Meghatározta a pápa életútját és szolgálatát, hogy a világ pereméről, Buenos Aires nyomornegyedéből érkezett, és ezt vitte magával Rómába is – mondja Szőnyi Szilárd. A Szemlélek főszerkesztője szerint Ferenc pápa nem teológiai formulákban, hanem emberi gesztusokban szólt – legyen szó a szegények melletti kiállásról, a menekültek védelméről vagy a kúria reformjáról.
Egyik jelentős öröksége, hogy a szexuális visszaélések ügyére nem elhallgatással, hanem intézményi reformokkal válaszolt: kimondta, hogy nem lehet spirituális köntösbe bújtatni bűncselekményeket, és világos jogi eszközöket hozott létre a visszaélések felszámolására.
Szőnyi Szilárd hangsúlyozta: Ferenc pápa a kirekesztettek mellé állította az egyházat, és ezzel nemcsak társadalmi, hanem lelki fordulatot is képviselt.
A beszélgetést itt tudja megnézni:
A beszélgetést itt tudja meghallgatni:
A beszélgetés főbb gondolatai
- Ferenc pápa nem teológiai mélységeiről lett ismert, hanem arról, hogy hogyan tudott jelen lenni az emberek között.
- Az egyház perifériáira ment, és azt mondta: itt is van élet, sőt; itt lüktet igazán az evangélium.
- Mérhető hatása van annak, hogy kiállt a klímaváltozás ellen, vagy hogy megnyitotta a kapukat a menekültek előtt – ezek nem csupán szimbolikus gesztusok voltak.
- Ferenc pápa egyik fontos öröksége az egyházon belüli szexuális visszaélések kezelése volt. „Nem söpörte szőnyeg alá a dolgokat, intézményes válaszokat keresett” például azzal, hogy világos irányelveket vezetett be, és jogi reformokat kezdeményezett, hogy az egyház ne legyen védett övezet az elkövetők számára.
- Belső feszültséget generált, de épp ez volt a célja: mozgásban tartani az egyházat.
- „Amit én személyesen tanultam tőle, az az, hogy nem kell mindenben egyetérteni valakivel ahhoz, hogy nagyra tudjam tartani.”
