Zoltán és Karolina története nem most kezdődött, hanem évekkel ezelőtt. Arról, hogy a helyi hatalom hogyan próbálja ellehetetleníteni őket, már a kezdetektől beszámoltunk. Mindkét ember története más, de valamiben mégis nagyon hasonló: mégpedig abban, hogy éppen azok a közpénzből fizetett hivatalnokok próbálták őket jogi úton gondnokság alá vetetni, akiktől segítséget vártak. Végül egyiküket sem sikerült beszámíthatatlanná nyilvánítani, de a folyamat lelkileg mindkettejüket megviselte. Zoltán 2023-ban jogerősen pert nyert az ellen az önkormányzat ellen, amelyiknek a jegyzője megpróbálta ellehetetleníteni. Karolina ügye nyár végén zárult le. Sikerrel. Őt sem kellett „kiskorúsítani”.
A két ember történetét többször próbáltuk egymással párhuzamba állítva megírni, de Karolina hónapokon keresztül rettegett attól, hogy ha cikk vagy riport születik a történetéből, a helyi hatóságok megpróbálják megfélemlíteni. Végül belement a riportba, és miután nagy nyilvánosságot kapott, hogyan próbálták jogtalanul meghurcolni, nem egy csapásra, de lassan-lassan megoldódott a problémája.
Jogi fegyverként használták a kellemetlenkedő állampolgárokkal szemben a gondnokságba vételi eljárást. Zaklatásként élte meg egy jegyző, hogy egy férfi túl kíváncsi volt, és néhány hónap alatt tíz közérdekű adatot kért tőle, ezért megpróbálta cselekvőképtelen elmebeteggé nyilváníttatni. Egy csurgói nő pedig túl sokat panaszkodott a hivatalban, és egyszer hangosan szidta a dolgozókat. Az ügy vége: őt is megpróbálták gondnokság alá vetetni. A jogszabályok szerint Magyarországon bárki névtelenül indíthat gondnokságba vételi eljárást bárki ellen. Az elmeorvosi vizsgálat eredményétől függ a beavatkozás vége, ám sok esetben mire az emberek eljutnak odáig, a jogi hercehurca már önmagában megviseli őket és családtagjaikat. Magyarországon a KSH 2021-es adatai szerint több mint 57 ezer ember állt gondnokság alatt. Ők csaknem mindentől, még a szavazati joguktól is meg vannak fosztva.
Ez a cikk tényfeltáró videós műsorunk, a Szabadon leirata alapján készült.
Két ember egymástól 512 kilométer távolságra. Mindketten kérdeztek és kértek. Végül mindketten kaptak, csak nem azt, amire számítottak. A helyi hatalom ugyanazzal a módszerrel próbálta őket maga alá gyűrni: cselekvőképtelenné akarta őket nyilvánítani. Pedig Lőrincz Zoltán és Lakatos Karolina nem tett semmi rosszat, csupán élt állampolgári jogaival.
Fantomlakosok és szellemszavazók
Lőrincz Zoltán néhány éve költözött a szabolcsi Magyra. Miután leszerelt a rendőrségtől, magánnyomozó lett. Törvénytisztelő állampolgár hírében áll, nagy igazságérzettel. Már korábban is volt dolgunk egymással.
A Szabolcs vármegyei Magy az a falu, ahol egy egész településrész tűnt el a térképről az elmúlt években úgy, hogy mindez sem a helyi önkormányzatnak, sem a megyei kormányhivatalnak, sem pedig a Magyar Államkincstárnak nem tűnt fel.
„Ezt már nem is mondhatnánk romos háznak, ez egy fal. Egy falnak egy részlete. Akkor sem volt szebb, csak most nagyobb a gaz”
– mutat a férfi egy ház maradványaira a Magy külterületén lévő Kauzsay-tanyán.
Lőrincz Zoltánnal három évvel ezelőtt együtt derítettük fel a szabolcsi Magyhoz tartozó Kauzsay-tanya fantomlakosainak történetét, azt, hogy a papíron a romokba bejelentkező emberek hogyan szavaztak végül a ’18-as országgyűlési és a 2019-es önkormányzati választásokon.
Azt is feltártuk, hogy a szellemlakosok után mennyi pénzt markolt fel az önkormányzat a nagy közösből. Lőrincz Zoltán a Szabadonnak azt mondja: bár a Magyar Államkincstár vizsgálatot indított az ügyben, talán szóban meg is csuklóztatták az önkormányzatot, azonban a magyi polgármester emiatt hivatalosan sohasem ütötte meg a bokáját.
„A Magyar Államkincstár körülbelül három oldalon részletezte, hogy mennyi törvénysértést követett el a magyi önkormányzat akkor, amikor az önkormányzati törvényt megsértette, a számviteli fegyelmet megsértette. Úgy utaltak ki pénzeket civil egyesületeknek, magánszemélyeknek, hogy testületi döntést se hoztak, majd el se számoltatták őket. Szóval ez egy hajmeresztő mutatvány volt, millió forintok repkedtek”
– mondja Lőrincz Zoltán, aki 2019-ben egyre jobban beleásta magát a falu önkormányzatának ügyeibe; abba, hogy mire, mennyit és hogyan költ a település vezetése. Tíz hónap alatt összesen tíz közérdekű kérdést írt a falu jegyzőjének, amihez joga van – mint mindenki másnak –, és ezekre választ is kapott. Hogy milyen kérdéseket? Mond rá egy példát.
„Magy településen az általános iskolás korú gyermekek az év eleji iskolakezdésre szociális rászorultsági alapon kaphattak beiskolázási támogatást. Magy képviselő-testülete úgy gondolta, hogy úgy oldja meg, hogy csak azoknak a gyerekeknek, illetve azoknak a családoknak biztosít ilyen támogatást, akik a helyi hit gyülekezetes iskolába járnak, aki más iskolába jár, az nem kap. Tehát nem a szociális rászorultság volt az elsődleges szempont, hanem az, hogy járjon ebbe az iskolába. Na, ezt megkérdeztem, hogy szerintük ez így helyénvaló-e, és ők úgy gondolták, hogy igen, mert erre hoztak egy önkormányzati rendeletet”
– magyarázza. Ezek után megkereste a Megyei Kormányhivatal Törvényességi Felügyeleti Osztályát.
„Leírtam nekik, hogy ez volt a kérdés, ezt a választ kaptam, ez az állapot, ez a tény, ők pedig megállapították, hogy diszkriminatív, törvénysértő a képviselő-testületnek ez a határozata, majd ezzel egyszerre, egy lendülettel közölték, hogy megvizsgálták, tehát a felügyeleti szerv megvizsgálta Magy szociális rendeletét, és azt is eltöröltették velük, mert az is törvénysértő volt”
– emlékszik vissza az exnyomozó a négy évvel ezelőtti ügyre.
A kérdezz-felelek vége
Ekkor kezdődtek a bajok. Egy névtelen, Aggódó Magyi Emberek aláírású levél érkezett a hatóságokhoz, amelyben valaki leírta: Lőrincz Zoltánnak mentális zavarai és perlekedési hajlama van, emiatt a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá kell venni. Azonban az eljárást gyorsan lezárták a hatóságok, megállapították, hogy nem kell gondnokság alá helyezni – magyarázza a Szabad Európának Ivány Borbála, a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje, aki Fazekas Tamás ügyvédtársával együtt képviselte a férfit a bíróságon. De a történet ezután váratlan fordulatot vett.
„Ennek ellenére a jegyző túlbuzgó módon még egyszer kezdeményezte ezt az eljárást, és elrendelte, elintézte, hogy legyen egy pszichiátriai vizsgálata Lőrincz Zoltánnak, ami már nyilvánvalóan túlzó dolog volt, másrészt meg nem volt rá jogszabályi lehetősége, kötelezettsége, arra meg főleg nem, hogy elindítson egy ilyen eljárást. Azt a gyámhatóságnak kellett volna megtennie, és meg is tette.”
A gondnokságba vételi eljárás elindításának szigorú feltételei vannak, de az egyik legfontosabb az, hogy a kérelmezőnek pontosan meg kell indokolnia és tudnia kell, miért nem beszámítható az, aki ellen elindítja az eljárást – mondja Sófi Gyula igazságügyi szakértő, pszichiáter.
„A hatályos törvények értelmében egy ilyen gondnokság alá helyezési eljárást bárki kezdeményezhet, aki valamilyen módon ismeri, tudomással bír egy személy állapotáról, elsősorban a mentális állapotáról, beleértve például a szenvedélybetegséget, droghasználatot. De ketté kell bontani. Más dolog, hogy kezdeményezi az eljárást, a gondnokság alá vételt, és más, hogy a bírói döntés az, hogy igen, szükséges a gondnokság alá vételi eljárás. Ez két teljesen független dolog abban a vonatkozásban, hogy bárki kezdeményezheti, de az ítéletet, hogy gondnokság alá kerül valaki, csak a bíróság tudja meghozni megalapozott döntéshozatali folyamat eredményeképpen”
– mondta a Szabad Európának Sófi Gyula.
A magánnyomozót a kezdetekkor még nem, de élettársát már akkor is megviselte a megalázó jogi hercehurca.
„Amikor az élettársammal bementünk a gyámhivatalhoz, és megmutatták, hogy ezt a települési jegyző – aki egyben a közös önkormányzat hivatalvezetője – írta alá, teljesen elszörnyedtem. Emlékszem rá a mai napig, hogy az élettársam elsírta magát, teljesen összeroppant”
– emlékszik vissza Lőrincz Zoltán.
Az eljárás végül csaknem két és fél évig tartott. Ez őt is felőrölte. A bírósági ügy kezdetén etikai okokból szüneteltette magánnyomozói praxisát. A lelki megroggyanás teljesen érthető – magyarázza a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
„Oké, hogy az eljárásnak nem lett eredménye, de ettől függetlenül ez Lőrincz Zoltánt érthető okok miatt megviselte. El kellett mennie a pszichiátriára, és azt kellett mondania, hogy jó napot kívánok, azért küldtek, hogy zavaros-e az elmeműködésem. Azért ez elég súlyos”
– mondta Iványi Borbála.
Különösebbnél különösebb eljárások
Ha valakit gondnokság alá helyeznek, az azt jelenti, hogy egy felnőtt embert teljesen megfosztanak attól, hogy ő maga intézze az életét és saját ügyeit. Sok esetben kijelölnek mellé egy hivatásos gondnokot, egy vadidegen embert, és onnantól mindenben ő dönthet helyette; még abban is, hogy mikor és mit kap enni.
A TASZ projektvezetője azt mondja: különösebbnél különösebb eljárásokat látnak. Szerinte Magyarországon általában jogszerűtlenül zajlik a gondnokság alá helyezés. Ha valaki problémás állampolgár, a gyámhivatalok előszeretettel alkalmazzák a gondnoksági eljárást. Ahogy mondja, könnyebb valakit kiskorúsítani, mint valóban segíteni neki.
„Az lenne a feladata a gyámhatóságoknak, hogy amikor a látókörükbe kerül valaki, megvizsgálja, hogyan tudja ebben támogatni. Nem elvenni tőle a cselekvőképességet, és gyerekké minősíteni, hanem hogy hogyan tud támogatni. Szóval ilyen szempontból a gondnokság alá helyezések ma Magyarországon elképesztő ütemben mindenkit egy kaptafára, gondnokság alá akarnak helyezni, aki bárkit zavar, idegesít, azt gondolják, hogy volt egy olyan helyzet, amiben nem eléggé jól döntött, miközben ez nagyon káros és egyébként nagyon jogszerűtlen. Ennek ellenére ez itthon nagyon tipikus eljárás”
– mondja Boros Ilona, a TASZ munkatársa.
A nő, aki túl sokat panaszkodott
Az ország egyik széléről a másikra, 512 kilométert utaztunk a szabolcsi Magyról a horvát határtól egy köpésre lévő Csurgóig. Ebben az álmos kisvárosban éli rémálomszerű életét Lakatos Karolina. A nő már rég eltemette a szüleit; nemcsak a szülői házat, hanem a svájcifrank-hitelt is megörökölte. A házat vitte a bank, így most az eszközkezelőtől bérli vissza a hagyatékát. Télen közmunkából, nyáron idénymunkából él. Azt mondja: mindezek ellenére az élete akár még jó is lehetne, de nem az. A házban két testvérével él, egyik sem könnyű eset, de valódi probléma csak az egyikkel van.
„A másik ugyanolyan alkoholista. Itthon tartózkodni egyik sem tartózkodik egész nap. Este jönnek haza, de úgy, hogy fullra be vannak rúgva. Nekem ezt napi szinten el kell viselnem valahogy, ami nehezen megy. Zoltánnal van a legtöbb probléma, mivel ő fogyatékos, és iszik is, alkoholista. Sok a gond vele”
– meséli.
Testvérét, Zoltánt, gyerekkorában elütötte egy autó, de csak 18 éves korában százalékolták le. A férfi pszichiátriai beteg és alkoholista. Karolina azt mondja: fizikálisan folyamatosan fenyegeti, ezért szinte nincs olyan hét, amikor ne kérné a rendőrök segítségét.
„Volt olyan, amikor többször ki kellett hívni őket, de megint csöndben volt. Nagyon sok bírságot kaptam azért, mert mire a rendőrök kijöttek, csöndben lett a Zoltán. Nagyon sok közmunkát kellett ledolgoznom emiatt, mert pénzbírságot kaptam a bejelentéseim miatt. Most is van kétszáz órányim, amit le kell dolgoznom”
– mondja az asszony, akinek segélykérő hívásait többször is alaptalan bejelentésként értékelték a rendőrök, ezért megbüntették, így gyűlt össze kétszáz órányi közérdekű munkája. A rendőrök szerint a koronavírus idején a kijárási tilalmat is megszegte: akkor kétszázezer forintra büntették – meséli Ivány Borbála ügyvéd.
„Kiderült ebben az eljárásban, hogy valójában azért ment ki az utcára, mert otthon félt, fenyegették, és úgy érezte, hogy el kell menekülnie”
– teszi hozzá a Magyar Helsinki Bizottság ügyvédje.
Karolina menekülne a házból, csak épp nincs hova. Édesanyja halála után, 2017-ben ő lett a testvére gondnoka. Egy idő után azt gondolta, egy hivatásos gondnok jobban elvégezné a feladatot, ezért másnak adta a stafétát. Semmi nem változott, ezért úgy döntött: sokkal jobb lenne a testvérének egy olyan otthonban, ahol a nap 24 órájában gondoskodni tudnak róla, mert a férfi ön- és közveszélyes. Ezért a Csurgó Járási Család- és Gyermekjóléti Szolgálathoz fordult. Itt kezdődtek a bajok.
„Többször fölmentem segítséget kérni, hogy legyenek szívesek csináljanak vele valamit, mert kibírhatatlan, amit csinál itthon. Mindig csak kecsegtettek azzal, hogy majd szólunk, majd intézkedünk. Megint fölmentem, megint szóltam a gyámhatóságon is, hogy intézzenek valamit. Még mindig semmit nem intéztek. Végül Zoltánt nem vitték sehova”
– mondja. A testvére tehát maradt, Karolinának viszont mennie kellett: méghozzá elmeorvosi szakértői vizsgálatra. Boros Ilona, a TASZ projektvezetője szerint teljesen alaptalanul.
„Nincs érdemben megindokolva, miért kellene gondnokság alá helyezni. Azt, amit a törvény kimond, hogy fennáll mentális zavar, csökkent a belátási képessége, ezeket a feltételeket, amiket a gyámhatóságnak ilyenkor bizonyítania kéne, nyomokban sem tartalmazta. Mindannyian tudták, a gyámhatóság is és mindenki, hogy Karolinának nincs mentális zavara, és a belátási képességével sincs semmi baj”
– meséli Boros Ilona, aki követte Lakatos Karolina gondnokság alá helyezési ügyét.
Karolinát a Csurgó Járási Család- és Gyermekjóléti Szolgálat ügyintézője akarta gondnokság alá vetetni, vagyis az, akitől segítséget kért. Szerinte nem normális az, ami vele történt. Érti, mi miért van, csak a mai napig nem hiszi el.
„Felmentem segítséget kérni többször, ezért akartak gondnokság alá helyezni. Ez szerintem nem normális, hogy valakit ezért megpróbálnak gondnokság alá helyezni. Ezt jogtalanul csinálták velem.”
Kerestük a járási kormányhivatalt, hogy milyen indokkal akarták Lakatos Karolinát gondnokság alá helyezni. Válaszukban azt írták: a gyermekvédelmi törvény értelmében a sajtó részére egyedi gyámhatósági ügyekben tájékoztatás nem adható. Magyarul: semmi közünk hozzá. Azonban a Szabad Európa birtokába jutott keresetlevélből pontosan kiderülnek az indokok.
„A Csurgó Járási Család- és Gyermekjóléti Központ és Szolgálat jelzésében leírta, hogy Lakatos Karolinával kapcsolatban több szóbeli és lakossági bejelentés érkezett intézményünkhöz, mely szerint több alkalommal látták a városban módosult tudatállapotban. A városháza előtt előfordult, hogy nagy nyilvánosság előtt közbotránkozást okozva, minősíthetetlenül méltatta a hivatal dolgozóit.”
Vagyis Lakatos Karolina sokat panaszkodott és szidta a kormányhivatal dolgozóit az utcán, ez volt a valódi gondja a kormányhivatalnak – magyarázza Ivány Borbála.
„A hatóságok fegyverként használják, hogy gondnokság alá helyezési vagy más eljárást indítsanak a kellemetlenkedő állampolgárokkal szemben. Ez a két esetünk is abszolút ezt mutatja. Ők ezt nem hagyták, de nyilván van még másik ezer, akiket meg lehetett félemlíteni, és csöndben maradtak”
– mondja az ügyvéd.
A nyertes vesztesek
Lakatos Karolina fejével semmi baj – állapította meg az elmeorvosi szakértő. De ettől még a bírósági eljárás – amely azt vizsgálta, hogy gondnokság alá kell venni – nem ért véget. Mindeközben a saját testvére gondnoka lett. A bíróság végül úgy döntött: Lakatos Karolinát nem kell gondnokság alá venni.
Miután a bíróság Lőrincz Zoltán ügyében arról döntött, hogy nem kell gondnokság alá venni, a férfi jó hírnév megsértése miatt beperelte a magyi önkormányzatot. A bíróságon a jegyző, Szilvási Andrea Ágota vallomásából kiderül: tőle még soha senki nem kért korábban közérdekű adatokat, ezért Lőrincz Zoltán tíz közérdekű kérdését zaklatásként élte meg, emiatt gondolta, hogy a férfi cselekvőképtelen, elmebeteg. A Nyíregyházi Törvényszék jogerős ítéletében nemrég kimondta: a jegyző minden ténybeli jogalap nélkül kérte a férfi gondnokság alá helyezését.
Lőrincz Zoltán nyert. A bíróság neki adott igazat mindenben, de azt mondja: úgy nyert a két és fél évig elhúzódó ügyben, hogy közben mindenét elveszítette, sokszor a családja is ellene fordult, a párkapcsolata is ráment igaza bizonyítására.
