Rikard Jozwiak a Szabad Európa központi szerkesztőségének európai ügyekkel foglalkozó munkatársa.
Hétfőn életfogytiglani börtönre ítélték Törökországban Osman Kavala aktivistát. Az ítélet nemzetközi felháborodást váltott ki. Az Európai Unió elítélte volna a bírósági döntést, de a Szabad Európa értesülései szerint Magyarország megakadályozta a közös kiállást.
Mára szinte biztosra vehető, hogy Finnország és Svédország csatlakozik a NATO-hoz, ami az európai térkép legnagyobb politikai és katonai átrajzolása lesz azóta, hogy a közép- és kelet-európai országok különböző hullámokban beléptek a szervezetbe a kilencvenes évek végén és a kétezres évek elején.
Úgy tűnik, az EU végre megtanulta a leckét Oroszországgal kapcsolatban: Moszkva húzásaira az elmúlt évtizedekben véget nem érő párbeszédek és mérhetetlen türelem volt a válasz, de az Ukrajna ellen február 24-én indított invázió után már kőkemény kritikával és elsöprő szankciókkal reagált.
A hét elején a 27 tagállam uniós nagykövetei felkérték az Európai Bizottságot, hogy értékelje Georgia, Moldova és Ukrajna uniós csatlakozási kérelmét. Végre valóban megnyílhat a hosszú-hosszú út Brüsszelbe a trió számára.
Kétféleképpen is lehet tekinteni az ukrajnai orosz invázióra adott európai uniós válaszra: az első olvasat szerint a közösség önteltsége is hozzájárult a háborúhoz, a második értelmezés azonban reménytelibb, e szerint a blokk soha nem volt még olyan egységes, mint most.
Az Európai Bíróság döntése, amellyel elutasította Magyarország és Lengyelország új uniós jogállamisági költségvetési mechanizmussal szemben benyújtott kifogását, kétségtelenül mérföldkőnek számít.
Miközben az elmúlt években Európa nagy részét mindig sújtotta valamilyen zűrzavar, ironikus, hogy a kontinens leginkább diszfunkciósnak tartott állama, Olaszország figyelemre méltóan stabilnak bizonyult. A kép azonban felborulhat a január 24-én induló új elnökválasztási jelölési folyamattal.
Ha hárommenetes bokszmeccsként tekintünk az európai biztonság jövőjéről tartott e heti, Genfben, Brüsszelben és Bécsben hármas találkozóra Oroszországgal, akkor ha nem is KO-val, de pontozásos győzelemmel Moszkváé a diadal a nagyobb, de taktikailag gyengébb Nyugattal szemben.
Ha volt valamikor rossz hete az Európai Néppártnak, akkor most volt, sőt nem is egy. Az Európai Unió legtöbb jobbközép pártjának otthont adó formáció számára az első számú nehézség Angela Merkel távozása volt, de hosszú távon az identitásvesztés okoz fejfájást.
Megalakulóban van az új kormány Németországban. A szociáldemokraták, a zöldek és a liberálisok által bemutatott 178 oldalas koalíciós megállapodás megnyitja az utat az előtt, hogy Olaf Scholz még karácsonyt megelőzően Angela Merkel kancellár örökébe léphessen.
Bár lehetetlen megjósolni, hogy mi fog történni az EU és Fehéroroszország határán zajló válságban, az események valószínűleg felgyorsítják azt a tendenciát, amely már egy ideje zajlik Európában – a falak és kerítések építését.
Varsó és az EU jogállamisági csatája miatt szóba került a Polexit lehetősége, bár a lengyel kormány hevesen elutasítja ezt. Viszont az EU kötelezettségszegési eljárást indított, mivel szerinte a lengyelek átpolitizálják az igazságügyet. A Szabad Európa megvizsgálja, mi áll a háttérben.
Egy, a tévében jól szereplő populista politikus hirtelen feltűnése hatalmas követ dobott a francia elnökválasztási kampány langyos állóvizébe. Eric Zemmour már azelőtt lángra lobbantotta a versenyt, hogy igazából beindult volna.
Putyin orosz elnök örömmel dörzsölheti a kezét a dráguló földgáz miatt. Az Európai Unió pedig – amelynek balanszíroznia kell a küszködő vállalkozások és polgárok igényei és az ambiciózus, a következő évtized elejére 55%-os kibocsátáscsökkentést előíró klímaprogramja között – könnyű prédának tűnhet.
Mégis mire jó az EU–Nyugat-Balkán-csúcstalálkozó? Úgy tűnik, az ilyen események Brüsszel számára egyfajta kipipálni való rutinná váltak, mint sok más minden, amit a geopolitika terén tesz manapság.
Nincs egyértelmű győztes, van két potenciális királycsináló, a Merkel nélküli jobbközép leszerepelt, visszaestek a szélsőségesek, de ami fontosabb: valószínűleg karácsonyig vagy azután is tartanak majd a hosszú és elhúzódó koalíciós tárgyalások. Ezek a németországi szövetségi választások tanulságai.
Már kevés idő van hátra az elmúlt évtizedek egyik legkiszámíthatatlanabb német szövetségi választásáig. Íme a Szabad Európa útmutatója arról, hogy Angela Merkel kancellár távozása után ki léphet a helyére, és mi a különbség a „Jamaica-koalíció” és egy „közlekedési lámpás” koalíció között.
Az összes uniós csúcson, amelyen tudósítóként részt vettem az elmúlt 15 évben, láttam a kontinens minden tájáról érkező és távozó vezetőket. Néhány pillanatig élvezték az európai rivaldafényt. Egyvalaki állandó volt: a most távozó Angela Merkel német kancellár.
A fontosabb beszédekben nem mindig a hangzatos idézetek és a címekbe illő bejelentések az érdekesek. Néha az a lényeg, ami kimondatlan marad vagy alig jön át.
Míg az elmúlt napokban Európában a figyelem középpontjában az európai polgárok és azon afgánok evakuálása állt, akik a különböző külföldi nagykövetségeknek és misszióknak segítettek, a retorika és a cselekvés megváltozik a tálibok hatalomátvétele után.
Továbbiak betöltése
