Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Álomidők Párizsban

2024. november 16., szombat

A Notre-Dame 2015. október 31-én a tetején a huszártoronnyal és a 12 réz apostollal
A Notre-Dame 2015. október 31-én a tetején a huszártoronnyal és a 12 réz apostollal

Emmanuel Macron elnök bejelentette, hogy június 9-től újra megnyílnak a francia határok a védettségüket igazolni tudó turisták előtt. Elhatároztuk hát, hogy bejárjuk a híres párizsi turistalátványosságokat, mielőtt megrohamoznák azokat a tömegek. Először a két éve leégett Notre-Dame-székesegyházra voltunk kíváncsiak.

Én is részt veszek a Notre-Dame építésében, pedig nagyon nem akartam. Nincs térlátásom, nem szeretek építkezni, de nem tehetek mást, rábeszélt a gyerek. Nem volt nehéz dolga, mert nemcsak a franciáknak, hanem nekem is örök emlék marad 2019. április 15-e.

Aznap utaztunk ugyanis Ausztráliába, hogy bemutassuk az alig pár hónapos kislányunkat ausztrál férjem szüleinek. Indulásra készen álltunk, mikor a kisbaba eldobta a cumiját, ezért gyorsan nekiálltam sterilizálni. Éppen befejeztem a cumikifőzést, mikor a férjem hívott, hogy menjek le, mert már bepakolta a bőröndöket, a babakocsit, az autóülést, a bébiágyat és a nagylányt is a maxitaxiba.

Kihalásztam a cumikat a forróvízből és lerohantam karomban a picivel a második emeletről.

Hosszú repülőút előtt gondolj a gázra!

A reptéren a beszállásra vártunk, mikor – valami ördögi késztetésre – elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon elzártam-e a gázt. Eszembe jutott, hogy az egyik kulcscsomómat a földszinten lakó néninek adtam, hogy távollétünk alatt beengedje a festőt. Egyből küldtem neki egy üzenetet, hogy megkérjem, nézze meg, hogy elzártam-e a tüzet. Már megkezdődött a beszállás, mikor megcsörrent a telefonom. A néni volt, akinek a neve a nagylányom szerint pont úgy hangzik, mintha franciául azt mondanánk, hogy Madame Zöldbab (Madame Haricot Vert):

„Rossz kulcscsomót adtál! Nem bírom kinyitna az ajtót! Mit csináljak? Hívjam a tűzoltókat? Hívjak lakatost?”

Tényleg rossz kulcscsomót adtam: a lakás helyett, a pince kulcsait. Párizsban állítólag egy egyszerű zárcsere is több száz euró, nálunk meg egy bonyolult biztonsági zár van felszerelve. A taxiravalóval a kezemben körbe kérdeztem a köröttem lévő összes reptéri dolgozót – miközben a férjem és a két gyerek már felszálltak a repülőre –, hogy el tudná-e valaki vinni a kulcsot a néninek, de senki sem vállalta.

Elkeseredetten, utolsóként szálltam fel az Abu-Dzabiba tartó gépre. Felszállás előtt még felhívtam Madame Zöldbabot, akinél addigra összegyűlt a ház összes többi lakója, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. Azzal a tervvel álltak elő, hogy időközönként megállnak majd a lakásunk ajtaja előtt és beszimatolnak, hogy éreznek-e égett szagot.

A néni mindenesetre még belekiabálta a telefonba, hogy küldjem el neki a lakáskulcsot mihelyst tudom, mert ha nem is ég le a ház, a festőt valahogy be kéne engednie.

Ég a város, ég a ház is, ég a Notre-Dame is…

„Ha nem ég le a ház!” - Abu Dhabiig másra sem tudtam gondolni, csak lángokra. Elképzeltem, hogy a szomszédok pizsamában és mamuszban állnak a parkolóban és nézik, ahogy a kialvatlan anyuka felelőtlen cumifertőtlenítése miatt a tűz martalékává válik minden ingó és ingatlan vagyonuk.

Abu Dhabiban az átszállásnál a reptér hatalmas kivetítőin borzalmas látvány fogadott: „Ég Párizs”. Nem hittem a szememnek. Odaszaladtam az egyik képernyőhöz, ahol megértettem, hogy „csak” a Notre-Dame lángol. Gondolatban láttam, ahogy a hívő katolikus Madame Zöldbab pongyolában leül a tévé elé, hogy lenyugtassa idegeit a napi történtek után és meglátja, hogy hiába imádkozta át a napot, még az ország főszékesegyháza is lángok martalékává válik.

Rémálmokkal küzdöttem egészen Ausztráliáig, ahol végre újra működött a telefonom és megtudhattam, hogy a ház nem égett le, és bár a Notre-Dame igen, az sem teljesen. Emberéletben nem esett kár és Madame Zöldbab sem kapott infarktust. A kulcsot száz dollárért feladtam expressz a postán.

Most állványozzák fel a székesegyházat, a felújítás csak szeptemberben kezdődhet meg
Most állványozzák fel a székesegyházat, a felújítás csak szeptemberben kezdődhet meg

Mi lett a Notre-Dame védelmező rézkakasával?

Az ausztrál útról hazatérve egy szépen kifestett lakás és egy huszártorony nélküli székesegyház fogadott minket Párizsban. Tűzvész ide vagy oda, a „Mi Asszonyunk” most is ugyanott áll, mint az elmúlt majd 700 évben. Egy része odaveszett, de a katolikus ereklyék és a művészeti alkotások nagy része is megmenekült. Szerencsére az épület tetejéről a 12 apostol és a 4 evangélista rézszobrát még a tűzvészt megelőző napokban, a renoválási munkák során eltávolították.

Bár a tűzben a 93 méter magas huszártorony leomlott, az 1835-ben tetejére tűzött rézkakas, amit ugyanaz az Ateliers Monduit cég gyártott, mint az amerikai Szabadságszobor fejét is, megmenekült.

Paraván mögött a „Mi Asszonyunk”
Paraván mögött a „Mi Asszonyunk”

A Párizsról érdekes tényeket megosztó Facebook-oldalon a Paris History of our Streets-ről tudtam meg, hogy a rézkakasba 1935-ben katolikus relikviákat helyeztek el, hogy szimbolikusan megvédjék a katedrálist. A száz évvel korábban belehelyezett ereklyék ugyanis porrá váltak, ezért Párizs két védőszentjének: Genovévának és párizsi Szent Dénesnek a csontdarabjait, valamint Jézus állítólagos töviskoronájának egy tövisét, már egy fémdobozban tették bele a kakasba.

Krisztus koronáját, amit a tűzvészig a Notre-Dame-ban tároltak, a legenda szerint 1238-ban IX. Lajos király vásárolta meg az eladósodott Konstantinápolytól. Mind a fémdobozba zárt ereklyék, mind a töviskoszorú megmenekült; csakúgy, mint a három rózsaablak és a nyolcezer sípból álló orgona is.

A majd száz métert zuhant ereklyékkel töltött rézkakast még a tűzvész másnapján a füstölgő romok között a Notre-Dame felújítási munkálataiért felelős Philippe Villeneuve találta meg. A főépítésznek a mellkasára rá van tetoválva a Notre-Dame rózsaablaka és egy interjúban azt is elmondta, hogy hamarosan az Eugène Viollet-le-Duc által 1860-ban újjáépített huszártorony képe is felkerül a testére. De nem csak oda, hanem 2024-re visszakerül majd a székesegyház tetejére is, hiszen az épület eredeti állapotának rekonstruálásához már ezer darab, több száz éves tölgyet kivágtak.

Paraván mögé bújva várja a turistákat a “Mi Asszonyunk”

A turistamentes Notre-Dame megtekintését a Szajna alsó rakpartján kezdjük. Péksüteményekkel a kezünkben ülünk le egy kikötött hajó mellé, és örülünk, mert nincs körülöttünk szinte senki. Nincs kosz, nincs zaj.

Jó a rálátásunk az épületre, amelyet éppen felállványoznak, hogy szeptemberben megkezdhessék a felújítási munkálatokat. Nézzük, ahogy a fémgerendákat üti egy munkás: a kalapács előbb csap le, a hangot később halljuk meg. A renováláshoz ideiglenes lifteket építettek az állványzat oldalára, percenként járnak fel-le.

Néhány gyerekrajzon a tűzvész látható
Néhány gyerekrajzon a tűzvész látható

Aztán átsétálunk az Île de la Cité szigetre, ahol a Notre-Dame áll. A katedrális előtti teret egy paraván veszi körbe, rajta francia gyerekek a székesegyházat ábrázoló rajzaival. A tér mellett, mintha most már állandó készületben kéne lenniük, tűzoltóautók sora áll.

Valószínűleg ez a látvány fogadja majd még jó pár évig az idelátogatókat.

Építsd magad Notre-Dame

Otthon a nyolcéves lányom lelkesen előveszi az egyik, még december óta ki sem bontott ajándékát, amelyet a Palais Royalnál lévő különleges történelmi játékokat áruló bolt karácsonyi kirakatában néztünk ki.

Kinyitja a gyönyörű dobozt és elkezdi kipattintani a darabokat a kartonlapokból. Tíz perc múlva a segítségemet kéri. Mivel a Notre-Dame építése sokkal nehezebb feladat annál, mint aminek látszik, így most már én is részt veszek a munkálatokban, pedig nagyon meg akartam úszni, hiszen nincs térlátásom, nem kedvelem a 3D-s puzzle-okat, legózni sem szerettem soha, de mégis hagytam, hogy rábeszéljen a gyerek.

Építs magadnak Notre-Dame-ot: ilyen egyszerű összerakni a huszártornyot!
Építs magadnak Notre-Dame-ot: ilyen egyszerű összerakni a huszártornyot!

Macron szerint a székesegyház felújítása a párizsi olimpiáig tart majd, de sokan úgy gondolják, hogy akár két évtizedet is igénybe vehet a munkálatok befejezése. Az asztalon fekvő 387 kartondarab és a majd 50 oldalas útmutató láttán úgy érzem, a mi Notre-Dame-unk sem lesz kész előbb.

A Saint-Cloud park Párizs közelében: a Napkirály kora óta működik a vízeséses szökőkút
A Saint-Cloud park Párizs közelében: a Napkirály kora óta működik a vízeséses szökőkút

Az elmúlt évben sokan szoktak rá mindenfélére. Vannak, akik többet neteznek vagy házimoziznak, mint a világjárvány előtt. A Santé Publique France közegészségügyi adatai szerint Franciaországban a tavalyi lezárások idején a franciák 11%-kal több alkoholt fogyasztottak és 23%-kal több cigarettát szívtak, mint előtte. De nem csak káros szokások kialakulásáért felelős a Covid éve, hiszen egyre többen járnak ki rendszeresen a szabadba. Erről nincsenek még kész tanulmányok, csak saját tapasztalatom alapján merem leírni, ugyanis láttam: a parkban.

A park

Számomra a park, az a szomszédságunkban lévő Domaine Nationale de Saint-Cloud, avagy Saint-Cloud parkja. A Szajna-partja fölé emelkedő enyhén dombos vidéken 1577-ben Medici Katalin egy 10 hektáros földet vásárol, amelyet a 17. században XIV. Lajos öccse 460 hektárra bővít. Fülöp, Anjou és Orléans hercege, akit mindenki csak Monsieur-nek hív, bátyjához, a Napkirályhoz hasonló stílusérzékkel bír. Ő építi itt az első kastélyt is, amelynek kertjét ugyanaz az André Le Nôtre tervezi, aki a Versailles-i kertet is. Vendégei elkápráztatására a kertbe több ma is működő szökőkutat és egy, a Szajnára néző hatalmas lépcsős vízesést terveztet.

A kastély aztán apáról-fiúra száll egészen Orléans-i Lajos Fülöpig, Monsieur dédunokájáig, aki 1785-ben hivatalosan átengedi a birtokot Mária Antóniának (Marie Antoinette-nek). A királyné a költözésről azzal győzi meg az uralkodót, hogy az itteni friss levegő jót tesz majd a trónörökösnek. Az anyai ösztön évszázadok alatt sem változott, mert én is ugyanígy érveltem férjemnek, mikor a belvárosból ideköltöztünk:

„Nézd, innen látjuk, ahogy Párizs a szmogfelhőben ül, amelyet éppen csak átszúr az Eiffel-torony csúcsa! A gyerekek tüdejének is sokkal jobbat tesz, ha itt fent lakunk.”

A kastély narancsos kertje, ahol véget ért a francia forradalom
A kastély narancsos kertje, ahol véget ért a francia forradalom

A Bonaparte család Saint-Cloud-i története

A francia forradalom a Saint-Cloud-i kastélyban ér véget (a francia forradalmi naptár szerint) brumaire 18-án, azaz 1799. november 9-én, mert Napóleon itt követi el államcsínyét és veszi át a hatalmat a direktóriumi kormányzattól. A porosz háború idején a poroszok a kastélyt teszik főhadiszállásukká, amelyet a francia csapatok kénytelenek tűz alá venni. Egy gránátcsapás következtében az épület 1870-ben teljesen leég.

A kertet 1994-ben történelmi műemléknek minősítik, azóta a párizsi emlékműveket gondozó alapítvány kezeli. Legutóbb az angol királynő férjének, Fülöp hercegnek halála kapcsán lehetett Saint-Cloud-ról hallani. Miután a herceg családjával elmenekült Görögországból, 1927-ben ideiglenesen a városban telepednek le Fülöp apjának testvére, György herceg és annak felesége, Napóleon császár dédunokahúga, Marie Bonaparte házában.

A herceg gyermekkori képei között található olyan is, ahol éppen a parkban kerékpározik. Fülöp a Saint-Cloud-ban töltött időre úgy emlékezett vissza, mint gyermekkora legboldogabb éveire, hiszen akkor még anyját nem diagnosztizálták skizofréniával, és apja sem költözött tőlük el dél-Franciaországba egy másik nő miatt.

A park nekem tehát Monsieur, Marie Antoinette és Napóleon egykori kertje, Fülöp herceg egykori játszótere.

Havazik a kastélykertben 2021. január 16-án
Havazik a kastélykertben 2021. január 16-án

A kastélykert kreatív használata

Ebben a történelmi parkban sikerült megfigyelnem, hogy az éttermek, az edzőtermek, az állatkertek, a bevásárlóközpontok és a kulturális helyek bezárása milyen kreatívan hat a lakáslakók „park-használatára”.

Az elmúlt év során láttam itt fogyni vágyókat személyi edzővel edzeni, bevándorló férfiakat boxkesztyűben egymást püfölni, nyugdíjas klubokat botokkal skandináv gyalogolni, madárlesőket fényképezőgéppel vadászni, egy férfit szaxofonnal jazz-t játszani, cserkészeket egyenruhában kirándulni, diákokat tanárukkal tornaórázni, egyetemistákat könyvekből tanulni, kórust maszkban énekelni, gyerekeket virágfüzért fonni, apácákat rózsafüzérrel imádkozni, egy kínai családot gyógynövényt szedni, egy öregasszonyt melltartóban sütkérezni, dadákat és piciket kacsákat etetni és tajcsizókat legyező-lengetni. De jönnek ide férfiak pétanque-ozni, barátok mölkkyzni, gyerekek tollaslabdázni, fiatalok randevúzni, táncosok gyakorolni is.

A parkban vannak zöldségeskertek, oda járnak ki a helyiek és a párizsiak kertészkedni; a Stade français sportlétesítményébe pedig teniszezni. Van két játszótér: mindkettő - járvány ide vagy oda-, mindig tele van. Hétvégenként alig lehet bringó-hintót kölcsönözni, mert akkora rájuk a kereslet, mint amekkora sor áll a négy kávézó-étterem előtt, ahol egyelőre csak elvitelre vásárolhat a nép. A szedd-magad farm kecskéi és birkái sem láttak életükben ennyi embert, mint a járvány alatt.

Az idén itt tartottam én is a gyerekzsúrt, a barátainkkal csak itt találkozgatunk, és a húsvéti nyuszika is ideszervezett tojásvadászatot.

A park, mint állat- és növénykert

A parkban sétáltatott kutyákon kívül található itt őz, mókus, zöld küllő, papagáj, vadkacsa, vadliba, szajkó, cinke és szarka. Vörösbegyből is látni sokat, este meg a fülemüle és a bagoly hangja zengi be a lombokat.

A gesztenyefák koronáit tavasz elején egyenesre metszik, úgy, mint a sövényeket, s most, ahogy virágzani kezdtek, olyanok, mint a születésnapi torták, melyeken ezer számra világít a fehér gyertya-virág. A park fáit és a szobrait nézegetve sokszor arra gondolok, hogy ők még tanúi voltak annak, amikor Napóleon vagy Marie Antoinette itt sétálgatott.

Áprilisban hozzák ki kis targoncákkal a narancsfákat, amelyeket hatalmas szürke fadobozokba ültettek, s télen üvegházakban teleltetnek. De most kezdik el kirakni a hegyoldalában, a kilátó alatt a virágmozaikot is, amelynek mintáját egy évvel előre számítógépen megtervezik és az ahhoz szükséges növényeket télikertben nevelgetik egészen késő tavaszig.

Apropó kilátó! Innen a legszebb Párizs látképe. Mintha a város keresztmetszetét ki vetítették volna egy széles vászonra: balról kezdve látszanak a La Défense üzleti negyed modern „felhőkarcolói”, majd Montmartre dombja, az Eiffel-torony, az André Citroën park hőlégballonja, amely olyan, mintha a Montparnasse torony mellett szállna fel és le. Végül pedig jobbra ellátni egészen a La Seine Musicale gömb alakú koncertterméig.

Csodálatos a kilátás Párizsra
Csodálatos a kilátás Párizsra

Attól függően, hogy az Eiffel-torony és a Sacré-Cœur milyen színűnek látszik, innen meg lehet mondani, hogy milyen kedvű a város. Ha a Sacré-Cœur fekete, akkor felhős mogorva az ég: Párizsnak nincs jó kedve. Ha az Eiffel-torony vasszerkezete réz-színben csillog, akkor valószínű a nap is süt, vagy hamarosan szivárvány is ragyog.

Tavaly karanténba zárták a természetet

Tavaly tavasszal a járvány miatt három hónapra bezárták a parkot, mert másképp nem tudták megfékezni, hogy az emberek nagycsoportokba összejöjjenek. Ez azért is érdekes, mert a Párizs-környéki parkokat tényleg be lehet zárni. Hiába ingyenesek, attól még van nyitvatartási idejük és jó nagy vaskerítésük is. Tavaly a zárt kapun át nézhettük, ahogy tavasszal odabent elvadult a természet, mi pedig idekint kezdtünk megőrülni, mert sétálni sem lehetett hova menni.

A járvány miatt aztán elmaradtak a szokásos éves események is: a narancsfák között - az eredeti helyszínen – megtartott színielőadás, amely bemutatja, hogy vette át a hatalmat Bonaparte tábornok. Nyáron nem indították be a szökőkutakat, mert a klasszikus koncertekkel tarkított vízi-show-t is lemondták. Nem volt kertmozi, s lefújták a Rock en Seine fesztivált is, amely olyan hangos, hogy azt azért annyira nem sajnáltam. Viszont a szeptemberi Le Grand Feu-t igen, mert az Európa leghosszabb (kétórás) és legcsodálatosabb tűzijátéka, amelyet a helyiek erkélyükről ingyen nézhetnek.

A hatóságok aztán rájöttek, hogy nem érdemes karanténba zárni a természetet, és amióta újra megnyitották a parkot, ha esik, ha fúj, ha havazik, szinte minden nap kimegyünk. Ha jó idő van esténként a park mellett lévő házban lakó parkőr sípja kerget csak onnan ki.

A virágmozaik 2016-os mintája
A virágmozaik 2016-os mintája

Mit nekem más parkok bája?

A változatosság kedvéért gyakran eljárunk más parkokba is, de azokból mindig „hazavágyom”. Hiába lehet máshol körhintázni, trambulinozni, kosárlabdázni, pónin lovagolni vagy bábszínházi előadást nézni, vagy -, mint a Luxembourg-kert szökőkútjában - évszázadok óta bérelt kishajókat bottal úsztatni, nekünk mégis a „mi” parkunk a legszebb. Ismerjük minden szobrát, titkos ösvényét, mókusainak lakóhelyét.

Saint-Cloud parkjához képest a Versailles-i kastély kertjében úgyis mindig túl nagy a tömeg, a Luxembourg-kertben vakító a napsütés, a Chèvreloup-i arborétum vadabb, a Sceaux-i kastélykert elrendezése logikátlan, a Bois de Boulogne egyes része meg nem gyereknek való (egy-egy rezgő bokor vagy mozgó teherautó olykor meglepő látványt tartogathat).

Európa egyik legbájosabb kertje

Viktória angol királynő, amikor 1855-ben a párizsi világkiállításon járt, a Saint-Cloud-i kastélyban vendégeskedett. (Ezt a rajzot a kastély ablakából készítette.) Naplójába hazafelé menet ezt írta:

„Olyan boldogtalannak éreztem magam, hogy ott kellett hagynom ezt a bájos Saint-Cloud-t [...] ezt a vidám és ragyogó helyet.”

A helyiek állítják, hogy a fiatal Viktória azt is mondta, hogy a Saint-Cloud-i kastély kertje Európában az egyik legszebb. Hogy ez igaz-e vagy sem, azt nem tudom, de ebben az évben én is gyógyíthatatlanul park-függő lettem.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG