Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

Álomidők Párizsban

Virágzik a gesztenye a Parc de Saint-Cloud-ban 2021. május 17-én.
Virágzik a gesztenye a Parc de Saint-Cloud-ban 2021. május 17-én.

Imádom májusban Párizst, mert ilyenkor virágzanak a gesztenyefák. Erről akartam írni: a gesztenyevirágzásról.

Utána akartam nézni, hogy pontosan hány gesztenyefa van a francia fővárosban és környékén. Tudni szerettem volna, hogy miért metszik meg sok helyen lombjaikat, mint a sövényeket. Kíváncsi lettem volna, hogy hol van belőlük a legtöbb: a Bois de Boulogne-ban, a Tuileriákban vagy a Luxembourg-kertben? Esetleg itt mellettünk? A Park de Saint-Cloud-ban? Írtam volna arról a betegségről is, amely miatt már nyár végére barnára száradnak rajtuk a levelek, és arról is, hogy miért raknak rájuk folyadékkal teli kis műanyag vödröket.

Gesztenyefákkal tarkított látkép: háttérben a Szajna lakóhajói, az OECD kupolás épülete és az Eiffel-torony.
Gesztenyefákkal tarkított látkép: háttérben a Szajna lakóhajói, az OECD kupolás épülete és az Eiffel-torony.

Ezekről terveztem írni, de nem megy, mert május egyben Franciaországban a legborzalmasabb hónap is; tudniillik ekkor mást sem csinál az ember, csak adminisztrál. Így ahelyett, hogy szabadidőmben a gyönyörű tavaszban gyönyörködnék, én inkább adóbevallást készítek, és megpróbálom a gyereket beíratni a jövő tanévre tanfolyamokra és szakkörökre. Mivel az adóbevallás gyötrelmei minden országban hasonlóak, inkább csak a beiratkozás kínjainak francia változatát mutatnám be...

...a gesztenyevirágzás helyett

A francia általános iskolában, ahova a nagyobb lányom jár, nincs rajz- és zeneoktatás, és testnevelés sem nagyon. Szerdán viszont nincs tanítás. A szülők ilyenkor tudják a gyerekeiket járatni valamilyen sportra vagy művészeti oktatásra. Ha az embernek több dologban is tehetséges a gyereke, akkor már az is nagy fejtörést okoz, hogy akkor mire írassa be. Át kell gondolni a logisztikát, az árakat, az időpontokat: el tudja-e vinni a gyereket az egyik helyről a másikra úgy, hogy onnan ne késsen el.

Ha azt akarom, hogy a gyerekem a jövő tanévben szerdánként ne itthon üljön, akkor már most májusban be kell íratnom a helyi uszodába, teniszpályára, zeneiskolába, póniklubba, gimnasztikára, focira, karatéra, falmászásra, rajz- és drámakörre, vagy ahová akarom. Ha ezt elmulasztom, akkor év közben már nem fogom tudni beíratni sehova.

Ezért az egész hónap során figyelni kell, hogy melyik helyen mikor nyitják meg a regisztrációt. Amikor pedig megnyitják, sietni kell, mert gyorsan betelnek a helyek. Akkor is visszautasíthatnak, ha nem komplett dossziéval jelentkezünk. A dossziét azonban nem nehéz nem „complet-re” (magyarul hiányosra) csinálni, mert ahhoz, hogy egy egyszerű úszástanfolyamra jelentkezzünk már annyi papír kell, hogy azon sem csodálkoznék, ha ez a folyamat lenne a francia erdőpusztulásnak az egyik fő oka.

Hogyan jelentkezzünk a zeneiskolába? Íme a procedúra.
Hogyan jelentkezzünk a zeneiskolába? Íme a procedúra.

Úszunk a papírokban

Ahhoz, hogy a gyerekem szeptembertől a helyi uszodában részt vehessen az úszásoktatáson, ki kell töltenem egy jelentkezési űrlapot, amelyhez csatolni kell a sportorvosi igazolást, fénymásolatot a livret de famille-ról (családi-könyvről, ami nekünk nincs, ezért mi a házassági és a gyerek születési anyakönyvikivonatának másolatát csatoljuk), a lakcímet igazoló három hónapnál nem régebbi villanyszámlát, a múlt évi adóbevallás fénymásolatát, a szülők személyiigazolványának másolatát, illetve egy igazolást arról, hogy a gyerek hazamehet-e egyedül vagy sem. (De a kórushoz például kértek a gyerekről egy három hónapnál nem régebbi igazolványképet is, az allergiáit felsoroló orvosi lapot és az oltási könyvének másolatát is.) Természetesen minden jelentkezési lap mellé oda kell tenni a tanfolyam árát fedező csekket vagy az online befizetést igazoló dokumentumot is.

Az egyetlen jó dolog, amit a járványnak köszönhetnek a Franciaországban élő családok, hogy az adminisztrációt a járvány kicsit közelebb hozta a 21. századhoz, mert egyes helyeken most már ezeket a dossziékat elfogadják emailben is. Egyes helyeken, de nem minden helyen. Viszont, ha emailben küldjük el a jelentkezést, akkor azt előre jelzik, hogy hiányos dosszié esetén nem fognak figyelmeztetni, hanem egyszerűen nem kapunk majd a nyáron értesítőt, s így fogjuk megtudni, hogy a gyereket nem vették fel. A legtöbb helyen azonban még mindig a régi menetrend szerint történik a beiratkozás: egy kijelölt napon, bizonyos időintervallumban, a helyszínen kell leadni a paksamétát.

Pár évvel ezelőtt hajnalban keltem, csak azért, hogy a megadott regisztrációs napon az elsők között állhassak sorba az uszoda előtt. De hiába értem oda korán, így is két órát vártam (és görcsöltem), hogy sorra kerülhessek (mert az előttem állók közül több francia családot is elküldtek azzal a felkiáltással, hogy: „dossier incomplet”!). Az elkullogó szülők aztán telefonos egyeztetések során később lehet mégis be tudták valahogy könyörögni a gyerekeiket az úszásoktatásra – feltéve, ha maradt még hely. Ha pedig nem, akkor abban az évben a gyerek lemaradt, kimaradt, átvitték más városba, beíratták magánoktatásba, vagy reménykedtek, hogy az iskolával majd eljárnak tanúszásra.

Apropó, sorban állás! Egy helyi zongoratanár egyszer azt mesélte, hogy Párizs egyes kerületeiben akkora a túljelentkezés a zeneiskolákba, hogy a regisztrációs napot megelőző éjjel, hálózsákkal vonulnak ki az eltökélt szülők csak azért, hogy sikerrel be tudják íratni a gyerekeiket a helyi önkormányzati „conservatoire"-ba.

Virágzik a gesztenye fasor tavasszal, Párizsban. Sajnos, csak kevesen látják.
Virágzik a gesztenye fasor tavasszal, Párizsban. Sajnos, csak kevesen látják.

Erre még nem vetemedtem, de az biztos, hogy májusonként, ahelyett, hogy élvezném a természetet, én mást sem csinálok, csak időpontokat lesek, dokumentumokat töltök le, nyomtatványokat töltök ki, aláírt igazolásokat fotózok le, kitöltendő űrlapokat nyomtatok ki, anyakönyvi kivonatokat fénymásolok, sportigazolást fénymásolok, oltáskönyvet fénymásolok és fénymásolok. És fénymásolok.

A férjemmel nem rég arra a megállapításra jutottunk, hogy mind a gall kakas (francia jelkép), mind Marianne (a köztársaságot és a forradalmat megtestesítő szimbolikus alak) félreállhatna, mert egyikük sem szimbolizálja olyan jól az országot, mint a fénymásológép, amelyet lassan akár bele is hímezhetnének a trikolór lobogó közepébe, mint nemzeti címert.

A fénymásolók itt – főleg májusban - állandó működésben vannak. Camille, francia énekesnő „La France” című dalában arról énekel, hogy „Kína a textiliparban, az USA az R n B zenében, Japán az autógyártásban remekel”. És Franciaország? Franciaország pedig a fénymásolatok készítésében. Az énekesnő a dal végén megemlíti, hogy a tudósok megmondták, hogy hamarosan kipusztulnak az erdők, s ő már bele is lát a franciák aggódó gondolataiba!

„Ha nincsenek fák, akkor nem lesz papír sem!” – énekli, majd hozzáteszi – De Franciaország előre felkészül majd, s kivágja majd az összes cseresznyefát, bükköst és tölgyest… S miközben minden „r” betűt úgy ropogtat, mintha Edith Piafot hallanánk, üvölti a dal refrénjét: „Franciaország, a fénymásolatok”.

Az a fák-nélküli Franciaország, amelyet az énekesnő lefest mégis egy dologban egyszerűbb lenne számomra: nem kellene lelkiismeret-furdalással küzdenem, ha májusban a szabadidőmet nem a gesztenyevirágzás csodálásával, hanem a fénymásolással töltöm. Mert a Camille-féle utópisztikus világban a gesztenyefákból valószínű nem maradna más, csak egy óriási papírhalmaz, amely végérvényesen megalapozná, hogy a párizsi májusok ne szóljanak másról, csak és kizárólag: a bürokráciáról.

A Notre-Dame 2015. október 31-én a tetején a huszártoronnyal és a 12 réz apostollal
A Notre-Dame 2015. október 31-én a tetején a huszártoronnyal és a 12 réz apostollal

Emmanuel Macron elnök bejelentette, hogy június 9-től újra megnyílnak a francia határok a védettségüket igazolni tudó turisták előtt. Elhatároztuk hát, hogy bejárjuk a híres párizsi turistalátványosságokat, mielőtt megrohamoznák azokat a tömegek. Először a két éve leégett Notre-Dame-székesegyházra voltunk kíváncsiak.

Én is részt veszek a Notre-Dame építésében, pedig nagyon nem akartam. Nincs térlátásom, nem szeretek építkezni, de nem tehetek mást, rábeszélt a gyerek. Nem volt nehéz dolga, mert nemcsak a franciáknak, hanem nekem is örök emlék marad 2019. április 15-e.

Aznap utaztunk ugyanis Ausztráliába, hogy bemutassuk az alig pár hónapos kislányunkat ausztrál férjem szüleinek. Indulásra készen álltunk, mikor a kisbaba eldobta a cumiját, ezért gyorsan nekiálltam sterilizálni. Éppen befejeztem a cumikifőzést, mikor a férjem hívott, hogy menjek le, mert már bepakolta a bőröndöket, a babakocsit, az autóülést, a bébiágyat és a nagylányt is a maxitaxiba.

Kihalásztam a cumikat a forróvízből és lerohantam karomban a picivel a második emeletről.

Hosszú repülőút előtt gondolj a gázra!

A reptéren a beszállásra vártunk, mikor – valami ördögi késztetésre – elkezdtem azon gondolkozni, hogy vajon elzártam-e a gázt. Eszembe jutott, hogy az egyik kulcscsomómat a földszinten lakó néninek adtam, hogy távollétünk alatt beengedje a festőt. Egyből küldtem neki egy üzenetet, hogy megkérjem, nézze meg, hogy elzártam-e a tüzet. Már megkezdődött a beszállás, mikor megcsörrent a telefonom. A néni volt, akinek a neve a nagylányom szerint pont úgy hangzik, mintha franciául azt mondanánk, hogy Madame Zöldbab (Madame Haricot Vert):

„Rossz kulcscsomót adtál! Nem bírom kinyitna az ajtót! Mit csináljak? Hívjam a tűzoltókat? Hívjak lakatost?”

Tényleg rossz kulcscsomót adtam: a lakás helyett, a pince kulcsait. Párizsban állítólag egy egyszerű zárcsere is több száz euró, nálunk meg egy bonyolult biztonsági zár van felszerelve. A taxiravalóval a kezemben körbe kérdeztem a köröttem lévő összes reptéri dolgozót – miközben a férjem és a két gyerek már felszálltak a repülőre –, hogy el tudná-e valaki vinni a kulcsot a néninek, de senki sem vállalta.

Elkeseredetten, utolsóként szálltam fel az Abu-Dzabiba tartó gépre. Felszállás előtt még felhívtam Madame Zöldbabot, akinél addigra összegyűlt a ház összes többi lakója, hogy megbeszéljék, mitévők legyenek. Azzal a tervvel álltak elő, hogy időközönként megállnak majd a lakásunk ajtaja előtt és beszimatolnak, hogy éreznek-e égett szagot.

A néni mindenesetre még belekiabálta a telefonba, hogy küldjem el neki a lakáskulcsot mihelyst tudom, mert ha nem is ég le a ház, a festőt valahogy be kéne engednie.

Ég a város, ég a ház is, ég a Notre-Dame is…

„Ha nem ég le a ház!” - Abu Dhabiig másra sem tudtam gondolni, csak lángokra. Elképzeltem, hogy a szomszédok pizsamában és mamuszban állnak a parkolóban és nézik, ahogy a kialvatlan anyuka felelőtlen cumifertőtlenítése miatt a tűz martalékává válik minden ingó és ingatlan vagyonuk.

Abu Dhabiban az átszállásnál a reptér hatalmas kivetítőin borzalmas látvány fogadott: „Ég Párizs”. Nem hittem a szememnek. Odaszaladtam az egyik képernyőhöz, ahol megértettem, hogy „csak” a Notre-Dame lángol. Gondolatban láttam, ahogy a hívő katolikus Madame Zöldbab pongyolában leül a tévé elé, hogy lenyugtassa idegeit a napi történtek után és meglátja, hogy hiába imádkozta át a napot, még az ország főszékesegyháza is lángok martalékává válik.

Rémálmokkal küzdöttem egészen Ausztráliáig, ahol végre újra működött a telefonom és megtudhattam, hogy a ház nem égett le, és bár a Notre-Dame igen, az sem teljesen. Emberéletben nem esett kár és Madame Zöldbab sem kapott infarktust. A kulcsot száz dollárért feladtam expressz a postán.

Most állványozzák fel a székesegyházat, a felújítás csak szeptemberben kezdődhet meg
Most állványozzák fel a székesegyházat, a felújítás csak szeptemberben kezdődhet meg

Mi lett a Notre-Dame védelmező rézkakasával?

Az ausztrál útról hazatérve egy szépen kifestett lakás és egy huszártorony nélküli székesegyház fogadott minket Párizsban. Tűzvész ide vagy oda, a „Mi Asszonyunk” most is ugyanott áll, mint az elmúlt majd 700 évben. Egy része odaveszett, de a katolikus ereklyék és a művészeti alkotások nagy része is megmenekült. Szerencsére az épület tetejéről a 12 apostol és a 4 evangélista rézszobrát még a tűzvészt megelőző napokban, a renoválási munkák során eltávolították.

Bár a tűzben a 93 méter magas huszártorony leomlott, az 1835-ben tetejére tűzött rézkakas, amit ugyanaz az Ateliers Monduit cég gyártott, mint az amerikai Szabadságszobor fejét is, megmenekült.

Paraván mögött a „Mi Asszonyunk”
Paraván mögött a „Mi Asszonyunk”

A Párizsról érdekes tényeket megosztó Facebook-oldalon a Paris History of our Streets-ről tudtam meg, hogy a rézkakasba 1935-ben katolikus relikviákat helyeztek el, hogy szimbolikusan megvédjék a katedrálist. A száz évvel korábban belehelyezett ereklyék ugyanis porrá váltak, ezért Párizs két védőszentjének: Genovévának és párizsi Szent Dénesnek a csontdarabjait, valamint Jézus állítólagos töviskoronájának egy tövisét, már egy fémdobozban tették bele a kakasba.

Krisztus koronáját, amit a tűzvészig a Notre-Dame-ban tároltak, a legenda szerint 1238-ban IX. Lajos király vásárolta meg az eladósodott Konstantinápolytól. Mind a fémdobozba zárt ereklyék, mind a töviskoszorú megmenekült; csakúgy, mint a három rózsaablak és a nyolcezer sípból álló orgona is.

A majd száz métert zuhant ereklyékkel töltött rézkakast még a tűzvész másnapján a füstölgő romok között a Notre-Dame felújítási munkálataiért felelős Philippe Villeneuve találta meg. A főépítésznek a mellkasára rá van tetoválva a Notre-Dame rózsaablaka és egy interjúban azt is elmondta, hogy hamarosan az Eugène Viollet-le-Duc által 1860-ban újjáépített huszártorony képe is felkerül a testére. De nem csak oda, hanem 2024-re visszakerül majd a székesegyház tetejére is, hiszen az épület eredeti állapotának rekonstruálásához már ezer darab, több száz éves tölgyet kivágtak.

Paraván mögé bújva várja a turistákat a “Mi Asszonyunk”

A turistamentes Notre-Dame megtekintését a Szajna alsó rakpartján kezdjük. Péksüteményekkel a kezünkben ülünk le egy kikötött hajó mellé, és örülünk, mert nincs körülöttünk szinte senki. Nincs kosz, nincs zaj.

Jó a rálátásunk az épületre, amelyet éppen felállványoznak, hogy szeptemberben megkezdhessék a felújítási munkálatokat. Nézzük, ahogy a fémgerendákat üti egy munkás: a kalapács előbb csap le, a hangot később halljuk meg. A renováláshoz ideiglenes lifteket építettek az állványzat oldalára, percenként járnak fel-le.

Néhány gyerekrajzon a tűzvész látható
Néhány gyerekrajzon a tűzvész látható

Aztán átsétálunk az Île de la Cité szigetre, ahol a Notre-Dame áll. A katedrális előtti teret egy paraván veszi körbe, rajta francia gyerekek a székesegyházat ábrázoló rajzaival. A tér mellett, mintha most már állandó készületben kéne lenniük, tűzoltóautók sora áll.

Valószínűleg ez a látvány fogadja majd még jó pár évig az idelátogatókat.

Építsd magad Notre-Dame

Otthon a nyolcéves lányom lelkesen előveszi az egyik, még december óta ki sem bontott ajándékát, amelyet a Palais Royalnál lévő különleges történelmi játékokat áruló bolt karácsonyi kirakatában néztünk ki.

Kinyitja a gyönyörű dobozt és elkezdi kipattintani a darabokat a kartonlapokból. Tíz perc múlva a segítségemet kéri. Mivel a Notre-Dame építése sokkal nehezebb feladat annál, mint aminek látszik, így most már én is részt veszek a munkálatokban, pedig nagyon meg akartam úszni, hiszen nincs térlátásom, nem kedvelem a 3D-s puzzle-okat, legózni sem szerettem soha, de mégis hagytam, hogy rábeszéljen a gyerek.

Építs magadnak Notre-Dame-ot: ilyen egyszerű összerakni a huszártornyot!
Építs magadnak Notre-Dame-ot: ilyen egyszerű összerakni a huszártornyot!

Macron szerint a székesegyház felújítása a párizsi olimpiáig tart majd, de sokan úgy gondolják, hogy akár két évtizedet is igénybe vehet a munkálatok befejezése. Az asztalon fekvő 387 kartondarab és a majd 50 oldalas útmutató láttán úgy érzem, a mi Notre-Dame-unk sem lesz kész előbb.

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG