Robbanások hangját verte vissza a hajnali égbolt, ahogy az ukrán légvédelem elhárította az orosz támadást a kis nyugat-ukrajnai város ellen, amely fontos légi támaszpontnak ad otthont, és gyakori célpontja Moszkva légicsapásainak.
Órákkal a legutóbbi támadás után Sztarokosztyantyiniv rendezett utcáin az élet visszatért a rendes kerékvágásba.
A június 27-i támadás azonban határozott emlékeztető azokra a kihívásokra, amelyekkel Kijevnek szembe kell néznie, miközben újjáépíti légierejét, és az első, amerikai tervezésű F–16-osok bevetésére készül – azokéra a vadászgépekére, amelyeket Oroszország elszántan próbál majd a földön tartani vagy megsemmisíteni.
Ehhez kapcsolódóan: Putyin: Oroszország nem fog NATO-tagokat megtámadni, de az F–16-osokat lelövik Ukrajnában
Az első gépeket még ebben a hónapban várják. Ukrajna azt reméli, hogy megerősítik majd az oroszok ellen a frontvonalon küzdő erőit, amelyeknek olyan pusztító siklóbombákkal is szembe kell nézniük, amelyeket az F–16-osok képesek lehetnek hatástalanítani.
A tisztségviselők nem árulták el, hogy az F–16-osokat hova telepítik, de Moszkva a Sztarokosztyantinyiv elleni múlt csütörtöki légicsapást követően közölte, hogy olyan repülőtereket vesz célba, amelyekről úgy gondolja, hogy otthont adhatnak az F–16-osoknak.
A légibázis ellen Oroszország 2022. februári inváziójának első napjai óta gyakoriak a támadások, egyebek mellett drónokkal és hiperszonikus rakétákkal.
Az ukrajnai Hmelnickiji területen található történelmi helyőrségi város mintegy harmincezer lakója megtanult alkalmazkodni az állandó veszélyhez.
„Röviden: mulatságos itt élni” – mondta fanyar mosollyal Vaszil Muliar városi tisztviselő és helyi kulturális szakértő a legutóbbi támadás után.
Az ukrán légierő szóvivője közölte, hogy a légicsapások okoznak „bizonyos nehézségeket”, de nem hiúsítják meg az F–16-osok szállítását vagy harctéri alkalmazását.
Közben az orosz védelmi minisztérium kedden jelentette, hogy megsemmisített öt ukrán SZU–27-es vadászgépet a Poltavai területen található Mirhorod Repülőtéren. Ukrajna túlzónak nevezte ezt.
Katonai elemzők szerint az oroszok valószínűleg a légibázis infrastruktúráját, így a kifutópályákat és a tároló létesítményeket vették célba, hogy megnehezítsék az F–16-osok majdani felszállását, illetve amikor megérkeznek majd, magukat a nyugati repülőgépeket támadják meg.
A légvédelmi lőszerekben szegény ukrán hadsereg valószínűleg arra kényszerül, hogy a repülőterek környékén helyezze el a nagy értékű gépeket – mondja Justin Bronk, a Royal United Services Institute munkatársa.
„Bárhogy is próbál a földi légvédelem fedezéket nyújtani nekik, kudarcot vallhat, ha az oroszok gondot fordítanak arra, hogy elegendő rakétát lőjenek ki egy célpontra” – mondta.
Roncsok a cseresznyefán
A múlt csütörtöki támadás után Szerhij Tyurin kormányzó azt mondta, hogy a légvédelem kilenc célpontot semmisített meg a terület felett. Röviddel korábban a légierő figyelmeztette a helyieket, hogy drónok tartanak Sztarokosztyantyiniv felé.
A város lakói, ügyelve arra, hogy ne áruljanak el érzékeny katonai információt, azt mondták: légicsapások állandó veszélyében élnek, a fejük fölött gyakran elhúzó ukrán harci gépek zúgása közepette.
Irina Szapcsuk, a helyi újság főszerkesztője elmesélte, hogy egy korábbi támadásban találat érte a szülei otthonát, megrongálódott a tető és a fészer.
„Egy rakéta roncsának darabjaira bukkantak az ablaknál álló cseresznyefán” – tette hozzá.
Mint Ukrajna sok más városában, az emberek – az energiarendszer elleni orosz támadások miatt gyakori áramkimaradások és a háborús veszély ellenére – szeretik bizonyítani kitartásukat és rugalmasságukat.
Folytatják az útépítést, és miközben repülők húznak el a fejük felett, családok és tinédzserek hűtik magukat a helyi strandon.
Amikor Ukrajna más részeire utazik – mondja Szapcsuk –, nehéz hozzászokni, hogy nem hallja a repülőgépek zaját.
„Túl nagy a csend” – tréfálkozik, hozzátéve: neki a repülők hangja megnyugtató jele annak, hogy az ukrán pilóták állják a harcot a túlerőben lévő ellenséggel szemben.
Muliar, a helyi tisztviselő a város történelmére hívja fel a figyelmet, arra, hogy a XVI. században a település a védelem bástyája volt, több száz évvel később pedig az első világháború utáni Ukrán Népköztársaság függetlenségért küzdő harcosainak kulcsfontosságú bázisa lett.
„Mindig is az ellenállás központja volt.”
