Ha Csehország, akkor sör. Ezen nem nagyon van mit vitatkozni, hiszen a csehekhez legalább annyira hozzátartozik a sörkultúra, mint a knédli. De vajon mennyire igaz ez a feltevés? Szubjektív levél Prágából.
A cseh fővárosról sok minden juthat az ember eszébe, de az szinte biztos, hogy a TOP 3-ban ott van a sör. Nem véletlen, Prága tele van sörözőkkel, az ember nem tud úgy végigmenni egy utcán (és nem csak a belvárosban), hogy ne jönne szembe egy étterem, egy terasz és persze, a sör. (Mármint békeidőben, a járványt most hagyjuk...)
Szóval egyáltalán nem meglepő, hogy az Expensivity.com nevű amerikai oldal felmérése szerint a csehek fogyasztják a legtöbb sör a világon, 468 adagot évente és fejenként.
Ez ugye bőven több, mint egy sör naponta és ha ebbe beleszámítjuk a gyerekeket is, akkor inkább közelít a kettőhöz. Amire megvonhatjuk a vállunkat azzal, hogy „nincs itt semmi látnivaló, legközelebb többet és érdekesebbet”.
(Zárójeles megjegyzés: megtörtént, hogy egy baráti erdei séta kellős közepén cseh ismerősöm benyúlt a hátizsákjába és előkapott pár dobozt sört, megkínálva a társaság felnőtt tagjait. Senkinek a szeme sem rebbent.)
Mi a helyzet a borral?
Ilyenkor szokott jönni a csakhogy, és ez most sem marad el. Nemrégiben ugyanis egy másik felmérésben azt vizsgálták, melyik a csehek kedvenc itala és kiderült, hogy... a bor.
Legalábbis bizonyos szempontból, különleges szögből, hunyorítva, alkonyat után és távolról nézve. Az a bizonyos felmérés ugyanis azt állapította meg, hogy a felnőtt csehek 73 százaléka iszik bort, míg 65 százalékuk sört.
A megállapítást két dolog is árnyalja. Egyfelől az, hogy ettől függetlenül mennyiségben simán a sör vezet, másfelől az, hogy a felmérést a Vinařský fond (Bor Alapítvány) rendelte meg.
„A felmérés azt mutatta, hogy a cseh borfogyasztók nagy része hazafi, hiszen 60 százalékuk hazai bort iszik, elsősorban annak jobb íze, minősége és a hazai termelők támogatása miatt” – nyilatkozta akkor az alapítvány igazgatója, Jaroslav Machovec.
Őszintén szólva én még csak egyszer ittam cseh bort, nem állítom, hogy rossz volt, de a jobb íz-minőség kombót azért kissé túlzásnak érzem Magyarországról érkezve.
(A felmérés szerint egyébként a válaszadók 54 százaléka a fehér bort kedveli, 25 százalék a vöröset, 6 százalék a rosét, míg 15 százaléknak mindegy.)
Meglepő lista
Visszatérve a sörhöz, a fent említett sörfogyasztásba beleszámolják a turistákat is, csak hát idén ők nincsenek, ami az adatokon is látszik.
A felmérés a sör árával is foglalkozott, ám mivel az éttermek, kocsmák zárva voltak, ugye, ezért most elsősorban az üzletekben és a szállodák bárjaiban kapható italok áraira koncentrált, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a csapolt sör ezúttal kimaradt.
Ami döbbenet, hogy sörfogyasztásban második helyen a spanyolok (!) állnak 417 adaggal, valamennyire megelőzve a németeket (411). Haiti kullog a sor végén, 4 egységgel (egy egység egy 0,33-as doboz sör).
A legtöbbet a németek költik sörre (közel 1908 dollárt évente), noha 15 olyan ország is van, ahol drágább az ital – a legdrágább Katarban, ahol egy doboz sörért 11,26 dollárt kell átlagosan fizetni. A legolcsóbb Dél-Afrikában, ahol alig 1,68 dollár. A csehek 1166 dollárt költenek évente sörre, az átlagár majdnem 2,5 dollár.
Mi a helyzet a magyarokkal?
Nyilván adódik a kérdés, hogy hol áll ezen a listán Magyarország? Nos, egy 0,33-as sör átlagára 2,84 dollár, évi 697 dollárt költünk sörre fejenként és 245 egységet iszunk meg.
A félreértések elkerülése végett jegyezném meg: a felmérést úgy készítették, hogy minden országban megnézték a szupermarketek online sörárait, a legismertebb márkákra koncentrálva, emellett felhívtak szállodákat, hogy náluk mennyi a sör, illetve ahol volt, ott a hotel éttermének, bárjainak árait is ellenőrizték, majd mindebből hoztak egy átlagot.
A fejenkénti fogyasztást az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai alapján állapították meg.
