Ha van valami, amit az ukrajnai háború világosan megmutatott, az az, hogy a nemzetközi szervezetek hogy működnek valójában – vagy inkább hogy gyakran hogy nem működnek.
A NATO olyan klubnak tűnik, amelyhez sok ország nagyon szeretne csatlakozni. A szövetség világossá tette, hogy megvédi a tagjait, csak azt ne várjuk, hogy a komfortzónáján kívül eső helyekre küldje katonáit. Az EU rugalmasabb volt, mint sokan várták, de továbbra is túlságosan nehézkes, és a legfontosabb kérdésekben belső viták gyötrik. Az Európa Tanács szimbolikusan kirúgta Oroszországot, de úgy tűnik, hogy mást igazán nem tehet.
Viszont az EBESZ az a nemzetközi szervezetek sorában, amelyről azt lehet mondani, hogy igazán rosszul teljesített.
Gondoljunk csak bele: Belarusz, amelyet a legtöbben Európában társagresszornak tekintenek Ukrajnában, most a szervezet Biztonsági Együttműködési Fórumának (FSC) elnöke – azaz egy olyan grémiumé, amelyben a bécsi székhelyű szervezet diplomatái katonai és az egymás kölcsönös ellenőrzésével kapcsolatos információkat osztanak meg.
„Mintha Pablo Escobart engednék elnökölni egy ENSZ-hivatalban”
Ez ugyanaz az ország ugyanazzal a vezetéssel, amely meghamisította a 2020-as elnökválasztást, közben ezreket zárt be, többeket megölt, eltérített egy EU-tagállamok között közlekedő Ryanair-járatot, migránsok ezreit szállította az EU határaira, hogy destabilizálja, és február óta hagyja, hogy területét az orosz hadsereg bázisként használja az Ukrajna elleni átfogó háborúban.
Ahogy egy diplomata tömören megfogalmazta: „Mintha Pablo Escobar egykori kolumbiai narkoterroristát engednénk az ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatalának (UNODC) élére.”
De ez még nem minden. Nemcsak azt engedik, hogy Minszk üljön a fórum élén, de a nyugati államok, köztük a legtöbb EU-tagállam részt vesz az üléseken, figyelmen kívül hagyva Ukrajna felhívásait, hogy fizikailag és online is bojkottálja.
A főtitkárság elnöksége rotációs rendszerű. Ellentétben az EBESZ Állandó Tanácsának egyéves elnökségével, amelyet jelenleg Lengyelország lát el, és amelynek esetében a többi tag előre megegyezik egymás között az elnök személyéről, a főtitkárságé négyhavonta változik a francia ábécésorrend szerint. Így került április 6-án hivatalosan Belarusz az élére, átvéve a stafétabotot Azerbajdzsántól.
Belarusz után Belgium következik, és ez is problémás. Az ügyet ismerő bécsi diplomaták szerint sokan attól tartanak, hogy amikor Belgium lesz az FSC elnöke, a vezetése alatt olyan dolgok történnek majd, amelyek az egész fórum jövőjét veszélyeztethetik.
Éppen azt az érvet nem vették figyelembe, hogy ha Belarusz elnökölhet, de közben nem bojkottálják a fórumot, nemcsak a testület státuszát ássák alá, hanem az EBESZ hitelességét is megkérdőjelezik.
Ukrajna kérte a többieket, hogy bojkottálják a belarusz elnökséget
A remények, hogy Belarusz valahogy lemond az elnökségről, gyorsan szertefoszlottak. Mégis miért mondana le Minszk egy ilyen megtiszteltetésről? Az áprilisi átadási ünnepségen az EU-tagállamok és a hasonlóan gondolkodó országok úgy döntöttek, hogy kivonulnak, de még mindig nem tudják, hogyan viselkedjenek a hátralévő négy hónapban.
A Szabad Európa kérdésére az ukrán EBESZ-nagykövet, Jevhenij Cimbaljuk a többieknek szegezte a kérdést: „Hogyan elnökölhet Fehéroroszország egy olyan EBESZ-testületben, amely a biztonság katonai aspektusaival foglalkozik, miután Minszk segített Moszkvának megsemmisíteni az összes erre vonatkozó EBESZ-szabályozást?” Majd megjegyezte, hogy Ukrajna nem fog részt venni az FSC ülésein Belarusz elnöksége alatt, és „arra biztatta a többi EBESZ-résztvevő államot, hogy támogassák és csatlakozzanak hozzá ebben”. Ezt az üzenetet egy ukrán tisztviselő megismételte az FSC első rendes munkaülése során, amelyet május 4-én, Minszk elnökletével tartottak.
De nem hallgattak rá.
Azzal magyarázkodnak, hogy bizonyos fórumokon fenn kell tartani a párbeszédet
Az e heti ülésen, amelyet büszkén elnökölt a belarusz nagykövet, Észtország kivételével az összes EU-tagállam részt vett vagy online, vagy fizikailag, a teremben.
Amikor arról kérdezték, hogy az EU miért döntött úgy, hogy Belarusz elnöksége idején is jelen marad az FSC-ben, Peter Stano, az EU külpolitikai főképviselőjének, Josep Borrellnek a szóvivője kifejtette, hogy „az EBESZ Biztonsági Együttműködési Fórum (FSC) elnökségének május 4-i nyitóülésén az EU bejelentette, hogy az elkövetkező négy hónapban a minimálisra fogja korlátozni a szerepvállalását”.
Majd megjegyezte, hogy „a többi uniós tagállamnak lehetősége volt arra, hogy online kövesse a vitát. Ez összhangban van az EU azon politikájával, amelynek célja az EBESZ mint intézmény támogatása. Ukrajna és a hasonlóan gondolkodók teljes körű tájékoztatást kaptak a megállapodásról, amely szükség esetén korrigálható.”
Kérdésre néhány uniós tagállam azzal mentegetőzött, hogy csak szimbolikusan követik a tárgyalásokat online, gyakran csak egy gyakornok vagy egy alacsonyabb rangú tisztviselő delegálásával, és egyáltalán nem kérnek szót, elkerülve, hogy az elnökség bármilyen módon fontosnak érezhesse magát.
Amikor kérdőre vonták őket, arra az útmutatóra utaltak, amelyet Brüsszel a háború kitörése után adott arról, hogyan lépjen fel a blokk a nemzetközi fórumokon Belarusszal és Oroszországgal szemben.
Az iránymutatások, amelyeket március 16-án küldtek el az EU fővárosainak, tökéletes példái a szokásos brüsszeli elkenésnek. Egyrészt kimondják, hogy a huszonhét uniós tagállamnak „adott esetben lépéseket kell tennie a nemzetközi fórumok munkacsoportjainak soron következő orosz vagy belarusz elnökségének felfüggesztésére”.
Eddig minden világos. Néhány bekezdéssel lejjebb azonban ugyanez a dokumentum megjegyzi, hogy „bizonyos esetekben az Oroszországgal és/vagy Fehéroroszországgal való kapcsolat felfüggesztése káros lehet az EU érdekeire nézve. Ilyenek lehetnek például a humanitárius ügynökségek, a nukleáris biztonság és védelem miatt az iráni nukleáris egyezmény a JCPOA esetében, valamint a klímaváltozás elleni harc és a környezetvédelem terén folytatott együttműködés a WHO-ban és az EBESZ-ben.”
Szóval mégsem minden teljesen egyértelmű. De ami minden eddiginél nyilvánvalóbbnak tűnik, az az, hogy az olyan szervek, mint az EBESZ, talán már nem töltik be azt a célt, amelyre egykor létrehozták őket.
