Az orosz sorkatonák zaklatása – a gyedovscsina – és az ennek kapcsán időnként bosszúból elkövetett vérengzések jól dokumentált és ismert probléma az orosz fegyveres erőknél. Az már kevésbé, hogy tisztek tiltakozásul a leszerelésüket kérik.
Pavel Petrakov, az orosz légvédelmi rendszerért felelős egység 23 éves hadnagya szerint az, hogy a tiszti körlet ajtaja kiesett a zsanérjából, csak egyike volt a számos gondnak.
A fapadlót régi vérfoltok és ürülék nyomai borították. Amitől talán végleg elege lett, az a közös konyhában portyázó csótánycsordák látványa volt.
„Amikor katonai főiskolára jártam, azt gondoltam, hogy a hadseregben szolgálni menő, a tisztek a társadalom elitjét jelentik” – mondta Petrakov, aki kitüntetéssel diplomázott a rangos szentpétervári katonai akadémián.
„Soha nem gondoltam volna, hogy így isznak és kiabálnak a gyerekekkel. Otthon disznók, a munkahelyen meg teljesen benyomnak – mondta a Szabad Európa orosz szolgálata északi szerkesztőségének. – A legundorítóbb, ami miatt sokan menekülnek a hadseregből, az az, hogy úgy bánnak veled, mint egy állattal.”
Petrakov egyike azoknak a katonatiszteknek, akik demoralizálódva, megundorodva vagy egyszerűen csak megelégelve a szolgálat fizikai és pszichikai körülményeit leszerelésüket kérik.
Míg a sorkatonák zaklatásának problémája régóta ismert és visszatérő probléma az orosz fegyveres erőknél, a tiltakozásul lemondó tisztek ügye nem annyira.
Mindez annak dacára történik, hogy a Kreml milliárdokat ölt az ország arzenáljának és fegyverrendszereinek korszerűsítésébe, a parancsnoki és irányítási rendszerek átszervezésébe, és megpróbál hátat fordítani annak, hogy szovjet mintára képezzék ki, szereljék fel és helyezzék el a katonákat.
A Szabad Európa nem tudta megállapítani, hogy a lemondások – tiltakozásul vagy más okból – mennyire számítanak trendnek az orosz fegyveres erőknél, a védelmi minisztérium pedig nem válaszolt kérdéseinkre.
A munkatársainkkal beszélgető tisztek szerint viszont egyre nagyobb problémáról van szó.
„Természetesen nem minden tiszt részeges – mondta Petrakov, akit egy Moszkvához közelebbi egységhez helyeztek át, miután nyilvánosan panaszt emelt és levelet írt a katonai ügyészségnek. – Vannak tisztességes, rendes emberek is. De úgy tűnik, hogy csak a lojálisak jutnak feljebb a ranglétrán, olyanok, akik bármilyen dokumentumot aláírnak anélkül, hogy ténylegesen megnéznék, és akik fedezik a főnökeiket.”
Amíg leszerelésének hivatalos jóváhagyására vár, és papírjait egyik hivatalból a másikba tologatják, Petrakov ritkán jelenik meg a szolgálati helyén, és csak azért, hogy elkerülje a dezertálás miatti büntetőjogi felelősségre vonást.
„Nem igazán szolgálok. Hetente egyszer jelenek meg, hogy ne kapjak börtönbüntetést, de az állam így is fizeti a fizetésemet – mondta. – Több száz hozzám hasonló ember van szerte Oroszországban.”
„Durvaság és megaláztatás”
A 23 éves Roman, aki a hadsereg megtorlásától tartva azt kérte, hogy csak a keresztnevét használjuk, ugyanarra a szentpétervári katonai akadémiára járt, mint Petrakov, de az érettségi vizsgák előtt otthagyta, miután – elmondása szerint – súlyosan megsérült a térde.
A katonai és civil orvosok, akiket felkeresett, még diagnosztizálni sem tudták, nemhogy kezelni – mondta a Szabad Európának.
„Minden alkalommal szabadságot kellett kérnem és különböző csúnya dolgokat kellett hallgatnom, hogy lusta csaló vagyok stb. – mondta. – Borzalmas, amikor nem hisznek neked, és másodrendű embernek tartanak, de a hadseregben ez a normális.”
„Természetesen szégyen, hogy nem kaptam meg a diplomámat, de nem bánom, hogy így történt. Valószínűleg amúgy is otthagytam volna a hadsereget, mert nagyon nehéz elviselni a durvaságot, a megaláztatást és a bunkóságot” – mondta Roman.
Elmondta, hogy a katonai akadémia beperelte, hogy visszakapja azt a négyszázezer rubelt (5500 dollárt), amelyet állítólag az oktatására fordítottak.
A Rosztovi Állami Orvosi Egyetem és a katonai orvosok speciális képzési programjának elvégzése után Pavel Zelenkov hadnagyot 2020 szeptemberében egy gépesített lövészezredhez osztották be a fehérorosz határ közelében fekvő Klincibe, ahol az egészségügyi egység vezetőjévé nevezték ki.
„Ha az orvosi felszerelésről beszélünk, az gyakorlatilag nem létezik. Csak elsősegélyt nyújtunk, és továbbküldjük a beteget a parancsnoki láncban” – mondta.
„A parancsnokok a legjobb esetben is jelentéktelennek tartanak: Hé, te hadnagy! – mintha nem is lennék tiszt” – mondta.
„Nekem úgy tűnik, hogy ez az érvényesülési vágyukból fakad, mert valószínűleg az első szolgálati éveikben kíméletlenül lealázták őket.”
Zelenkov három hónap szolgálat után felmondott, bár csak hat hónap múlva szerelt le. Most civilben sürgősségi orvosként dolgozik.
Azt mondta, örül, hogy vége „ennek az egész katonai diliháznak”.
„Helló! Üdvözöljük a hadseregben!”
A szovjet korszakhoz hasonlóan Oroszországban még mindig minden 18 és 27 év közötti férfit köteleznek katonai vagy hasonló közszolgálatra; a kormány 2019-től igyekszik átállni a sorkatonaságról a kisebb, hivatásos haderőre, de a változás lassan halad.
Az orosz törvények nem teszik lehetővé pusztán a katona kérésére a katonai szerződésről való idő előtti lemondást. Erre csak valamilyen okból kifolyólag – a szerződés feltételeinek dokumentált megsértése miatt – kerülhet sor. A szerződését idő előtt felbontó tiszt büntetőjogi felelősségre vonható.
A védelmi minisztérium nem hozza nyilvánosságra, hogy első szolgálati éveiben hány tiszt próbál idő előtt felmondani.
Andrej Ivanov hadnagy, aki az oroszok által megszállt ukrajnai Krím félszigeten állomásozó 1. gépesített lövészzászlóaljhoz csatolt egészségügyi egységet irányította, egy másik szentpétervári katonai akadémián folytatott tanulmányai után lett tiszt.
2019 októberében benyújtotta felmondólevelét, de csak több mint egy évvel később tudta hivatalosan elhagyni a szolgálatot.
„Egy hónap szolgálat után rájöttem, hogy itt nincs gyógyszer, minden munkám a fegyverekkel és a személyzettel való foglalkozásra korlátozódott – mondta Ivanov a Szabad Európának. – Beadtam a felmondásomat, mert embereket akarok gyógyítani, és nem csak gyakorlatozni.”
Azóta átlépett a civil életbe, egyedül és egy nem kormányzati jogsegélyszervezettel együttműködve azon dolgozik, hogy segítsen más tiszteknek, akik a szolgálatból való idő előtti kilépést keresik. Elmondása szerint legalább százhúsz olyan emberről tud, aki ezzel próbálkozik.
Egy videót is felvett és feltöltött a YouTube-ra Hogyan kell leszerelni? címmel. 2020. szeptemberi közzététele óta több mint nyolcvanötezren nézték meg.
„Mindazok, akik hozzánk fordulnak segítségért, kiábrándultak. A legtöbben egy álom miatt jöttek. A szakma: megvédeni a hazát” – mondta Ivanov.
Az emberek beiratkoznak a katonai akadémiára, öt-hat évig tanulnak – mondta.
„Aztán »Helló! Üdvözöljük a hadseregben!« És a világképük megváltozik, összeütközik a valósággal: szörnyű a szállás, végtelenek a műszakok, fizetetlenek a túlórák” – mesélte.
„Ha egyszerűen elengednének mindenkit, aki el akar menni, és többet fizetnének azoknak, akik maradnak, és megszüntetnék ezt az egész katonai idiotizmust és megaláztatást, mindenki boldog lenne” – mondta Ivanov.
