Szakmai becslések szerint hetente meghal egy nő párkapcsolati erőszak miatt Magyarországon. A családon belüli bántalmazási ügyeknek férfi áldozatai is vannak, de csak az esetek töredéke kerül nyilvánosságra, mert a bántalmazottak többsége a bántalmazó fél retorziójától félve csöndben tűr. Interjú a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet miskolci krízisambulanciájának vezetőjével, Sándor-Lenkei Aidával.
Január 29-én Budapesten meghalt egy japán állampolgárságú nő. A halál okaként először tűzesetet jelölt meg a rendőrség, majd mégis emberölés miatt indult nyomozás volt férje ellen. Megelőzhetők lennének a hasonló esetek – hangoztatta több jogvédő szervezet.
A bántalmazott nőknek segítő Patent Jogvédő Egyesület a hatóságok felelősségét firtatta, és tüntetést szervezett. A rendőrségnél belső vizsgálat indult, mert a meggyilkolt nő korábban többször tett feljelentést bántalmazó férje ellen. Többen kifogásolták a rendőrség kommunikációját is az üggyel kapcsolatban, emiatt a szervezet nyilvánosan bocsánatot kért.
Ehhez kapcsolódóan: ENSZ-jelentés: Tavaly naponta átlagosan 140 lány és nő halt bele a családon belüli erőszakba
A párkapcsolati bántalmazás áldozatainak próbál segíteni az Ökumenikus Segélyszervezet által működtetett ingyenesen hívható Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (+36 80 20 55 20). A szervezet az ország több pontján krízisambulanciákat működtet - jogi, pszichológiai tanácsot adnak a hozzájuk fordulóknak (feljelentés, távoltartás, átmeneti és védett szállás biztosítása). A miskolci irodát vezető szakembert, Sándor-Lenkei Aidát kérdeztük a tapasztalatairól.
Milyen segítséget nyújtanak a párkapcsolati bántalmazás miatt önökhöz fordulóknak?
A krízisambulancia egy olyan szolgáltatás, ahol a kapcsolati erőszak áldozata és hozzátartozójának nyújtunk segítséget. A hozzánk fordulók megkereshetnek minket telefonon, e-mailen, online (akár anonim módon), személyesen. Az áldozat egy szociális munkással folytatottsegítő beszélgetés(ek) keretében megosztja velünk a történetét, az érzéseit, a jelenlegi helyzetét, az igényét, a szükségét, hogy hol tart ebben a kapcsolatban, miben kéri a segítségünket.
Ehhez kapcsolódóan: A szeretet nem árt, a bíróságok pedig sokszor tálcán kínálják a gyereket a bántalmazó apának
A segítő kapcsolat céjának kijelölését követően személyes tanácsadásokkal igyekszünk segíteni az áldozatnak a kapcsolati erőszakból való kilépésben. Ha például jogi segítségre van szüksége, akkor jogi tanácsadáson vesz részt. Ha pedig már nem egy akut krízisben van, és nem az azonnali menekülés a cél, hanem a kapcsolati erőszakban elszenvedett pszichés problémáinak feldolgozására van szüksége, akkor pszichológiai tanácsadással is próbáljuk őt megerősíteni, felépíteni újra az önértékelését. Ezen kívül a krízisambulancia nemcsak az áldozatoknak, hanem a szakembereknek is próbál segítséget nyújtani.
Milyen szakembereknek segítenek?
Minden olyan szakembernek, akik találkozhatnak áldozatokkal, vagy a gyerekeikkel, ők a gyermekvédelmi törvény észlelő- és jelzőrendszer tagjai. Ide tartoznak szakemberként például többek között az óvodai- iskolai szociális segítők, a pedagógusok, védőnők, a gyerekjóléti szolgáltatásban dolgozók, rendőrök is.
Hét krízisambulancia és két kihelyezett iroda működik ma az országban, ebből a mi szervezetünk hatot működtet, és másik hármat pedig más civil szervezetek. Minden évben a krízisambulancia munkatársai igyekeznek minden megyében 20-40 rendőrt felkészíteni a kapcsolati erőszak áldozataival való munkára. Fontosnak tartjuk, hogy minél több feljelentés érkezzen meg a rendőrséghez, hiszen tudjuk, hogy a kapcsolati erőszak terén óriási a látencia, tehát nagyon sok ügy el sem jut a hatóságokig. Ennek több oka lehet: vagy nincs olyan állapotban az áldozat mentálisan, vagy fizikálisan, hogy bejelentést tegyen (mert mondjuk szeparálva van, és gyakorlatilag nem tud kimozdulni, vagy annyira fél (félti a gyerekét, a közvetlen környezetét a bántalmazó haragjától, bosszújától), hogy nem mer feljelentést tenni, ezért az esetek minimális százaléka az, ami eljut a rendőrségre).
S ha el is jut odáig, hogy feljelentést tesz, a rendőrségi tapasztalat szerint gyakori, hogy a bántalmazás áldozata visszavonja a feljelentést, mert megijed, fél az eljárástól, a bántalmazó reakciójától. Nehezíti az áldozat döntését az a tény is, hogy közben polgári peres, illetve közigazgatási (gyámhatósági – amelyeket többségében a bántalmazó indít ellene – vádolva őt, hogy veszélyezteti a gyereket) eljárások is folynak az ügyében, mert rendezni kell a gyerekek jogállását (szülői felügyeleti jog, kapcsolattartás, stb.). A bántalmazott pszichésen terhelt, önértékelésében sérült, elgyötört érzelmi állapotban nem biztos, hogy képes egy büntető eljárást is indítani. Szóval sok-sok oka van, a feljelentés visszavonásának az áldozati oldalról, de a gyakorlatomból egyet sem tudok mondani, ami azért történt volna, mert nem történt meg a bántalmazás.
Ilyenkor azért folytatják a rendőrségi vizsgálatot?
Nem, ez egy magánvádas eljárás, abban az esetben folytatják csak, ha ezt hatósági szerv indítja hivatalból. Magánvádas eljárásban az áldozat dolga, hogy bebizonyítsa, hogy tényleg úgy történt az általa elmondott eset, és hogy ő tényleg áldozat.
A január 29-i áldozat, ha jól tudom, többször is tett feljelentést a férje miatt.
Ezt az esetet én is csak a médiából ismerem, ez alapján úgy tűnik, hogy valóban volt több feljelentés. Ezek gyakorlatilag mind magánvádas eljárások, de ettől függetlenül a feljelentést a rendőrségnek fel kell vennie és el kell kezdenie nyomozni, szerintem ez nem kérdés.
A mostani, budapesti esetben az áldozatot korábban védő Patent Egyesület képviselője szerint arra bátorították a rendőrségen a bántalmazott (és később meggyilkolt) nőt, hogy e-mailben tegye meg a további bejelentéseket. Ön hallott ilyenről korábban, más eset kapcsán?
Igen, minden állampolgárnak lehetősége van e-mailen is bejelentést tenni, ami feljelentésnek minősül. Úgy tudom, hogy Ügyfélkapun keresztül is tud tenni bárki bejelentést, és ezt ugyanúgy kell kezelnie rendőrségnek, mint a személyes bejelentéseket.
Hányan dolgoznak a miskolci irodában?
Hárman vagyunk főállásban: rajtam kívül két szociális munkás dolgozik itt és fogadják az áldozatokat, és van még egy pszichológus és egy jogász kollégánk, akik megbízással dolgoznak, igény szerint. A szolgáltatás, amit mi nyújtunk, gyakorlatilag "ambuláns", tehát az ügyfelünk bejön, (vagy telefonál/emailt ír), segítséget kér, és aztán hazamegy.
Az országos krízisellátó rendszer, melynek több intézményével mi is együttműködünk, bentlakásos ellátást is nyújt az akut krízishelyzetben lévő kapcsolati erőszak-áldozatoknak, akik életveszélyben érzik magukat és azonnal menekülni szeretnének, és nem áll rendelkezésükre olyan biztonságos hely, ahol védve éreznék magukat a bántalmazó elől.
Működtetjük az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálatot, ami 0-24-ben fogadja az áldozatok hívását. Ha a beszélgetésből kiderül, hogy a telefonáló kapcsolati erőszak áldozata, és szeretne menekülni valahonnan, akkor krízisközpontba vagy titkos "menedékházba" mehet. Ott el tud tölteni pár hetet az áldozat és a gyerekei (akik hasonlóképpen áldozatok), vagy akár egy fél évet is, attól függően, hogy milyen ellátásról van szó. Mi ilyenkor is segítünk nekik szakemberekkel: szociális munkással, pszichológussal és jogásszal is.
Évente hozzávetőleg hányan fordulnak önökhöz családon belüli erőszak miatt? Ha valaki bajban van, arra is van mód, hogy már aznap este ne kelljen visszamennie oda – akár egyedül, akár gyerekkel –, ahol bántalmazzák őket?
A miskolci intézményben évente hozzávetőleg 120-150 áldozat fordul meg. A jelentős részükkel elindul egy segítő munka, ami azt jelenti, hogy heti rendszerességgel vagy akár sűrűbben is találkozunk. Igyekszünk segíteni nekik, hogy minél hamarabb a saját lábukra tudjanak állni, hogy megerősödjenek, és közben támaszkodjanak a rokonokra, a barátokra is akik segíteni tudnak.
Akik a mi ambuláns ellátásainkat keresik, nem feltétlen akarnak titkos menedékhelyre menekülni. Nem is ez a prioritás, hanem az, hogy hogyan tud a bántalmazó párjától biztonságosan elválni, hogyan lesz majd a gyerekekkel a kapcsolattartás, hogyan tudja rendezni az anyagi helyzetét, stb. Leginkább ezeken dolgozunk velük ezekben a krízishelyzetekben. Később, hosszú távon foglalkozunk sok más dologgal, ami a továbblépéshez szükséges (hogy miért épp vele történt ez az egész, hogy szerethető-e, hogy valóban ez volt-e a szerelem, hogyan tud továbblépni...) De ha ma valaki bejönne azzal, vagy telefonon hívna, ahogy azonnal segítségre van szüksége, akkor még ma segítünk intézményben elhelyezni őt.
A 120-150 esetből, amelyekkel önökhöz fordulnak, hány esetben lesz rendőrségi feljelentés? Ebben is segítenek az ügyfeleiknek?
Igen, segítünk. Az ő döntésük, hogy mit szeretnének tenni. Pontos számot nem tudok mondani, de hozzávetőleg az esetek harminc százalékában tesznek feljelentést vagy kérnek távoltartást. Jó, ha ezt meg merik tenni, mert ezzel rendeződik egy időre a gyerekekkel való kapcsolattartás és a szülői felügyeleti jog, van egy dokumentum, így valamennyi nyugalmat adhat – vagyis adhatna, ha sokszor nem térne vissza a bántalmazó a lakásba.
Ha ez megtörténik, a rendőrség közbeléphet?
Igen, ha a bántalmazó megszegi a távoltartást, akkor az áldozat felhívhatja a rendőrséget, ők kimennek, és felszólítják, hogy távozzon.
Gyakran rendelik el a távolságtartást?
Bizonyos körülmények esetén rendelik csak el: külsérelmi nyomok, félelem, veszekedés, dulakodás jelei a lakásban, stb. arra ösztönözhetik a rendőrt, hogy meghozza a távoltartást.
Ha éppen zajlik a bántalmazás, és az áldozat, valaki a környezetéből (szomszéd, barát) bejelentést tesz, abban a helyzetben a rendőr meg tudja hozni az "ideiglenes megelőző távoltartást". Ez azt jelenti, hogy 72 órára távol tudja tartani a bántalmazót az áldozattól. Ezt követően, a rendőrség gyakorlatilag azonnal megküldi az ideiglenes megelőző távoltartásról szóló határozatát a bíróságra, és a bíróságon indul el a 30-60 napra elrendelhető "megelőző távoltartás" eljárása, amit pedig már a bíróság három napon belül kell, hogy tárgyaljon, nem peres eljárásban. Ott meghallgatják a bántalmazót, és meghallgatják a bántalmazottat is, és így döntenek. Itt a bántalmazott kérheti, hogy ne kelljen találkoznia a bántalmazóval, és külön hallgassák meg.
Ezt követően még van egy harmadik, a büntető eljárásban alkalmazott távoltartás (ez egy büntetőeljárási folyamat, egy peres eljárás), amikor a bántalmazott indít kifejezetten egy ilyen eljárást a bíróságon, hogy távol tartsa a bántalmazóját. A legtöbben nem kérnek ilyet, az előbb említett okok miatt.
A gyakoriság megyénként változó. Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében nagyon sok távoltartás kerül elrendelésre, sok az áldozat, országos szinten a megyénk eléggé "fertőzött" ezzel a problémával, de azért nem tudjuk megelőzni Budapestet. Egyébként bármerre megyünk, mindig találunk áldozatot. A kapcsolati erőszak nem kötődik társadalmi státuszhoz, korhoz, nemhez. Ugyanúgy megjelenik az elitben, a középosztályban, vagy a mélyszegénységben, csak más-más módszerekkel.
Attól függően, hogy éppen milyen társadalmi státusza van egy bántalmazónak, hogy mennyire intelligens, annál kifinomultabbak a bántalmazási eszközei. Tehát egy magasabb végzettségű bántalmazó bántalmazása nem feltétlen a fizikai erőben nyilvánul meg, hanem például a folyamatos bírósági vagy hatósági eljárások indításában, amivel gyakorlatilag sakkban tartja az áldozatát, és folyamatosan egyfajta készenléti állapotot eredményez nála. Természetesen ez párosulhat fizikai és szóbeli erőszakkal, vagy zaklatással is.
Tehát elég súlyos a helyzet. Amikor tíz szakembernek tartunk valahol előadást, még közülük is általában kettő-három jelzi, hogy egyébként ő is egy ilyen bántalmazó kapcsolatban él vagy élt.
És hol tartanak ilyen előadásokat? A szakemberek között is ilyen sokan érintettek?
Iskolákban, nevelőtestületben, gyermekjóléti szolgáltatásban, szociális szakembereknek, vagy településszintű szakmai megbeszéléseknél, gyermekvédelmi szakembereknek. És igen, köztük is (pedagógusok, szociális munkások, egészségügyi dolgozók) sok az érintett. A krízisambulancia klienseinek majdnem 70 százaléka középosztálybeli, felső középosztálybeli, illetve elit társadalmi háttérből érkezik. Az áldozatok tíz százaléka pedig férfi. Szerintünk ők is többen érintettek, de a társadalmi szerepelvárások nem feltétlen engedik nekik, hogy erről beszéljenek.
Nem lehet, hogy azért vannak többen a magasan képzettek, mert inkább ők jutnak el Önökhöz, a többiek pedig nem?
Abszolút lehet, hogy azért van, mert ők jutnak el. Ez persze nem azt jelenti, hogy nincs a szegregátumokban, a nyomorban élők körében kapcsolati erőszak, de ők nem feltétlen tudnak eljönni hozzánk személyesen, vagy elérni minket online, és esetleg telefonra sincs pénzük. Az ő esetükben a helyi szociális szakembereken keresztül tudunk segíteni, illetve telefonon segítünk, visszahívjuk őket kérésük esetén, illetve szegregátumokban kihelyezett tanácsadást is nyújtunk szervezetek kérésére.
Mi régiós szinten látjuk el a feladatot, tehát három vármegye (Nógrád, Heves, Borsod-Abaúj-Zemplén) tartozik hozzánk. Igyekszünk a szociális, gyermekvédelmi szakemberekkel, védőnőkkel szakemberekkel nagyon aktív kapcsolatot kialakítani, hogy legalább ők tudjanak rólunk. Felhívhatnak bennünket, akár úgy, hogy ők odaadják az áldozatnak a telefont, vagy maga a szakember kér tőlünk segítséget, hogy hogyan tudja eljuttatni az áldozatát biztonságos helyre, vagy mire fókuszáljon a segítő beszélgetés során. Az Észak-Magyarországi régióban az Áldozatsegítő Központokon kívül, csak mi foglalkozunk ezzel a problémával, miközben az áldozatok száma évről évre nő.
Ha három megyéből jönnek önökhöz Miskolcra, az nagy távolságot jelent az önökhöz fordulók egy részének.
Igen, ezért fontos az, hogy mi online nagyon sokat dolgozunk, főleg a távolabbi megyéinkkel, de természetesen az lenne a legjobb, ha minden megyében lenne egy krízisambulancia, ahol kifejezetten a kapcsolati erőszak áldozataival foglalkoznak. Mert úgy látjuk, hogy mindenhol szükség lenne rá, de a kapacitásunk véges. Minden éven megyünk a megyékbe, hogy vigyük a hírét annak, hogy létezik ez a szolgáltatás, keressenek minket, de jó lenne, ha helyben elérhető lenne mindenhol ez a szolgáltatás..
Az áldozathibáztatás társadalmi jelenség a kapcsolati erőszak témájában. A mi munkánk során nagyon fontos alapelvünk, hogy áldozatközpontúak legyünk. Akik áldozatokkal foglalkoznak, azoknál különösen fontos, hogy ne okolják az áldozatot azért, mert ebben a helyzetben van, mert nem lép ki abból. Nagyon sokszor a környezetükben felteszik nekik a kérdést, hogy "miért maradsz, miért nem mész, miért tűröd, minek szültél ennyi gyereket neki", tehát olyan áldozathibáztató kérdéseket, amitől az áldozat még inkább "beragad és úgy érzi, hogy ő a felelős azért, hogy ez a helyzet kialakult, miközben ez nem az ő szégyene, és nem az ő felelőssége."
Az Ökumenikus Segélyszervezet kapcsolati erőszak érintettjeit segítő munkájának alapüzenete az, hogy: Van segítség! Ne tartsd magadban, ha bántanak! Anonim vagy személyes tanácsadással kapcsolatban a www.aszeretetnemart.hu weboldalon vagy az A szeretet nem árt Facebook-, és az Instragram-oldalon található bővebb információ.
