Nemrég két ellenzéki politikus elvesztette parlamenti mandátumát egy bírósági ítélet nyomán, egy másik ellen eljárás folyik. Karácsony Gergely főpolgármester a kampányban matricázta le ellenfele plakátjait, emiatt is eljárás indult. Kriminalizálják-e mostanában a politikusokat Magyarországon?
Egy kötelező sorkatonai szolgálatát töltő kiskatona 1985-ben a budapesti Józsefvárosban egy éjszaka egy házfalra felírta az Európa Kiadó egyik számának szövegrészletét: „Lehet, hogy neked jó ez a harc, de ne taníts ölni, ha élni akarsz.” Egy rendőrjárőr tetten érte, bíróság elé került izgatás vádjával. (A demokratikus ellenzék ügyvédjének segítségével végül enyhe büntetéssel megúszta.)
Az izgatás már közvetlenül a rendszerváltás előtt kikerült a Büntető törvénykönyvből (bár a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnökének, Lánczi Tamásnak nemrég voltak gondolatkísérletei „a háborús propaganda” szankcionálásáról), de a vélemény tartalma helyett annak hordozója, a fal (és firkája) jelent meg a véleménynyilvánítás jogi korlátozásának eszközeként. Egy kúriai jogegységi döntés értelmében bármilyen felület összefirkálása vagy akár lematricázása – az anyagi kár mértékétől függetlenül – már bűncselekmény. Bieber Ivóna ügyvéd, a Magyar Helsinki Bizottság munkatársa szerint ad absurdum „egy gimnazista diák esetében a büntetőeljárás mellett gyámügyi eljárás is indítható, ha összefirkálja a padtársa tankönyvét”.
Politikusok büntetőügyei
Döntéshozói pozícióban lévő politikusok esetében sosem volt ritka, hogy különböző gazdasági bűncselekmények miatt elítélik őket. A közelmúltból négy ilyen fideszes politikus is ismert, igaz, csak egyiküket, Mengyi Rolandot ítélték már el (és töltötte le börtönbüntetése idejének közel felét, majd szabadult). Simonka György, Boldog István és Völner Pál egyelőre – évek óta – csak bíróság előtt ál, ítélet még nincs. Helyi politikusok (polgármesterek és önkormányzati képviselők) pedig már csak a számosságuk miatt is jóval többen álltak ilyen ügyekben bíróság elé.
Politikusokat néha erőszakos – azért általában csak garázdaságig vagy könnyű testi sértésig terjedő – ügyekben is elítélnek. Győrffy Balázs fideszes EP-képviselő – aki egy nővel verekedett össze egy szórakozóhelyen – már az eljárás megindításakor lemondott mandátumáról. Fekete-Győr András korábbi Momentum-elnök is így tett, miután jogerősen felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték amiatt, mert egy tüntetésen füstgyertyát dobott a rendőrsorfal felé.
Minden jogász megkérdezettünk állította, hogy ez nehezen cáfolhatóan hivatalos személy elleni erőszak volt, a mandátummal kapcsolatos jogszabályok a jogerős elítélést követően nem engednek semmiféle méltányosságot vagy eltérést. Fekete-Győrt egy év börtönbüntetésre ítélték két év próbaidőre felfüggesztve. A Momentum akkori elnökét (és társát, Szarvas Koppány Bendegúzt) a bíró ugyanakkor előzetes mentesítésben részesítette, tehát büntetlen előéletűnek számítanak majd.
Az ítélet után Fekete-Győr András nemcsak azt mondta, hogy ő az első politikai elítélt Magyarországon a rendszerváltás óta, de az előadó bírót is „Handó Tünde sameszának” minősítette. A megkérdezett bírók és szakértők szerint egyrészt a vád igazságtalan, másrészt egyes bírói ítéleteket szakmai alapon értékelő/kritizáló emberi jogi szervezetek sosem támadják személyében a konkrét, általuk akár kritizált ügyekben ítélkező bírókat.
Elvesztette mandátumát Varju László DK-s képviselő is, akit 2024 decemberében garázdaság, testi sértés és választási csalás miatt ítélt el jogerősen a Kúria. 2018-ban a túlóratörvény elleni tüntetésen több országgyűlési képviselő – képviselői jogosítványukat felhasználva – bement az MTVA székházába, hogy az adásban beolvastassák követeléseiket. Dulakodás kezdődött a biztonságiakkal, ennek nyomán ítélték el. A választási csalást azzal követte el, hogy 2018-ban, a választások előtt rávett egy független képviselőt Újpesten, hogy lépjen vissza, cserébe kifizeti addigi kampányköltségeit.
Gurmai Zita MSZP-s képviselő azért került eljárás alá, mert Iványi Gábor lelkész fizikai védelmében dulakodott a pénzügyőrökkel. 2023 decemberében csoportosan elkövetett hivatalos személy elleni erőszak bűntette miatt a legfőbb ügyész indítványt tett az ő országgyűlési és Donáth Anna európai parlamenti képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére, mert Iványiék egyházi székhelyének házkutatásánál a helyszínen eljáró pénzügyőröket „jogszerű eljárásukban erőszakkal akadályozták” – áll az ügyészségi közleményben. 2024 márciusában Gurmai Zitát, akinek mentelmi jogát megvonta a parlament (az Európai Parlament viszont nem adta ki Donáth Annát), gyanúsítottként hallgatta ki az ügyészség.
Vannak ritkább bűncselekmények miatt elítélt politikusok is: az ítélet végrehajtása elől Moszkvába menekülő Kovács Béla volt jobbikos EP-képviselőt kémkedés előkészülete miatt ítélték letöltendő börtönre.
Az országgyűlési képviselői mandátumot az Országgyűlésről szóló törvény szabályozza. E szerint ki kell mondani az összeférhetetlenségét annak a képviselőnek, akit képviselősége alatt bűntett miatt jogerősen elítéltek, ezzel pedig automatikusan megszűnik a megbízatása. Nem véletlen, hogy Fekete-Győr András előbb lemondott a mandátumáról.
Bieber Ivóna felhívja a figyelmet a bűntett és a bűncselekmény különbözőségére: a bűntett olyan szándékos bűncselekmény, amely több mint két évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.
Ellentétben a parlamenti képviselőkkel, a polgármesterek és az önkormányzati képviselők esetében csak az eredményez mandátumvesztést, ha valakit szándékos bűncselekmény elkövetése miatt jogerősen végrehajtandó szabadságvesztésre ítélnek. „A megfosztáskor a parlamenti mandátumtól nem a ténylegesen kiszabott büntetés számít, hanem az, hogy milyen súlyos büntetés szabható ki. Tehát irreleváns, hogy valakit egy cselekményért az eljárás végén csak megrovásban részesítenek vagy pénzbüntetést szabnak ki rá, esetleg szabadságvesztést, de végrehajtásában felfüggesztik. Egyedül az számít, hogy szándékos-e az elkövetés, és a törvény lehetővé tenné-e több mint két év szabadságvesztés kiszabását.”
Az önkormányzati képviselőknél viszont nem számít „a bűncselekmény elméleti tárgyi súlya”, csak az, hogy ténylegesen mit szab ki a bíróság az eljárás végén. „Ha a kiszabott büntetés ténylegesen letöltendő szabadságvesztés, akkor méltatlanság okán megszűnik a mandátum. Az a helyzet állt elő, hogy ha Fekete-Győr Andrásnak önkormányzati képviselői mandátuma lenne, azt nem veszítette volna el, mert a kiszabott szabadságvesztést végrehajtásában felfüggesztette a bíróság” – foglalja össze a Helsinki munkatársa.
Graffitizés
Nemcsak a politikusokat, hanem az átlagembereket is sújtja a Kúriának a graffitizésre vonatkozó jogegységi határozata 2022-ből, amely ráadásul alig ismert. Az új szabályozás egy 2010-es törvénymódosítással indult: e szerint értékhatártól függetlenül egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető a rongálás, ha falfirkálással követik el.
A Kúria említett jogegységi határozatáig az aszfalt négyszínű festése vagy krétafestékkel történő összefirkálása, egy plakát lematricázása rongálásnak számított, a kis összegű kár miatt ráadásul csak szabálysértést valósított meg, nem pedig bűncselekményt. A külügyminisztérium előtti parkoló aszfaltjára lemosható festékkel Lady MRD feliratot felfestő két momentumos képviselőt és a fiatal aktivistákat (akik közül ketten a cselekmény elkövetésekor még kiskorúak voltak) ennek alapján rongálás szabálysértése miatt ítélték el. Az okozott kár 4500 forint volt. (Emellett egy Fidesz-jachtparkoló feliratú táblát hagytak hátra a járdaszegélynek támasztva.) Az egyik kiskorú indítványozó esetében a rendőrség gyámhatósági eljárást is kezdeményezett. A mandátum elveszítése itt fel sem merült, mivel nem büntetőeljárás indult, csak szabálysértés miatt nyomoztak.
A Helsinki ügyvédje alkotmányjogi panaszt nyújtott be a jogerős ítéletek ellen: az indítványozók szerint cselekményük a véleménynyilvánítás szabadságának hatálya alá tartozott, amit az eljáró bíróságok nem ismertek fel, így a támadott végzés Alaptörvény-ellenes. A panaszokról az AB 2024 januárjában döntött.
A testület – elismerve, hogy a felfújt felirat és a tábla politikai vélemény hordozója volt – a véleménynyilvánítás szabadsága és a tulajdonhoz való jog viszonyát mérlegelte. Szerintük „a véleménynyilvánítás szabadsága ebben az esetben is csak kivételesen korlátozhatja a tulajdonhoz való jogot, és a szükséges korlátozásnak is meg kell felelnie az arányosság követelményének”, ami az AB szerint nem volt meg, így „az indítványozók által választott nonverbális véleménynyilvánítási forma (…) szükségtelenül korlátozta a tulajdonhoz való alapjogot”.
Schanda Balázs alkotmánybíró különvéleményében nem értett egyet az AB többségi döntésével. Szerinte az elkövetőket elítélő bírósági végzést az Alkotmánybíróságnak meg kellett volna semmisítenie. „Amennyiben egy alkotmányossági vizsgálat alapvetően azt vizsgálja, hogy volt-e más mód is a vélemény kifejezésére, akkor épp ez a társadalmi hatás vész el. Aligha képzelhető el olyan helyzet, amikor ne lehetne más módon is kifejezni a véleményt, azonban ilyen esetekben épp az üzenet szimbolikus, megdöbbentő vagy szatirikus jellege hiúsul meg, így nem érvényesül a közvéleményre gyakorolt hatás” – írja.
Szerinte az eljáró bíróságok pusztán azért kezelték másképp az indítványozók cselekményét, mivel az indítványozói cselekménynek megállapítható volt a véleménynyilvánításhoz kapcsolódó jellege. „Ha hasonló festékkel ugróiskolát rajzoltak volna egy óvodai csoportnak, aligha került volna sor szabálysértési eljárásra. Az ügy körülményei alapján akár az a következtetés is levonható, hogy az indítványozókat kifejezetten azért szankcionálták, mivel adott módon adtak hangot közéleti kérdésben a véleményüknek. A közügyek szabad megvitatásának értéke éppen ellenkező megközelítést igényelt volna a hatóságoktól és a bíróságtól: közéleti kérdésben kifejezésre juttatott véleményt – amikor a kifejezés módja ténylegesen nem károsítja meg a tulajdon tárgyát – nem kisebb, hanem nagyobb toleranciával kell kezelni, mint egy ugróiskolát” – fogalmazott Schanda Balázs.
Handó Tünde alkotmánybíró (és még két bírótársa) párhuzamos indoklása viszont egyetért az AB többségi döntésével, és már megemlíti az elkövetés ideje után csak két évvel hozott (így ebben az AB-döntésben még nem értékelhető) kúriai jogegységi határozatot.
Jelenleg az Emberi Jogok Európai Bírósága előtt van az ügy, ahova szintén a Magyar Helsinki Bizottság segítségével fordultak az érintettek.
A Kúria 4/2022. jogegységi határozata „idegen vagyontárgy felületén a tulajdonos vagy vagyonkezelésre jogosult engedélye nélkül létrehozott változtatás” büntetőjogi megítéléséről szól.
„A valódi problémát a jogegységi határozat jelenti, mert a falfirka fogalomkörének kitágítása miatt büntetőjogi értelemben már minden fal, bármilyen ingó vagy ingatlan vagyontárgy, és minden firka, ami ezek felületén változást hoz létre” – mondja Bieber Ivóna.
A jogegységi határozatok kötelező erejűek minden alsóbb szintű bíró számára, csak indoklással térhetnek a jogértelmezésétől.
A választási kampányban mindennapos plakátrongálás is súlyosabb megítélés alá esik emiatt, mert a Kúria értelmezése alapján már a plakát is falfirkának minősül. Ez érintheti Karácsony Gergelyt (a mandátumát azért nem: letöltendő szabadságvesztést nem kaphat érte), aki a 2024-es önkormányzati kampányban Vitézy Dávid választási plakátjaira tett – leszedhető – matricákat, amiért eljárás is indult ellene, de nyomozati cselekmény nem történt, az ügy áll.
Félhetnek-e az ellenzéki politikusok?
Represszívebbé vált-e politikusokkal szemben az igazságszolgáltatás? – kérdeztük Bieber Ivónát. Szerinte represszívek voltak már az aszfalton lemosható krétafestékkel elhelyezett vélemény miatt megindított szabálysértési eljárások is, még ha nem is járhattak mandátumvesztéssel, hiszen „egy eljárás és az arról szóló esetleges lejárató tudósítások meg tudnak bélyegezni egy közéleti szereplőt, ráadásul rendőrségre, bíróságra járni mindig nyomasztó. Most azonban, hogy a jogegységi határozat folytán az ilyen cselekmények miatt már büntetőeljárás indítandó, hatványozottan igaz, hogy a hazai joggyakorlatnak megfélemlítő hatása lehet. Az is látni kell, hogy nem ugróiskola meg piaci krétafelirat vagy hasonló, közéletileg semleges tartalmú közlés miatt indulnak eljárások, hanem politikailag szenzitív ügyekben, és tipikusan ellenzéki politikusok vagy aktivisták ellen.”
Ő védte azokat a kutyapártos aktivistákat is, akik Pécsen nemzeti konzultációs plakátot matricáztak például smiley-kkal. A rendőrség komolyan vette az ügyet: kivonultak hozzájuk házkutatni, helyszíneltek, életvédelmisek nyomoztak – meséli. Ezt az esetet is Strasbourgig vitte. (Nem politikus, de hasonló ügyben ítélték el a szintén pécsi Heindl Péter jogászt is.) „A véleménynyilvánítást közéleti kérdésben nem szabad üldözni. Ennél védendőbb érték a demokratikus kommunikációs tér és az átláthatóság szempontjából nincs” – mondja.
A strasbourgi bíróságnak is ez a joggyakorlata. Bieber Ivóna hivatkozik a jachtügyben az emberi jogi bírósághoz beadott kérelem jogi érvelésében a bíróságnak a Castells v. Spanyolország ügyben hozott ítéletére. Ebben az áll, hogy „bár a véleménynyilvánítás szabadsága mindenki számára fontos, különösen fontos a nép megválasztott képviselői számára. Ő képviseli a választópolgárait, felhívja a figyelmet az őket foglalkoztató kérdésekre, és védi az érdekeiket. Ennek megfelelően az ellenzéki parlamenti képviselők – mint amilyen a kérelmező is – véleménynyilvánítási szabadságába való beavatkozás a bíróság részéről a leggondosabb vizsgálatot teszi szükségessé.”
