2015 végén a Kreml jelentős győzelmet aratott, amikor katonai beavatkozást indított Szíriában, hogy megmentse az akkor gyorsan összeomlóban lévő Bassár el-Aszad-rezsimet, és megerősítse vezető szerepét a Közel-Keleten. De kilenc évvel később Aszadot megdöntötték, és egy sor fontos esemény – amelyek közül a legutóbbi az október 13-án az Egyesült Államok közvetítésével Izrael és Gáza között létrejött tűzszüneti megállapodás – sorvasztotta ezt a hatást.
„Oroszország 2015-ös szíriai beavatkozása óta nem került ennyire háttérbe diplomáciailag a Közel-Keleten” – nyilatkozta Hanna Notte, a tömegpusztító fegyverek által jelentett globális kihívásokkal foglalkozó James Martin Központ eurázsiai igazgatója a Szabad Európa központi szerkesztőségének.
Ez a meggyengült státusz október 13-án Egyiptomban is megmutatkozott, amikor Donald Trump amerikai elnök társelnökként részt vett egy több mint 20 ország vezetőinek részvételével megrendezett csúcstalálkozón, amelynek célja egy tartós fegyverszünet megkötése volt a gázai övezetben. Oroszország feltűnően hiányzott a diplomáciai találkozóról, és Szergej Lavrov orosz külügyminiszter újságíróknak azt mondta, hogy Moszkvát nem hívták meg.
Ez azután történt, hogy a Kreml lemondta a héten Moszkvában tervezett arab vezetőkkel való csúcstalálkozót. A Bloomberg a témát jól ismerő forrásokra hivatkozva azt állította, hogy a lemondás valódi oka az volt, hogy túl kevés regionális vezető jelezte részvételét.
Névtelenséget kérő európai tisztviselők a Szabad Európának azt is elmondták, hogy a megállapodás és a lemondott csúcstalálkozó jól mutatja Oroszország jelenlegi csökkenő befolyását a Közel-Keleten.
„Ez egyértelműen újabb jele annak, hogy Oroszország szerepe csökken a régióban” – mondta a Szabad Európának egy Oroszországra és Eurázsiára szakosodott európai uniós tisztviselő. „A lemondott csúcstalálkozó is ezt mutatja. Csak két vezető – Szíriából és Irakból – vállalta a részvételt.”
Egy másik EU-diplomata kifejtette: Oroszország távolléte az egyiptomi csúcstalálkozóról „győzelmet jelent a Nyugat számára”.
„Látványos volt, ahogy az amerikai, arab és nyugati vezetők a pódiumon álltak, és Oroszország – vagy Kína – egyáltalán nem játszott szerepet ebben” – magarázta az EU-diplomata.
Moszkva a gyorsan változó Közel-Kelettel szembesül
Ez azt követően történt, hogy Oroszország presztízse az elmúlt években sorozatos veszteségeket szenvedett el a Közel-Keleten, mivel Moszkva prioritásként kezelte az Ukrajna elleni, közel négy éve tartó inváziót.
Aszad, akit Moszkva Iránnal közösen katonai beavatkozással támogatott a szíriai polgárháború alatt, 2024 végén megbukott, majd Moszkvába menekült.
A Hamász 2023. október 7-i támadásai, amelyek szélesebb körű izraeli-gázai háborút robbantottak ki, új diplomáciai kihívások elé állították Moszkvát Tel-Avivval, miután a Kreml évtizedekig építette stratégiai kapcsolatait.
Ezt követte az Egyesült Államok és Izrael júniusban indított légitámadása Irán ellen, amely katonailag meggyengítette Teheránt – Moszkva legfontosabb partnerét a régióban – és Oroszország tétovázni kezdett Teherán további fegyverellátásával kapcsolatban.
Ez része annak, amit az elemzők Moszkva új politikai számításának neveznek, mivel az továbbra is az ukrajnai háborúra koncentrál, és kevés stratégiai erőforrással rendelkezik, amelyet a világ más régióira fordíthatna.
„Ez sávszélesség kérdése” – mondta Notte. „Akár képességek, akár az akarat hiányáról van szó, Oroszországnak egyszerűen kevesebb katonai erőforrás áll rendelkezésére, amelyet máshol felhasználhatna.”
Moszkva diplomáciai kudarcait tovább súlyosbítja az a bonyolult partnerségi hálózat és stratégiai szükségletek, amelyekkel a Közel-Keleten kell megbirkóznia.
Oroszország régóta szoros kapcsolatot ápol Iránnal. Moszkva továbbra is az egyik legnagyobb külföldi befektető és fegyverszállító, Teherán pedig az ukrajnai invázió első évében nagy szívességet tett a Kremlnek azzal, hogy közreműködött egy kritikus fontosságú dróngyártó üzem felépítésében.
Vlagyimir Putyin orosz elnök azonban mélyebb kapcsolatok kiépítésére törekszik olyan öböl-menti országokkal is, amelyek Moszkva számára egyre fontosabb partnerek, de nem örülnének egy erősebb Iránnak.
Ez nehéz helyzetbe hozta Moszkvát, mivel egyrészt támogatni szeretné legfontosabb partnerét a régióban, másrészt megpróbálja megőrizni kapcsolatait az öböl-menti országokkal, amelyek kulcsfontosságú szerepet játszanak abban, hogy Moszkva túlélje a 2022 februárjában Ukrajna teljes körű megszállásával járó nyugati szankciókat.
Megsorozva, de nem kiütve
Bár a közelmúltban Izrael és Gáza között létrejött megállapodás diplomáciai áttörést jelent, egy tartós békét biztosító, hosszabb távú megállapodás megszületése még mindig messze nem biztos.
Notte hozzáteszi, hogy bár Oroszországnak a régióban betöltött szerepe a szíriai beavatkozást követő fénykorához képest hanyatlani látszik, a csúcstalálkozóról való kizárása nem jelenti azt, hogy Moszkva már nem lenne befolyásos szereplő a Közel-Keleten.
„Még ha Oroszország nem is ragadt volna le Ukrajnában, valószínűleg akkor sem lenne szereplője az izraeli-palesztin kérdéseknek” – mondta Notte. „Moszkva szerepe az izraeli-palesztin kérdésekben a hidegháború vége óta meglehetősen korlátozott.”
És bár Oroszországnak kihívásokkal kell szembenéznie a közel-keleti jövőjét illetően, valamennyire azért sikerült megmentenie a szíriai státuszának maradványait.
Oroszország némileg megcáfolta az Aszad bukását követő előrejelzéseket azzal, hogy megtartotta tartuszi tengeri bázisát és a szíriai Hmejmim légibázist, miközben az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjaként meglévő befolyását is felhasználva pozitív kapcsolatokat épített ki Ahmed es-Sar szíriai elnök kormányával.
Sar személyesen fogadott egy moszkvai magas rangú delegációt a múlt hónapban, és október 12-i interjújában a CBS-nek a szíriai elnök nyitottnak mutatkozott a jövőbeni mélyebb kapcsolatok kiépítésére Oroszországgal.
„Jelenleg konfliktusba keveredni Oroszországgal túl költséges lenne Szíriának. Nem is állna az ország érdekében” – mondta.
