Menjen vagy maradjon Bibi – azaz a korrupciós ügyekbe keveredett Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök? Ez a nagy kérdés Izraelben, ahol kedden az elmúlt két év negyedik parlamenti választását tartják. Úgy tűnik az ellentmondásosan megítélt kormányfő ismét győzhet – de ez nem feltétlenül az ő érdeme.
Netanjahu, aki 12 éve miniszterelnök, azt reméli, hogy a választók megjutalmazzák az ország sikeres koronavírus-védőoltás programjáért és az arab világ felé tett diplomáciai nyitásért. Kihívói viszont a pandémia elején elkövetett hibáit és folyamatban lévő korrupciós perét kihasználva próbálják legyőzni.
Az izraeli miniszterelnök az elmúlt években sikeresen teremtette meg magának a bármely válságot túlélni képes politikai mágus, ellenfelei szerint a mesteri manipulátor imázsát. Áprilisban nagy szüksége lesz ezekre a képességeire, mert megjelennek a bíróság előtt a korrupciós perben ellene valló tanúk.
Így most abban reménykedik, hogy a keddi választások nyomán egy barátságosabb parlament áll össze, amely immunitást szavaz meg neki, vagy legalább befagyasztja a pert.
Netanjahu ellenfelei ezt nem akarják hagyni, és igyekszenek fenntartani róla azt a képet, hogy a miniszterelnök a saját politikai túléléséért az ország javánál jobban aggódó, notórius hazudozó.
A közvélemény-kutatások szoros versenyt vetítettek előre, melynek nyomán folytatódhat a politikai patthelyzet és akár újabb választásokat kell kiírni.
Amiért Netanjahunak oka van egy kis bizakodásra
Az izraeli politikai aritmetika sajátosságai miatt a kormányfő valamennyire előnyben érezheti magát. Az országban a választók nem egyes jelöltekre, hanem pártokra szavaznak és valószínű, hogy Netanjahu Likudja gyűjti be ismét a legtöbb szavazatot.
De mivel az ország történetében eddig soha nem fordult elő, hogy egy párt megszerezte volna a 61 fős abszolút többséget a Knesszetben, bevett gyakorlat a kormánykoalíciók létrehozását megelőző hosszadalmas alkudozás.
Ha lehet hinni az előrejelzéseknek, akkor Netanjahunak most nagyobb esélye van arra, hogy tető alá hozzon egy kormánykoalíciót, mint a különböző ellenzéki erőknek, amelyeket csak egy dolog egyesít: a vele szemben táplált ellenszenv.
Mi az tehát, ami előnybe hozza az izraeli miniszterelnököt?
Világelsők a vakcina-programban
Az első számú dolog, amit Netanjahu ki akar használni az újraválasztásához, az Izrael sikeres Covid-védőoltás-programja. A kormányfő az óév végén gyorsan lépett és személyesen folytatott kemény lobbizást a Pfizer és a Moderna gyógyszergyárak vezetőinél, hogy elegendő vakcinát kössön le a 9,3 milliós izraeli lakosságnak. (A Pfizer esetében az ország cserében vállalta, hogy a felmerült adatvédelmi aggályok ellenére megosztja az oltási program adatait a gyártóval.)
Kevesebb mint 3 hónap alatt Izraelben a felnőtt lakosság közel 80%-át oltották be. A visszaeső továbbfertőzési rátának köszönhetően
újranyitották az iskolákat, éttermeket, múzeumokat, és végül – épp a választás napja előtt – a fő nemzetközi repteret is.
Netanjahu ellenfelei szerint viszont a miniszterelnök a járvány elején komoly baklövéseket követett el: a karanténok kemény csapást mértek a gazdaságra, több ezer vállalkozás ment tönkre, és kétszámjegyű a munkanélküliségi mutató. Sokan azt sem felejtik el, hogy Netanjahu ultraortodox koalíciós szövetségesei látványosan figyelmen kívül hagyták a karantén-intézkedéseket, miközben több mint hatezer ember halt meg az országban Covid-19-ben.
Most, hogy éledezik a gazdaság, Netanjahu arra játszik, hogy a választók elfelejtik az elmúlt év nehézségeit. Ez magyarázatot adhat a felmérésekben tapasztalt ellentmondásra: miközben az izraeliek nagy része mást akar látni Netanjahu helyén, úgy gondolják, még mindig ő a legalkalmasabb miniszterelnök-jelölt.
„Az emberek számára választás idején első számú kérdés, hogy ki lesz a miniszterelnök. Ez részben Netanjahunak kedvez, mert nem világos, ki az ellenfele” – mondta Johanan Plezner, az Izraeli Demokrácia Intézet elnöke.
Menjen vagy maradjon?
A közvélemény-kutatások szerint az izraeli választók 15%-a nem döntötte el, kire szavaz. A keddi választás kimenetele nemcsak ennek a csoportnak a lehetséges döntésétől függ, de attól is, hogy ezek az emberek egyáltalán elmennek-e szavazni.
Elemzők szerint az idén nem éri majd el a részvételi arány a tavaly mért 71%-ot – részben a koronavírus, részben a választói apátia miatt. Pedig Izraelben külön szállást és szavazóhelyiségeket biztosítanak a beteg vagy karanténba zárt embereknek.
Még fontosabb lehet, mekkora lesz a részvételi hajlandóság az egyes politikai táborokon belül. Netanjahu vallásos és nacionalista szövetségesei körében mindig is magas volt a motivált támogatók aránya. Az izraeli arab polgárokat viszont kiábrándította a Közös Lista nevű pártszövetség szétesése, és közülük várhatóan többen maradnak otthon, mint a tavalyi választások idején.
A Tel Avivban és környékén élő liberálisabb és világi szavazók is általában alacsonyabb arányban mennek el szavazni, ami szintén Netanjahu malmára hajthatja a vizet.
A kis pártok a mérleg nyelvei Izraelben
A következő kormánykoalíció sorsát több kis párt döntheti el. Izraelben a Knesszetbe való bejutás küszöbe a szavazatok 3,25%-a, ami négy mandátumot jelent a 120 fős parlamentben.
Camil Fuchs közvélemény-kutató szerint négy olyan kisebb pártról tudni, amelynek a küszöb közelében mozog a támogatottsága. Ezek közül a békepárti Merecre és a centrista Kék és Fehérre leselkedik nagyobb veszély, hogy nem jut be. Mindkét párt a Netanjahu-ellenes blokk tagja.
A Vallásos Cionista párt (egy Netanjahu-barát, nyíltan rasszista és homofób jelölteket indító párt) közben az utóbbi időben megerősödött. Ha a kormányfővel szembenálló egyik párt nem jut be, akkor a Vallásos Cionisták jó szereplése ismét kormányra juttathatja a miniszterelnököt.
Kik a királycsinálók?
A szoros verseny ellenére sem Netanjahu, sem vallásos és keményvonalas szövetségesei, sem a Netanjahu-ellenes koalíciót vezető Jaír Lapid Jes Átid pártja nem számíthat arra, hogy egyedül többséget szerezhet.
Ennek nyomán megnyílt a lehetőség, hogy Netanjahu volt tanácsadója, Naftali Benet váljon a koalíciós alkudozás kulcsfigurájává. Benet Jemima pártja ugyanolyan keményvonalas ideológia mentén szerveződött, mint a Likud. Viszont a két vezető személyes kapcsolata híresen megromlott, és ezért Benet nem volt hajlandó elkötelezni magát egyik politikai blokk mellett sem.
Hasonló világnézetük miatt, és azért is, mert egy időben Netanjahu oktatási és védelmi minisztere volt, Benet természetesebb koalíciós partnernek tűnik, mint a jelenleg a kormányfő ellen kampányoló tömb (amelyben mérsékelt arab pártok és Netanjahuval látványosan szakító korábbi szövetségesek találhatók meg).
Elemzők szerint, ha Benetnek felajánlják a miniszterelnöki posztot, akkor átállhat a Netanjahu-ellenes táborba.
Egyes felmérések szerint viszont egyik oldalnak sem lesz elég mandátuma – még Benet támogatásával sem – a kormányalakításhoz.
Ez pedig egy különösen furcsa helyzetet teremthet: az izraeli arab politikus, Manszúr Abbszár kis iszlamista pártja léphet elő királycsinálóként, vagy provokálhat ki két éven belül ötödik parlamenti választást Izraelben.
A kínos témák
A korábbi három választás során Netanjahu büszkén emlegette Donald Trump volt amerikai elnökkel ápolt közeli viszonyát. Az izraeli utak és lakótelepek mentén megjelentek az óriásposzterek, amelyeken együtt pózolt a két vezető.
Most, hogy immár Joe Biden a Fehér Ház ura, Netanjahu alig említi az új amerikai elnököt, akinek kormányzata hűvösen viszonyul hozzá.
Hasonló módon, a Netanjahu-stáb szinte egyáltalán nem beszél a palesztinokról, akikkel az utóbbi években elakadtak a béketárgyalások. Biden ugyanakkor jelezte, hogy hamarosan kapcsolatba lép velük.
Úgy tűnik tehát, a következő izraeli vezetőnek immár nehéz lesz figyelmen kívül hagynia a palesztinokat és Bident is.
