Többször hajlítgatta már a kormány a MOHU számára kedvezően a jogszabályokat: például amikor nem sikerült beszerezni az engedélyeket, vagy megvenni a kukaholdingot, ami mind a koncesszió megszűnését eredményezte volna. Most is hasonlóra készül a törvényalkotó: egy javaslat alapján 19 hónappal kitolnák az EU által megkövetelt újrahasznosítási arányról szóló teljesítési igazolás kiadásának határidejét.
De jogszabályi úton van lehetősége a MOHU-nak arra is, hogy az adóhivatal revizorait felbérelve ellenőriztesse a konkurens cégeket, és arra is, hogy állami szervek hajtsák be ingyen a koncessziós cégnek fizetendő díjakat. Az állam mintegy 240 milliárd forintos bevételt biztosít a MOHU-nak, ami ezért 0,1 milliárd forintos koncessziós díjat fizet.
Furcsa társadalmi egyeztetést kezdeményezett egy törvénymódosítás miatt az Energiaügyi Minisztérium (EM) április 25-én. A nyolc napos határidőből csupán három esik munkanapra, vagyis 72 órájuk maradt a hulladékpiac szereplőinek arra, hogy munkaidőben reagáljanak a szaktárca javaslataira. Persze, ha valaki múlt pénteken azonnal észrevette, hogy a minisztérium honlapján nap közben megjelent a tervezet és minden más munkáját abbahagyva beleásta magát a jogszabályok értelmezésének, akkor még maradt néhány plusz órája.
A Szabad Európának név nélkül nyilatkozó szakértők szerint a hulladéktörvény tervezett módosítását nehéz másként értelmezni, mint hogy elbukott a hulladékkoncessziós rendszer legfontosabb célja: az újrahasznosítás növelése.
Ehhez kapcsolódóan: Jávor Benedek: „Összeomlott a visszagyűjtési rendszer”
Ahogy a jogszabály normaszövege is hangsúlyozza, azért működik 2023. július 1-től új koncessziós hulladékgazdálkodási rendszer, hogy egyre kevesebb termék váljon hulladékká, és a képződő hulladék a lehető legnagyobb arányban nyersanyagként hasznosuljon újra. „Ha valóban ez volt a hulladékkoncessziós rendszer legfontosabb célja, akkor a Mol óriásit bukott” – mondta egy forrásunk.
Másfél év türelmi idő
A Mol hulladékkoncessziós cégének, a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt.-nek (MOHU) a hatályos törvények értelmében május 31-ig kell leadnia az előző évre vonatkozó jelentést a szaktárcának. Az Energiaügyi Minisztériumnak pedig szeptember 30-ig kell ez alapján kiadnia a teljesítésigazolást a koncesszornak, vagyis a MOHU-nak. Ebben a jelentésben nagyon részletes adatokat kell prezentálni a különböző hulladékáramokról és a cég pénzügyi mutatóiról.
Ehhez kapcsolódóan: Nem fogadta el a szaktárca a Mol hulladékos cégének a beszámolóját
A tervezett jogszabálymódosítás szerint a teljesítésigazolás kiadásának határideje kitolódik és kettéválik. Szeptember 30. helyett, október 31-ig kell kiadni az igazolást, a célszámok teljesítésének kivételével. A miniszter a teljesítésigazolást „a célszámok teljesítésére a beszámoló által érintett tárgyévet követő 19. hónap végéig adja ki”.
Vagyis a minisztérium egy hónappal kitolná az általános igazolást, míg a legfontosabb érték – az egész koncesszió lényege –, a célszámok esetében több mint másfél éves haladékot adna a teljesítésigazolás kiadására. Az általunk megkérdezett szakértők szerint ez annak beismerése, hogy a MOHU-nak nem sikerült 2024-ben sem teljesíteni az uniós célszámokat. További gond, hogy csökkenti az átláthatóságot, hiszen csak sokkal később kapnak információt a szakmai szervezetek és a társadalom a koncessziós társaság teljesítményéről és az EU-s célértékek teljesüléséről. Emiatt a szükséges beavatkozások is késleltetve születhetnek meg.
A hazai menetrendet tartalmazó Országos Hulladékgazdálkodási Terv szerint a települési hulladék újrahasználatra való előkészítésére és újrafeldolgozására 2025-re 55, míg 2030-ra hatvanszázalékos arányt vállalt a magyar kormány. Ugyanezeket az arányszámokat vállalta 2025, illetve 2030-ra üveg-, fa, műanyag-, textil- és papírhulladék esetében az EU felé.
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a koncessziós rendszer indulását követően már fél évvel az Energiaügyi Minisztériumban halasztást (derogációt) kért a hasznosítási célszámokra az Európai Uniótól. Ez azt jelenti, hogy bizonyos anyagok esetében elég később elérni az adott tagállam által vállalt újrafelhasználási arányszámot.
Ehhez kapcsolódóan: Az EU azt sem érti, miért kérünk halasztást hulladékügyben
Kesze-kusza adatok
A MOHU-nak tavaly sem sikerült hiánytalanul leadnia a jelentését. A Szabad Európa birtokába került dokumentum szerint konkrétan egyes hulladéktípusokról a MOHU semmilyen információt nem tudott megosztani a szaktárcával. A jelentésben azt írta, hogy majd később pótolja az adatokat. A hiányos nyilvántartással kapcsolatban az Energiaügyi Minisztérium a MOHU-nak címezve megjegyezte: ezeknek a szakmai értékelése gyakorlatilag nem lehetséges. Hozzátették: „a koncessziós társaságnak ezen feladat elvégzése nem lehetőség, hanem törvény által előírt kötelezettség.”
Azt is furcsállta a szaktárca, hogy a MOHU az adatok hiányában hogyan számol el az alvállalkozóival, és hogyan tervez a szükséges létesítményfejlesztésekkel, ha nincsenek pontos nyilvántartások.
A MOHU-nak a koncessziós szabályok szerint saját adatbázist kell felépítenie és működtetnie a hulladékok esetében. Az Energiaügyi Minisztérium ezen is könnyítene a törvénymódosítással. A társadalmi vitára bocsátott dokumentum szerint az uniós „célérték teljesítése szempontjából az állami hulladékgazdálkodási közfeladat ellátás teljesítésigazolásának kiadása során az Országos Környezetvédelmi Információs Rendszer (OKIR) részét képező, az Európai Bizottság munkaszervezetével egyeztetett, az Egységes Hulladékgazdálkodási Információs Rendszerből származó adatok az irányadóak”.
A hulladékpiac szereplőinek eddig is az OKIR-ba kellett adatot szolgáltatni. Csakhogy ide minden, a koncesszión kívüli hulladék esetében is befolynak adatok. Nagy kérdés, hogy ezek az adatok hogyan lesznek elkülönítve a koncesszió alá tartozó hulladékoktól. (Példa: egy papírgyárban, vagy fémüzemben a gyártás során keletkező hulladék – ami értelemszerűen nem kerül kereskedelmi forgalomba – nem tartozik a koncesszió hatálya alá. Ez a hulladék szabadon adható-vehető, feldolgozható. Nem is kell EPR-díjat fizetni utána).
Pontosan ezért rögzítették korábban, hogy a MOHU-nak saját adatbázist kell létrehoznia. Hiszen így tud elszámolni az alvállalkozóival és a saját felületén képes lesz arra, hogy elszámoljon az EPR-díjakkal és a koncessziós hulladékkal (EPR: kiterjesztett gyártói felelősségi rendszer).
Forrásaink szerint, ha az OKIR adatait küldjük ki az EU-nak, abban a koncesszió hatálya alá nem tartozó eredmények is lesznek, vagyis olyan teljesítmény, amihez nincs köze a MOHU-nak és amire nem kapott pénzt a gyártóktól. Az EPR-díjból a MOHU-nak éves szinten mintegy 240 milliárd forintos bevétel származik. (Az EPR rendszer lényege, hogy a gyártók pénzügyi felelősséget vállalnak az általuk piacra helyezett termékekért azok hulladékká válása után is. Ennek a költségnek a viselése az EPR-díj megfizetésén keresztül történik a MOHU felé).
Az uniós előírások szigorú beszámolási kötelezettséget írnak elő az EPR-re, vagyis nyilvánosan el kell számolni a gyártók által befizetett EPR-rendszer üzemeltetési díjával. Továbbá a gyártók által fizetett EPR-díj egyetlen anyagáram esetében sem lehet nagyobb, mint az – észszerű nyereséget is tartalmazó – indokolt költség mértéke.
A tervezett jogszabály-módosítás indoklása szerint a cél a koncessziós társaság és a miniszter közötti intézményes kapcsolattartás egyszerűsítése, illetve a működés racionalizálása.
A törvényjavaslat hatásvizsgálati lapjában ugyanakkor egyértelműen le van írva, hogy a koncessziós társaság, vagyis a MOHU előnyére módosul a jogszabály.
Korábban a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ) is panaszkodott a MOHU-ra. Az MGYOSZ környezetvédelmi bizottságának egyik munkaanyaga szerint a Mol „profilidegen területre lépett”, emiatt sem működik rendesen a hulladékkoncessziós rendszer. A gyártók sokallják a hulladékkezelésért fizetett díjat, szerintük nincs arányban a szolgáltatással és káosz van a hulladékpiacon, nincsenek megbízható adatok sem.
Törvénygyár a MOHU érdekében
Ahogy korábban beszámoltunk róla, a kormányzat nem először dob mentőövet a MOHU-nak. Ez történt tavalyelőtt is, amikor a Molnak nem sikerült időben beszereznie a hulladékpiaci működéshez szükséges környezetvédelmi és fémkereskedelmi engedélyeket. Pedig a koncessziós pályázatban, amelyet a Mol egyedüli indulóként nyert meg, és az állammal kötött koncessziós szerződésben is az szerepelt, hogy a Mol 2022. december 31-ig megszerzi az engedélyeket – az egyébként az állam által felügyelt – hatóságoktól.
Az olajtársaságnak ezt az akadályt – amelyet sok száz hazai kis- és közepes vállalat (kkv) megugrott – nem sikerült teljesítenie. A kormány egy törvénymódosítással sietett a Mol segítségére: az újonnan hozott jogszabályok értelmében elég, ha az olajtársaság hulladékos leánycégének alvállalkozói rendelkeznek a szükséges engedélyekkel.
A Molnak meg kellett volna vásárolnia az állami kukaholdingnak becézett Nemzeti Hulladékgazdálkodási Koordináló és Vagyonkezelő Zrt.-t. Ezt sem tette meg, itt is a kormányzat sietett az olajtársaság segítségére, és úgy módosult a törvény, hogy nem kell megvenni a kukaholdingot.
Eközben a kormány kivételes jogokat biztosít a MOHU-nak: egyedül a Mol hulladékos leánycégének van arra lehetősége, hogy felbéreljen egy állami hatóságot arra, hogy akár a konkurenciát is ellenőrizze úgy, hogy még fizet is érte. Az adóhivatali ellenőrzésre a fémkereskedelemről szóló törvény 11. paragrafusa ad lehetőséget a Mol koncessziós cégének.
Az eljárás díjköteles, mértéke egymillió forint személyenként és alkalmanként. A Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) döntheti el, hogy az „ellenőrzés körülményeire figyelemmel” hány fős csapatot küld ki a terepre, vagyis hány millió forintos üzletet köt a MOHU-val; az ellenőrzésből származó díjbevétel ugyanis a NAV saját bevétele.
Ehhez kapcsolódóan: Ellenőrzés: egy magáncég felbérelte az adóhivatalt
Nagy kérdés, hogy mennyien fizetnek EPR-díjat és ki fogja ellenőrizni a cégeket. A koncessziós rendszer sajátossága, hogy egy magáncégnek kell az EPR-díjat megfizetni, viszont a MOHU nem jogosult hatóságként fellépni. Egy április 1-től érvényes kormányrendelet szerint az állam magára vállalta az ellenőrzés terhét, a MOHU-nak ingyen ellenőriznek.
Ezekben a hetekben kezdik meg az állami hulladékgazdálkodási hatóságok az ellenőrzéseket, hogy kiderítsék: a Mol hulladékkoncessziós cégének mindenki elutalta-e a pénzt. Egy nemrég megjelent kormányrendelet gondoskodik arról, hogy a MOHU-nak ez ne kerüljön pénzébe. Az Energiaügyi Minisztérium a Szabad Európa kérdésére azt válaszolta, hogy „a koncessziós társaság a hulladékgazdálkodási hatóság által lefolytatott ellenőrzésekért nem fizet ellenértéket.”
Az EPR a korábbi termékdíjas rendszert váltotta fel úgy, hogy a két rendszer (termékdíj és EPR) párhuzamosan fut. A mindkét díjjal érintett áru után fizetendő termékdíjból le kell vonni az EPR-díjat, és amennyiben marad termékdíj, csak azt kell befizetni.
Az új rendszerben a termékdíjat a vállalatok az adóhivatalon keresztül az államnak fizették, az EPR-t viszont egy magáncégnek, a MOHU-nak utalják közvetlenül a vállalkozások. Másik érdekesség, hogy míg termékdíjból 85-90 milliárd forint folyt be éves szinten, addig az EPR-díjból mintegy 240 milliárd forintos bevételre számíthat minden évben a MOHU. A Mol hulladékos cége, ezért cserébe 100 millió forintos (nem tévedés!) koncessziós díjat fizet az államnak minden évben.
Ehhez kapcsolódóan: A Mol-koncesszió ára: egy monitor hulladékdíja közel ötször drágább lett, mint Ausztriában
