Prágai levél

Az ember csak kapkodja a fejét a cseh belpolitika elmúlt heteit látva, hiszen úgy váltják egymást az egészségügyi miniszterek, hogy mire megjegyezné az ember az egyik nevét, már ott ül a helyén a következő.

Az első bukás: Adam Vojtěch

Haladjunk időrendben, annál is inkább, mert érdemes egy kicsit közelebbről is megismerni Adam Vojtěchet. Az 1986-ban született politikus alig múlt 31 éves, amikor 2017. december 13-án kinevezték az egészségügyi tárca élére.

Ifjú kora ellenére nem lehet azt állítani róla, hogy teljesen ismeretlen lett volna az arca a csehek előtt, igaz, jó eséllyel nem politikusként emlékeztek rá. Adam Vojtěch ugyanis 2005-ben elődöntőig jutott az ország egyik legnézettebb tévés tehetségkutató műsorában, a Česko hledá SuperStarban.

Énekesi tehetségét nemrégiben (már miniszteri bukása után) ismét megcsillogtatta egy tévés műsorban, amikor a My way-t énekelte el – hallottunk már rosszabb változatot is.

Adam Vojtěch gyakorlatilag a koronavírus-járvány (félre)kezelésébe bukott bele szeptember 20-án, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nyáron a cseh kormány nagyon elengedte a vírus elleni védekezést.

A minisztert az sem mentette meg, hogy Andrej Babiš első és második kormányában is ő vitte a tárcát, azaz nem túlzás azt állítani, hogy bizalmi embernek számított (ennek hamarosan lesz még jelentősége).

A második bukás: Roman Prymula

Adam Vojtěch utóda nem is különbözhetett volna jobban tőle. Az 56 éves Roman Prymula nem csak korban lehetne az apja elődjének, karrierje is erősen különbözik.

Az orvos-epidemiológus szakember eszében nyilván soha meg nem fordult volna az, hogy tehetségkutató műsorban lépjen fel, hozzá inkább a sakk áll közelebb. A nyugalmazott ezredes a járvány első hulláma idején a cseh kormány válságstábját (magyarul az Operatív Törzset) vezette, majd a kormány tudományos tanácsadója volt.

Így aztán voltaképpen adta magát, hogy ő kövesse az egészségügyi miniszteri poszton Adam Vojtěchet. Feladata amilyen egyértelmű, olyan nehéz volt: valahogyan meg kell állítani az akkor már elszabadulni látszó második hullámot.

Tavasszal ez elég jól sikerült, egyebek mellett annak köszönhetően, hogy (Magyarországhoz hasonlóan) a csehek is viszonylag gyorsan kapcsoltak és vezették be a szigorú lezárásokat.

Nyáron aztán kis túlzással mindenki ment, amerre akart és csinált, amit akart (erről az első Prágai levélben írtam), most pedig ismét rendkívüli a szigor a nagyon rossz számok miatt.

Márpedig ennek a szigornak az arca nem más, mint Roman Prymula. Pontosabban csak volt az arca, ugyanis október 21-én lefotózták a fővárosi Rio's Vyšehrad étteremben, amint egyrészt a képviselőház egyik tagjával, az ANO 2011 párt képviselőjével, Jaroslav Faltýnekkel találkozik, másrészt amikor elmegy, nincs rajta maszk, még akkor sem, amikor beszáll az autóba.

Bukása elkerülhetetlennek tűnt, különösen azután, hogy maga a kormányfő is azt mondta, „miközben az egészségügy az állampolgárok megmentéséért küzd, ez teljesen elfogadhatatlan”.

Azért Roman Prymula nem adta fel, különösen, hogy a hírek szerint meglehetősen jó kapcsolatot ápol Miloš Zeman államfővel, márpedig a miniszterek kinevezését és elbocsátását a kormányfő javasolja, de a köztársasági elnök hajtja végre. Végül azonban ez sem mentette meg, mennie kellett.

A harmadik miniszter és egy kínos antré: Jan Blatný

Ha ez még mind nem lenne elég, Roman Prymula utóda alig egy nappal csütörtöki kinevezését követően került kifejezetten kínos helyzetbe. A korábban a brnói kórház igazgatóhelyetteseként dolgozó új miniszterről ugyanis kiderült, hogy aláírt egy petíciót Andrej Babiš miniszterelnök lemondatására.

A petíciót a Millió pillanat a demokráciáért (Milion chvilek pro demokracii) mozgalom indította el. Jan Blatný mi mást tehetett volna, tagadott, mondván, az aláírás nem az övé, felemlegetve azt is, amikor valaki hamis Twitter-fiókot hozott létre a nevében.

Az új egészségügyi miniszter érvelését némileg mintha gyengítené, hogy a jelenlegi főnöke lemondását követelő kezdeményezést munkahelyi email-címén keresztül írta alá.

Itt tart most, november első napjaiban a cseh belpolitika.

Prágai levél - mi ez? A Szabad Európa újraindulásával felélesztünk egy talán feledésbe ment műfajt is, amelynek lényege, hogy a külföldről tartalmat szolgáltató médiumok (amilyen a Szabad Európa Rádió vagy a BBC Magyar Adása volt) megpróbálták kicsit bemutatni a magyar közönségnek a helyi hétköznapokat is. A terveink szerint heti rendszerességgel jelentkező rovatban a prágai és cseh életet (remélhetőleg minél hamarabb a kultúrát, gasztronómiát, mindennapi különlegességeket) próbáljuk meg közelebb hozni, illetve megmutatni, milyennek látszik Magyarország 500 km távolságból.

A prágai tömegközlekedés jó (nem mintha e sorok írójának véleménye szerint a budapestivel komolyabb gondok lennének), ráadásul kifejezetten olcsó is.

Prágában háromféle napijegy van, a félórás, a 90 perces és a 24 órás. Az első felnőtteknek 24 korona (ez kb. 312 Ft – az egyszerűség kedvéért számoljuk 13 forinttal a koronát), a másfél órás 32 korona (416 Ft), az egynapos 110 korona (1430 Ft), míg a 72 órás minibérlet 310 korona (4030 Ft). Iskolás gyerekeknek 15 éves korig ingyenes, ha van igazolványuk, ha nincs, akkor féláron utaznak (csakúgy, mint a 60-70 év közötti felnőttek).

De annak, aki Prágában él, egyszerűen nem éri meg jegyet venni, a bérletek ugyanis budapesti mércével kifejezetten olcsók. A 30 napos bérlet például 550 korona (7150 forint), az éves pedig 3650 korona (47 450 forint).

Csak összehaonlításképp, a magyar fővárosban egy havi bérlet 9500 forint, az éves pedig 103 ezer forint a BBK honlapja szerint. Szóval a különbség elég nagy.

Mit kapunk ezért az árért?

A nagy kérdés persze az, hogy jó, jó, hogy olcsó, de mit nyújt ezért az árért a cseh főváros? Nos, röviden elég sok jót, de van, amiben meglehetősen le van maradva Budapesthez képest.

Ami a pozitívumokat illeti, a busz, villamos, metró gyakran és pontosan, ráadásul viszonylag sűrűn jár. A szerelvények semmivel sem tűnnek modernebbnek, mint a pestiek, tiszták, többségük jól felszerelt, bár nem lenne baj, ha angolul is bemondanák a megállókat, de ennek hiányát túl lehet élni.

Ami viszont kellemetlen meglepetés a magyar főváros után, hogy a metrón nincs mindenhol mobilinternet. Olyannyira, hogy mostanában büszkélkednek azzal, mely állomásokon bővítenek a következő hónapokban.

Persze lehet mondani, hogy mobilinternet nélkül ki lehet bírni 10-15 percet és ez igaz is, csak ezzel éppen a prágai tömegközlekedés egyik erősségét nehezebb kihasználni. Ez pedig a IDOS nevű applikáció.

A (majdnem) mindentudó applikáció

A program nagyjából ugyanazt tudja, mint a BKK Futár, percre pontosan megmutatja, mikor érkezik meg az ember egy adott helyre, mikor mire kell átszállni, hány perc múlva érkezik a következő járat – egyszóval teljes körű szolgáltatást nyújt.

(Egy valamit nem tud, miként azt saját bőrömön megtapasztaltam: megmutatni, hogy hol van a megálló. Ami egy nagy téren elég kellemetlen tud lenni.

Olyannyira, hogy egyszer egy fárasztó munkanap végén el kellett mennem ügyet intézni, az applikáció nagyszerűen megmutatta, hogyan tudok a – számomra akkor még – ismeretlen helyről hazajutni.

Csak éppen amikor leszálltam a villamosról, hogy átszálljak a buszra, egy hatalmas téren találtam magam, rengeteg mellékutcával – az egyikből indult a busz. Elkezdtem megkeresni a megállót. Először kíváncsi voltam. Utána dühös. Aztán jó 15 percnyi kódorgás után már csak röhögtem. A megálló végül meglett.)

A prágai tömegközlekedés tehát kifejezetten színvonalas, nem véletlen a híre, hogy egész Európában az egyik legjobb. (Koronavírus mentes időben) aki teheti, nem is használja az autóját, egyrészt, mert nem jó dugóban ülni, másrészt mert a parkolás rendkívül bonyolult, viszont drága.

De erről majd egy másik alkalommal.