraták mögé szorultak.

Ehhez kapcsolódóan:

Elég lesz a merkeli megfontoltság Markus Södernek a kancellársághoz?

Nem tettek jót a korrupciós ügyek

Az utóbbi időben sokat lehetett hallani négy különböző és egymáshoz nem kötődő CDU politikus elleni korrupciós vádakról. Kettejük esetében az merült fel, hogy több százezer eurós jutalékot fogadtak el azért, hogy Covid-19 maszkgyártók állami szerződései előtt egyengessék az utat. Bizonyosnak tűnik, hogy a botrányok is befolyásolhatták a választókat és elősegítették, hogy az egykor még konzervatív szimpátiájú két tartományban ismét alulmaradtak a kereszténydemokraták.

Most, hogy a CDU nagy pofont kapott a 2021-es szavazási dömping első fordulójában, a nagy kérdés az, hogy hogyan reagál erre a párt. Még fél év van hátra az igazi főnyereményig: a szövetségi parlamenti választásokig. Egyelőre a CDU biztonságosnak tűnő, két számjegyű előnnyel vezet a legtöbb országos felmérésben. Az előrejelzések szerint szeptemberben így könnyedén 30% feletti eredményt érhet el.

Pártilletékesek sietnek megjegyezni, hogy a tartományi választások előtt senki sem jósolta azt, hogy a CDU visszahódítja Baden-Württemberget vagy Rajna-vidék-Pralzot.

Mindkét államban az előző választásokon is a második helyen végeztek – igaz, most jobban lemaradtak a győztesek mögött, mint korábban és ezúttal népszerű helyi miniszterelnökök ellen kellett ringbe szállniuk. A CDU-illetékesek ezenkívül azzal védekezhetnek, hogy a tartományi választások helyi témák által befolyásolt regionális voksok voltak és nem szabad összemosni őket a szövetségi választásokkal.

Valójában azonban a regionális és országos kérdések gyakran igenis összemosódnak. Sok párt pedig úgy látja: a mostani eredmény előre jelezheti, hogyan változik majd a helyzet az ősszel Berlinben. Emiatt pedig más korántsem olyan kész tény a CDU domináns szerepe.

Ehhez kapcsolódóan:

Szaporodó kérdőjelek Németországban

Jelzőlámpa és Jamaica: hogyan maradhatna ki a CDU a szövetségi kormányból?

A különböző tartományi kormánykoalíciók gyakran az országos koalíciók tesztjei és ebből a szempontból Baden-Württemberg különösen érdekes. Ebben az államban 2016. óta a zöldek kormányoztak koalícióban a CDU-val (de úgy, hogy a kereszténydemokraták voltak a kisebbik partner). Szövetségüket zöld-fekete koalícióként emlegették. Sok megfigyelő szerint az országos választások után is ez a duó állhat a berlini kormány élére, bár úgy, hogy a szövetségi kabinetben a CDU lesz az erősebb és a zöldek a kisebbségi társ.

A környezetvédők 33%-os aránnyal tarolták le Baden-Württemberget és az ősszel választhatják maguknak partnerként a CDU-t, de összeállhatnak egy úgynevezett „jelzőlámpa koalícióban” a vörös színnel jelölt szociáldemokratákkal és a sárga, liberális FDP-vel is. Egy ilyen koalíció kormányozta eddig Rajna-vidék-Pfalzot és előfordulhat, hogy ez a szövetség folytatja a hétvégi voksolás után is.

Ennek nyomán pedig beindult a spekuláció, hogy a jelzőlámpa-koalíció országos szinten is tudna-e irányítani. A jelenlegi felmérések szerint a zöldek 20%-on, a szocdemek valamivel mögöttük, az FDP pedig 8-9%-on áll. Ez azt jelenti, hogy legalább egyiküknek ennél jobb eredményt kellene elérnie. Kérdés továbbá, hogy az országos szinten általában a CDU-tól is jobbra álló FDP valóban csatlakozna-e a jelzőlámpa-koalícióhoz.

Egy másik lehetőség a Karib-tengeri szigetország zászlajának színeit idéző „Jamaica-koalíció”. Ebben az FDP, a CDU és a Zöldek foglalnának helyett. Opció még a „progresszív fantázia” – egy Vörös-Vörös-Zöld kombináció, amelyben a szocdemek és a zöldek a gyakran a peremre tolt szélsőbal Linke párttal találnának egymásra.

A legesélyesebb azonban még mindig a konzervatív-vezetésű szövetségi kormány, amelyben valószínűleg helyet kapnak a zöldek is.

Ehhez kapcsolódóan:

Újraszervezné a brüsszeli jobboldalt a Fidesz

Most újra kérdés lehet: ki vigye csatába a CDU-t?

Amiben más lesz az új kabinet: már nem Angela Merkel áll majd az élén. A német és az európai politika kulcsfigurájának számító politikus ugyanis távozik. A nagy kérdés az, hogy a CDU-élén az őt épphogy felváltó Armin Laschet valóban a nyomába tud-e lépni?

A hétvégi fájdalmas szereplés nyomán felerősödhetnek azok a hangok, hogy inkább a népszerű bajor miniszterelnök, Markus Söder legyen a CDU kancellár-jelöltje.

A döntést valamikor tavasszal hozzák meg és egyre valószínűbb, hogy a közeljövőben számíthatunk rá. Ami biztos: a választást az dönti majd el, hogy hogyan kezeli a koronavírus-járványt a szövetségi kormány.

Merkel és a CDU sok dicséretet kapott a pandémiára adott kezdeti válaszért, de az utóbbi idők korrupciós botrányai és a csigalassúsággal haladó oltási program miatt borúsra fordult az ország hangulata.

Ehhez kapcsolódóan:

Lemondott egy német politikus, maszk-beszerzésből profitált a cége      

Távozott az Európai Néppárt európai parlamenti frakciójából Magyarország kormánypártja, a Fidesz. De mikor is robbant ki az ellentét, amely elvezetett idáig? Mivel Orbán Viktor miniszterelnök és pártja már régóta szemben állt az EP vezető konzervatív frakciójával, nehéz pontos választ adni.

Úgy tűnik azonban, hogy a március 3-i döntés a Európai Parlament EPP-frakciójából való kilépésről örökre elvághatja a szálakat. Most minden szem Németországra szegeződik, ahol Angela Merkel kancellár és Armin Laschet, a konzervatív CDU párt frissen megválasztott új vezetője ismét magára vállalhatja a közvetítő szerepét és megpróbálhatja elősegíteni a reménytelennek tűnő megbékélést.

Hatalmas üzenetértéke van az EPP belső működéséről szóló szerdai szavazásnak, ami lökést adott a Fidesznek a kilépésre. 148 európai parlamenti képviselő szavazott igennel, 28 ellene és 4 tartózkodott, amikor a parlamenti frakció új működési szabályairól döntöttek.

Korábban csak egy tagpárt egyes képviselőinek felfüggesztésére volt lehetőség a frakcióban, most már egy egész nemzeti delegációval is meg lehet ezt tenni, ha a csoport kétharmada erre szavaz. Az új szabály egyetlen szóval sem említi a Fideszt, de mindenki tudta, hogy a magyar kormánypártról van szó. A szerdai voksolás a napnál is világosabbá tette, hogy az EPP képviselők nagy része „belefáradt” a Fideszbe. Nagyon belefáradt.

Ehhez kapcsolódóan:

Populistákkal is tárgyal az EP-ben helyet kereső Fidesz

Fidesz: kint is vannak, bent is vannak, de hol maradnak?

Amint ismertté vált az eredmény, Orbán azonnal kiadott egy levelet, amely szerint a brüsszeli/strasbourgi parlament 11 Fidesz-képviselője távozott a frakcióból. Most az a kérdés, mi történik a Fidesszel a nagyobb EPP családban.

Ennek a pártszövetségnek ugyanis még mindig tagja a vezető magyar kormányerő – bár 2019. márciusában felfüggesztették az akkori brüsszeli bizottsági elnök és EPP-veterán, Jean-Claude Juncker elleni vitriolos támadások miatt.

A felfüggesztés annyit jelent, hogy a párt képviselői nem lehetnek jelen az EPP tanácskozásain, nem szólalhatnak fel, nem szavazhatnak és nem javasolhatnak jelölteket különböző pozíciókra.

A döntés után néhány órával az EPP egy nyilatkozatban méltatta európai parlamenti frakciója új ügyrendi szabályait és megjegyezte: a Fidesz ellen „az EPP szabályzatának 3. cikkelye alapján kizárási folyamat indul meg”.

Az egyszerű többséggel hozott döntést az EPP politikai közgyűlése hozhatja meg – a tervek szerint június végén –, ha a pandémia ebben nem akadályozza meg. A Fideszt ugyanakkor már korábban is kizárhatják.

A 3. cikkely ebből a szempontból döntő fontosságú, mivel nyíltan kimondja: az EPP-család tagpártjainak az Néppárt európai parlamenti frakciójában kell helyet foglalniuk. Amíg „függetlenek” (és most ez a helyzet a Fidesszel), addig úgy veszik, hogy nem változott a helyzet. De amint csatlakoznak a parlament egy másik csoportjához, az EPP szinte bizonyosan kizárja őket.

Ehhez kapcsolódóan:

Újraszervezné a brüsszeli jobboldalt a Fidesz

A szabadság ára az EU-parlamentben: minimális befolyás

Most az a kérdés, hogy mit lép Orbán Viktor? Nem könnyű sokáig teljesen függetlenként működni az Európai Parlamentben. A frakció felszólalási időkeretét drasztikusan lecsökkentik, minimálisra csökken a lehetőség, hogy fontos ügyeket vihessenek és jelentéstevők legyenek a tagok. Az EPP-n belül lenni annyit tesz, hogy az embernek sokkal több a befolyása.

Ez az Európai Parlament legnagyobb politikai családja, innen került ki a három legutóbbi brüsszeli bizottsági elnök és ez Angela Merkel otthona is. Leegyszerűsítve: ez az uniós politikai legnagyobb hatalommal bíró szövetsége.

A Fidesz lehetőségei

A magyar miniszterelnök – az EPP tagjaként – már régóta próbál kialakítani magáról egy olyan képet, hogy ő az EU-n belüli (és azon kívüli) alternatív jobboldali vezető. Nem kizárt, hogy a Fidesz összefog olasz szövetségese, a harcosan bevándorlásellenes volt belügyminiszter Matteo Salvini szélsőjobbos Identitás és Demokrácia (ID) csoportjával.

Az ID, amelyben megtalálható Marine Le Pen Nemzeti Gyűlése és az osztrák Szabadságpárt, az FPÖ, a politika peremén lavíroz a Parlamentben és általában az EU-ban.

A különböző migránsellenes és szélsőjobb pártok már régóta próbálnak létrehozni egy „szuperfrakciót”, amely valódi befolyással bír Brüsszelben, de eddig mindig belefutottak a nyilvánvaló ellentmondásba: nacionalisták akarnak nemzetközi szövetséget kialakítani.

A Fidesznek a kissé szalonképesebb opció, ahová jobban beilleszkedne, a mérsékelten euroszkeptikus Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) csoport lehet. Ide tartozik a lengyel Jog és Igazságosság (PiS) és a cseh ODS. Ennek a frakciónak voltak a tagjai a brit toryk is, de az Európával kapcsolatos belső csatározásaik odáig vezettek, hogy 2009-ben innen is kiléptek.

Ehhez kapcsolódóan:

Mindenki a magyarok ellen: a történelem orbáni újrafogalmazása

A magyarok lesznek az új britek?

A Fidesz, most magára vállalhatná a brit konzervatívok szerepét, de persze jobb emlékezni a történelemre: sok brexit-kommentátor szerint az egyik lépés, amely elvezetett Nagy-Britannia uniós kilépéséhez épp az volt, amikor a toryk szakítottak az EPP-vel.

A lépés nyomán beszűkültek David Cameron akkori brit miniszterelnök kommunikációs lehetőségei az európai döntéshozók felé és a kormányfő elszigetelődött az európai porondon.

Ironikus módon egy tory találmány lehet a mentőcsónak, hogy a Fidesz mégis EPP-tag maradjon – az Európai Demokraták (ED) frakció.

Az ED csoportot az 1990-es években hozták létre brit konzervatívok, mert az lehetőséget teremtett nekik az EPP-hez való idomulásra, de úgy, hogy ne csatlakozzanak hozzá. Ehelyett lett egy EPP/ED szövetség, amely egészen 2009-ig maradt fent.

Merkel inkább magához közel tartaná a fekete bárányt

Orbán Viktor is elgondolkodhat egy ilyen megoldáson – és valószínűleg Merkel és Laschet is elgondolkodik rajta. A két német politikus szinte sziámi ikrekként mondja ugyanazt Fidesz-ügyben és vallja, hogy a német-magyar kapcsolatok és az EPP számára is az a jobb, ha a nyájon belül marad a fekete bárány.

És annak ellenére, hogy lesújtó véleménnyel van a német bevándorlási politikáról, Orbán mindig elismerően beszélt a kancellárról.

Ezzel a megoldással az lehet a gond, hogy hirtelen más EPP-tagpártok is csatlakoznának az ED-hez, például Orbán szlovén szövetségese, Janez Jansa SDP-je, továbbá a szlovákiai és romániai magyar kisebbségi pártok és talán még az egyre inkább jobbra forduló francia republikánusok is.

Lehet, hogy végül Berlin dönt majd arról, mi legyen: átalakuljon-e úgy az EPP, hogy egyszerre legyen benne egy euroszkeptikus és egy eurofil platform vagy eljött az ideje annak, hogy megindítsák az utolsó nagy offenzívát az európai jobboldalért folyó csatában?

Ehhez kapcsolódóan:

Még mindig nem tudni, hogy ki lesz Merkel valódi utóda