Az uniós agrárbiztos meghosszabbítaná az ukrán termékek behozatali tilalmát az EU-ba, azonban nem ez az Európai Bizottság hivatalos álláspontja. Brüsszelben ugyanis arra készülnek, hogy szeptember 15. után ismét akadálytalanul lehet értékesítik az Ukrajnából származó mezőgazdasági termékeket, ez ellen azonban a szomszédos országok tiltakoznak. Az ismét kiújuló vitában az EU is megosztott.
Meglehetősen tanácstalan az Európai Unió azt követően, hogy Oroszország kilépett a fekete-tengeri gabonamegállapodásból, és ismét célpontnak tekinti az ukrán kikötőket és a mezőgazdasági árut szállító hajókat. Körülbelül egy éven keresztül az ukrán termékek jelentős részét sikerült tengeri úton elszállítani, most azonban ennek hiányában ismét csak a szárazföldi útvonal maradt. Ez a helyzet – nyugodtan kijelenthetjük – senkinek sem jó. Ennek megfelelően folyamatosan nő a feszültség, leginkább az Ukrajnával szomszédos országok mezőgazdasági termelői körében, akiknek problémáit az adott országok kormányai is magukra veszik. A folytatással kapcsolatban Európa megosztott, és nem egységes az Európai Bizottság sem. Az idő sürget, heteken belül rövid távú megoldást kell találni, ellenkező esetben ismét határlezárásokkal és termékbehozatali tilalmakkal nézhetünk szembe, ami ugyan sérti az uniós jogot, de ez a legkevésbé sem érdekli az érintett országok termelőit. Ugyanakkor a helyzet frusztrálja az ukránokat is, akiknek ráadásul bőséges termést hozott a nyár.
Piaci sokk
Az Európai Unió tavasszal úgy döntött, hogy öt, Ukrajnával szomszédos ország – Magyarország, Bulgária, Románia, Lengyelország és Szlovákia – területén szeptember 15-ig tilos a szabadkereskedelmi megállapodás keretében beérkező ukrán gabonát értékesíteni, csak tranzitként jelenhet meg a kukorica, a búza, a repce és a napraforgómag.
A tengeri útvonalak ellehetetlenülése miatt az európai szárazföldi szállítási útvonalakon az orosz invázió megindítása óta 33 millió tonna gabona hagyta el Ukrajnát. Ennek az árunak – és ezt most szó szerint kell érteni – békeidőben főként harmadik országok a célpontjai, jellemzően szegény államok. A 33 millió tonnából azonban csak 19 millió jutott el ténylegesen is ezekbe az országokba, a fennmaradó maradt Európában. Ezt a többletet jól szemlélteti egy másik adat. A háború előtt az EU-ba irányuló ukrán mezőgazdasági export hétmilliárd euró volt, elsősorban spanyol, holland és olasz piacokra. Az Ukrajnával szomszédos öt országba egyáltalán nem szállítottak ezekből a termékekből, a megváltozott helyzetben azonban hétről 13 milliárd euróra nőtt az uniós export értéke, amiből ötmilliárd eurónyi áru az említett öt országban került piacra. „Ez piaci sokkot eredményezett, ezért döntött úgy az Európai Bizottság, hogy bevezeti a korlátozásokat” – mondta az Európai Parlament mezőgazdasági bizottsága előtt Janusz Wojciechowski lengyel agrárbiztos.
Ehhez kapcsolódóan: Az ukrán búzaexport blokkolása után Oroszország saját szállításai is elakadtak
Csak egy magánvélemény
Az intézkedés hatálya szeptember 15-én lejár, és „nincs döntés a hosszabbításról, de szerintem ha nem hosszabbítjuk meg, a probléma ugyanúgy előáll” – mondta a biztos, többször hangsúlyozva, hogy ez az ő véleménye. Szavait alátámasztandó elmondta azt is, hogy az idei számok alapján 54 millió tonna az exportálható ukrán gabonamennyiség, az EU szárazföldi úton havi négymillió tonnát képes elszállítani. Kijelentette, hogy szerinte a korlátozásokat év végéig ki kellene terjeszteni.
Wojciechowski azonban nem mondhatta eléggé határozottan, hogy mindez az ő magánvéleménye, mert az Európai Bizottságnál egy óra múlva a saját szóvivője magyarázta el, hogy a biztosi testület szerint nem így van. A korlátozás szeptember 15-i érvényességére ugyanis úgy tekintenek, hogy lejár a lehetőség, és nincs javaslat arra vonatkozóan, hogy meg kellene hosszabbítani.
„Amint a biztos úr ma reggel az Európai Parlament meghallgatása során elmondta, a véleményét fejezte ki. Egyértelműen kijelentette, hogy ez az ő véleménye, nem a bizottság álláspontját képviseli” – mondta Miriam García Ferrer szóvivő. Hozzátette, hogy a testület dolgozik a szállítási kapacitások növelésén, például a Dunán keresztül.
„Ezt a munkát szeptember 15. előtt elvégezzük, hogy fel tudjunk készülni, és biztosak legyünk abban, hogy minden olyan kérdést meg tudunk oldani, ami néhány hónappal ezelőtt felmerült” – mondta még konkrétumok nélkül.
Azt persze nem lehet kizárni, hogy esetleg készül egy javaslat a meghosszabbításról, amennyiben az agrárbiztos meg tudja győzni kollégáit. De a rendelkezésre álló két hét egyáltalán nem tűnik tág határidőnek, különösen azért, mert a végső szót a 27 agrárminiszter mondja ki. De mindez rámutat arra is, hogy a tagállamok sem egységesek. Vannak olyan nyugati kormányok ugyanis, amelyek elvi szinten kezelik a kérdést, és azt mondják, hogy az Ukrajnával kötött szabadkereskedelmi megállapodásnak érvényt kell szerezni, máskülönben nem sok értelme van a szerződésnek.
Nagyhatalmi játszma?
Az elvi szempontok helyett a gyakorlati érveket hangoztatta a román Carmen Avram szociáldemokrata képviselő, aki azt ecsetelte, hogy fizikai képtelenség ennyi árut elszállítani szárazföldi úton, mert nincs elég szállítóeszköz, a jelenleg gabonát fuvarozó kamionok így is dugókat okoznak a román utakon. Az agrárbiztos hozzátette, hogy a szárazföldi szállítással az is baj, hogy megdrágítja az egyébként olcsó ukrán gabonát, vagyis mire eljut az áru a rendeltetési helyére, már vagy drága lesz a vevőnek, vagy az eladó veszteséggel értékesít.
Gilles Lebreton, a francia Nemzeti Tömörülés képviselője azonban más megvilágításba helyezte a kérdést. Ő úgy gondolja, hogy a franciák és a németek blokkolják a korlátozó intézkedések meghosszabbítását, mert ősszel választások lesznek Lengyelországban, és a nyugati kormányok ezzel is nehéz helyzetbe akarják hozni a kormányzó lengyel Jog és Igazságosság Pártot.
Lehetséges megoldás
Janusz Wojciechowski felvetette egy új támogatási program lehetőségét is. Ennek célja, hogy az ukrán vállalatok, gazdák és/vagy szállítmányozók el tudják juttatni az árut valamelyik európai kikötőbe (legegyszerűbbnek a litván és a lengyel logisztikai csomópontok tűnnek). Innen aztán folytathatják az értékesítést világszerte. A biztos elképzelése szerint a végcéltól függően az EU tonnánként húsz-harminc euróval támogatná a szállítási költségeket. Erre az EU hatszázmillió eurót különítene el, ami év végéig húszmillió tonna gabona „kiszabadítását” jelentené. A biztos kiemelte, hogy erről a megoldásról tájékoztatta Lengyelország, Magyarország, Szlovákia, Románia és Bulgária, illetve Ukrajna képviselőit, illetve az Európai Bizottság tagjait. Döntés még nincs, így aztán ez a kísérlet is mint a lengyel biztos személyes javaslata létezik. „Úgy gondolom, hogy ez a legjobb megoldás, és remélem, hogy az egész bizottság megvizsgálja, és zöld utat ad neki” – bizakodott Wojciechowski.
A lengyel biztos megnyugtatásul még annyit tudott közölni, hogy az EU-t nem fenyegeti ellátási válság, tekintettel arra, hogy idén 270 millió tonnás gabonatermés várható az uniós tagállamokban, a feldolgozóágazat igénye pedig ennél kevesebb, 250 millió tonna.
Ostrom alá vett kikötőkben, magtárakban áll a világpiacra szánt búza
