Ő a legtöbb olimpiai érmet nyerő magyar női sportoló és a legeredményesebb magyar tornásznő is; tíz olimpiai érmével és öt aranyérmével – Gerevich Aladár mögött – Keleti Ágnes minden idők második legeredményesebb magyar sportolója. A világ legidősebb olimpiai bajnoka január 9-én lett volna 104 éves.
Keleti Ágnest december 25-én vitték be budapesti otthonából a Honvédkórházba szívelégtelenség és légzési nehézségek miatt.
Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én Budapesten, a család később Keletire magyarosított. Keleti Ágnes 1937-től a budapesti Vívó és Atlétikai Clubban, 1938-tól a Nemzeti Torna Egyletben sportolt. 1939-ben lett a válogatott tagja, első magyar bajnokságát 1940-ben nyerte, de zsidó származása miatt még abban az évben eltiltották minden sporttevékenységtől.
A második világháború végét, a Magyarország 1944. március 19-i német megszállása utáni időszakot álnévre szóló hamis papírokkal vészelte át Szalkszentmártonban, ahol futással tartotta fenn állóképességét. Édesapja és több családtagja az auschwitzi koncentrációs táborban halt meg, édesanyját és testvérét a svéd diplomata, Raoul Wallenberg mentette ki Budapestről.
A második világháború után a Budapesti Postás, 1950-től a TF DISZ, illetve TF Haladás, 1954 és 1956 között a Budapesti Dózsa színeiben sportolt. Közben elvégezte a Testnevelési Főiskolát, amelynek tanára lett. 1947 és 1956 között különböző szereken negyvenhatszoros magyar bajnok, ebből tízszeres egyéni összetett magyar bajnok, hétszeres csapatbajnok lett. Kivívta az örökös bajnoki címet, nála többször senki nem nyert tornászbajnokságot Magyarországon. 1949-ben a főiskolai világbajnokságon négy arany-, valamint egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett. Az 1954-es római világbajnokságon felemás korláton és a kéziszercsapattal is győzött, emellett egy ezüst- és egy bronzérmet nyert. 1948-ban kijutott a londoni olimpiára, de a játékokon nem szerepelt, mert az utolsó edzések egyikén megsérült a bokája.
Így búcsúzott Kelti Ágnestől Orbán Viktor:
31 évesen nyerte első olimpiai érmét
Négy évvel később, a helsinki olimpiai játékokon már megmutathatta, mire képes. Ekkor már harmincegy esztendős volt – a legtöbb tornász ennyi idősen már régen befejezte a pályafutását. Helsinkiben műszabadgyakorlatával (ezt ma talajgyakorlatnak nevezik) aranyérmet, összetett csapatban ezüstérmet, felemás korláton és a kéziszercsapat tagjaként bronzérmet szerzett. Pályafutása csúcsára 1956-ban ért fel, Melbourne-ben: talajon megvédte címét, aranyat nyert gerendán, felemás korláton és a Bodó Andrea, Keleti Ágnes, Kertész Alíz, Korondi Margit, Köteles Erzsébet, Tass Olga összeállítású kéziszercsapat tagjaként, egyéni összetettben és csapatban ezüstérmet szerzett. Ő lett a játékok legeredményesebb versenyzője, egyben a legidősebb tornásznő, aki aranyérmet tudott szerezni. Nem tért haza a melbourne-i olimpiáról.
Az izraeli tornasport megteremtője
1957-ben Izraelben telepedett le, egy ottani magyarhoz ment férjhez, két fia született. A rendszerváltás után látogatott haza először. Izraelben meghatározó szerepet vállalt a tornasport megteremtésében, 1958 és 1980 között az izraeli válogatott szövetségi kapitánya volt, eközben ő készítette fel az olasz válogatottat az 1960-as olimpiára.
1957 és 1980 között az izraeli testnevelési főiskola (Wingate Intézet) torna tanszékének vezető tanára volt. Legfőbb feladatának az iskolai testnevelés fejlesztését tekintette, ennek érdekében a tanárképzés magasabb színvonalának megteremtését tűzte ki célul. 1983 és 1988 között a Maccabi Tel-Aviv, majd a Ráánai Tornaklub tornaszakosztályának edzőjeként tevékenykedett. Nemzetközi bíróként is dolgozott, csak 75 évesen választotta a nyugdíjas életformát.
„Sosem akartam nyerni”
Mozgalmas életútjára a 2002-ben megjelent, Egy olimpiai bajnok három élete című könyvében emlékezett vissza. A Keleti 100 – „Mert szeretek élni” című könyvben 36 sporttársa emlékezett meg róla, emlékbélyeg adtak ki a jeles évfordulóra.
Keleti Ágnes életéről Aki legyőzte az időt – Keleti Ágnes címmel egész estés portré-dokumentumfilm készült. Ebben az ötszörös olimpiai bajnok egyebek között arról beszélt: „Azért mehetett ilyen jól a sport, mert sosem akartam nyerni, engem az utazás iránti vágy hajtott igazán. Az ember érzi, mi esik jól neki, és csak olyan dolgokat csináljon, amiket szeret. Az a legfontosabb a világon, hogy az ember szeressen” – fogalmazta meg életfilozófiáját.
A film rendezője, Oláh Kata a Szabad Európának nyilatkozva rendkívül közvetlen, a világra nagyon kíváncsi emberként jellemezte őt. „Egyáltalán nem vette magát komolyan, nem gondolta magáról és a teljesítményéről, hogy rendkívüli lenne. Szigorú elvek szerint élt, semmi megjátszás nem volt benne” – mondta.
