Az ujgur diaszpóra tagjai nemrég Prágában gyűltek össze az Ujgur Világkongresszusra. A résztvevők közül sokan növekvő csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy a világ nem tesz semmit a Hszincsiang tartományban élő muszlim kisebbségek internálása és üldözése ellen.
Négy évvel ezelőtt Peking brutális elnyomó intézkedéseket vezetett be: több mint egymillió ujgurt, kazahot és más muszlim kisebbségit vittek fogolytáborba és börtönbe a nyugati Hszincsiang tartományban. Az ujgur diaszpóra tagjai és aktivisták csalódottak amiatt, mert szerintük a világ nem ismeri el, hogy a kínai kormány atrocitásokat követett el.
Azzal vádolják a kínai hatóságokat, hogy elveszik a szülőktől a gyerekeiket, kényszermunkára viszik, tömegesen internálják és erőszakkal meddővé teszik az ujgurokat, és hogy fel akarják számolni kulturális és vallási identitásukat.
A frusztrált megjegyzés ellenére, hogy „a világ szemet huny afelett, mi folyik”, Peking tetteit az amerikai Trump-kormányzat például népirtásnak nevezte, ahogy tették más nyugati kormányok és jogvédő csoportok. Néhány magas rangú hszincsiangi kínai tisztviselővel szemben pedig szankciókat vezettek be.
Ez akkor is kevés
Az ujgur közösség tagjai és a kérdéssel foglalkozó kutatók szerint az ilyen lépések és a visszaéléseket dokumentáló, növekvő számú bizonyíték ellenére nem történt számottevő nemzetközi politikai vagy jogi lépés.
Az Ujgur Világkongresszuson – a népcsoport huszonöt, közép-ázsiai, közel-keleti, európai és észak-amerikai diaszpóráját összefogó nemzetközi szervezetének november 11–14-i prágai találkozóján – az aktivisták keményebb globális nyomásgyakorlásra szólítottak fel.
„Összességében a nemzetközi válaszlépés siralmas és totális szégyen. Az atrocitások mértékét tekintve rendkívül elégtelen” – mondta a Szabad Európának Adrian Zenz, Kína etnikai politikájának szakértője. Zenz az egyik mellékrendezvényen részletes bizonyítékokat tett közzé Peking ujgurokkal szembeni jogsértéseiről.
Bár a találkozó fő napirendi pontja a szervezet vezetőségének hároméves ciklusra történő megválasztása volt, a találkozón jogi szakértők, emberi jogi csoportok és a kínai táborrendszer túlélői is részt vettek.
Mindannyian csalódottságuknak adtak hangot amiatt, hogy elmaradtak a nemzetközi válaszlépések a pekingi fellépés súlyossága ellenére.
„Az ujgurok egyre reménytelenebbek, mert a világ cserben hagyja őket – mondta Zenz. – 2019-ben még reménykedtek, mert úgy érezték, hogy a sok bizonyíték cselekvéshez vezet, de semmi nem változott. Az emberek és a kormányok nem cselekszenek a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján.”
„Példátlanul sok bizonyíték”
Zenz német kutató – aki az amerikai székhelyű, a Kommunizmus Áldozatai nevű kutatószervezetnek dolgozik – élen járt abban az erőfeszítésben, hogy bizonyítékokat gyűjtsön és tegyen közzé az ujgurok, valamint a kisebbségi kazahok, kirgizek és más hszincsiangi csoportok tömeges fogva tartásáról és elnyomásáról.
Vizsgálatai segítettek feltárni, mennyire kiterjedtek a pekingi biztonsági intézkedések Hszincsiangban, és kimutatták, hogy a kínaiak több milliárd dollárt költöttek internálótáborok és csúcstechnológiás megfigyelőhálózatok építésére, valamint az ezek működtetését biztosító nagyszámú rendőrtiszt és tisztviselő toborzására.
Zenz más kutatásai az ujgur nők körében végzett kényszersterilizációt dokumentálták, amelynek nyomán nemzetközi jogvédő csoportok népirtással vádolták meg a kínai kormányt, rámutatva a születési ráta csökkenésére és a tömeges fogva tartásra.
Kínai tisztviselők alaptalannak minősítették a népirtás és a jogsértések vádját. A táborokat szakképzőközpontnak nevezik, ahol kínai nyelvet tanítanak, munkaügyi képzést nyújtanak és segítenek a radikalizmus elleni fellépésben. Utóbbi érvet azért vehetik elő, mert 2016-ban Kínában egy sor, Hszincsianghoz köthető terrortámadás történt.
A kutatók szerint azonban a legerősebb bizonyítékok, amelyek lerántják a leplet a kínai politikáról, Kínából származnak. 2019-ben a The New York Times több mint négyszáz kiszivárgott belső kínai kormányzati dokumentumot hozott nyilvánosságra, amelyek részletesen felvázolták a hszincsiangi muszlim kisebbségek elnyomására vonatkozó politikát, és amelyek arra utaltak, hogy Hszi Csin-ping kínai vezető áll a döntés mögött.
„Soha nem volt még ilyen szintű, valós idejű dokumentációnk az atrocitásokról. Ez példa nélküli” – mondta a Szabad Európának Rian Thum, a Nottinghami Egyetem vezető kutatója, Hszincsiang szakértője.
„Egyre többet tudunk meg, ahogy új információk kerülnek napvilágra, de a bizonyítékokból nincs hiány. Valójában a legtöbb, amit tudunk, a kínai kormány saját dokumentumaiból származik.”
Kína régóta küzd az ujgurok integrálásáért. A tizenhárommillió fős, történelmileg muszlim vallású csoport szoros nyelvi, etnikai és kulturális kapcsolatokkal kötődik Törökországhoz és Közép-Ázsiához.
A Hszincsiangban folytatott politika évtizedei során az inga ide-oda lengett, de az irányvonal Hszi alatt keményebb lett, és 2017-ben az internálótábor-rendszer létrehozásában csúcsosodott ki.
Peking elhallgattatta a külföldön élő ujgurokat is, megfigyelte a diaszpórát, Kínában pedig bezáratta és bántalmazta a közösség azon tagjainak rokonait, akik felemelték a szavukat.
Ennek az erőfeszítésnek a mértékét a washingtoni székhelyű Oxus Society for Central Asian Affairs és az Uyghur Human Rights Project által 2021-ben kiadott jelentéssorozat dokumentálta.
Amellett, hogy bemutatták a globális ujgur közösséggel szembeni megfélemlítést, a jelentések azt is megmutatták, hogy Peking hogyan kényszerítette semlegességre a közép- és dél-ázsiai kormányokat – például Kazahsztánt, Pakisztánt és Tádzsikisztánt –, hogy segítsék a táborokról szóló viták elhallgattatását és a régióból származó ujgurok Kínának történő kiadatását.
Tádzsikisztánban nemrégiben ujgur csoportok beadványt nyújtottak be a Nemzetközi Büntetőbírósághoz, amelyben azt állítják, hogy a közép-ázsiai ország kormánya megengedte kínai tisztviselőknek, hogy a területén tevékenykedjenek, hogy ujgurokat toloncoljanak vissza Kínába, és hogy kényszerítsék őket arra, hogy besúgóvá váljanak.
Az új bizonyítékok szerint ezeknek az erőfeszítéseknek köszönhetően az ujgur lakosság száma Tádzsikisztánban több mint 85 százalékkal, Kirgizisztánban pedig 87 százalékkal csökkent.
A táborokba internált vagy kényszermunkára küldött emberek első kézből származó vallomásai szintén központi szerepet játszottak a hszincsiangi atrocitásokra való figyelemfelhívásban.
A Kínával határos Kazahsztánban a kazahok és hszincsiangi rokonaik családi kapcsolatai miatt váratlanul felkapott téma lett a kínai politika. Több korábbi fogvatartott is tanúvallomásokban számolt be arról, mi történt vele, miután a közép-ázsiai országba menekült Kínából.
„Bizonyítékot szolgáltatunk a világnak – miért nem hisznek nekünk?” – kérdezte Qelbinur Szidik ujgur tanár, akit arra kényszerítettek, hogy egy táborban dolgozzon, és aki azóta Hollandiában kapott menedékjogot.
Választ sürgetve
A Hszincsianggal kapcsolatos, Kínával szembeni erőteljesebb nemzetközi fellépésre irányuló felhívások valószínűleg felerősödnek Joe Biden amerikai elnök és Hszi november 15-i virtuális csúcstalálkozóját követően. Ez volt az első alkalom Biden hivatali ideje alatt, hogy a két vezető hivatalos csúcstalálkozó keretében, szemtől szemben kommunikált.
Eddig az amerikai kormány, valamint az Egyesült Királyság, Belgium, Hollandia és Kanada parlamentje jelentette ki, hogy Peking ujgurokkal szembeni politikája népirtásnak és emberiség elleni bűncselekménynek minősül.
Az Egyesült Államok ennél is továbbment: blokkolta a Hszincsiangból származó gyapot és paradicsom, valamint a térségben kényszermunkával kapcsolatba hozott cégek termékek behozatalát.
Az Európai Unió és az Egyesült Királyság is szankciókat vezetett be alacsonyabb rangú kínai tisztviselők ellen, akik állítólag részt vettek a táborrendszer létrehozásában.
Egyre többen sürgetik a 2022-es pekingi téli olimpia bojkottját. A Human Rights Watch felszólította az esemény fő szponzorait, hogy gyakoroljanak nyomást a kínai kormányra és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságra a házigazda ország emberi jogi gyakorlatával kapcsolatban.
Az sem világos, hogy a gazdasági szankciók arra kényszerítenék-e Pekinget vagy a hszincsiangi kényszermunkával kapcsolatban álló kínai vállalatokat, hogy változtassanak a gyakorlatukon.
Kína azzal torolta meg a gazdasági nyomást, hogy maga is szankciókat vezetett be nyugati személyekkel és intézményekkel szemben. Emellett bojkottra szólított fel olyan vezető márkák ellen, mint a Nike és a H&M, miután márciusban aggodalmukat fejezték ki a hszincsiangi kényszermunkával kapcsolatban.
Diplomáciai téren Pekingnek szintén sikerült ellenállnia a nyomásnak.
Míg októberben több mint negyven, főként nyugati ország bírálta Kínát az ENSZ-ben – ami új csúcsot jelent a Hszincsiangban elkövetett visszaélések miatt aggodalmukat kifejező aláírók számában –, addig hatvankét ország a támogatásáról biztosította Pekinget.
A támogató nyilatkozatot, amely szerint az ügy belügy, Kuba terjesztette elő, és a fejlődő világ országainak nagy csoportja támogatta, amelyek közül sokan részesülnek kínai befektetésekből és kapnak létfontosságú segélyt Pekingtől.
„A kínai kormány csak ennyit reagál a főként Nyugatról érkező bírálatokra – mondta Thum. – Egy globális reakció más lenne, de ez nehezen elképzelhető, tekintve hogy jelenleg hány ország függ a kínai gazdasági szerepvállalástól.”
