A kétezres évek elejéhez hasonlóan most is postabezárások borzolják a kedélyeket. Ezt az akkor ellenzéki Fidesz falurombolásnak minősítette, ma már az ő kormánya építi le a postai hálózatot. Hogyan alakulnak át világszerte a postai szolgáltatások, mi a sorsa az egykor még nagybetűs Postáknak egy liberalizált piacon?
Egy uniós polgár 2021-ben 72 levelet adott fel, illetve kapott. A legkevesebbet, hármat Bulgáriában, Magyarországon ötvenet. 2013-ban még hetvenet.
Bár a csomagforgalom az internetes kereskedelem robbanásszerű növekedése miatt folyamatosan nő, a Magyar Posta (MP) is – hasonlóan az összes korábban monopolszolgáltató állami postához – üzleti modellje átalakítására, bevételi forrásai diverzifikálására kényszerül immár két évtizede. De 2013 óta mindenképp, amikor - az EU postai szolgáltatásokról szóló irányelvének értelmében – a postai szolgáltatások egészét liberalizálták. (Magyarországnak az átállásra korábban kért ötéves haladéka ekkorra járt le.)
Az MP 2023 márciusában levélben kereste meg az 1500 főnél kisebb lélekszámú települések önkormányzatát, hogy vegyék át a területükön lévő postahivatalok üzemeltetését, a nagyobb településeken pedig egy friss törvénymódosítás 25 ezerről harmincezerre emelte azt a lakosságszámot, amely fölött az MP-nek postahivatalt kell fenntartania. A sajtóban szereplő példa szerint Egerben így csak egy postafióknak kellene maradnia.
Ősszel 366 postát már bezártak az energiaárakra hivatkozva, aztán tavasszal csak 45-öt nyitottak meg közülük, azokat, amelyek üzemeltetésének finanszírozását átvették az önkormányzatok. Az MP 1200 dolgozójának csoportos leépítését jelentette be.
A kis postáknak a kétezres évek elején elkezdődő bezárása (és vele párhuzamosan a mobilposta-szolgáltatás beindítása) ellen nem csak a kistelepülések vezetői tiltakoztak, az akkor ellenzékben lévő Fidesz falurombolással, a magyar falu tudatos elsorvasztásával vádolta a szocialista–liberális kormányzatot. Aztán a legtöbb kispostát 2010 után sem nyitották újra, igaz, azóta nem is zártak be sokat. Most kezdtek bele.
Bár 2013-ban a teljes magyar postai piac megnyílt a magánszektor előtt, az EU irányelvének megfelelően maradt egy univerzális szolgáltató (USP: Universal Service Provider), a Magyar Posta. Minden tagállamban kötelező egyetemes szolgáltatás a normál levél és a normál postacsomag eljuttatása mindenkihez, bárhol éljen az országban, az azonban a tagállam döntése, hogy ez milyen módon valósul meg. Az irányelv nem szabályozza, hogy a küldemények felvétele milyen logisztikai rendben történjen, csak azt, hogy öt munkanapon belül, küldemény esetén két, csomag esetén tíz kilogrammig kell ezeket eljuttatni megbízhatóan és elérhető áron bárkihez.
Levelet alig, csomagot egyre többet küldünk
A postai és csomagszállítási szektor (a piaci és az univerzális szolgáltatók együtt) 2021-ben 110 milliárd euró bevételt generált és másfél millió embert foglalkoztatott az EU-ban. Utóbbi két százalékkal nőtt 2017-hez képest.
Annak ellenére hogy az elektronikus alternatíva miatt a klasszikus levélforgalom folyamatosan csökken. A technikai fejlődés sokkal jobb hozzáférést (mobilapplikációk) és költséghatékonyabb elektronikus kommunikációt hozott. Például mind több országban egyre szélesebb a lehetősége a hatóságokkal történő elektronikus kommunikációnak, az elektronikus számlázás pedig jelentősen csökkentette a papírszámlák kézbesítését például a bankok, közműszolgáltatók és a polgárok között. Ezek adták korábban a levélforgalom nagyobb részét.
Egy, az Európai Bizottság számára készült jelentés szerint 25 vizsgált uniós országból 2021-ben már tizenkettőben használták a teljes állami szektorban az elektronikus azonosítást a privát és a közszféra közötti kommunikációban. Dániában például közintézményeknek kötelező az elektronikus információcsere, ami majdnem teljesen megszüntette az országban a levélforgalmat a hatóságokkal.
2021-ben az EU népességének 53,6 százaléka használta már az internetet hivatalos iratok továbbítására, ami 15 százalékos növekedés 2017-hez képest.
Elsősorban ennek következtében évente átlagosan hét százalékkal csökkent a levélforgalom Európában 2017 és 2021 között, kétszer akkora mértékben, mint az előző négy év csökkenése.
Viszont cserében berobbant az e-kereskedelem: az EU-ban átlagosan évente 15 százalékkal nőtt azok száma, akik az előző évben legalább egyszer online vásároltak. Magyarországon 2017-ben az emberek 38 százaléka volt ilyen, 2021-ben már 66 százalékuk, ami 27 százalékos növekedés.
Ennek révén a csomagszállítási szektor 2017–2021 között évente 14,6 százalékkal nőtt az EU-ban. (E cikk elsősorban egy, az Európai Bizottság által megrendelt és az európai postai szektor helyzetét és várható alakulását vizsgáló jelentés adatait használja, annak megállapításaira támaszkodik.)
Az e-kereskedelem növekedése – amit nagyon fölerősített a Covid-járvány – komoly versenyt eredményez a futár- és csomagküldő piacon. Ennek következtében a csomagküldés árai relatíve változatlanok maradtak a vizsgált négy évben (2017–21 között), míg a levéltovábbítás ára folyamatosan nőtt.
A levélforgalom csökkenése és a csomagküldés növekedése azt eredményezte, hogy a teljes piacon a csomagforgalom aránya tízről 18 százalékra nőtt 2017–2020 között, de a levélforgalom még így is több mint négyszerese ennek.
A csomagküldés viszont jóval nagyobb logisztikai és szállítási kapacitást igényel, mint a levélszállítás, emiatt a szén-dioxid-kibocsátással jelentősen nő környezetterhelési lábnyoma is: 2017 óta évente 12 százalékkal.
Ehhez kapcsolódóan: Két bezárt postát megmentett a II. kerület
Üzleti modell és kötelező szolgáltatás
Általánosságban elmondható, hogy a nemzeti postai szolgáltatók alacsonyabb piaci részesedést érnek el a csomagküldésben (legtöbbjük negyven százalék alatt), míg a levélszegmensben jellemzően 85 százalék fölötti a piaci részesedésük.
Ha a kötelező szolgáltatás biztosítása veszteséges is az USP-knél, a piaci és univerzális szolgáltatók teljes bevétele Európában 21 százalékkal, 100-ról 121 milliárd euróra nőtt 2017–21 között, ha pedig csak az EU-t nézzük, 92-ről 111 milliárdra.
A levélforgalom bevétele ezen belül lassan csökken, de még mindig fontos részt tesz ki: 2021-ben 32 százalékát adta a levél- és csomagszektor együttes bevételeinek. A csomag- és az expressz szolgáltatások részesedése pedig a 2017-es 56 százalékról 68-ra nőtt a teljes szolgáltatói piacon e két szegmenst összehasonlítva.
Végeredményben a szektor bevételeinek átlagos növekedése az EU-ban 2017 és 2021 között 21,7 százalék volt. Magyarországon 522 millió euróról 826 millióra nőtt, ami 58 százalékos növekedés.
De a levélpiac átalakulása negatívan hatott az USP-k eredményességére. Az EU húsz adatközlő országában az USP-k profitja évente átlagosan 11 százalékkal csökkent 2017 és 2021 között. Az átlagos profitráta 2013-ban még 4,4 százalék volt, 2017-ben 3,7, 2021-re 2,6 százalékra csökkent.
Az MP a kevésbé profitábilis univerzális szolgáltatók közé tartozik Európában: 2013–2016 között átlagosan 1,1 százalék volt az éves profitja, azóta (2021-es az utolsó adat) ez 0,2 százalékra csökkent. Ugyanakkor a cseheknél ez mínusz öt százalék volt 2021-ben, a szlovákoknál sem profit, sem veszteség nem volt. A nagyon sok postahivatalt működtető csehek most terveznek bezárni közülük háromszázat, és ezer embert elbocsátani.
Ebben a helyzetben az univerzális szolgáltatók – a korábbi nagybetűs Posták – számára a legnagyobb kihívás a kötelező szolgáltatások pénzügyi fenntarthatósága. Próbálják a hálózatuk átalakításával csökkenteni a költségeiket és/vagy a lehető legjobban integrálni a csomag és levélküldés logisztikáját, illetve emelni – ahol lehet – az áraikat. E törekvés része a magyarországi hagyományos kisposták bezárása éppúgy, mint a hagyományos biciklikhez képest már kisebb csomagokat is elvinni képes robogók beszerzése. Az e-kereskedelmi bumm ugyanis nekik is nagy lehetőséget, egyben komoly piaci versenyt jelent.
A kormányoknak kompromisszumot kell kötniük az univerzális (és ráfizetéses) szolgáltatás csökkentése (például a kézbesítési idő csökkentése vagy a díjemelés) és – ahogy az irányelv meghatározza – a sebezhető, tehát a kevésbé fizetőképes vagy alacsony népsűrűségű, így nagyobb költséggel kiszolgálható területen élő felhasználók számára is elérhető alapszolgáltatás biztosítása között. Nem könnyű egyensúlyozniuk, hiszen láttuk például, hogy egy közigazgatás digitális átállítása direkten befolyásolja a kötelező postai szolgáltatások nyereségességét, és végeredményben adófizetői (költségvetési) támogatást tehet szükségessé.
A veszteséges univerzális szolgáltatásért a Magyar Posta – hasonlóan sok EU-tagország univerzális szolgáltatójához – költségvetési támogatást kap, amit kompenzációnak neveznek. Ez évente ötmilliárd forint. (A Magyar Posta sajtóosztálya eddig nem felelt írásban elküldött kérdéseinkre.)
Sok USP diverzifikálta a bevételi forrásait és/vagy átstrukturálta a hálózatát. Az új üzleti területeken keresi a növekedési lehetőségeket, főleg a csomagküldési és expressz szolgáltatások, a logisztika és a teherszállítás, a pénzügyi szolgáltatások, a postai kiskereskedelem vagy az információs és telekommunikációs szolgáltatások terén. Ezek együttesen több USP bevételeinek már nagyobb részét teszik ki, mint a hagyományos levélkézbesítés. Hollandiában például a csomag- és expressz szolgáltatások a 2016-os 23 százalékról 2020-ra 55 százalékra nőttek az USP bevételei között.
Magyarország erről nem adott adatot az uniós jelentés számára. A Magyar Posta honlapja szerint a társaság nettó árbevétele 2021-ben így oszlott meg a három legfontosabb működési terület között (az előző évekről nem találtunk százalékokat, így nem tudjuk megítélni a változást): a levélforgalom 45 százalék, a csomagküldés és expressz szolgáltatás 16 százalék, pénzforgalmi tevékenység pedig 23 százalék.
Bár honlapja szerint „a futár-, expressz- és csomagszolgáltatások piacán piacvezető a Magyar Posta”, de összehasonlítva az EU-átlaggal, a cégnek még mindig háromszor annyi bevételt hoz a levélforgalom. Az EU-ban viszont a dinamikusan növekvő szektor átlagosan már a felét adja a levélforgalom bevételeinek az USP-knél. Láttuk, hogy a hollandoknál már többet is.
A hagyományos posták rentábilis működtetésének fő lehetősége lehet (bár többek szerint egy állami szolgáltatásnak nem kell nyereségesnek lennie), ha logisztikai kapacitásaikat kihasználva beszállnának az online kiskereskedelem nagyon gyorsan növekvő piacára. A Wish, az e-Bay, az Alibaba vagy akár a hagyományos gigaszereplő, az Amazon egyre inkább integrált, széles portfóliójú aktivitásra törekszik, és folyamatosan beruház szállítási logisztikája erősítésébe. A hagyományos postai szolgáltatók logisztikai lánca és tudása a kereskedelem fontos szereplőivé tehetné őket. Több európai USP (a portugál, spanyol, olasz vagy a dán) már elindult erre: létrehozták saját e-kereskedelmi részlegüket, néha más cégekkel társulva.
Magyarországon persze a Nemzeti Együttműködés Rendszere sajátos piaci logika alapján működik: mindig fennáll a lehetősége, hogy egy nyereséges piac domináns szereplőjét megszerzi egy „baráti” cég (hivatalos nevén: nemzeti tőkés). Egy – már csak részben – állami tulajdonban lévő cég, mint a Magyar Posta ennek érthetően nem áll ellen: ez történt például a pénzszállítási piaccal. A Posta egykori pénzszállító cégét Mészáros Lőrinctől nemrég Pintér Sándor belügyminiszter Civil Biztonsági Szolgálat Zrt.-je vásárolta meg. A másik piaci szereplő, a Criterion pedig Garancsi István tulajdona.
A hálózat
Ausztriában 1650 postai szolgáltatási pont van, amelyeket az USP vagy szerződéses partnerei üzemeltetnek. A népesség legalább kilencven százaléka két kilométeren belül elér egy ilyen pontot. Csehországban 3200 postahivatal van, ami kiugróan magas szám. Az USP-nek 2500 lakos fölött üzemeltetni kell ilyet, és tíz kilométeren belül mindenkinek el kell érnie egyet.
Magyarországon úgynevezett gyűjtőpontokat (nem postahivatalt) légvonalban öt kilométeren belül el kell érnie a lakosság 95 százaléknak, tíz kilométeren belül pedig bárkinek.
Az EU-ban átlagosan 3,5 postahivatal jut tízezer lakosra. Belgiumban, Hollandiában és Litvániában csak 0,8, de a két Benelux állam nagyon sűrűn lakott, vagyis elfogadható időn belül bárki elér egy postát.
Magyarországon 2013-ban 2,71, 2015-ben 2,68 postai hozzáférési pont jutott tízezer lakosra.
A Magyar Posta honlapja szerint az ország lakosságának 97 százaléka saját településén éri el a Magyar Posta fix pontú szolgáltatóhelyeit. A fix postahellyel nem rendelkező településeken mobil posta biztosítja a küldemények felvételét és kézbesítését. 2608 postahivatal van az országban, és 356 mobilposta-járat.
2021-ben az MP üzemeltette a szolgáltatási helyek 94 százalékát, hat százalék volt kiszervezve 19 településen. (Egy 2016-os szakszervezeti hír szerint viszont már akkor külső partnerek, döntően korábban magánvállalkozónak kiszervezett egykori postások működtettek 225 fiókot. A két szám közti különbséget valószínűleg az magyarázhatja, hogy az MP saját 19-es száma azokat a kiszervezéseket jelenti, ahol a partner nem önálló tevékenységként végzi a postai szolgáltatást, hanem mondjuk egy élelmiszerboltban.) Hollandiában száz százalékuk van kiszervezve, a cseheknél 61, a szlovákoknál csak kettő.
2021. július 1-jétől a Magyar Posta kivonta a portfóliójából a napilapok terjesztési szolgáltatását, és kiszállt a címzetlen reklámkiadványok terjesztési piacáról is. A postai befizetések volumene folyamatosan csökken: a cég honlapja szerint 2020-ban közel tíz százalékkal, 2021-ben kisebb mértékben, további hat százalékkal.
A kétezres évek elején még 44 ezer postai dolgozó volt, most 25 ezer. 2020-ban a kézbesítők tették ki a 31 százalékukat, a nők aránya pedig hatvan százalék volt.
Ehhez kapcsolódóan: Küzdenek a falvak a bezáró kisposták miatt
Elsorvad-e a vidék, ha megszűnnek a kisposták?
„Volt egy kis iskolánk, volt boltunk, volt kocsmánk. Ma már bolt sincs, és most bezárják a szomszéd településen ezer éve létező postát is, mert az önkormányzat önállóan nem tudja fönntartani. Szinte semmiféle közintézmény nincs már a kistelepüléseken” – mondja a pár száz fős faluban élő Finta István településfejlesztési szakember, a Regionális Kutatások Intézetének munkatársa, közintézményen a boltot is értve.
A kétezres évek elején, amikor elindult a kisposták bezárása, és helyettük mobilposta-szolgáltatás lett (naponta fix időpontban megjelenik a faluban a postásautó, amellyel minden szolgáltatást el lehet intézni), a kistelepülések vezetése (és az ellenzéki Fidesz) tiltakozott. Aztán a legtöbb kispostát 2010 után sem nyitották meg újra.
Az EU előző hétéves költségvetésének közel fele még mezőgazdasági támogatásokra ment el, elsősorban azért, hogy erősítse a vidék népességmegtartó erejét. De a mezőgazdaság munkaerőigénye nagyon alacsony, az uniós támogatások jelentős része is területnagysághoz kötött. Magyarországon mind a foglalkoztatottsághoz, mind a megtermelt GDP-hez körülbelül négy százalékkal járul csak hozzá. Kis községekben viszont közel egymillió ember él.
A kisposták lakosságmegtartó ereje valószínűleg nem éri el a mezőgazdaságét sem, és nem hasonlítható össze egy iskolával vagy akár a bolttal, kocsmával, amelyek piaci alapon már szintén nem működtethetők. A vidékfejlesztésnek így mely ponton kellene beavatkoznia?
A kulcskérdés az elérhetőség – mondja Finta István. „Ebben pedig létezik egy prioritássorrend, amelynek a munkahely áll a legelején. Nagyon nem mindegy, hogy öt perc vagy másfél óra, hogy ingyen van, vagy a fizetés jelentős része erre megy-e el, hogy létezik-e – munkahelyhez, időbeosztáshoz igazodó – tömegközlekedés, vagy sem.”
A szakember szerint utána az egyes közszolgáltatások elérhetősége következik: fiatal családok esetén iskola, óvoda, idősebbek esetén hangsúlyozottan az orvosi ellátás és a gyógyszertár. Jellemzően pont a városokban betöltöttek inkább a praxisok, míg az aprófalvas térségekben, a perifériákon ellenkező a helyzet. „A posta annyira már nem lényegi, hiszen nagyon sok minden intézhető a postai szolgáltatások nélkül. Fontos az elérhetősége, de lehet mobil posta is” – mondja.
Ennek dacára úgy véli, hogy az aprófalvas térségekben, ahol 1500 fős település jó, ha egy van harmincból, nem indokolt 1500 főhöz kötni a posták fűnyíróelvű megszüntetését. „Ahogy a Tescónak és minden piaci szolgáltatásnak, a postahivataloknak is van vonzáskörzetük. Ha piaci módon nem megy a fenntartása, akkor az államnak és az önkormányzatoknak kellene ezt biztosítaniuk.”
Meglepő módon ugyanezt gondolja településszinten egy alapellátásokat biztosító vegyesboltról. „Amikor ezt sem lehet már piaci alapon működtetni, akkor fordul át a piaci szolgáltatás közszolgáltatásba, és be kéne lépnie az önkormányzatnak. Az önkormányzatiság egyik lényegi eleme lenne, hogy közszolgáltatást biztosít. Ha semmilyen közszolgáltatás biztosítására nem alkalmas már, akkor mi értelme van, hogy létezik önkormányzat?” – kérdezi Finta István.
A választások előtt indított, a falusi kisboltokat maximum tízmillió forinttal támogató pályázat is inkább politikai célokat szolgált, nem a fenntartható üzemeltetést.
Posta helyett ott az internet: de a magyar lakosság öt százaléka nem engedheti meg magának az internet-hozzáférést. Az EU-ban csak Románia és Bulgária áll ennél rosszabbul. Az EU-átlag 2,7 százalék.
A városi népesség aránya a földön 1900-ban a 15 százalékot sem érte el, 1950-ben is csak a világ népességének harminc százaléka élt városban, de 2030-ra kétharmada fog, amelyek magasabb szintű szolgáltatásokat kínálnak lakóiknak.
Európa keleti felének városai ugyanakkor zsugorodtak az elmúlt két évtizedben, és erősödött a szuburbanizáció. A kisebb központok (jellemzően ötezer fő alatti települések) pedig leszakadtak. „Többségük az 1990 utáni átmenetben nemhogy mikrokörzetük, de saját lakosságuk foglalkoztatását sem tudta maradéktalanul kielégíteni. Sokan kényszerültek emiatt a nagyobb hazai városok vagy nyugat-európai célpontok felé vándorolni az elmúlt időszakban. Ennek nyomán nőtt azon térségek száma, ahol nincs megfelelő ellátási központ” – írja egy, az urbanizációval foglalkozó tanulmány.
Kevin Costner A jövő hírnöke (The Postman) című, 1997-es filmben egy polgárháború utáni, atomizálódott kisközösségekből álló Amerikában (2013-ban) vesz magához egy kézbesítetlen postástáskát egy halott postástól, kézbesíteni kezd, és újra elviszi az összefogás lehetőségét az egykori ország mindenféle információáramlástól megfosztott lakói közé.
A postás a XIX.–XX. századi állam fontos megjelenítője volt, éppúgy, mint a vasutas: ők biztosították az állam térbeli és információval történő összekapcsolását, végeredményben magát az államot. (Nem véletlenül vannak máig a legerősebbek között a szakszervezeteik a világon.)
Az információt ma már az internet szállítja (amit már alapjognak minősítettek, és az EU-ban szintén egyetemes szolgáltatási kötelezettsége van rá a tagállami kormányoknak), a postás pedig hatalmas hangárokban csomagokat szortíroz és szállít ki telefonos kódra nyíló fémdobozokba. Nemrég még embereket (és vállalkozásokat) kötött össze, ma már periferiális vagy ritkán lakott területeken sem biztos, hogy találkozik velük, mert pick-up-pontokba teszi le a küldeményeket. A szociális kohézió támogatójából logisztikai vállalkozás lesz. Az Amazonról pedig már nem lehet heroikus filmet készíteni.
