Ötvenkilenc százalékkal nőtt egyetlen év alatt azoknak a nem uniós polgároknak a száma, akik illegálisan tartózkodnak az EU területén – és erről a hatóságoknak is tudomásuk van. Így már több mint egymillió olyan ember van, akinek inkább előbb, mint utóbb el kell hagynia az uniót. Ennek kivitelezése azonban rendkívül nehézkes, a kiutasítási határozatok csak kisebb részének sikerül érvényt szerezni. Sokan az új migrációs törvényben látják a probléma megoldását, mások azonban ellenzik ezt.
Az európai migrációs politika minden bizonnyal leggyengébb pontja a visszaküldésekkel kapcsolatos intézkedések, vagyis az illegálisan az EU területén tartózkodó személyek eltávolítása, lehetőleg kibocsátási országukba történő kitoloncolása. Ez persze egy folyamat eredménye, minél többen érkeznek olyanok, akik nem kaphatnak nemzetközi védelmet, annál többen lesznek azok is, akiket ki kell utasítani. Merthogy minden ellenkező hírrel szemben az EU egyáltalán nem támogatja sem az illegális bevándorlást, sem pedig a jogalap nélkül az EU-ban tartózkodók jelenlétének meghosszabbítását, és persze szóba sem jöhet ezeknek a személyeknek a tagállamok közötti szétosztása.
Jelenleg ex lex állapotban vagyunk, ami azt jelenti, hogy az elavult és nem működő migrációs szabályokkal nem lehet hatékonyan kezelni ezt a helyzetet, ugyanakkor a megoldást jelentő új törvényt még nem fogadták el a tagállamok. A menekültügyi és migrációs reform kapcsán az Európai Parlament és a tagállamok is kialakították már közös álláspontjukat, jelenleg az erről szóló intézményközi vita zajlik. A várakozások szerint még ebben az évben vagy a jövő év elején lezárulnak az egyeztetések, és akkor a jogalkotók szavazhatnak a végső szövegről. A magyar és a lengyel kormány nem ért egyet a törvénnyel – másoknak is vannak fenntartásaik –, azonban ebben a kérdésben nincs vétójog, a tagállamok minősített többséggel dönthetnek majd.
Növekvő számok, csökkenő hatékonyság
Ami a visszaküldéseket illeti, a tavalyi adatok nagyon jól megmutatják a mechanizmus hiányosságait. Az uniós tagországok 2022-ben 422.400 kiutasítási határozatot adtak ki. Ami a leginkább érintett nemzetiségeket illeti, a kiutasítottak között 33.535 algériai, 30.510 marokkói és 25.280 pakisztáni volt. Ehhez képest azonban a nem uniós állampolgárok kevesebb mint negyedét küldték vissza valamelyik unión kívüli országba. Az Eurostat szerint ez 96.795 személyt jelent, ráadásul az összes távozás 47 százaléka önkéntes volt, azaz az érintett átlátta: nincs esélye arra, hogy jogszerűen az EU-ban maradjon, ezért – uniós pénzügyi támogatással – elhagyta az EU területét.
Mindez azt jelenti, hogy csak tavaly több mint háromszázezerrel nőtt azoknak a száma, akiknek nem kellene az Európai Unióban lenniük. Ez az érintett tagállamok ellátórendszereire ró fokozott terheket, elveszi a kapacitásokat azok elől, akiknek valóban szükségük lenne rá, és erősíti az úgynevezett másodlagos mozgást, ami az EU-n belüli ellenőrizhetetlen helyváltoztatást jelenti. Utóbbinak köszönhetően sok ember ki is kerül a hatóságok látóköréből.
Természetesen azt nem lehet állítani, hogy egy új szabályozás egyik napról a másikra megoldaná a problémát, annak viszont radikálisan gátat vetne, hogy a számok évről évre hatványozottan növekedjenek, és lehetőséget teremtene arra, hogy a tagállamok fokozatosan felszámolják ezzel kapcsolatos adósságaikat.
A cél: egyszerűbben, gyorsabban
Az EU új migrációs és menekültügyi paktumában szereplő új szabályok között ott van például a kiutasítási irányelv felülvizsgálata is, amely leegyszerűsítené és felgyorsítaná a folyamatot. Ugyancsak része a csomagnak a gyorsabb döntéshozatal és a menekültügyi eljárások hatékonysága érdekében egyes menedékjogi kérelmek esetében az egyszerűsített eljárás bevezetése.
Az egyszerűsített eljárás 12 hetet biztosít a menedékjog iránti kérelmek elbírálására, valamint további 12 hetet az elutasított kérelmezők hazatoloncolására. Kivétel ez alól, hogy a kísérő nélküli kiskorúak, a 12 év alatti gyermekek és családtagjaik, valamint az egészségügyi problémával küzdő személyek kérelmei nem kezelhetők egyszerűsített eljárás keretein belül. Ha valaki együttműködik a hatóságokkal, miután megkapta a kiutasítási határozatot, a távozás önkéntes, ellenkező esetben kényszerű. Az önkéntes távozás lehet támogatott (a fogadó ország pénzügyi/logisztikai támogatásával) vagy nem támogatott.
Vannak természetesen nyitott kérdések. A parlament például szeretné, ha a tagállamok befektetnének a támogatott önkéntes távozási programokba, és előnyben részesítenék az önkéntes távozást, mivel az fenntarthatóbb és könnyebben megszervezhető, többek között a célországokkal való együttműködés tekintetében is.
Amivel a hatóságok nap mint nap szembesülnek: a visszatérési folyamatot akadályozó fő gyakorlati problémák közé tartozik a bevándorlók azonosítása és a szükséges dokumentumok beszerzése a nem uniós országok hatóságaitól.
Egymillióan illegálisan
Szintén az Eurostat adataira támaszkodva nézzünk meg még néhány adatot. 2022-ben 1,08 millió nem uniós állampolgár tartózkodott illegálisan az EU-ban, ami 59 százalékkal több, mint 2021-ben. Említettük, hogy tavaly 422.400 nem uniós állampolgárt köteleztek az EU területének elhagyására – ez egy év alatt 23 százalékos növekedést jelent.
Magyarország jelentette a legtöbb, illegálisan az EU-ban tartózkodó nem uniós állampolgárt (222.520). Németország követ bennünket (198.310), aztán Olaszország (138.420). A magyar adatnál azonban árnyalni kell a képet. Pontosabb az illegális határátlépések számát említeni, a magyar hatóságok ugyanis gyakran alkalmazzák az EU-joggal teljesen ellentétes visszaszorítási gyakorlatot, amikor a határsértőt egyszerűen visszakényszerítik Szerbia területére, anélkül hogy az uniós jog alapján lefolytatnák az ilyenkor szükséges eljárást. Vagyis ebből a számból nem derül ki, hány személyről van szó, mert egy migráns többször, akár tízszer is próbálkozhat, és akkor tíz különálló esetként kerül a nyilvántartásba.
Visszatérve a visszatérésekhez: tavaly Franciaország jelentette a legtöbb visszatérő nem uniós állampolgárt (14.240), ezt követi Németország (13.130) és Svédország (10.490).
Az albánok (9950) vezették a másik országba visszatért nem uniós állampolgárok listáját, őket követik a grúzok (8040) és a szíriaiak (5590).
A politikusok azért is sürgetik az új migrációs jogszabály elfogadását és rendelkezéseinek mielőbbi alkalmazását, mert a törvény sarkalatos eleme a szigorú határőrizet és a már említett egyszerűsített eljárás. Ezzel az válik lehetővé, hogy azok, akiknek nincs esélyük menekültstátuszra, be sem léphetnek az EU területére, vagyis nem szaporítanák azok számát, akikkel szemben végre kell majd hajtani a kiutasítási határozatot. Őket már a határzónában őrizetbe vennék és visszaküldenék, meggátolva a másodlagos mozgást.
