EU-riporter

A héten végre fanfárhangok közepette megkezdte működését az Európai Ügyészség (EPPO). Bár az EU-bennfentesek himnuszokat zengtek a két évtizeden át épített szervezetről, amelynek feladata a gigantikus EU-költségvetéssel kapcsolatos pénzügyi csalások elleni harc, eléggé úgy tűnik, hogy a magyar exférjjel rendelkező Laura Codruța Kövesi hatalmas súlyokat vesz a vállára.

A szervezet kis költségvetése, egyes fontos tagállamok távolmaradása, a bizáncian bonyolult rendszer és a tagországok szeszélyei mind fékezni fogják küldetését, hogy megvédje az európai adófizetők pénzét.

Persze érthető, hogy milyen lelkesedés övezte, amikor a luxemburgi székhelyű EPPO kedden végre kitárta kapuit. Ezen a napon sokszor elhangzott a „történelmi” szó. És tényleg, lehet, hogy történelmi a hír. Az EU történetében először hozott létre egy olyan valódi szervet, amely szembeszállhat a pénzügyi csalásokkal.

Jó pillanat: példátlanul nagy EU-költségvetés felhasználását kell védeni

Az EPPO jókor lépett működésbe: a tagállamok most kezdik el lehívni a pénzeket a blokk történetének legnagyobb, hétéves költségvetéséből. Ez a behemót 1,8 billió euróra rúg, és a feladata talpra állítani az uniót a pusztító koronavírus-járvány után.

Becslések szerint csak a határokon átnyúló áfacsalások évente harminc–hatvanmilliárd eurós veszteséget okoznak az EU-nak. Kövesi szerint az ügyészség évente háromezer esettel fog foglalkozni, főleg az egészségügyi, mezőgazdasági és közbeszerzési szférában. Az új főnök már az első napon megjegyezte, hogy máris jelentettek egy németországi és egy olaszországi ügyet.

Miközben nincs kétség, hogy a harcos természetűként ismert Kövesi a megfelelő ember a feladatra, nehéz nem gondolni arra, hogy hivatala nem fog megfelelni az elvárásoknak.

Vessünk csak egy pillantást a költségvetésére! Ez évi 45 millió euró, ami nem igazán sok. Sőt egy sor tagállamban a nemzeti főügyészségek több pénzből gazdálkodnak. Az EU csalásellenes hivatala, az OLAF (amelynek, szemben az EPPO-val, nincs döntési jogköre, és csak ajánlásokat fogalmazhat meg) 2019-ben hatvanmillió eurós büdzsé mellett működhetett.

Ehhez kapcsolódóan:

Elindult az Európai Ügyészség, Magyarország szigorúan nem kér belőle

Bonyolult struktúra

Ami még aggasztóbb lehet, az az EPPO észbontó szerkezete. Kövesi ezt elegánsan úgy fogalmazta meg nyitó sajtótájékoztatóján: „Komplex struktúrával rendelkezünk, központi szinten tizenöt állami kamarával, ezekben huszonkét európai ügyész és jómagam hozzuk meg évi több ezer ügyben a kulcsfontosságú döntéseket. Összesen száznegyven európai delegált ügyészt felölelő, decentralizált irodáink vannak, amelyek különböző eszközökkel, technológiákkal, módszerekkel és nyelveken dolgoznak. Egységesített hivatalként huszonkét különböző büntetőjogi procedúrát fogunk össze.”

Majd bizonyos büszkeséggel hozzátette: „Ilyennel még sohasem próbálkoztak.” Ehhez cinikusan azt lehetne hozzátenni, hogy valószínűleg megvan rá az alapos indok, hogy miért nem.

A forrásaim úgy érzik, hogy a nehézségek ellenére a hivatal – a kezdeti gyermekbetegségek után – sikereket érhet el, és hogy a jövőben jelentősen növelhetik a költségvetését.

Viszont nehézségek lesznek. Például az akadékoskodó és bosszantó módon viselkedő tagállamok, amelyek mint mindig, arra panaszkodnak, hogy további jogköröket kell átadniuk az EU-nak.

Nem mindenhová ér majd el a keze – például Magyarországra sem

A hivatalhoz eddig csak huszonkét tagállam csatlakozott a huszonhétből. Talán nem is rossz ez a mérleg, ha figyelembe vesszük, hogy amikor néhány éve elkezdték a felállítását, csak tizennégyen iratkoztak fel.

A gond az, hogy az öt távol maradó között van néhány kulcsfontosságú állam – első helyen Magyarország és Lengyelország. A „problémás páros” már többször összeakasztotta a bajuszt Brüsszellel a jogállamisági és más kérdésekben, miközben nagy összegekre számítanak az EU-költségvetésből. Attól tartani, hogy mindkét ország kormánypártja „nem szalonképes módon” használja fel a pénzeket.

Miközben mozgásba lendülhet az EPPO ezekben az országokban, ha bizonyíték merül fel a határokon átnyúló csalásokkal kapcsolatban, tény, hogy hatalmas lyukak tátonganak az EU térképén, olyan lyukak, ahová az ügyészség keze nem ér el.

Persze nem csak Budapestről vagy Varsóról van szó. Nyugati tagállamok, így Dánia, Írország és Svédország is távol maradtak, bár Stockholm jövőre csatlakozhat.

Végül pedig az EPPO-t gúzsba kötik majd a tagállamok szeszélyei. Nézzük csak Szlovéniát, ahol az egyre inkább konfrontatív Janez Janša miniszterelnök a múlt hónapban nem volt hajlandó jóváhagyni két szlovén ügyész kinevezését, ami megnehezíti, hogy az EPPO nyomozzon az országban. Finnország is vár a kinevezésekkel a nyugdíjak kérdésében folytatott feszült tárgyalások és amiatt, hogy kinevezhet-e részmunkaidős ügyészeket (mivel arra számít, hogy csak nagyon kevés olyan ügy merül fel, amelyben az EPPO illetékes lesz).

Mindez arra emlékeztet, amit egy EU-diplomata válaszolt arra kérdésre, hogy további tagállamok lépnek-e majd ki a brexit után. „Nem – válaszolta, majd megmagyarázta. – A befizetett pénzért cserébe sokkal többet kapnak vissza a támogatások és a piaci hozzáférés révén.”

A választóknak osztogatott EU-pénzek rendszere olyan öreg, mint maga az unió. Talán az EU-gépezet olajaként lehet leírni. Lehet, hogy néha piszkos. Kövesi próbálkozásai, hogy megtisztítsa a rendszert, csak akkor lehetnek sikeresek, ha a tagállamok szabad kezet adnak neki.

Ehhez kapcsolódóan:

Európai Ügyészség: mit csinál, és hogyan spórol milliárdokat?

Bekérette Belarusz EU-nagykövetét az európai közösség külügyi főképviselője a Ryanair gép eltérítése miatt. Régen szerepelt ilyen határozott lépés a Minszkkel kapcsolatos brüsszeli reakciók között. Brüsszeli tudósítónk elemzi a „Belarusz-fáradtságot”.

Josep Borrell, az Európai Unió főképviselőjének kérésére hétfőn bekérette a brüsszeli szervezet Belarusz EU-nagykövetét, hogy tiltakozását fejezze ki a Ryanair utasszállító gépének szombati földre kényszerítése , és ezzel az utasok és a legénység életének veszélyeztetése miatt. Az uniós diplomata megerősítette, hogy az aznap kezdődő EU-csúcs napirendjén szerepel a gépeltérítés témája, és a Belarusz elleni szankciók kiterjesztését mérlegelik.

Amikor az Athénból Vilniusba tartó járat a belarusz légtérbe ért, a helyi forgalomirányítás kényszerleszállásra szólította fel a személyzetet, bombariadóra hivatkozva. A Boeing mellett felbukkant egy belarusz vadászgép is, annak kíséretében landoltak Minszkben. A földet érés után a belarusz hatóságok őrizetbe vettek egy ellenzéki aktivista-újságírót, majd továbbengedték a gépet, amely biztonságosan elérte úticélját.

A "Belarusz-fáradtság"

A keleti szomszéddal és az ottani elnyomott demokratikus ellenzékkel kapcsolatos ügyek az utóbbi időben már nem számítottak elsődleges fontosságúnak Brüsszelben, a figyelmet a koronavírus-világjárvány, az Oroszországgal való megromlott kapcsolat, illetve legújabban az izraeli-palesztin konfliktus kötötte le leginkább. Ez egészen addig tartott, amíg Aljakszandr Lukasenka elnök rezsimje leszállásra nem kényszerített Minszkben egy, EU-ban regisztrált, két európai uniós főváros között közlekedő utasszállítót, hogy letartóztathassák Raman Prataszevics újságírót.

Belarusz ezzel hirtelen visszakerült az EU napirendjének tetejére, a tagállamok vezetői május 24-i, már korábban eltervezett brüsszeli csúcstalálkozójukon megfelelő válaszintézkedésekről tárgyalnak. Az eddigi nyilatkozatokból ítélve ezúttal Brüsszel aggodalmat nyilvánító és elítélő közleményeknél talán határozottabban fog reagálni.

Egy, mind a huszonhét tagállam által aláírt közös európai uniós nyilatkozatban megjegyezték (ami manapság amúgy már ritkaságnak számít, mivel az utóbbi időben Magyarország blokkolta a külpolitikai állásfoglalások többségét), hogy „az EU megfontolja ezen cselekedet lehetséges következményeit, ide értve szankciók elfogadását a felelősökkel szemben”. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság egyébként rendkívül kimért elnöke azt írta Twitteren előző este, hogy „következményei lesznek a belarusz rezsim felháborító, törvénytelen viselkedésének”, hozzátéve, hogy „szankcionálni kell azokat, akik felelősek a Ryanair-gép eltérítéséért”.

Ehhez kapcsolódóan:

Példátlan esetnek tartja a Ryanair vezetője a belarusz "állami géprablást"

Lehetséges válaszintézkedések

Tehát milyen intézkedésekre számíthatunk Brüsszel részéről? Szinte biztos, hogy vizsgálatot fognak kezdeményezni a Nemzetközi Polgári Repülésügyi Szervezetnél (ICAO). Szó van arról, hogy megtiltják a leszállást az EU repülőterein a belarusz nemzetközi légitársaság, a Belavia gépei számára, továbbá megtiltják minden európai uniós járat számára a belépést a belarusz légtérbe. Bizonyos jelek szerint egyes intézkedésekről viszonylag gyorsan megegyezhetnek, de természetesen ezek akkor gyakorolhatják a legnagyobb hatást, ha minden tagállam csatlakozik, valamint más nyugati országok is, ami szükségessé tesz egyfajta koordinációt.

Javaslat született a Belaruszon keresztül vezető légi és szárazföldi tranzitforgalom felfüggesztéséről is, habár azt nem tudni egyelőre, hogy ebbe a szomszédos országok, például Lengyelország, beleegyeznének-e a lehetséges gazdasági kihatások miatt. Kérdéses az is, hogy az EU tagállamai blokkolni fogják-e a Nemzetközi Valutaalap (IMF) kifizetéseit, amelyeket a világjárvány miatti visszaesés ellensúlyozása céljából ítéltek meg Minszknek.

Emellett ott vannak a hagyományos, személyeket és szervezeteket sújtó szankciók, illetve a gazdasági büntetőintézkedések. A tavalyi elcsalt elnökválasztást követő demonstrációk résztvevői elleni kemény fellépés után az EU három körben 88 személy és hét szervezet ellen rendelt el vagyonbefagyasztást és beutazási korlátozást 2020 őszén, az érintettek között volt maga Lukasenka is.

Ehhez kapcsolódóan:

Öt belarusz ellenzéki: hol vannak és milyen sors vár rájuk?

„Belarusz-fáradtság”

A negyedik szankciós csomagon már az idei év eleje óta dolgoznak, legkésőbb az EU külügyi tanácsának júniusi 21-i ülésén tervezték bemutatni. A folyamat azonban jól mutatja a fent említett brüsszeli „Belarusz-fáradtságot”. A munkának februárban el kellett volna kezdődnie, de kínzóan lassan haladt előre. Az EU diplomáciai testülete, az Európai Külügyi Szolgálat vonakodott a csomag előkészítését illetően, mondván, ez normális esetben a tagországok feladata.

Egyes országok, például Litvánia, régóta azzal érvelnek, hogy ne mindig csak bizonyos keleti EU-tagok kezdeményezzenek fellépést az ilyen ügyekben, másoknak is cselekedniük kellene. Végül néhány héttel ezelőtt kilenc ország állt elő egy tervezett szankciós listával, amely nagyjából hetven nevet tartalmaz, jórészt a belarusz igazságügy területéről. Nagy részben azonban ismét a keleti tagállamok álltak a dolog mögött.

A listát pedig jelentések szerint ezúttal is felvizezték, miután az illetékes brüsszeli munkacsoportok elemezni kezdték azt, eltávolítottak róla Lukasenkához közeli üzletembereket és érzékeny entitásokat is az egyes EU-országokkal meglévő kereskedelmi kapcsolatok miatt. A jegyzékben maradt személyek esetén kevéssé valószínű, hogy bankszámlákkal rendelkeznének a blokkban, esetleg a görög szigetekre vagy a francia Riviérára utazgatnának – ez megfigyelhető volt már az előző három szankciós csomagnál is.

Így talán nem csoda, hogy Lukasenka felbátorítva érezte magát a vasárnapi gépeltérítésre. A tavalyi elcsalt választás óta folyamatosan fokozta a nyomást az ellenzéken, az EU pedig nem lépett fel érdemben, legalábbis az elmúlt hat hónapban. Örömmel vehette tudomásul, hogy Belarusz nem szerepelt fontos napirendi pontként az EU-s külügyi tanács egyetlen idei ülésén sem, és ha nem történt volna meg a Ryanair-incidens, akkor a hétfő esti EU-csúcsnak sem lett volna témája.

Magánbeszélgetések során több uniós illetékes is elmondta korábban, hogy beletörődtek Lukasenka „győzelmébe”, abba, hogy ő marad az ország vezetője annak ellenére, hogy az EU hivatalosan nem ismeri el legitim elnöknek. Az volt a vélekedés, hogy Belarusz lassan, de biztosan visszakerül a Nyugat megszokott kényelmes elhanyagolásának állapotába, miközben Szvjatlana Cihanouszkaja ünnepelt, de száműzött belarusz ellenzéki vezetővé válik.

Most lehet rá esély, hogy ez megváltozik, ha az EU-nak és a Nyugat többi országának ez tényleg szándékában áll.

Ehhez kapcsolódóan:

Az elhurcolt újságíró apja: „Abszurd, hogy ez megtörténhetett”