Egyenlő, bátor, szabad – ez röviden annak a civil jogvédő szervezetnek a filozófiája, amely 1994-ben alakult Magyarországon. A Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) a kezdetektől az alapvető jogok szabad gyakorlásáért dolgozik. A hangsúlyok folyamatosan változnak, reagálnak az adott társadalmi, jogi, közéleti környezetre, de a misszió marad – mondta a Szabad Európának Dojcsák Dalma, a TASZ ügyvezető igazgatója. Ez az adás szerkesztett, rövidített változata.
A teljes beszélgetést itt hallgathatja, nézheti meg:
1994-ben, hat évvel a rendszerváltozás után alakult meg a TASZ Magyarországon. Kik voltak az alapítók, és mi volt a céljuk?
Részben pályakezdő, részben már tapasztaltabb jogászok és más szakemberek alapították azzal a céllal, hogy konkrét, kézzelfogható segítséget nyújtsanak olyan embereknek, akiknek a jogait megsértették, vagy ahogy megfogalmazták: „Akiknek sorsát nem kíséri sem részvét, sem figyelem.” Ezek a szavak a mai napig velünk vannak, visszacsengenek, amikor arról döntünk, milyen ügyeket vállaljunk fel. A TASZ egyik első tevékenysége volt a pszichiátriai zárt osztályok betegeinek nyújtott személyes ingyenes jogi tanácsadás.
Harminc év alatt sokat változott a politikai, társadalmi, jogi környezet. Milyen hatással voltak ezek a változások a munkátokra?
A kilencvenes években és még utána is sokáig az ingyenes jogi segítségnyújtás volt a fő tevékenységünk. Bejöttek az emberek a TASZ irodájába, ahol egy jogásszal, egy ügyvéddel beszélni tudtak a problémájukról, ő pedig tanácsot adott nekik, hogyan haladjanak tovább. Később elkezdtük felvállalni a peres képviseletet, ami azt jelentette, hogy egy ügyvéd ingyen képviselte az adott eljárásban. Ekkor már a segítségnek a konkrét ügyön túl volt egy továbbható célja is: úgy befolyásolni a joggyakorlatot, hogy az adott ügyben született ítélet más, hasonló ügyekre is hatással legyen.
Precedensértékű döntések szülessenek?
Így van. Magyarországon ugyan nincs precedensjog, de azért a bíróságok figyelemmel vannak egymásra. A joggyakorlatnak egységesnek kell lennie, ezért ha sikerül egy olyan ítéletet elérnünk, amiben az ügyfelünk jogsérelmét orvosolják, ráadásul ennek az ítéletnek az érvelése, az indokai olyanok, amelyek általánosságban is használhatók, akkor van rá esélyünk, hogy a bíróságok a jövőben a hasonló típusú ügyeket már ugyanígy döntsék el. Az volt a célunk, hogy ezekben az eljárásokban a bíróságok ne csak a polgári jog vagy a büntetőjog elveit vegyék figyelembe, hanem az emberi jogok és az alapjogok is játsszanak szerepet ezekben a döntésekben.
Gyakran fogalmaztok meg az adott ügyön túlmutató javaslatokat. Milyen a fogadókészség?
A TASZ évtizedeken keresztül rendszeres vendég volt a parlamenti bizottsági üléseken, minisztériumi egyeztetéseken. Az volt a cél, hogy a jogvédői tapasztalatunkból összegyúrt javaslatcsomagot a döntéshozók építsék be a jogszabályokba. Ez 2010-ig szinte alaptevékenységünk volt, 2010 után azonban azzal szembesültünk, hogy gyorsan és drasztikusan csökkent azoknak a döntéshozóknak a köre, akik kíváncsiak voltak a véleményünkre. Ez az utóbbi években bizonyos területeken változni látszik. Az önkormányzatok, például a fővárosi önkormányzat esetében több olyan javaslatcsomagunk is volt, ami kedvező fogadtatásra talált. Az Európai Unió által Magyarországnak biztosított támogatások elköltését felügyelő monitoringbizottságok új lehetőséget jelentenek. Uniós elvárás, hogy ezekben a testületekben legyenek jogvédő civilek, így itt van lehetőségünk javaslatok bemutatására, néha még elfogadtatására is.
Van képviseletetek Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Miskolcon is. De vajon a nógrádi zsákfaluban, ahol ugyanúgy történnek jogsértések, hogy találnak meg titeket?
A 2010-es évek környékén léteztek TASZ-pontok Magyarországon több településen is, de végül finanszírozási nehézségek miatt be kellett zárnunk ezeket. Ugyanakkor rengeteget tanultunk abból, hogyan tudunk roma közösségekkel együttműködni. Hét szabolcsi és borsodi településen helyi roma közösségi vezetőkkel dolgozunk együtt, akik a saját közösségük problémáit hangosítják föl, és kötjük össze őket olyan jogászokkal, akik a szervezetben dolgoznak. A másik jelentős célcsoport a fogyatékos emberek. Igyekszünk eljutni olyan nagy tömegintézményekbe, ahol még ma is jogellenesen élnek Magyarországon fogyatékos emberek, és az ő igényeiket mérjük föl. Olyan szülőcsoportokkal működünk együtt, akik fogyatékos gyerekeket vagy felnőtt fogyatékos családtagot gondoznak.
Hat, súlyosan, halmozottan fogyatékos gyermekét nevelő szülő a TASZ segítségével 2017 végén pert indított az állam ellen, hogy Budapesten is létesüljenek támogatott lakhatást nyújtó, pár férőhelyes otthonok. Küzdelmükről készített dokumentumfilmet Rubi Anna. Ő és az egyik érintett szülő, Schilling Magdolna a vendégünk volt nemrég. Itthon minden jogorvoslati lehetőséget kimerítettek, Strasbourgban küzdenek tovább. A TASZ számára kudarc vagy siker ez a történet?
Az otthon ápoló szülők ügye szerintem a TASZ egyik legnagyobb sikere, annak ellenére, hogy itthon ez egy elvesztett per. Mégis az, hogy Magdiék közössége felépült, hogy ők kompetensen, láthatóan és rengeteg emberhez elérve képesek képviselni az ügyüket, szerintem nagy siker. Arra pedig nagyon büszkék vagyunk, hogy az ő ügyükről elkészülhetett ez a most már díjnyertes dokumentumfilm, amelynek rendezője, Rubi Anna a TASZ munkatársa volt, amikor elkezdte forgatni.
A bírósági ügyek mindig csak egy szeletét képezik a jogvédő munkának. Néha el kell veszíteni ügyeket ahhoz, hogy a társadalomban megfogalmazódjon az a felháborodás, ami társadalmi változást, azután pedig politikai változást fog előidézni egy országban. Tudom, hogy ez sokszor az ügyfeleinknek szívszorító, hiszen Magdiéknak arra lenne szükségük, hogy az állam most biztosítsa az ellátást a gyerekeiknek, de a társadalmi változások lassúak, keservesek, munkaigényesek. Ugyanakkor az ő ügyük egy olyan sztori, amiben sikerült elérni, hogy már van egy telek, amire felépülhet a támogatott lakhatást biztosító épület. Magdiék megerősödve saját adománygyűjtő kampányba kezdtek, amihez intézményes támogatókat is találtak, tehát reális esélye van, hogy néhány éven belül ez az intézmény működjön. Ha pedig így lesz, akkor reális esélye van annak, hogy egy idő után az állam is belátja: nem tartható, hogy ezeket az intézményeket nem az állam működteti.
Kik finanszírozzák a tevékenységeteket? A kormány Soros György támogatottjaként beszél sok hazai civil szervezetről.
Hamis kép az, amit a kormány festeni kíván a magyar civil szervezetekről. Való igaz, hogy a Nyílt Társadalom Alapítvány, amit Soros György alapított, a TASZ egyik első és legnagyobb támogatója volt. Sok más magyar civil szervezet is így volt ezzel, de a TASZ-nak már egy ideje nem ez az alapítvány a fő támogatója, a 2024-es költségvetésünkhöz pedig már nem járult hozzá. Jelentősen lecsökkentették az európai támogatásokat. A TASZ-nak vannak más forrásai, azt pedig fontos leszögeznünk, hogy soha nem fogadtunk el állami, kormányzati támogatást, és a jövőben sem tesszük. Ez biztosítja azt, hogy politikai háttértől függetlenül minden kormányt ugyanúgy ellenőrizni tudjunk, ahogyan az elmúlt harminc évben tettük és a következő harmincban is tervezzük. Bevételeink vannak egyrészt olyan projekttámogatásokból, amelyeket jellemzően nagy magánalapítványok ajánlanak föl a világ különböző országaiból, vannak bevételeink az Európai Uniótól, és bizonyos esetekben külföldi államok emberi jogi programjaiból is részesülünk. Mindezeken túl nagyon büszkék vagyunk arra, hogy a TASZ éves bevételeinek nagyjából egynegyede Magyarországról, magyar emberek adományaiból áll össze.
Mi alapján döntitek el, hogy mivel foglalkoztok, és mivel nem? Itt van például Bátonyi Péter ügye, a műemlékvédelmi szakemberé, akit elbocsátottak, miután a Partizánnak elmondta, hogy szerinte milyen jogsértések történnek a műemlékvédelemben.
Az ő esete a ritkábbak közé tartozik, amikor azonnal nagy nyilvánosságot kap egy ügy, és úgy látjuk, hogy összhangban áll a TASZ stratégiájával, ezért jó lenne, ha el tudnánk vállalni. Egyrészt hogy az egyedi ügyben megfelelő döntést szülessen, másrészt hogy a döntésnek majd hatása legyen később más hasonló ügyekre is. Ilyenkor általában elvégzünk egy gyors elemzést házon belül, hogy van-e reális lehetőség arra, hogy ebben befolyásoljuk akár a bírói joggyakorlatot, akár a közéleti vitát, az erről szóló társadalmi diskurzust. Ha ezekre a kérdésekre igen a válasz, akkor meg szoktuk keresni az érintetteket, és ingyenes jogi segítséget kínálunk nekik. Fontos, hogy nem csak a jogi eljárásra koncentrálunk; ezeknek az ügyeknek általában van egy erős kommunikációs lába is. Nem elég a bíróságon nyerni, az emberek gondolataiban és érzéseiben is ott kell lenni, meg kell őket győzni arról, hogy mi a jogállam, mi a demokratikus döntés egy adott helyzetben.
A Szabad Európa podcastja Bátonyi Péterrel: „A kormány legfelsőbb körei szitokszónak tekintik a műemlékvédelmet”
Orbán Viktort is képviselte annak idején, 2007-ben a TASZ, amikor még ellenzéki politikus volt. Akkor milyen szempontok szerint mérlegeltetek?
A TASZ-nak az a célja, hogy az állami hatalommal szemben képviseljen olyan embereket, akiknek megsértették a jogait. Abban a konkrét esetben Orbán Viktor ilyen volt, egy ellenzéki politikus, aki ellen büntetőeljárást indított egy minisztérium azért, mert úgy gondolta, hogy Orbán Viktor megsértette a minisztérium jó hírét. A TASZ-nak fontos célja azóta is, hogy állami szervek ne hivatkozhassanak a bíróságon a saját jó hírnevükre, mert jogi meggyőződésünk, hogy az természetes személyeknek van, államhatalmi szerveknek nincs. Ez egy ideális ügy volt erre. Orbán Viktor nem volt hatalomgyakorló, nem volt az államhatalom megtestesítője, tehát semmi nem indokolta, hogy ne vállalja el a TASZ a képviseletét. Mostani szerepében, amikor már az államhatalom megtestesítője, ez kizárt lenne.
Belefért Thürmer Gyula és Bácskai Diána képviselete is a tevékenységetekbe.
Az ő esetük egy kicsit más. A TASZ elvi álláspontja, hogy nem csak azoknak a szólásszabadságáért dolgozunk, akikkel egyetértünk. Meggyőződésünk, hogy a szólásszabadság csak akkor tud teljes körű lenni egy országban, ha a velünk egyet nem értők véleményét is ugyanolyan garanciák védik.
A Pegazus-botrány az egyik legnagyobb publicitást kapó ügy lehet, amelyben részt vettetek. Hogy emlékszel erre vissza?
Amikor a Pegazus-botrány kirobbant Magyarországon, sokan azt gondoltuk, hogy meg fogja rázni a kormányt. A TASZ-nak egyértelmű volt, hogy foglalkozni kell vele, hiszen évek, évtizedek óta foglalkozik a szervezet a titkos állami megfigyelésekkel, az újságírók jogaival. Megkerestük azokat az újságírókat, aktivistákat – van egy ügyvéd ügyfelünk is –, akiket a magyar állam megfigyelt a kémszoftverrel. Elindítottuk a pereket. Arra nem számítottunk, hogy olyan visszajelzéseket kapunk a hatóságoktól, a bíróságtól, hogy a Pegazusszal folytatott megfigyelés ma Magyarországon teljesen jogszerű. A jelenlegi szabályozás alapján az, hogy egy miniszter vagy egy beosztottja dönt arról, hogy kit figyelnek meg a Pegazusszal, és kit nem – és ebben nincs szerepe egy bírónak, aki a független kontrollt jelentené –, jogszerű. Amikor ez világossá vált, elkezdtünk azon dolgozni, hogy ez megváltozzon. Nem lehet jogszerű, ha az őket ellenőrizni hivatott újságírókat vagy a politikai ellenfeleiket államhatalmat gyakorló személyek meg tudják figyelni. Ez nem demokratikus megoldás, nem maradhat így.
Ehhez kapcsolódóan: Sötétben tapogatóznak a Pegasus-ügy magyar kárvallottjai
Hány munkatársatok van?
Körülbelül 45 munkavállalónk van jelenleg. Három országos és egy budapesti irodában dolgoznak a kollégák. Van nagyjából tizenöt ügyvédünk, akikkel rendszeresen együtt dolgozunk. Vannak önkénteseink és gyakornokaink is, de ez a szorosan vett csapat. A kollégáim néha több ember munkáját végzik el egy nap alatt. Elképesztő munkabírással és elhivatottsággal dolgoznak azért, hogy megfelelő támogatást tudjunk nyújtani az ügyfeleinknek.
Beszálltatok az oktatásba, felvállaltátok az ott dolgozók vagy az ott tanulók problémáit.
Azzal is foglalkozik a TASZ, hogy az állam által nyújtott különböző szolgáltatásokban – oktatásban, egészségügyben – az emberi alapjogokat tiszteletben tartó működés uralkodjon. Nem véletlenül szálltunk be az oktatási mozgalomba néhány évvel ezelőtt. Azt gondoljuk, hogy azok a jogsértések, amelyek a magyar oktatásban történnek, rendszerszintűek, a gyerekek, a szülők és a tanárok jogait is sértik.
Most töltötte ki több ezer ember a kérdőívünket arról, mit tapasztalnak az oktatásban. Az iskolák forráshiányosak, a pedagógusok alulfizetettek, nincsenek biztonságban, sok a pályaelhagyó, sok az intézmények között mozgó szakember, ami rossz a dolgozóknak és a tanulóknak is. A speciális nevelési igényű gyermekek jogai sérülnek leginkább. Ők egyértelműen nem kapják meg azt a szolgáltatást, amire jogosultak lennének. Ez talán a közelmúltban a Wesley iskolák, Iványi Gáborék iskoláinak bezárásakor volt a legszembetűnőbb. Ez egy rendkívül méltatlan, a gyerekek érdekeit és jogait figyelmen kívül hagyó döntés volt.
Ehhez kapcsolódóan: Újabb bíróság mondta ki, hogy nem vették figyelembe a gyerekek jogait Iványi Gábor iskoláinak bezáratásakor
A kegyelmi botrány után a kormány azt a megoldást találta ki, hogy kifogástalan életvitelről szóló ellenőrzést végez. Utána több száz gyermekvédelmi szakember keresett meg titeket.
Azt állítja a kormány, hogy azért történtek visszaélések a gyermekvédelmi rendszerben, mert nem szűrték meg eléggé az ott dolgozókat, mi meg azt állítjuk, hogy rossz a gyermekvédelmi rendszer. Nem lehetnének nagy tömegintézmények, ahol gyerekek élnek. Ez sérti az ott élő gyerekek jogait. A gyerekeknek nevelőszülőknél van a helyük, kis létszámú, családias környezetben. A nagy intézmények, bármilyen jó szakemberek dolgozzanak ott, magukban hordozzák annak a veszélyét, hogy bántalmazás, visszaélés történik. Ezért kell a nagy intézményeket bezárni. Az átvilágítással azokat a szakembereket fenyegeti a kormány, akik még kitartanak ebben a rossz rendszerben, és sokszor a saját megélhetésüket, boldogulásukat áldozzák fel azért, hogy a gyerekeknek valamilyen kézzelfogható szolgáltatást nyújtsanak. Őket alázzák meg azzal, hogy a magánéletük részleteiről kell beszámolniuk, és végül a gyerekeknek okoznak kárt, hiszen ezek a szakemberek joggal döntenek úgy, hogy ez már túlmegy minden határon, nem bírják, és felállnak. Amit nekik nyújtottunk: egyrészt elmagyaráztuk ezt a gyorsan bevezetett és átláthatatlan szabályt. Készítettünk egy közérthető, áttekinthető anyagot arról, milyen jogaik vannak, mit kell megtenniük, mit tagadhatnak meg, és képviselünk olyan szakembereket, akik azt mondták, hogy nem vállalják ezt a megalázó bánásmódot.
Ehhez kapcsolódóan: Több száz gyermekvédelmi szakember kereste meg a TASZ-t, vinnék az Alkotmánybíróság elé a jogszabályt
Hogyan tudnád összefoglalni, mi ma a TASZ célja harminc évvel az indulás után?
A TASZ azért dolgozik, hogy Magyarországon lehessen gyakorolni az alapvető jogokat, és a kormány ne akadályozza ezt a joggyakorlást. Ezért dolgoztunk korábban, ezért dolgozunk ma, és a jövőben is ezért fogunk dolgozni. Nyilván a hangsúlyok folyamatosan változnak, reagálnak az adott társadalmi, jogi, közéleti környezetre, de a misszió marad. Ezért jöttünk létre, és ezért fogunk dolgozni a jövőben is.
