A kilencvenes évek elején két választása volt: vagy beáll a dunaszerdahelyi maffiába, vagy börtönbe megy. Azt mondja: ha gengszternek áll, most vagy Csótfán lenne elásva, mint sokan, vagy életfogytiglani börtönbüntetését töltené. Nemzetközi teherfuvarozóként csalásért indítottak ellene eljárást Szlovákiában, elítélték, de nem várta meg a behívóját; a börtön elől a Francia Idegenlégióba menekült, bejárta a fél világot állig fegyverben. Céline Dion tanítgatta franciára. Tizenkilenc év után szerelt le, majd egy Blackwaternél dolgozó ismerőse szerzett neki melót egy orosz oligarcha görög magánszigetén. Végül 26 év után a görög–macedón határon érte utol az, ami elől mindvégig menekült: a letöltendő börtön a csalásért. Szembenézett vele, két évet töltött rács mögött. Ludovic Maquet, vagyis Makki Lajos Egy hontalan idegenlégiós címmel könyvet írt az életéről kényszerpihenője alatt, most pedig dzsungeltúrákat szervez Francia-Guyanában.
A teljes interjút itt nézheti meg:
Az emberek általában nem jókedvükből jelentkeznek a Francia Idegenlégióba. Te mi elől menekültél?
A börtönbüntetés is benne volt a pakliban, de más miatt is. Tudod, milyen volt a kilencvenes években Dunaszerdahely. Olyan volt, hogy vagy ide tartoztál, vagy nem. Középút nem volt sajnos. Próbáltam egyensúlyozni, középen maradni. Vállalkozó voltam, teherfuvarozással foglalkoztam, és belekeveredtem egy csalási kísérletbe. Azért mondom, hogy kísérlet, mert nem valósult meg, nem keletkezett anyagi kár. Elítéltek első fokon öt évre, száz nap után szabadlábra helyeztek. Másodfokon négy év letöltendőt kaptam jogerősen. Mondták, hogy majd küldik a behívót. Közben kezdtek Dunaszerdahelyen eldurvulni a dolgok, úgy láttam jónak, ha fogom magam, és eltűnök.
Jól értem, hogy nem sikerült kiegyezned a maffiával, és középen maradnod?
Nem álltam be közéjük, de nem is akartam a szenvedő alanyok közé tartozni. Egy ideig ment ez, utána már nem maradt más választásom. Vagy haladsz, úszol az árral, vagy szenvedni fogsz. Akkoriban ha nem tartoztál közéjük, nem mehettél el szabadon csavarogni például, mert nem engedtek be különböző szórakozóhelyekre, vagy ha be is engedtek, tudni lehetett, hogy az az este nagyon rosszul fog végződni. Csak bizonyos emberek mehettek be a szórakozóhelyekre. Én azt láttam, hogy rossz út felé haladok.
Miért nem mondtad azt, hogy oké, akkor beállok a dunaszerdahelyi maffiába, jobb lesz ez így?
Nem hiszem, hogy jobb lett volna. Gondold el, hol lennék ma. Vagy Csótfán lennék én is elásva, mint jó néhányan, vagy életfogytiglani börtön. Szóval csak ez az egy útvolt. ’94-ben kimentem Németországba. Ott döntöttem el, hogy jelentkezni fogok a légióba.
Honnan tudtál arról, hogy egyáltalán létezik a légió?
Amikor előzetesben voltam száz napig, mondták a börtönben, hogy van bent egy légiós. Motil, Pillangó volt a neve, mint a filmben, tudod. Kapott pár év börtönt Szlovákiában. Mindenki félt tőle. A rendőrök meg örültek, hogy ott van, mert sokszor berakták egy olyan cellába, ahol el kellett rendezni a dolgokat, ez ment az igazságügyi palotában (börtön Pozsonyban – B. R.). Én akkor hallottam először a légióról. Miután kikerültem az előzetesből, Budapestre mentem, a francia nagykövetségre. Bementem, és mondtam, hogy légió… Csak nevettek rajtam, de kaptam egy papírt, rajta a légió székhelyének a címével.
Egy hónap múlva már Franciaországban voltál. Hezitáltál, hogy jelentkezz?
Amikor először Aubagne-ba mentem, éppen ebéd előtt fél órával értem a légió székhelyéhez. Mondták, hogy menjek vissza 14 órakor. Volt még két és fél órám gondolkodni. Nem volt egyszerű a döntés, hogy menjek inkább haza, vagy maradjak. Mi vár itt rám? Azt hittem, ha felvesznek, rögtön Rambót csinálnak belőlem, és kiraknak valahova az őserdőbe harcolni. Ott ültem kint, és ezeken gondolkoztam. Aztán végül is jelentkeztem. Az első kérdésük az volt, hogy miért jöttem a légióba. Mondtam, hogy problem, police. Ennyit tudtam mondani. Utána jött egy lengyel, elmondtam a problémát, és akkor megváltoztatták a nevem Mesensky Jánra. Ez lett a hivatalos nevem.
Bevett gyakorlat, hogy ha bárkinek gondja akad az igazságszolgáltatással, az az idegenlégióban nem gond?
Nem egészen. Olyat, aki erőszakos bűncselekményt követett el, nem vesznek fel.
Életellenes bűncselekményre gondolsz?
Igen. Alapvetően ez kizáró ok, de azért volt két cseh srác, akiket mindezek ellenére felvettek. Ami biztos: ha kábítószer-használó vagy, nem vesznek fel, meg akkor sem, ha nem jók a fogaid, ja, és gerincferdülésed se legyen. Sokan kérdezik tőlem, hogy gerincferdüléssel lehet-e menni a légióba. Nem lehet. Ez nem szanatórium.
Utánanéztek, hogy mi a problémád a rendőrséggel?
Mindennek utánanéztek, miután jelentkeztem, pedig akkor Szlovákia még nem volt EU-tag, hogy a schengeni övezetről már ne is beszéljek.
Tehát nem érdemes hazudni vagy terelni?
Ha valaki a légióba akar menni, őszintének kell lennie.
Kiderült, hogy letöltendő börtönbüntetést kaptál Szlovákiában. Érdekelte őket?
Nem. Rögtön másnap kaptam új papírt, új nevet – Mesensky Ján –, és bevonultam. Makki Lajos helyett ez lett a nevem. Más identitás alatt futottam, hogy ha keresnének, ne találjanak meg. De sokszor olyanok is kapnak új papírokat, akiknek teljesen tiszta az előéletük.
Hogy tudtál azonosulni ezzel az új énnel?
Nehezen. Nem volt könnyű az első két nap. A névsorolvasásnál folyamatosan mondták az új nevemet, de nem is reagáltam. A mellettem állók böktek oldalba, hogy ez te vagy. Meg kellett szokni. Egészen ’98-ig ezen a néven futottam. Aztán megkaptam a francia állampolgárságot, és Ludovic Maquet lett a nevem.
Mennyire volt kemény a felvételnél a fizikai teszt?
Számomra nem volt kemény, tizennégy éves korom óta sportoltam. A felvételi nagyjából három-négy hét. Akkoriban tízből kettőt vettek fel.
Volt B terved arra, ha mégsem vesznek fel?
Meg sem fordult a fejemben, hogy nem vesznek fel, emiatt nem is volt B tervem.
Milyen volt a pszichológiai teszt?
A magyarok körében az ment, azt suttogták, hogy két pszichoteszt lesz, és azt mondták, hogy mindig ugyanazt a fát rajzold. Na mondom, jó. Kellett a pszichoteszt végén fát rajzolni. A második pszichoteszten ugyanazt a fát rajzoltam. Logikai, matematikai feladatok voltak még, nem láttam ezekben problémát. Nem itt buktak ki az emberek, hanem a futáson.
Mennyi idő után írtad alá az első szerződésed?
Négy hónap alapkiképzés után kiválasztod, hogy melyik ezredbe szeretnél menni. Az alapkiképzés egyszerű. Van egy hónap farm és három hónap laktanyai élet sok meneteléssel és még több futással meg lövészettel. Az alapkiképzésen az ember azért már kezdi átlátni a dolgot, hogy mi is az a légió, milyen speciális alakulatai vannak, és hova kérheted magad. Mindig ejtőernyős akartam lenni. Az is lettem, Korzikán.
Mennyi pénzt kaptál, amikor már az ejtőernyősöknél voltál?
Akkoriban még frank volt a valuta. A kiképzés alatt 1500-at, aztán amikor aláírtam, és rangjelzés nélküli légiós voltam, felment 4500 frankra. Ez nagyjából hétszáz eurónak felelt meg 1995-ben. Tíz hónap után őrvezetőként ez felment 6500 frankra, ami körülbelül ezer euró volt. A tizedesek kaptak 9500–10.500 frankot, ez olyan 1500 euró. Elég komoly fizetések voltak. Most gondold el, hogy kimentünk például Jugoszláviába ’95 októberében, és hazajöttük ’96 tavaszán. Ha tizedesként mentél ki, fél év alatt kerestél kilencszázezer forintot 1996-ban. Aki a légióban odafigyel, az tud pénzt keresni. Én több mint tizenöt év szolgálattal például 2009-ben kerestem 3200 eurót havonta, egy-egy afrikai misszión pedig 5500-at. Minden hónapban.
Mikor volt az első külföldi missziód?
1995-ben ex-Jugoszlávia.
Mit csináltatok ott?
Mostarban voltam. Nem volt missziónk, besegítettünk az ENSZ-nek. Volt egy francia laktanya körbekerítve szögesdróttal, homokzsákokkal megerősítve. Sátrakban aludtunk. Október végén átmentünk az IFOR-hoz, járőröztünk. Utána jött ez az egyezmény, hogy a határok mentén be kell tartani a kijelölt fegyvermentes övezetet. Bosznia, Szerbia, két kilométer jobbra, két kilométer balra. Nincs fegyver. Kiépített pozíciókat kellett ellenőrizni, és megmondani nekik, hogy most el kell hagyni az övezetet, mert van egy egyezmény, amit mindkét fél aláírt, és be kell tartaniuk.
Volt bármi félnivalód?
Amikor 26 éves vagy, nem félsz semmitől. Nálad van a fegyver, biztonságérzetet ad. Ráadásul hat hónapig mást se csináltál a kiképzés alatt, csak felkészültél bármire. Meg mire eljutottunk odáig, már majdnem egy év szolgálatom volt.
Mi a helyzet a francia nyelvvel? Mennyire verték beléd a kiképzés alatt?
Ezt nonstop tanulja az ember, az első négy hónapban folyamatosan. Ha hiszed, ha nem, Céline Dion-CD-re tanultam franciául. Az az egy CD volt, amihez hozzá tudtam jutni, és volt hozzá dalszövegkönyv is.
Az össze Céline Dion-számot tudod kívülről?
Akkor tudtam, ami akkor megjelent, azon a CD-n tudtam kívülről az összes számot. Céline Dion nem csak jól énekel, hanem kiválóan artikulál. Tudtam követni a szöveget, a kiejtést. Ha valamit nem tudtam, megkérdeztem a szobatársamat, egy franciát, hogy ezt magyarázd el, mit jelent, vagy elővettem a szótárt. Így tanultam franciául.
Hány országban voltál misszión?
Kétszer ex-Jugoszláviában, kétszer Csádban, egyszer a Közép-afrikai Köztársaságban, háromszor Elefántcsontparton, háromszor Gabonban és Dzsibutiban. Egyszer voltam misszión Katarban és Új-Kaledóniában. Mozogtam rendesen, majdnem öt évet húztam le Afrikában.
Melyik volt a legmelegebb helyzet, és mikor?
Voltak harcok, nem történt semmi bajom. Gabonban, ahol csak gyakorlatoztunk, ugrásnál eltört a bokám. Mindenki döntse el, hogy melyik a rosszabb: az, hogy békeidőben, gyakorlaton egy ejtőernyős ugrásnál eltöröd a bokád, vagy az, amikor harc közben lőnek rád, visszalősz, de nem történik semmi bajod.
Melyik volt az a misszió, amikor először lőnöd kellett valóban éles helyzetben?
Kilenc év szolgálat után.
És előtte?
Voltam éles helyzetben, de nem vitt rá a kényszer, hogy meghúzzam a ravaszt.
Miért nem?
Mert egy légiós, egy francia katona nem fog ártatlan embert lelőni. Nem fog fejetlenül lövöldözni, mert valaki lőtt valahonnan, de nem látja, hogy ki és honnan. Ez a Közép-afrikai Köztársaságban történt 1996-ban. Csádba mentünk beavatkozni, mert fellázadt a helyi hadsereg. Azt hiszem, valami fizetési probléma volt, és fellázadtak.
A köztársasági elnök felkérte Franciaországot, hogy segítsen leverni a lázadást. Miután meggyilkoltak egy francia tisztet, az ezredesünk úgy döntött, hogy támadunk. Érdekes sztori volt. 1996 decemberében értünk oda. Az egyik városban kellett ellenőrző pontokat felállítanunk, mert lázadó fegyveresek jöttek a városba. Minden autót ellenőrizni kellett. A város szélén volt egy laktanya, körbezártuk. Éjjel egy órakor jött a jel, hogy meg kell indulnunk.
Lekapcsolódtak a fények, és jött egy Puma helikopterünk egy 20 mm-es gépágyúval. Megszórta a laktanyát. Meglepte a fellázadt katonákat a támadás. Kijött egy helyi katona nadrágban meg pólóban, Kalasnyikovval a kezében. Meglátott: ott álltunk páncélautóval, éjjellátóval a fejünkön, a kezünkben FAMAS-szal. Az egyik orosz bajtársam – aki nemrég halt meg Ukrajnában – és én csak rászegeztük a fegyverünket. Nem is tudott megmozdulni, teljesen lefagyott. Akkor odajött egy valízi tízered, és oldalról leütötte a fickót puskatussal.
Miért nem lőttétek le?
De miért? Nem lőtt, nem fenyegetett meg. Nem úgy van, hogy hobbiból lelövöm, mert van nála fegyver; ő nem lőtt rám. Ez a jogos önvédelem.
Úgyis addig kérdezem, amíg el nem mondod: mikor használtad először a fegyvered?
Kilenc éve már légiós voltam, amikor először kellett. Megtámadtak minket bekábítószerezve. Beástuk magunkat, homokzsákokból épített bunkereink voltak. Tudtuk, hogy éjjel fognak támadni. Kiküldött minket pácélautóval járőrözni a parancsnokom. Két RPG-t lőttek ki ránk. Az egyik bajtársam kezét leszakította a robbanás, az kemény helyzet volt. Hogy hogyan dolgozom fel? Azt mondom, hogy inkább az ő anyukája sírjon, mint az enyém. Így dolgozom fel. Akiket kiiktattunk, azok nem ártatlan emberek voltak, ezek az emberek terrorizálták a környező falvakat. Berúgtak, kábítószer, mit mondjak – mindent ki lehet mondani igaz?
Megerőszakolták a nőket, felégették a falvakat, ártatlan gyerekeket és asszonyokat gyilkoltak meg. Tudok mutatni neked képeket ezekről a borzalmakról. Miattuk legyen lelkiismeret-furdalásom? Nincs lelkiismeret-furdalásom amiatt, hogy olyan embereket öltem, akik nőket erőszakoltak és gyerekeket gyilkoltak. Minél többet öltünk meg közülük, annál kevesebb borzalom volt a világban.
Hány embert öltél meg?
Nem lehet tudni. Amikor benne vagy egy akcióban , nem tudod biztosan, hogy te lőtted le, vagy a társaid közül valaki. Lőnek ránk tízen, mi meg vagyunk öten. Honnan tudod, hogy ki lőtte le?
Striguláztad fejben valaha?
Nincs strigulázás, abszolút. Nem is foglalkoztunk vele. Ez munka. A magyar honvéd ugyanezt megtenné, ha ilyen szituációba kerülne, és mindenki meg fogja tenni, mert ez a misszió. A katona számol ezzel, meg azzal is, hogy ha nem ő húzza meg a ravaszt, valószínűleg soha többé nem megy haza, csak hullazsákban. Ez benne van a pakliban.
Amíg az idegenlégióban szolgáltál, eszedbe jutott, hogy van egy letöltendő börtönbüntetésed?
Ezzel éltem. Paranoiás voltam. Amikor megláttam egy autót például, hogy hosszabb ideje jön utánam akár Korzikán vagy Franciaországban. Tudtam, hogy előbb-utóbb meg fognak fogni. Nem is menekültem előle. 2013-ban szereltem le, aztán még hat évet dolgoztam Görögországban, és 2019-ben tartóztattak le.
Végül mennyit ültél?
Két év tíz napot. Az volt a legrosszabb, hogy 26 évvel később, amikor hazahoztak, az egyik rendőr azt mondta: Na látod, mégis megfogtunk. Mondom, büszke lehet magára. Olyan volt, mintha nem is telt volna el 26 év, hanem még mindig 1993-ban lennék. Mint egy időutazás. Ott találtam magam ’93-ban, csak 51 évesen. De már nem akartam elfutni. Szembe akartam nézni ezzel a két év börtönnel.
