Egy uniós precedensítélet lehetőséget ad arra, hogy utólag is vizsgálni és korrigálni lehessen az emberek számára káros felvásárlásokat, akkor is, ha a kormány nemzetstratégiai kivételnek tart valamit. Egy ilyen per már le is zárult, a GVH-nak kötelező lesz vizsgálnia a Vodafone felvásárlását.
1. Ebben a cikkben egy bonyolultnak tűnő, de valójában nagyon egyszerű témáról lesz szó: ha egy iparágban jelentősen csökkentjük a versenyt a cégek között, annak a fogyasztók fogják a kárát látni.
2. Nagyon úgy tűnik, hogy a Vodafone állami hátszelű felvásárlása után pontosan ez történhetett.
3. Újdonság viszont, hogy ennek nem kell mindenképp így maradnia: egy uniós precedensítélet folytán utólag is lehet vizsgáltatni az emberek számára károsnak bizonyuló felvásárlásokat, és korrigáltatni is.
4. Még akkor is, ha kormány nemzetstratégiainak vagy bármi hasonló kivételnek nevezte az adott ügyet.
5. Egy ilyen pert épp nemrég nyertek meg; a magyar versenyhivatalnak most kötelező megvizsgálnia, hogy a Vodafone felvásárlása után mennyiben élhetett vissza erőfölényes helyzetével.
Érdemi változás jöhet a magyarországi gazdasági játékszabályokban, ami az energiaszektortól a távközlésig számos iparágat érinthet, ahol a kormány az elmúlt években kivételezni akart egyes szereplőkkel, és nemzetstratégiai jelentőségű címkét tett az adott ügyletre.
Egy közelmúltbeli uniós precedensítélet alapján ugyanis – nagyon leegyszerűsítve – akkor sem lehet lényegesen rosszabb helyzetbe hozni a fogyasztókat egy, a versenyt romboló felvásárlással, ha az adott kormány ezt közérdeknek vagy bármi más kivételnek kívánja besorolni. A magyar kormány több tucatszor élt ilyen kivétellel a vonatgyártástól a dohánymonopóliumon át a bankszektorig.
Az újdonság az, hogy e felvásárlások egy részét utólag is lehet vizsgáltatni, és érdemi torzítás esetén meg is kell változtatni a helyzetet. Az biztos, hogy elsőként a Vodafone felvásárlását kötelező lesz vizsgálnia a versenyhivatalnak, itt pedig egyértelmű jelei vannak annak, hogy miért hátrányos a fogyasztóknak, és miért akarhatták a vizsgálatot elkerülni.
Bejött a kivételezés
Kezdjük egy lépéssel hátrébbról: ha az országban történik egy, a gazdaság szempontjából jelentős méretű vállalati felvásárlás, összeolvadás vagy más hasonló irányításszerzés, azt meg kell vizsgálnia és jóvá kell hagynia a versenyhivatalnak (Gazdasági Versenyhivatal, GVH).
Ez nem egy közismert engedély, hiszen az emberek többsége ritkán vesz nagyvállalatot, de a GVH fúziókontrollja közel sem egy felesleges sóhivatali pecsét. Az egész piacgazdaság alappillére az élénk verseny fenntartása, ahol lehetséges.
A verseny védené a fogyasztót a túl erős cégektől
Egy extrém példával élve: ha csak egy cég szolgáltathatna internetet az országban, akkor garantáltan drágább lenne, és rosszabb minőségű. Sőt ez a cég megszabhatná akár azt is, hogy csak az vehet netet, aki havonta vesz mellé egy teniszütőt is tőle. Ez az egész országnak súlyos károkat okozna. Akkor is hasonló problémák lépnének fel, ha mondjuk csak két cég árulhatna fagyit Magyarországon. A GVH egyik fő feladata ezért, hogy a szereplők felvásárlásokkal, korlátozó megállapodásokkal se tudjanak olyan piaci helyzetbe kerülni, amivel komolyan rombolhatnák a versenyt egy iparágban. Idetartozik a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés is.
Magyarországon viszont 2013 őszén hirtelen megváltozott a szabályozás. Egy másnaptól hatályos törvénymódosítással ugyanis
a kormány biankó felhatalmazást adott magának arra, hogy egyes felvásárlásokat kivonjon a GVH vizsgálata alól.
Ez úgy nézett ki, hogy onnantól kezdve ahhoz, amire egy egyszerű rendelettel kimondták, hogy nemzetstratégiai jelentőségű, nem kellett a GVH engedélye, meg lehetett sérteni a versenyszabályokat.
Nemzetstratégiai jelentőségű pedig az lett, amire a kormány azt mondta, és kész. Az elmúlt tíz évben több tucatszor élt is a kabinet ezzel a jolly jokerrel, a tankönyvpiac monopolizálásától kezdve a KESMA médiaóriás létrehozásán át például az ország trafikjainak monopolhelyzetből beszállító cég összehozásáig. Ezek a döntések nem véletlenszerűek, látványosan a kormányközeli szereplők kerültek kivételes helyzetbe.
Borítékolható volt, hogy le tudják húzni az embereket
Ezzel a módszerrel egyengették például az utat a kormányzat régi vágya, egy fajsúlyos kormányközeli távközlési cég létrehozása előtt is. Miután az állami mobilszolgáltató nem jött össze, az állami hátszéllel óriásira növekvő 4iG távközlési felvásárlásai kaptak szabályozási segítséget: legfrissebben a Vodafone tavalyi felvásárlása.
Ehhez kapcsolódóan: A magyarok olyan árat ajánlottak a Vodafone-ért, amit nem tudtak visszautasítani.
Közgazdasági alaptételként előre meg lehetett mondani, hogy az eggyel kevesebb nagy szereplő miatt érdemben csökkenni fog a verseny az iparágban, aminek a fogyasztók és az egész ország látja majd a kárát.
„Közel duopolisztikus, azaz kétpólusú piac fog kialakulni a következő években. Az egyik oldalon a Magyar Telekom, míg a másikon a 4iG lesz a telekommunikációs ágazat két nagy szereplője” – mondta a Szabad Európának a felvásárlás idején Gaál Gellért, a Concorde elemzője.
Különösen fontos volt a kormánynak
A magyarországi Vodafone felvásárlása végül a hírek szerint 660 milliárd forint körüli összegért zajlott le, a többségi tulajdonos a kormányközeli 4iG lett, 49 százalékban pedig a magyar állam is beszállt. A rá eső vételáron kívül az állam még hitelt is adott 4iG-nek, így a finanszírozásból hozzávetőleg ötszázmilliárd forintnyit az adófizetők biztosítottak. A kormányzati szándék súlyát jelzi, hogy a felvásárlás bejelentése idején például pedagógusbér-emelésre négyszázmilliárd forintot szánt volna a kormány, viszont nem volt pénz rá.
A szakértő szerint ha a mobil- és a vezetékes szolgáltatást (televízió, szélessávú internet és vezetékes telefon) összevonva tekintjük, a Magyar Telekom részesedése tavaly év elején a hazai piacon 45 százalék körül volt, a 4iG az új felvásárlásokkal körülbelül negyven százalékon, majd a Yettel zárta a sort.
„Nincsenek rákényszerítve a cégek az árcsökkentésre, sőt egy döntően kétszereplős piacon még az áremelés sem elképzelhetetlen” – tette hozzá Gaál. Igaza is lett: az új cég azóta háromszor emelt árat az infláció szintje felett.
Rendszeres jelentéseiben az MNB többször ki is emelte tavaly, hogy a telekommunikációs szektor áremelései mennyire megdobják az inflációt, sőt azt is, hogy ez a gyenge verseny miatt történt; csak azért emelnek durván árat, mert megtehetik.
„A telekommunikációs szektor új, visszatekintő átárazási gyakorlata következtében a hírközlési szolgáltatások ára hazánkban nőtt az egyik legnagyobb mértékben az Európai Unióban. 2023 augusztusában a telekommunikációs szolgáltatások ára 8,8 százalékkal nőtt éves alapon, ami az Európai Unióban megfigyelt átlagos növekedés (1,3 százalék) csaknem hétszerese, de a régió átlagánál (5,6 százalék) is több mint másfélszer magasabb (…) Az árstabilitás mihamarabbi eléréséhez a visszatekintő átárazások helyett az élénk verseny járulhat hozzá. A vállalatok közötti verseny biztosítja azt, hogy a vállalatok kizárólag az indokolt költségeik alakulásával párhuzamosan változtassák az áraikat ezzel megakadályozva a profit vezérelte infláció jelenségének kialakulását” – jelentették ki a tavaly szeptemberi inflációs jelentésben.
Az inflációs áremelés is őrült nagy
Hozzá kell tenni, hogy önmagában az is komoly lehúzás a cégektől, ha csak az előző időszaki inflációval emelik az áraikat. Az általános infláció elemei közül ugyanis messze nem mind emeli a költségeiket, nem túl releváns az ágazatra nézve. Az MNB tavaly szeptemberben ki is emelte, hogy „az egyik legnagyobb” telekomcég 2023 első felében 13,3 százalékkal tudta növelni a bevételeit, míg működési költségeik csak kilenc százalékkal nőttek az előző év azonos időszakához képest. A cég áremelései így hetven százalékban a működési eredményüket (leegyszerűsítve egyfajta nyereségmutatót) növelték.
Mégis vizsgálható…
Tavaly márciusban viszont fordult a kocka, miután két francia kábeltévés cég összeolvadása ügyében egy új, precedensértékű ítéletet hozott az Európai Unió Bírósága. A francia szabályok miatt nem kellett előzetesen vizsgálnia az ügyet a helyi versenyhivatalnak, de az uniós bíróság kimondta, hogy ha utólag felmerül a piaci erőfölénnyel való visszaélés, akkor
utólagosan vizsgálható maga a felvásárlás is.
Még akkor is, ha az állam esetleg valami más szabállyal korábban kivette az ügyet a fúziókontroll intézménye alól. Ekkor a helyi kivételező szabályoktól független uniós szabályok alapján kell elvégezni. A precedensre hivatkozva például a belga versenyhivatal már áprilisban elkezdett utólag vizsgálódni egy nagyobb léptékű belgiumi iparági ügyben.
Magyarországon a kormánytól elvileg független GVH magától egyáltalán nem érezte a vizsgálat szükségességét a Vodafone-ügylet kapcsán, sőt tavaly januárban Rigó Csaba, a GVH elnöke és a Fidesz korábbi zalaegerszegi alelnöke még azt a közgazdasági meglátását is bejelentette, hogy szerinte a kevesebb szereplő „éppen hogy erősítheti a versenyt a telekommunikációs szektorban”.
Ilyés Márton korábbi momentumos politikus – két érintett polgármesterjelölttel karöltve – ezért tavaly nyáron bejelentést tett a GVH-nál, hogy mégiscsak vizsgálják meg a Vodafone-felvásárlás versenyre gyakorolt hatásait, mert indokoltnak tűnik, és az uniós precedens miatt lett is rá lehetőség. A közgazdász többek között azzal érvelt, hogy
117 településen lényegében monopolpozícióba került így a 4iG a vezetékes telekommunikációs piacon.
Ebbe olyan nagyobb városok is beletartoznak, mint Dunaújváros, Veszprém, Gödöllő vagy Vác, összesen nagyjából háromszázezer vezetékes előfizetőt hátrányosan érintve, ami a teljes piac csaknem tizede.
A felvásárlás utáni látványos áremeléseken túl az ügy annyiban is egyértelműnek látszott, hogy a GVH-nak 2020-ban teljesen hasonló helyzetben nagyon komoly versenyaggályai támadtak. Végül meg is tiltotta a Digi számára az Invitel hálózatának teljes felvásárlását azzal az indokkal, hogy a felvásárlás után tizenöt településen kerülne túlzott erőfölénybe a vezetékes telekomszolgáltatások piacán.
…csak a GVH mintha kevéssé szeretné
Ezúttal azonban a GVH inkább tizenöt napon belül részletesebb adatokat kért a bejelentőtől, hogy mi alapján és mely részpiacokon számolta ki a piaci erőfölény lehetőségét. Logikailag nem egyértelmű, hogy miért tőlük vártak bizonyítást a részletes adatokon, amikor a GVH könnyedén kaphat bőséges tájékoztatást a piaci adatokról, míg a hétköznapi emberek nem. Mindenesetre Ilyésék a nyilvánosan elérhető szolgáltatói információkból, a brutális lakossági áremelések utáni panaszokból és a GVH hasonló ügyekben hozott saját érveléséből kiterjedt indoklást tudtak visszaküldeni erre.
Ez annyiban mindegy volt, hogy
amikor a GVH megkapta a kért válaszokat, némi gondolkodás után inkább elutasították az új vizsgálat lehetőségét,
arra hivatkozva, hogy ez eleve nemzetstratégiai jelentőségűnek minősített üzlet volt, meg van kötve a kezük.
Erre Ilyés Mártonék közigazgatási pert indítottak a hivatal ellen, amit idén tavasszal meg is nyertek. Így a GVH-nak most kötelező elvégeznie az érdemi versenyhivatali vizsgálatot a Vodafone 4iG-s felvásárlása ügyében.
Perekkel kell rászorítani a GVH-t, hogy tegye a dolgát
Nem szokványos helyzet, ha a GVH-t közigazgatási perekkel kell rákényszeríteni arra, hogy minden szereplőre vonatkozzanak a verseny szabályai. A közelmúltban Tóth Bertalan szocialista képviselőnek is nyertes közigazgatási perig kellett mennie egy megtévesztőnek tűnő rezsicsökkentéses reklám ügyében, pontosabban azért, hogy a versenyhivatal hajlandó legyen egyáltalán vizsgálni, hogy az MVM a számláin miért a világtörténelem legdrágább gázárához viszonyítva mutatja vélt megtakarításnak a lakosságnak ténylegesen kiszámlázott gáz árát.
Ha a GVH lefolytatja a vizsgálatot, alapesetben nem lesz túl sok mozgástere. Nem hozhat egyénre szabott játékszabályokat, döntésének és indoklásának összhangban kellene lennie a korábbi, hasonló ügyekben hozott iparági döntésekkel. Külső szemmel a kevesebb iparági versenyző, a durva áremelések vagy a számos fogyasztó nyakába rakott monopólium mind erős jelzés arra, hogy a felvásárlástól lényegesen romolhatott a verseny az iparágban.
Amennyiben a GVH is erre jut, akkor várhatóan korrigáltatnia kell a hibát a súlyához mérten, azaz például a Digihez hasonlóan a 4iG-t is kötelezheti arra, hogy váljon meg bizonyos vállalatrészektől.
Maguktól nem terveznek más hasonló vizsgálatot
Az ügyben megkerestük a GVH-t, többek közt azzal kérdéssel, hogy mennyire fontos nekik, hogy a korábbi iparági döntéseikkel konzisztens megállapításokra jussanak. Válaszuk szerint törekednek a konzisztens jogalkalmazásra.
"Tekintettel azonban arra, hogy a piaci környezet akár jelentősen is változhat a korábban született döntésekhez képest, ezért a GVH minden esetben vizsgálja azt is, hogy az időközben bekövetkezett változásokra is figyelemmel szükséges lehet-e a korábbi gyakorlatától eltérni"
– tették hozzá.
Megkérdeztük azt is, hogy az EUB precedens ítélete nyomán várható-e talán, hogy GVH az idei év során önmagától is érdemben vizsgáljon utólag más, korábban kormányrendeletben nemzetstratégiai jelentőségű ügynek megjelölt fúziókat. A GVH szerint nem, illetve jogszerű volt, hogy eddig sem vizsgált, egyébként pedig megjegyezték, hogy ilyen "nemzetstratégiai" jellegű kivétel több más uniós államban is létezik.
Mindenesetre ha a lehető legtovább kívánják húzni ezt az ügyet, kétszer két hónapjuk van gondolkodni a kötelezővé tett vizsgálaton, utána kiderül, hogy indítanak-e eljárást, vagy sem. Amennyiben úgy alakul, hogy szakmailag súlyosan gyenge színvonalú eredményre jutnak, újra beperelheti őket egy károsult.
Megkerestük Ilyés Mártont, aki szerint az ügy több rétegére is érdemes figyelni.
„Egyrészt nagyon sok embert már most is közvetlenül érint. Több mint száz településen szembesülhettek azzal a helyiek, hogy egy új monopólium elkezd durván árat emelni. Az a tévhit pedig pláne nem igaz, hogy jobban bánna a magyar emberekkel egy kormányközeli tulajdonos, akit nem különösebben korlátoznak az állami fogyasztóvédelmi hatóságok” – mondta.
Szerinte az egész, a nemzetstratégiai címszó alatti kivételezés jelensége maga „a teljes körű gazdaságszabályozási önkény intézményesítése”. A távközlésben szerinte különösen ez „a fideszes strómanok adófizetői pénzből történő birodalomépítésének jogi alapja”.
„Ez a mostani precedens arra is példát ad, hogy a NER versenykorlátozásra felépített gazdasági hátországa lebontható jogállami eszközökkel” – tette hozzá.
Frissítés: A cikket május 28-án reggel 7:27-kor a GVH válaszaival frissítettük.
