Mirela Dobrescu egy olyan gázmező felett él, amelyet egy román miniszterelnök egyszer „a forradalom óta legfontosabb felfedezésnek” nevezett.
A 68 éves özvegyasszony nemrég hangosan elgondolkodott azon, miért töltött el egy teljes hónapot azzal, hogy egy egész télre elegendő tűzifát cipelt szekérrel a bejárati kaputól a hátsó udvarán lévő fészerbe.
„Azonnal átállnék gázra – mondta. – Ez elképesztő.” Felnőtt lánya a harminc kilométerre lévő Buzău városában él. Ott van gáz, ami gyönyörű és tiszta – mondta.
Dobrescu csalódottsága részben a társadalmi folyamatok és a geopolitikai problémák kölcsönhatását tükrözi. A románok folyamatos urbanizációjától kezdve az összeköttetésről és az energiafüggetlenségről szóló beteljesületlen álmokon át az Ukrajnában zajló, hat hónapja tartó háború következményeiig a kihívások egyre nagyobbak a néni és a többi falusi számára.
Ha csak egy gázelosztó hálózat épülne ki a faluja és néhány környező falu területén, enyhülnének a nehézségei – mondta a Szabad Európa román szolgálatának.
Ehelyett – mint a hétmillió romániai háztartás fele – ő is a szezonálisan felhalmozott tűzifára szorul, hogy fűtse az otthonát. „Nehéz itt nekem. Bemegyek a fával a házba, kiveszem a hamut a kályhából, és rendetlenséget csinálok” – mondta Dobrescu, aki nyugdíjas.
„Nincs kitől segítséget kérnem – a fiatalok mind elhagyták a falvakat.” A városban akarnak élni, tette hozzá, „tisztességes körülmények között”.
Eltemetett kincs
Hat évvel ezelőtt az állami tulajdonú Romgaz bejelentette, hogy a két évig tartó feltárások megerősítették, hogy hatalmas, több tízmilliárd dollárt érő, mintegy harmincmilliárd köbmétert rejtő földgázlelőhelyet talált. Az úgynevezett Caragele gázmező nagyrészt az ukrán határ és a Fekete-tenger közé ékelődő Tulcea megyében, Románia legkeletibb részén található CA Rosetti körzet hat települése alatt húzódik.
A jelenlegi közlekedési miniszter, Sorin Grindeanu, aki a felfedezés idején miniszterelnök volt, a két és fél évtizeddel korábbi rendszerváltás óta „a legfontosabb felfedezésnek” nevezte a gázmezőről szóló hírt. Ez „biztosíthatja Románia energiafüggetlenségét” – mondta az ország népének. A kitermelés következő tavasszal el is kezdődött.
De közben egyre égetőbb, sürgős kérdéssé vált az energiafüggetlenség és az orosz gáztól való elfordulás, viszont a Caragele mező kapacitásának eddig csak két százalékát aknázták ki.
A jelentések szerint a Caragele lelőhelyeknek csak a 3500 méteres mélységben fekvő, kisebbik részét termelték ki, míg a Romgaz szakértői szerint a lelőhelyek nagy része legalább négyezer méter mélyen fekszik a föld alatt.
Egyharmad az orosz gáz aránya
Románia évente mintegy 12,5 milliárd köbméter földgázt fogyaszt, ebből nyolc-kilencmilliárd köbmétert maga termel ki, a többi 3,5-4,5 milliárd köbmétert pedig Oroszországból importálja.
Moszkva ukrajnai háborúja miatt a gáz ára nagyjából a háromszorosára ugrott azóta, hogy 2017-ben előszőr felmérték a Caragelét.
A Caragele lelőhelyek becsült harmincmilliárd köbméteres tartaléka így legalább hatévnyi orosz gázt tudna kiváltani.
A Romgaz nem kívánt válaszolni a Szabad Európának ama kérdésére, hogy eddig miért termeltek ki ilyen keveset, annak ellenére hogy a romániai fogyasztók, a gazdaság, valamint CA Rosetti és a hozzá tartozó falvak lakói, akik anyagilag is profitálhatnának belőle, előnyökhöz juthatnának.
A vállalat azt sugallta, hogy legkésőbb 2024 elejére intenzívebb kitermelés kezdődik.
Virgil Popescu energiaügyi miniszter augusztusban azt mondta a Szabad Európa román szolgálatának, hogy „valószínűleg 2023-ban beszélhetünk először a Carageléből származó gázról”.
Marcel Ciolacu, a kormányzó szociáldemokraták (PSD) vezetője, aki a jelenlegi koalíciós megállapodás értelmében miniszterelnök-jelölt, és aki a közeli Buzău városából származik, úgy becsülte, hogy a Caragele gázkitermelése 2024 elején kezdődhet meg.
„Románia földgázfelesleggel fog rendelkezni, gyakorlatilag megduplázva a jelenlegi hazai fogyasztási igényt jóval meghaladó termelését – de elég ideje lesz arra is, hogy iparágakat honosítson meg, amelyek aztán fel is használják a gázt” – mondta nemrég Ciolacu, hozzátéve: „Emellett országunk a regionális energiabiztonság egyik garanciájává válik.”
Füstbe ment remények
A fosszilis tüzelőanyagok alternatíváiról szóló viták felerősödtek azóta, hogy Oroszország februári ukrajnai inváziója példátlan szankciók és ellenintézkedések láncolatát indította el Moszkva ellen, amelyek hozzájárultak az energiaárak egekbe szökéséhez.
Közép- és Délkelet-Európában a politikai döntéshozók belekalkulálják az energiamixbe a fával való fűtést és főzést is.
A fát és más szilárd tüzelőanyagokat használó háztartások aránya európai átlagban húsz százalék körül van Romániában. Becslések szerint azonban a háztartások mintegy fele használ tűzifát fűtésre.
Bukarest már korábban ígéretet tett arra, hogy a jövő évtől szigorúbban szabályozza a fa és más biomassza égetését. A háború következményeit tekintve azonban a tisztviselők most kissé eltérő – és gyakran egymásnak ellentmondó – üzeneteket fogalmaznak meg.
Tánczos Barna környezetvédelmi miniszter nemrégiben azt nyilatkozta a Szabad Európa romániai szolgálatának, hogy minisztériuma a háztartások számára havonta 150 lejes (0,31 dolláros) támogatást javasol köbméterenként a tűzifáért, maximum 750 lejig.
A PSD és pénzügyminisztere azonban ellenezte ezt, mondván, hogy szerintük a támogatást a legveszélyeztetettebb háztartásokra kell korlátozni.
Oly közel és mégis távol
CA Rosetti polgármestere, Costel Craciun úgy érzi, hogy választói eléggé kiszolgáltatottak.
Egy nemrégiben készült iparági tanulmány szerint a hozzá hasonló falvak és vidéki közösségek közel 93 százaléka még mindig nem csatlakozott rá a gázhálózatra.
„Itt van a gázkincs – mondta Craciun polgármester a Szabad Európa román szolgálatának. – Vagy itt van, ahol a Romgaz reméli, hogy van.” Az irodája falán lévő térképre bök, körberajzolva a fennsík egy széles sávját, ahol az ő faluja és öt másik falu a mai árakon számítva mintegy kilencvenmilliárd dollár értékű gázkészlet tetején ül.
Becslése szerint mindössze hatmillió dollárba kerülne CA Rosetti gázhálózathoz való csatlakoztatása.
Szakértők szerint a Caragele harmincmilliárd köbméteres gázkészletéből mintegy 27 milliárd köbméter termelhető ki. Az Olaj- és Gázipari Munkaadók Szövetsége, egy iparági szervezet szerint Románia összes faluja együttesen kevesebb mint egymilliárd köbmétert fogyasztana évente, ha csatlakozna a gázhálózathoz. Elméletileg tehát a Caragele önmagában közel három évtizedig kielégíthetné az összes falusi gázszükségletét.
De még a viszonylag vidéki Romániában is a CA Rosettihez hasonló falvak fogyatkozó kisebbségnek számítanak. A románok közel fele – mintegy kilencmillióan a 19 milliós lakosságból – falvakban vagy más kis közösségekben él. Ez európai összehasonlításban magas arány, 46 százalék, szemben az EU átlagával, amely a Világbank szerint csak 25 százalék.
A román Nemzeti Statisztikai Intézet adatai szerint ez hárommillióval kevesebb, mint három évtizeddel ezelőtt. A vidéki lakosok közül közel ötmillióan idősek, mivel a fiatalabb generációk a városokban vagy külföldön keresnek munkát, vagy egyszerűen csak a városi életformát választják.
A vitának van környezetvédelmi vonatkozása is, még ha el is tekintünk a szén-dioxid-kibocsátástól és a klímaváltozás egyéb, nyilvánvaló okozójától.
Románia évtizedek óta küzd a legális és illegális erdőirtás ellen. Az energiaszükséglet és -stratégia hivatalos becsléseiben készségesen elismerik, hogy hiányosak az adatok.
Ciprian Galusca, a Greenpeace Románia környezetvédelmi nyomásgyakorló szervezet munkatársa a Szabad Európának elmondta, hogy Románia naponta 13 hektár erdőt veszít a fakitermelés miatt. „Egyszerű a számítás – mondta. – Évente 38 millió köbméter fa hagyja el az erdőt.”
A probléma az – tette hozzá –, hogy ennek a fele egyszerűen nyomtalanul eltűnik.