Akadálymentes mód

A legfrissebb hírek

EU-riporter

Az EU-ba vágyó A3-ak: Szalome Zurabisvili georgiai, Maia Sandu moldovai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének társaságában a georgiai Batumi üdülővárosban 2020. július 20-án.
Az EU-ba vágyó A3-ak: Szalome Zurabisvili georgiai, Maia Sandu moldovai és Volodimir Zelenszkij ukrán elnök, Charles Michelnek, az Európai Tanács elnökének társaságában a georgiai Batumi üdülővárosban 2020. július 20-án.

Georgia, Moldova és Ukrajna elnöke dacosnak tűnhetett, amikor a múlt hét elején Batumi fekete-tengeri üdülőhelyen találkoztak, és a Moszkvából érkező nyomást elhárítva elkötelezték magukat, hogy együtt fognak dolgozni az európai uniós tagság eléréséért.

Mindez dicséretes és nagyratörő vágy, de elég csak a decemberi keleti partnerségi csúcstalálkozó brüsszeli előkészületeire tekinteni, hogy rájöjjünk: a három ország polgárai keserűen csalódnak majd, ha a kisinyovi, kijevi és tbiliszi kormányok nem tartják realisztikus mederben a közeljövőre vonatkozó reményeiket.

Brüsszelben üdvözlik, hogy Georgia, Moldova és Ukrajna fokozza együttműködését. A „társult trió", vagy ahogyan trendibb módon utalnak magukra, az „A3", az a három állam, amelyek a vízumliberalizációval és az unióval kötött átfogó szabadkereskedelmi és politikai alkukkal lassan közelítenek a blokkhoz.

Közelebb Brüsszelhez, mint három másik szomszéd, de mennyit ér ez?

Ez éles kontrasztban áll a Keleti partnerség másik három országával, Örményországgal és Azerbajdzsánnal – amelyek folyamatosan egymás torkának esnek –, valamint Fehéroroszországgal, amely hivatalosan felfüggesztette részvételét a projektben a tavalyi, széles körben elcsaltnak nevezett elnökválasztás nyomán.

Ezzel szemben az A3 elnökei Batumiban jövőbe tekintő hangnemű nyilatkozatot írtak alá, amelyben „megerősítik rendíthetetlen elkötelezettségüket, hogy még inkább előmozdítsák az Európai Unióba való integrációs folyamatukat".

Rögtön Brüsszelnek passzolták át a labdát, amikor megjegyezték: „az európai perspektíva biztosítása a három társult partner számára erős ösztönzést és lendületet ad a még mélyebb és átfogóbb reformokhoz”.

Ha nem lenne elég világos az üzenet, a továbbiakban egyértelműen leszögezik, hogy „az Európai Unióhoz történő csatlakozás olyan cél, amely egyesíti három államunkat. Országaink számára nincs alternatívája az európai integrációnak, és egyetlen harmadik fél sem befolyásolhatja ezt a szuverén döntést” – egyszerre üzenve az uniónak és a mondat második felében Moszkvának.

Azt, hogy Oroszország milyen szerepet játszik mindhárom ország számára, szintén egyértelműen kifejtették azzal a megállapítással, hogy Oroszország „komoly fenyegetést jelent a régióra és Európa egészére”, és felszólították az EU-t, hogy játsszon nagyobb szerepet a különböző konfliktusok megoldásában.

Normális esetben bármelyik geopolitikai entitás örülne annak, hogy három ország szívesen csatlakozna hozzá, de az EU számára ez az öröm gyorsan fejfájássá tud változni.

Az uniónak egyelőre nincsenek nagyratörő tervei a lelkes szomszédokkal

Alig egy héttel a nyilatkozat megjelenése előtt a 27 uniós tagállam nagykövetei megtartották a keleti partnerségi csúcs első igazi előkészítő vitáját. A találkozó előtt a fővárosokba szétküldött „orientációs anyagból” ítélve kevés konkrét megvalósítandó célt tűztek ki, és kevés olyan dolog hangzott el, ami izgalomba hozná az A3-as csoportot.

A dokumentum a megoldandó kétoldalú kérdések között említi „az előrehaladást Ukrajna és Georgia közelítésében az EU Zöld Megállapodás kezdeményezéshez”, az EU és Ukrajna közötti informatikai párbeszéd elindítását, valamint üdvözli „az Ukrajnával és Örményországgal kötött közös légi közlekedési megállapodások aláírását”.

Multilaterális szinten talán még kevésbé lebilincselő olvasmány a dokumentum. Felvázolja, hogy cél a Keleti partnerség jövőbeli menetrendjéről szóló megállapodás, benne új célokkal és reformkötelezettségekkel, valamint a jobb ágazati együttműködés.

Ezenkívül nagyobb erőfeszítésre van szükség a vakcinák megosztása terén, és jobban össze kell hangolni a Keleti partnerség országainak tevékenységét az ENSZ különböző szerveiben.

Jó, várnak, de mikor lehet legalább olcsón mobilozni az EU-ban?

Talán a legérdekesebb dolog „a barangolásról és a mobilspektrumról szóló két regionális megállapodás 2021-ben történő aláírása”, még akkor is, ha ez még messze van attól, hogy az EU és a keleti partnerek között létrejöjjön a „barangolj, mintha otthon lennél” gyakorlat. (Pedig sok, hatalmas mobilszámlától tartó utazó épp erről álmodik.)

Az Európai Bizottság nemrégiben egy olyan javaslattal állt elő, amely a következő hét évben akár 17 milliárd eurós állami és magánberuházásokat mozgósítana a Keleti partnerségben. Ezt ezt a decemberi csúcstalálkozón talán alá is írják, és bár az összeg nem éppen aprópénz, a trió valószínűleg látványosabb politikai támogatást szeretne Brüsszeltől.

A legutóbbi partnerségi csúcstalálkozók előtt az EU-tagállamok közötti egyik legfontosabb vitapont az volt, hogy a zárónyilatkozatban elismerjék-e a trió „európai törekvéseit”. A klub néhány nyugati tagja húzta ugyan a száját, de végül mindig beadta a derekát. A legutóbbi, júniusi EU-csúcstalálkozó zárónyilatkozata valóban utalt ezekre a törekvésekre, és az orientációs jegyzet szerint a mondat ismét megjelenik majd a szövegben – remélhetőleg ezúttal kevesebb huzavona után.

De ennél többre nem lehet számítani. Az EU-n kívüli nyugat-balkáni országokkal ellentétben a hármak számára nincs perspektíva, nincs fény az alagút végén. És ez egyelőre így is marad.

Annak ismeretében, hogy a tagjelölt országok – például Albánia és Észak-Macedónia – útjába az összes uniós perspektíva és ígéret ellenére számos akadályt gördítettek, érdemes arra gondolni, hogy Georgia, Moldova és Ukrajna vezetése részéről a jövőben inkább a várakozások visszafogására, mint a törekvésekről szóló nyilatkozatokra lesz szükség.

Nulla kibocsátás, de luxus. Mate Rimac, a horvát Rimac Automobili tulajdonosa pózol Zágrábban Concept One elektromos szuperkocsival. Az EU 2035-re leállítja a belső égésű motoros kocsik kereskedelmét. Akinek nem lesz pénze drága új, elektromos autóra, annak támogatást ígérnek
Nulla kibocsátás, de luxus. Mate Rimac, a horvát Rimac Automobili tulajdonosa pózol Zágrábban Concept One elektromos szuperkocsival. Az EU 2035-re leállítja a belső égésű motoros kocsik kereskedelmét. Akinek nem lesz pénze drága új, elektromos autóra, annak támogatást ígérnek

Az Európai Bizottság a múlt héten leadta az első lövést egy olyan csatában, amely valószínűleg évekig leköti majd az unió forrásait, egymás ellen uszítja a tagállamokat, és egyaránt felborzolja a szövetségesek és az ellenfelek kedélyeit.

Az EU, a világ egyik vezető éghajlat-politikai szereplője bemutatta a történelem egyik legátfogóbb „zöld” törvényhozási csomagját. Ez pontosan meghatározza, hogyan próbálja majd a blokk elérni, hogy 2030-ra 55 százalékkal visszafogja az üvegházhatást okozó gázok emisszióját, és hogy 2050-re elérje a „karbonsemlegességet”.

A hivatalosan július 14-én bemutatott, „Fit for 55" (Jók vagyunk az 55-re) elnevezésű, környezetvédelmi javaslatokkal telepakolt megacsomagot éveken át készítették elő. A 27 európai biztos közül szinte mindenki részt vett benne valamilyen formában.

Ha az Ursula von der Leyen-féle Bizottságnak van egy átfogó prioritása, akkor az az, hogy az EU-t „zöld óriássá" tegye.

Az unió új, 1,8 billió eurós költségvetéséből csaknem 500 milliárd eurót fordítanak majd valamilyen módon arra, hogy egyszerre még inkább környezetbaráttá tegyék a klubot és gazdaságát.

Ez pedig a világ más országainak is fontos.

Brüsszelt nem csak a tagállamok követik

Lehet, hogy az Európai Unió geopolitikai törpe, de ha szabályozásról van szó, akkor a maga nemében osztályon felüli. Olyannyira, hogy a „Brüsszel-effektus" – az a jelenség, hogy az EU-n kívüli szervezetek különböző okokból végül követik az uniós jogszabályokat – mára már bevett kifejezéssé vált.

Kérdezzék csak meg a globális üzleti élet résztvevőit, amikor például a trösztellenes szabályokról vagy az adatvédelemről van szó.

Mivel különösen a fiatalabb generáció számára az éghajlatváltozás meghatározó kérdés, érdemes egy kicsit áttanulmányozni az EU-nak a bolygó megmentéséről szóló tervét.

Nemcsak az európaiaknak, hanem a pekingi, moszkvai és washingtoni politikai döntéshozóknak is, mivel előbb-utóbb nekik is meg kell küzdeniük ugyanezekkel a problémákkal.

Mit is tartalmaz tehát a csomag? Valószínűleg a legnagyobb visszhangot a belső égésű motorok kivégzése kelti, mivel 2035-től betiltják az új benzines és dízelüzemű járművek eladásait. Ez a következő évtizedben megnyitja az utat az elektromos kocsik teljes dominanciája előtt.

De ígéretek hangzottak el az európai emissziókereskedelmi rendszer (az ETS), az EU szén-dioxid-piacának nagymértékű kiterjesztésére is, úgy, hogy szigorítják a nagy kibocsátó tengerhajózási és a szintén „piszkos” légi közlekedési ágazatokra vonatkozó követelményeket.

Merész, de ellentmondásos törekvés lesz egy második kibocsátáskereskedelmi rendszer létrehozása is, amely a közúti közlekedésben és az épületek fűtésére használt üzem- és tüzelőanyagokat foglalná magában.

Másképp adóztatnák az energiafelhasználást

Közben az EU célként tűzte ki, hogy jelentősen növelni fogja a megújuló energiaforrások használatát: 2030-ra 32-ről 40 százalékra emeli az energiamixben a szél- és napenergia arányát, és kimondja, hogy 2030-ra az épületekben felhasznált energia 49 százalékának szintén megújuló forrásokból kell származnia.

Az energia megadóztatásának módja is változhat: egy másik javaslat szerint a jövőben nem a felhasznált energia mennyisége, hanem „minősége”, azaz az energiahordozó anyaga határozná meg az adókulcsot – azzal a nyilvánvaló céllal, hogy kiszorítsák a piacról a legszennyezőbb üzemanyagokat.

Világos, hogy az EU-tagállamok és a különböző ipari ágazatok kiskapukat keresnek majd, és megpróbálják újratárgyalni a szabályokat. A frontok még csak most állnak fel, de biztosak lehetünk benne, hogy a nehéz politikai téma miatt a következő években kemény tárgyalások, lobbizás és alkudozás apasztják majd Brüsszel energiáit.

A fogyasztóknak is húzniuk kell a nadrágszíjon?

És nem csak a politikusok és diplomaták állnak nehéz döntések előtt. Az Európai Bizottság nyíltan elismeri, hogy a csomagot így vagy úgy, a fogyasztók pénztárcája is megérzi majd. Az EU tisztviselői attól tartanak, hogy ez elmélyítheti a szakadékot a „klímatudatos” városiak és a például az autótól jobban függő vidékiek között.

Ne lepődjünk meg, ha újabb tiltakozások robbannak ki Európa-szerte, hasonlóan a francia üzemanyagár-emelések után az országot megrázó „sárgamellényes" tüntetésekhez.

A keserű pirula édesítésére – és a szegényebb háztartások védelmére – az Európai Bizottság egy Éghajlatvédelmi Szociális Alap létrehozását javasolta. Az ETS-rendszerekből finanszírozott alap a remények szerint 72 milliárd eurós költségvetésből gazdálkodhat, és arra használják majd, hogy segítsen a kevésbé vagyonosoknak otthonuk jobb szigetelésében és a klímabarát autók vásárlásában.

Rémisztő fegyver: az EU „karbonvámja"

Van egy további javaslat, amelyre várhatóan idegesen tekint majd a világ többi része: a szén-dioxid-határvám.

A vámnak máris találtak egy visszataszító uniós rövidítést, a CBAM-ot (Carbon Border Adjustment Mechanism). Lényege, hogy 2026-tól ugyanolyan mértékű adót vet ki az importált vasra, acélra, cementre, alumíniumra, műtrágyára és villamos energiára, mint amennyit az EU-termelők fizetnek az uniós szén-dioxid-piac szabályai érelmében.

Az EU zöld törvényhozási csomagja védővámmal sújtana nagyobb szén-dioxid-emisszió mellett létrehozott egyes külföldi termékeket
Az EU zöld törvényhozási csomagja védővámmal sújtana nagyobb szén-dioxid-emisszió mellett létrehozott egyes külföldi termékeket

Ennek célja megakadályozni a „karbonszivárgást" – azt, hogy a termelést a kevésbé szigorú klímavédelmi szabályokat alkalmazó, (ezért olcsóbban dolgozó) nem uniós országokba telepítsék át. Az EU tisztviselői azonban azt is elismerik, hogy van egy másik cél is: arra ösztönözni harmadik országokat, hogy az illeték megkerülése érdekében „dekarbonizálják”, azaz zöldítsék ki gazdaságukat.

A jövőben további ágazatokat is sújthatnak a határvámmal, és a brüsszeli pénzügyérek arra számítanak, hogy az intézkedés évi 10 milliárd extra eurót hoz majd az EU-kasszájába, mivel a 2021-ben rekordmagasságba, tonnánként 50 euró fölé emelkednek szén-dioxid-árak az EU-ban.

Egyes számítások szerint a CBAM legnagyobb vesztesei Oroszország és Törökország lesznek, de Washingtonból és Pekingből is hallani rosszalló megjegyzéseket.

Joggal mondhatjuk tehát, hogy az következő években többfrontos lesz az EU „zöld háborúja".

Továbbiak betöltése

XS
SM
MD
LG