„300-350 órát dolgozom egy hónapban. Így neveltem föl a gyerekeimet” - meséli egy budapesti kórház főnővére. „Három munkahelyem van, a főállásom mellett még két helyen dolgozom vállalkozóként”.
Edit, maga is hangsúlyozza, jól keres. Diplomás szakápoló, főnővér, nem panaszkodik, munkahelyén havi nettó 500 is összejön neki a túlórákkal, gyerekek után járó adókedvezménnyel. „450 ezer Ft megtakarításom van, de minden hónapban hozzá kell nyúlnom. Nekem azért van ennyi megtakarításom, mert diplomás bért kapok a kórházban. De nem lenne elég a 2 gyerek mellé, akiket egyedül nevelek. De a legtöbbünknek semmilyen megtakarítása nincs.”
Az orvosokról is megtudhattuk az utóbbi időben, hány munkahely között rohangálnak naphosszat, de az az önkizsákmányolás, amelyre az egészségügyi szakszemélyzet kényszerül, példátlan. Gondoljuk meg, Edit minden nap 16 órát, két műszakot dolgozik, ha visszaosztjuk a havi 300-350 munkaórát. És ez az önkizsákmányolás általános az ápolók között.
Főállásból megélni
Egyelőre egy Tesco-pénztárosnak nagyobb a fizetése, mint egy ápolónak, és utóbbitól a törvény elvenné a lehetőségét annak, hogy másodállásokkal hozza szintre magát.
„Nonszensz, hogy 2-3 állásból tudnak csak annyi pénzt összeszedni, hogy megéljenek. Ennek a betegek látják a kárát. Sehol nincs ilyen a világon” – ezt már Kaló Zoltán egészségügyi közgazdász mondja. „Alulfinanszírozott az ágazat, ami leginkább a bérekben mutatkozott meg. A nyugati és az itthoni gyógyszerárak között nincs jelentős különbség.”
Az összehasonlító táblázatot dr. Soós Adrianna, a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) elnöke készítette. Az ő alapállítása az, hogy semmi nem indokolja, hogy ennyire fölboruljanak az orvosi és ápolói bérek közti arányok. És mivel az új törvény az egészségügyi szakdolgozókra is vonatkozik, vagyis ők sem vállalhatnának más állást az állami egészségügy mellett, a nővérek nem is tudnak majd kompenzálni. „Alapvetően egyet lehet ezzel érteni, de eddig sem úri jókedvükben dolgoztak három helyen. Ha tőlük is leveszünk jövedelmet a másodállások megszüntetésével, akkor ezt náluk is ugyanilyen arányban pótolni kell.”
Bár a diagnózisban egyetértenek, Kaló Zoltán a terápiát is helyesli. „Minden változásban van érdeksérelem: aki nem kap, az megsértődik. Ez érthető, de a három helyen dolgozás és a paraszolvencia megszüntetésének szándéka elfogadható irány. Az orvosok közül azoknak fog fájni, akiknek csilliárdos volt a jövedelme.”
„A szabadidőm szabad felhasználásához jogom van” – mondja a főápoló. „Megérdemlik az orvosok a béremelést, de ez az új rendszer őket is ellehetetleníti. Mindenkinek alá kell írnia a másodállást tiltó szerződést, abból pedig éhenhalás lesz.”
Jelen állás szerint a egészségügyben dolgozók új jogállása még a kórházi szakácsokra, villanyszerelőkre is vonatkozna, pedig nehezen érthető - ők nem a betegek mellett dolgoznak -, hogy szabadidejükben miért ne vállalhatnának máshol is állást. Főleg úgy, hogy 2007 óta nem volt központi béremelésük.
Para
„2002-ben voltam utoljára egy hétig külföldön, azóta tavaly karácsonykor egy napra kiugrottunk Bécsbe. De egy évben egyszer el tudok menni egy wellness hétvégére, és tavaly is voltunk 5 napot a Balatonon. 50 éves vagyok, két gyerekkel.”
Edit diplomás, mondja is, hogy az ő bérükön látszanak az elmúlt évek ápolói béremelései. A FESZ táblázata az un. E-kategóriásokra, a szakápolókra, szakasszisztensekre vonatkozik, akik középiskolai végzettséget szereztek a szakmai továbbképzések előtt. Ők most 2-300 ezer nettó körül keresnek a főállásukban. „Akinek szakápolóija sincs, mert mondjuk segédápoló, az jó, ha 200-at keres egy hónapban. És ezért 200 órákat dolgozik havonta" - mondja a főápoló.
Az elmúlt évek szakdolgozói béremelései is elmaradnak az orvositól, mondja a FESZ elnöke. „Korábban 300 ezer Ft különbség volt a tíz éves vagy afölötti tapasztalattal rendelkezők kategóriájában, ez most 700 ezerre nő.”
Kaló Zoltán is elismeri, hogy a szakszemélyzet alulfizetett, nehéz állásokban dolgozik, de szerinte nagy a különbség nyugaton is. „Nézzük meg kint a kórházi parkolókban, milyen kocsival jár a menő orvos-specialista, és milyennel az ápoló. Egy orvosegyetem elvégzése után, a szakvizsgákkal, a társadalmi elitbe kerül az ember. Az ápolók külföldön sincsenek az elitben.” (Hangsúlyozva, hogy az elitet minden értékhangsúly nélkül, pusztán társadalmi státusz alapján mondja).
És még egy fontos szempontot hoz be: a paraszolvenciát. Ami eddig eltorzította a bérjegyzéken lévő különbségeket, melyek lehet, hogy hálapénz-mentesítve mutatják majd a valós arányukat. „A paraszolvencia valójában nagyobbá tette a bérpapíron meglévő különbségeket, miatta eddig is volt bérfeszültség, csak rejtett. Hiszen a nővérek sokkal kevesebbet kaptak, mint az orvosok.”
„A háziorvos kimegy a beteghez, és ő kap pénzt, nem az asszisztens. Most annyi történik, hogy átkonvertáljuk a parát valós bérekké.” – mondja Kaló Zoltán.
Soós Adrianna máshogy látja a „parátlanított” jövedelmeket. Máshol is, ahol nincs paraszolvencia, nagyjából ennyi, fele az ápolói bér az orvosinak. Amerikában, Angliában, ahol nem ingyenes az orvosképzés, nagyobbak a különbségek, de ott valahogy vissza kell hozni a képzés költségeit a bérekben. „Semmi nem indokolja, hogy ezek az arányok felboruljanak.”
„Nem szerencsés átlagot számolni, mert az orvosok nagyon szűk köre részesült paraszolvenciában eddig is, és a nővérek is kaptak valamennyit.” A FESZ elnöke szerint felméréseik is bizonyítják, hogy a nővéreknél nem volt jelentős szerepe a hálapénznek, ők a 3-4 állással kompenzáltak. A különmunkában magasabb az órabér: a pluszjövedelmeik ott voltak jelentősek. „Mivel ott is be lesz korlátozva, szerintem helyesen, mert nem lehet hagyni, hogy belehaljanak a munkába, kárpótolni kell a jövedelem-kiesést.”
Ötven százalékot januártól
Számítani lehetett rá, hogy a béremelés bérfeszültséget fog okozni, de a kormány elég nagy kockázatot vállal, ha változtatás nélkül lépteti életbe a törvényt, és a dolgozók netán tömegesen hagyják ott az állami egészségügyet.
„Senki nem fogja aláírni. Letétbe fogjuk tenni a felmondásunkat. Ha pedig nem változtatnak, akkor nonprofit kft-be megyünk ki dolgozni” – mondja Edit.
A FESZ elnöke egyetért azzal, hogy elinduljon egy folyamat, melynek végén „főállásban keressük meg a pénzünket, és kipihenten jöjjünk be dolgozni. Egy mentőtiszt a 24 órás szolgálata 22. órájában vajon milyen hatásfokkal tud életeket menteni?”
De: „annak az évekkel ezelőtt elindult folyamatnak, hogy fel kell zárkóztatni a nővéreket, most az lenne a vége, hogy jövedelemvesztésük lesz” – mondja Soós Adrianna.
Kaló Zoltán az irányt és a mértéket is helyesnek tartja. „De az átmenet kidolgozatlan, és az egyeztetés hiánya sem vállalható. Biztos, hogy bérfeszültséget okoz, de ez már változásmenedzsment. Lehet katasztrófa is belőle, még nagyon el is lehet szúrni.”
A kormány már korábban 20 százalékos béremelést ígért a szakdolgozóknak idén novemberre, és 2022-re még 30-at. Ezeken felül a FESZ még 50 százalékos béremelést kér januártól. „Akkor állnának helyre az arányok. De nem kell mindenkinek ötvenet kapnia. Az új orvosi bértábla a szakmai tapasztalatot fokozottan elismerte, ugyanerre van szükség az ápolóknál, mentőtiszteknél, szakasszisztenseknél is”- mondja a FESZ elnöke.
És ha nem kapják meg?
A FESZ össze akar fogni a többi szakszervezettel, hogy tárgyalóasztalhoz ültessék a kormányt. „Próbáltunk az orvosi kamarával is: és végre megjelent egy állásfoglalásuk a minket érő méltánytalanságról” – utal az elnök a MOK keddi állásfoglalására.
„Ne akarjuk, hogy kilépjenek vagy külföldre menjenek az ápolók! Akkor egyre több beteg fog meghalni: kutatások szerint, ha a sürgősségin 2,5 alá esik az ápoló/beteg arány, exponenciálisan nő a halálozás.”
Egyelőre nincs jele annak, hogy a kormány el akarna térni a szakdolgozói béremelés korábban belőtt időzítésétől és mértékétől. Most még az orvosok föltámadó tiltakozását kell kezelnie. Pedig egy stresszes, pandémiás vészhelyzet felé közelítő egészségügyben hatalmas kockázatot vállal, ha az egészségügyi dolgozók tömegesen mondanának föl.
A kormánynak persze megvan a jogi lehetősége arra, hogy a veszélyhelyzetre hivatkozva megtiltsa a tömeges felmondásokat. Az egészségügy irányítását már így is egyenruhások vették át. (Kérdésünkre a FESZ elnöke nem is lengette be a sztrájk lehetőségét.) De a politikai kockázatok úgy is hatalmasak, ha a kormány bízhatna is abban, hogy a felelőtlen, pácienseiket magukra hagyó egészségügyisek ellen lehetne fordítani a közhangulatot. Biztosan kockázatmentesebb, ha kompenzálják az ápolókat is elvesztett mellékállásaikért.
