Brit és uniós vezetők szerint is egyre valószínűbb a „no-deal brexit”. Boris Johnson csütörtökön, Ursula von der Leyen pedig pénteken beszélt erről. Közben Johnsont figyelmeztette a volt ausztrál miniszterelnök: a vámok által terhelt, ausztrál-típusú viszony nem leányálom. Szvetnik Endre írása.
Nem sok reménye van, hogy az EU megállapodásra tud jutni Londonnal a brexit utáni szabadkereskedelmi egyezményről – erről beszélt pénteken egy brüsszeli találkozón Ursula von der Leyen. Az Európai Bizottság vezetője és a tagállamok mindössze tíz percet szántak a britekkel tervezett alku kérdésére az uniós csúcson, elismerve, hogy „fennmaradtak a fő akadályok”.
Ezt megelőzően pedig Boris Johnson brit miniszterelnök figyelmeztette honfitársait csütörtökön, hogy jöhet a no-deal és mondta azt a kormányülésen, hogy az unió
„meg akarja büntetni Nagy-Britanniát, amiért nem hajlandó az EU-szabályok igájába hajtani a fejét... olyan ikertestvérként akar kezelni bennünket, akinek a jövőben mindent másolnia kell, amit ő csinál... ennek pedig a jövőre nézve nincs értelme”.
Johnson kommentárja után alacsonyabbrangú brit illetékesek is azt ismételték, hogy a kormány kész elfogadni, hogy nem sikerül alkura jutni „a brit szuverenitást fenyegető” EU-val.
Péntek reggel Oliver Dowden kulturális miniszter beszélt arról, hogy nem kell „mindenáron-megállapodás... nincs olyan ország a világon, amely engedményeket adna a területi vizei kapcsán”. Ezzel a brit gazdaság számára minimális jövedelmet termelő, de hatalmas hazafias érzelmeket kavaró halászati vitára – az alku egyik akadályára – utalt.
A kudarc átcsomagolása: az ausztrál feltételek
A brit kormány közben elkezdett dolgozni azon, hogy ne tárgyalási kudarcként, hanem egyszerűen egy másik kimenetelként tálalja a no-deal brexitet. Johnson és kabinetje elkezdték használni az ausztrál típusú viszony kifejezést az unióval való jövőbeli kapcsolatokra.
Ez azonban nem más, mint az, hogy az alku elmaradásával január 1-től jönnek a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) vámszabályai, amelyek hosszabb-rövidebb fennakadásokat okozhatnak majd az áruforgalomban, részleges élelmiszerhiányhoz és élelmiszerdráguláshoz is vezethetnek a britek számára.
Malcolm Turnbull, volt ausztrál miniszterelnök figyelmeztette is Johnsont: vigyázzon, mit remél. Mint a BBC csütörtök esti vitaműsorában, a Question Time-ban hazájának az EU-val folytatott kereskedelméről szólva elmondta: „nagy akadályok állnak különösen az ausztrál agrártermékek exportja előtt és nagy a súrlódás a rendszerben a szolgáltatások kérdésében.”
„Ausztráliának a WTO-feltételek mellett kell együttműködnie az Európai Unióval és van néhány nagyon nagy akadály, amit szeretnénk elhárítani az Európával folytatott szabadkereskedelmi tárgyalásokon... az ausztrálok nem mondanák azt, hogy kielégítőnek látnák a jelenlegi kereskedelmi viszonyunkat Európával”.
Vegyes brit sajtóreakciók: szabadság kontra gazdasági kár
Pénteken a brit lapok címlapján a fenyegető no-deal brexit volt az fő téma, bár nem minden újság látta ezt rossznak.
„Minden, amit akarunk az a szabadság” – fogalmazta át Mariah Carey All I want for Christmas című slágere címét a vehemensen brexitpárti Daily Express.
A Financial Times viszont komor figyelmeztetéssel indította szerkesztőségi cikkét: „az alku nélküli kimenetel jobban árt majd Nagy-Britanniának, mint az EU-nak”. A lap szerint a 24. órában kötött megállapodás alapja nem a kompromisszumkészség hanem az lehet, „ha jobban értik egymást a felek, mert eddig alábecsülték a másik oldal aggodalmait”.
A gyakran emlegetett szuverenitás
A brit politikusok az utóbbi napokban hangsúlyosabban emlegették a szuverenitás kérdését, mint az EU-val kialakult patthelyzet egyik okát.
Az unió számára fontosabb a közös piac integritásának védelme annál, hogy előnyös feltételekkel folyhasson a brit-európai kereskedelem.Ezért emlegeti állandóan és ezért neuralgikus pont az „esélyegyenlőség” elve.
Azaz hogy a britek a cégeiknek a jövőben adott állami támogatással és a környezetvédelmi vagy munkaügyi szabályozásuk lazításával ne tudjanak előnyhöz jutni az európai gyártókkal szemben.
A szuverenitás az európaiak által felvetett „dinamikus igazodás” elvével lép be a képbe. Angela Merkel német kancellár is utalt rá, hogy ha az Unió a jövőben szigorítja környezetvédelmi vagy munkaügyi szabályozását, akkor a kereskedelmi alku részeként a briteknek is követniük kell őket.
Londonban viszont ezt úgy látják: a hatalmas szomszéd diktálni akar és megmondani, milyen szabályozást, mikor változtassanak meg. Egy immár szuverén ország ezt nem nyelheti le.
A Johnson-kormány annyit vállalt, hogy a jelenlegi szabványokat nem lazítják és azt mondja: az Unió óhaja, hogy a jövőben is igazodjanak hozzá egy új elem, ami kisiklatta a tárgyalásokat.
Miért Johnson a gyengébb fél?
Az EU közben – amellett, hogy el akarja kerülni, hogy a britek „jogtalan előnyökhöz” jussanak a piacán – a hírnevére is figyel. Ha meghátrálna – saját vállalkozásaival szemben – a britek előtt a kereskedelmi alkudozásban, akkor hogy tudná érdekeit képviselni jövőbeli nemzetközi kereskedelmi partnereivel szemben?
Mint a Financial Times megjegyzi, Boris Johnson korábban arról beszélt, olyan feltételek alapján akar kereskedni az Unióval, mint Kanada.
„Ez maximális szuverenitást biztosított volna a briteknek, de a hasonlat félrevezető. A szigorú európai szabványok elvetésével a britek figyelmen kívül hagyják Európa földrajzi közelségét és azt, hogy sokkal intenzívebb a kétoldalú kereskedelem, mint Kanadával. Emiatt pedig keményebb szabályozásra van szükség, hogy Nagy-Britannia ne váljon nem-fair versenytárssá” – írja a gazdasági lap.
Bár az Uniónak is engednie kellene – úgy, hogy meggyőzni néhány tagállamát – „Nagy-Britannia a gyengébb fél. Boris Johnsonnak meg kell találnia a módot, hogyan tudná kemény tárgyalások után aratott diadalként beállítani a nagyobb kompromisszumot, hasonlóan ahhoz, ahogy a tavalyi uniós kilépési egyezménnyel tette.”
Telegraph: jobb lett volna, ha be se lépünk
A jobbára mérsékelten konzervatívnak számító Daily Telegraph (ahol Johnson újságírói karrierje során brüsszeli tudósító volt) közben véleményoldalán össztüzet zúdít az EU-ra.
„De Gaulle-nak igaza volt, mindenkinek jobb lett volna, ha be sem lépünk az Unióba” – áll az egyik cikkben a néhai francia elnök vétójára utalva, amivel 1967-ben akadályozta a britek európai integrációs próbálkozását.
A lap vezércikke pedig úgy fogalmaz: „az EU kicsinyessége jó emlékeztető arra, miért távozik Nagy-Britannia”.
Az írás szerint a no-deal-re való átállás megkönnyítését célzó, az EU által kért ideiglenes és sok esetben „gyakorlatias mini-alkuk” a közlekedési, szállítási és más kérdésekben magukbanfoglalják azt a „paranoiás” kérést is, hogy a tagállamok ne kössenek külön megállapodásokat a britekkel.
„Belecsúsztatták még, hogy az európaiak ugyanúgy halászhassanak a vizeinken mint eddig és azt is, hogy Nagy-Britannia kövesse az európai szabványokat. Mi értelme alkudozni Brüsszelben, ha ők azt hiszik, megállapodás nélkül is megkaphatják, amit akarnak?”
A Telegraph szerint éppenséggel az EU nem siet az alkuval, mert elsőszámú haszonélvezője lenne a brit kilépést követő átmeneti időszak meghosszabbításával (amit a Johnson-kormány már többször is elvetett).
Drágább lesz az élelmiszer és nehezebb lesz az utazás
Közben a brit átlagpolgár most kezd szembesülni azzal, mivel jár a brexit és a tetejébe várható no-dealbrexit.
Csütörtökön már hallani lehetett arról, hogy a Covid-rendelkezések miatt nem engedik be az Európai Gazdasági Övezetbe (EU+Norvégia, Svájc, Izland, Liechtenstein) a brit turistákat, bár Írországba még utazhatnak.
Amikor mégis utazhatnak majd és ezt autóval teszik, akkor extra papírokat kell felmutatniuk a nemzetközi jogosítványtól a zöldkártyáig. Ha háziállatot is visznek magukkal, akkor immár akár négy hónappal előbb be kell szerezni az engedélyt.
És: drágulhat az élelmiszer. A Tesco vezetése elismerte, hogy fokozzák az importot és készleteket halmoznak fel, mert fennakadásokra számítanak az első pár hónapban.
John Allan, az élelmiszerlánc főnöke azt mondta, hogy egy időre eltűnhetnek a polcokról a gyorsan romló élelmiszerek. Attól függően, hogy ki milyen ételt tesz a kosarába, jobban a zsebébe kell majd nyúlnia – adta értésre. Például a francia sajtok az esetleges vámokkal „40 százalékkal lehetnek drágábbak.. és az átlagvásárlónak is 3-5 százalékos drágulással kell szembenéznie.
