Még jóformán el sem kezdődött 2025, Donald Trump visszatérésének köszönhetően máris eredményt lehetne hirdetni az év szava versenyében; ez pedig a transzakció, vagyis üzletelő megközelítés.
Európai elemzők túlnyomó része egyetért abban, hogy Trump halatomra kerülésével a világ, így Európa is végérvényesen belép abba a korba, amelyet transzakciósnak, azaz alapvetően üzleti érdekek által vezéreltnek szoktak nevezni. Ahogy Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem európai tudományok professzora rámutat arra, hogy az új amerikai elnökkel az Egyesült Államok olyan – döntően – autokráciákhoz csatlakozik, mint Kína, Oroszország és mások, akik már jó ideje vallják és gyakorolják ezt. A neves politológus és más szakértők szerint az EU-nak sem lesz más választása, mint ugyanerre az útra lépni, nem elfelejtve közben demokratikus gyökereit. A tranzakciós politikacsinálásban azonban a nemzetek jóval előnyösebb helyzetben vannak, mint egy olyan politikai és gazdasági tömb, amelyet szerteágazó nemzeti érdekek folytonos kompromisszumkeresése jellemez.
Európának követnie kell a trendet
„Európának kevésbé transzakciósnak kellene lennie belül, de a jelenleginél nagyobb mértékben a külkapcsolataiban” – vélekedik Garton Ash, aki szerint ez azt jelenti, hogy emberi jogi téren továbbra is lehet bírálni Kínát, nem célszerű azonban ettől a kérdéstől függővé tenni az együttműködést más, kölcsönösen előnyös területeken. Trump érkezése az európaiak többsége számára a kijózanodás pillanatát jelentheti, annak a felismerését, hogy az egykori ingatlancápa első kormányzása 2016 és 2020 között nem ficam vagy aberráció volt, hanem a mai világ lenyomata, amelyben – hacsak nem akar teljesen állva maradni – Európának is meg kell találnia a helyét.
„Itt, Európában még mindig nem akarjuk látni, mennyire megváltozott a világ. Európa stratégiai marginalizálódása valóság, amit Trump is féleérthetetlenül érzékeltet” – szögezte le Ivan Krasztev, a Liberális Stratégiák Központjának (LSK) igazgatója. Az egyik legeredetibb gondolkodónak számító politológus egy régi kísérlettel demonstrálta, mit kellene tennie Európának jelenlegi szorult helyzetében, vagy legalábbis elkerülnie. Felidézte, hogy egy kísérlet során tíz különböző profilú embert elvittek egy különösen veszélyes városnegyedbe, hogy megnézzék, kire utaznak majd közülük a helyi bűnözők. Mint kiderült, az összes bűncselekmény-kísérlet egy és ugyanazon ember ellen irányult. „Ha úgy viselkedsz, mint egy áldozat, téged fognak megtámadni” – vont párhuzamot a kísérlet és az EU számára elkerülendő magatartás között a bolgár nemzetiségű politikai szakértő.
Európa lehetséges válaszai Trump lépéseire
Egy, a Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) nevű agytröszt által novemberben végzett, 24 országot, köztük tizenegy európait érintő felmérésből arra lehet következtetni, hogy a világ jelentős része – Európa és Dél-Korea kivételével – pozitívan, egyes esetekben szinte csodát várva fogadta a republikánus párti jelölt győzelmét. Sokkolóan hathat, hogy a tizenegy európai ország – köztük Magyarország – átlagában a megkérdezetteknek kevesebb mint a negyede tartja az USA-t továbbra is Európa szövetségesének. Az óceán mindkét partja számára évtizedeken át oly értékes transzatlanti egység már nem a régi, és ez figyelmeztető jel Európának.
A politikai elemzők többsége szerint az egyetlen helyes hozzáállás az EU részéről az, ha Trump helyett önmagára, önmaga átalakítására koncentrál, leszámolva minden illúzióval. Aslak Berg, a Centre for European Reform (CE) szakértője szerint Európának a gazdasági növekedést szolgáló belső reformokra kell most fókuszálnia befolyása megtartásához, miközben továbbra is nyitott marad a kereskedelemre.
Mint arra João Vale de Almeida, az EU egyik korábbi washingtoni nagykövete egy beszélgetésben rámutatott, az uniónak offenzív és defenzív válaszokat kell tudnia adni az amerikai kihívásra.
Ami az előbbieket illeti, azok már Trump Európát érintő bejelentései előtt is konkrét formát nyertek, amikor az Európai Bizottság tavaly év végén lezárta a Mercosurral több évtizede folytatott kereskedelmi tárgyalásokat, megállapodott Mexikóval és Svájccal, és újraindította a tárgyalásokat Malajziával, Indonéziával, és hamarosan ugyanez történhet Indiával is. Ami pedig a defenzív választ illeti, „készen kell állnunk a válaszcsapásra a vámtarifák terén” – közölte.
Egyes feltételezések szerint Trump Európát érintő konkrét bejelentései azért is várathatnak magukra, mert a háttérben már folyik az alkudozás arról az Európai Unióval, hogy milyen intézkedésekkel lehetne elkerülni ezeket, egy transzatlanti kereskedelmi háború ugyanis csak Kínának válna hasznára. Ursula von der Leyen bizottsági elnök korábban jelezte, hogy Európa kész több amerikai földgázt (LNG-t) és olajat vásárolni. Ez muzsika lehet Trump fülének, aki meg akarja szüntetni az EU-val és másokkal szemben fennálló kereskedelmi deficitet. Ám ha a helyzet úgy hozza, Európa „arányos választ ad” – jelentette be Davosban Valdis Dombrovskis, a gazdaságért és jólétért felelős uniós biztos.
Ivan Krasztev szerint az EU stratégiai fegyvert kovácsolhat abból, ami az egyik leggyengébb pontja: a lassúságból. Az LSK igazgatója szerint Donald Trump röviddel a beiktatása után, azaz 2025 januárjában van a zeniten és ereje teljében, ezért szerinte nem érdemes csípőből válaszolni tűzijátékszerűen tett intézkedéseire, mert idővel és a realitásokkal szembesülve fokozatosan veszíteni fog a varázsából.
Jobban megtörhet az egység, mint bármikor
Számos alkalommal elhangzott az is, hogy Donald Trump könyörtelen üzletemberi és ignoráns hozzáállása olyan reformok megtételére sarkallhatja az EU-t és tagállamait, amelyekkel már régen adósak. A legfontosabb az orosz fenyegetés árnyékában a katonai kiadások radikális növelése (Trump már a GDP öt százalékáról beszél) és az önálló európai védelmi képességek fejlesztése. Európa versenyképességének helyreállítása a másik nagy építkezési terület, az ukrajnai háború igazságos lezárása pedig a harmadik problémahalmaz. Az unió és lakossága idővel mindegyikből profitálhat, de jogosan merül fel a kérdés, hogy vajon meglesz-e a szükséges egység mindehhez az EU-n belül.
Fabian Zuleeg, a brüsszeli központú Európai Politikai Központ (EPC) igazgatója alapvetően pesszimista. „Vajon Trump nyomására képesek leszünk átlépni a saját árnyékunkon? Én nem látom az ehhez szükséges bizalmat és egységet az EU27-ek között” – jegyezte meg elsősorban, de nem kizárólag a magyar miniszterelnökre gondolva, aki vérszemet kaphat Trump győzelmétől és több uniós tagállamban a szélsőjobboldali erők megerősödésétől, és még a korábbinál is nyíltabban bomlaszthatja az EU egységét. De nem Orbán Viktor az egyedüli, aki útjába állhat az unió stratégiai érdekeinek. Franciaország például alapvetően politikai (és mezőgazdasági) okokból támadja a négy nagy latin-amerikai országgal aláírt szabadkereskedelmi szerződést. Vajon megteheti-e az EU, hogy ejti a Mercosurt és más kereskedelmi alkukat, miközben nyersanyagok tekintetében függetlenedni akar Kínától?
Donald Trump fellépésének – aminek, legalábbis a felszínen, egész Európában talán a magyar kormány örül leginkább – ugyanakkor lesz egy olyan, Orbán Viktor számára nem kívánt következménye, hogy az integráció mélyítése, illetve újabb területekre való kiterjesztése előtt nyithatja meg az utat.
Fabian Zuleeg szerint azonban már nem létezik az unión belüli egység a stratégiai kérdésekben, és Trump érkezése és húzásai még jobban hozzájárulnak majd a megosztottsághoz. „Mi van például akkor, ha az amerikai elnök szelektíven alkalmazza a büntetővámokat az egyes tagországokkal szemben?” – teszi fel a kérdést Timothy Garton Ash, aki szerint ez lenne a legpusztítóbb csapás az európai egységre. Merthogy az öreg kontinensen, főleg Trump és a radikális republikánusok követői és szimpatizánsai között bőven van jelentkező arra, hogy melyikük súgjon az amerikai elnök fülébe. A legmesszebb, pontosabban Trump füléhez a legközelebb Giorgia Meloni jutott, de aligha feltételezheti bárki, hogy ő és – a magyar kormányfőt beleértve – mások is Európa érdekeire gondolnak majd, nem csak a sajátjaikra.
Az EU korábbi washingtoni nagykövete szerint is nehezebb lesz mostantól fenntartani az egységet. „Az egység megőrzésére tett erőfeszítéseket folytatni kell, de nem mindenáron, nem béníthatja meg az EU-t” – fogalmazott De Almeida. Éppen ezért az EPC igazgatója és néhány más politikai elemző úgy gondolja, hogy Trump hatására megindulhat az a differenciálódási folyamat az EU-n belül, amelyet a tagállamok eddig igyekeztek elkerülni. Amikor egzisztenciális kérdések vannak, a kényelmi érvet könnyebben félresöpörhetik az erre késztetést érző tagállamok.
A feszültség növekedése várható Orbán és a többségi EU között
Rövid, de középtávon is az ukrajnai háború lezárása lehet a leglényegesebb törési pont. A Trump-effektus pozitív hatásában bízva a magyar miniszterelnök az utolsó pillanatig blokkolni próbálta az Oroszország elleni európai szankciók újabb hat hónapra történő meghosszabbítását. Az amerikai elnök azonban elsőre csalódást okozott Orbánnak, kihúzta az ütőkártyát a kezéből, miután további szankciókkal fenyegette meg Moszkvát, ha nem kész véget vetni a háborúnak.
Nem nehéz megjósolni, hogy a következő hónapokban nőni fognak Orbán és a többségi EU közötti feszültségek, miután a magyar miniszterelnök kissé elhamarkodottan már be is jelentette a Brüsszel elleni hadjárat második szakaszát. João Vale de Almeida és Janisz Emmanuilidisz, az Európai Politikai Központ tanulmányokért felelős igazgatója szerint Trump hatalomra kerülésének az EU számára legkockázatosabb eleme nem is a kereskedelem, hanem az, hogy mennyire bátorítja fel Európa izmosodó és egyre nagyobb étvágyú szélsőjobboldali és populista erőit. Az EPC egyik elemzése aláhúzza, hogy Trump győzelme három módon is hatni fog Európára ezen a területen.
Először is hatással lesz az eszmékre és a politikai diskurzusra, és hozzájárul a szélsőjobboldali keretek és politikák normalizálásához a szavazók körében. Másodsorban kérdéseket vet fel a tekintetben, hogy megerősödik-e „nacionalista internacionálé”. Harmadrészt az elemzés szerzői szerint Trump kihasználhatja az EU-n belüli szélsőjobboldali vezetőket és kormányokat uniós politikák blokkolására vagy saját céljainak elérésére. „Miután hat uniós tagállam kormányában is jelen vannak a radikális pártok, és tekintettel a német–francia vezetés gyengeségeire, ez a kockázat kitapintható” – húzza alá elemzésében az EPC.
A brüsszeli agytröszt szerint éppen ezért az EU-nak kezelnie kell a vétójog gyakori alkalmazását – elsősorban Magyarország által –, és jó előre fel kell készülnie Marine Le Pen esetleges elnökségére Franciaországban. „Az EU-nak fel kell készülnie a legrosszabb forgatókönyvre, és proaktívan mérsékelni a hatásokat” – hangsúlyozzák az EPC elemzői.
