A Trump-adminisztráció hozzáállása az iráni nukleáris programhoz továbbra is homályos, a tisztviselők nem tudják eldönteni, hogy nyomással és diplomáciával fékezzék-e meg, vagy inkább egyenesen felszámolják azt. Irán aligha fogadná el az utóbbit – de kész-e kockáztatni egy katonai konfrontációt?
Donald Trump amerikai elnök szinte mindenkit meglepett, amikor az Ovális Irodában tartott tájékoztatóján bejelentette – miközben közvetlenül mellette ült Benjámin Netanjáhú izraeli miniszterelnök –, hogy április 12-én Ománban magas szintű közvetlen tárgyalásokat kezdenek Irán nukleáris programjáról.
Nem világos, hogy Irán el akarta-e hallgatni a dolgot, de Abbász Arakcsi külügyminiszter azonnal szükségét érezte tisztázni, méghozzá teheráni idő szerint az éjszaka közepén, hogy a tárgyalások közvetettek lesznek, ellentétben azzal, amit Trump mondott.
A formátumtól függetlenül mindkét fél tapogatózó találkozóról beszélt, amelyen kiderülhet: egyáltalán lehetségesek-e a tárgyalások.
De a szalagcímek mögött mélyebb stratégiai vita húzódik meg – pontosan mit is követeljen az Egyesült Államok az iráni nukleáris programmal kapcsolatban: Szoros felügyeletet? Vagy teljes leépítést?
Trump világossá tette, hogy mi Washington végső célja: Iránnak soha ne lehessen atomfegyvere. Arról azonban nem beszélt világosan, hogy ez az iráni atomprogram korlátozását vagy teljes felszámolását jelenti-e.
Helyette adminisztrációjának magas rangú tagjai szóltak – de egymásnak ellentmondó üzeneteket küldtek.
Steve Witkoff, Trump közel-keleti megbízottja, aki az Egyesült Államok delegációját vezeti az ománi tárgyalásokon, a múlt hónapban kijelentette, hogy Washington „ellenőrző programot akar létrehozni, hogy senkinek ne kelljen aggódnia amiatt, hogy [Irán] fegyvert készít nukleáris készleteiből”.
Arra célzott, hogy az Egyesült Államok meg akarja fékezni a dúsítást, és felügyeleti mechanizmust akar létrehozni annak biztosítására, hogy Irán nukleáris programja békés maradjon – amilyen Irán állítása szerint mindig is volt.
Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadó azonban napokkal később másként beszélt, azt állította, hogy a kormányzat „teljes leszerelést” akar, és hozzátette: „Iránnak úgy kell feladnia programját, hogy azt az egész világ láthassa”.
Mire kell törekednie az Egyesült Államoknak?
A nukleáris program teljes leállításának hívei szerint ez az egyetlen biztos módja annak, hogy Irán soha ne jusson atomfegyverhez.
Behnam Taleblu, a washingtoni székhelyű Demokráciák Védelméért Alapítvány (FDD) iráni programjának vezető igazgatója szerint Trumpnak nem kellene fegyverzetellenőrzéssel foglalkoznia.
„Ahelyett, hogy korlátozni akarná Irán atomprogramját, teljes egészében ki kellene kényszerítenie annak felszámolását” – mondta Taleblu a Szabad Európának.
Azt elismerte, hogy a leépítés „nagy kockázattal jár”, de azzal érvelt, hogy ugyanakkor szükséges és nyomásgyakorlással el is érhető, például a szankciók fokozásával és Izraellel közös hadgyakorlatokkal.
És ha a tárgyalások hiábavalónak bizonyulnak, Taleblu szerint Trumpnak készen kell állnia arra, hogy hátat fordítson nekik.
„Az iszlám köztársaság csak akkor veszi komolyan fontolóra, hogy megadja magát, ha tudja, hogy Amerikának van hiteles lehetősége a távozásra” – tette hozzá.
Ha a grafika nem jelenik meg, itt tudja megtekinteni.
Az iráni nukleáris program teljes leépítésének fő támogatója Netanjáhú, aki egy „líbiai típusú megállapodás” gondolatát lebegteti, amelyet Teherán régóta elutasít.
Mások azzal érvelnek, hogy Teheránban politikai öngyilkosságnak tekintenének minden olyan követelést, amely a program teljes felszámolására irányul.
„Az Egyesült Államok teljes leépítésre vonatkozó követelése vagy egy olyan „líbiai típusú” megállapodás, amely magában foglalja Irán teljes nukleáris programjának szétszedését, nem tárgyalási alap Teherán számára” – mondta Gregory Brew, a New York-i székhelyű Eurasia Group Iránnal foglalkozó vezető elemzője.
Érvelése szerint az iráni nukleáris program kordában tartását célzó ellenőrzési rendszer bevezetése „legalább alapot adna a további megbeszélésekhez”.
De ha Washington le akarja rombolni Irán nukleáris programját, „a tárgyalások gyorsan véget érnek, és megnő a katonai eszkaláció veszélye” – tette hozzá Brew.
Kész Irán megkockáztatni egy háborút?
A 2015-ös atomalku, amelyből Trump 2018-ban kilépett, hivatalosan októberben jár le. Ezt követően az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) elveszíti az Irán elleni szankciók újbóli bevezetésének lehetőségét.
Vagyis a Nyugatnak fogy az ideje és a türelme is.
Trump arra figyelmeztette Iránt, hogy bombázni fogja, ha nem születik megállapodás. Franciaország, amely szintén állandó tagja az ENSZ BT-nek és aláírója a 2015-ös megállapodásnak, aggodalmának adott hangot amiatt, hogy egy új megállapodás hiánya „szinte elkerülhetetlenné” tenné a katonai konfrontációt.
Az Egyesült Államok erőfitogtatásba kezdett és fokozta katonai jelenlétét a régióban. Hetek óta indít légicsapásokat az Irán által támogatott húszi lázadók ellen, a legkorszerűbb eszközöket veti be egy olyan csoport ellen, amelynek még csak légiereje sincs.
„Mindez lehetőséget ad az Egyesült Államoknak arra, hogy hiteles katonai fenyegetéssel gyakoroljon nagyobb nyomást Iránra” – mondta Brew. „Az Egyesült Államok egyértelműen jelzi, hogy kész az eszkalációra, ha a tárgyalások kudarcot vallanak, vagy ha Irán fegyverkészítésre használja nukleáris programját.”
A tét nagyon nagy a rezsim számára – tette hozzá.
Mindazonáltal Taleblu úgy véli, hogy az iszlám köztársaság végső soron kockázatkerülő, és nem akar megkockáztatni egy katonai konfrontációt.
„Voltak olyan esetek a történelemben, igaz, nem nagy számban, amikor a rezsim nagy mértékben visszalépett egy olyan, kimondottan biztonsági céltól, amelybe már jelentős tőkét ölt” – állította. „Azokban az esetekben, amikor Teherán úgy érzi, hogy erő és hajlandóság is van a megbüntetésére és ez akár olyan szintet is elérhet, amely már jelentős mértékben fenyegetheti a rezsimet, meghátrál.”
Ománban készen áll a diplomáciai színtér. Miközben az óra ketyeg, a kérdés az, hogy ki pislog először.
