A háború közepette sokak számára a karikatúraszerű erőszak nyújt menekülést a valóság elől. Az alacsony költségvetésű, eltúlzott mozdulatokkal előadott, előre megrendezett bunyó egyre nagyobb tömeget vonz Kijevben.
A show csúcspontján, az esti hét mérkőzés közül az utolsó során Hantry felmászik a sarokkötelekre. Ellenfele, Skella, koponyaszerűre festett, fekete-fehér arccal a földön fekszik. Hantry jellegzetes mozdulattal, a keresztre feszített Jézust utánozva, széttárt karokkal leugrik a kötélről, majd Skella hátába vágja a könyökét.
Két órával a mérkőzés kezdete előtt Hantry nem tudott nyugton maradni, felállt és fel-alá járkált. A többi bunyóssal együtt gyakorolt, sminkelt és sörözött a sötétben. A szórakozóhelyen éppen nem volt áram, ami emlékeztette rá, hogy háború van. Az orosz támadások tönkretették Ukrajna villamosenergia-infrastruktúráját, ami miatt Kijevben és az egész országban gyakori az áramszünet.
Míg az áramkimaradások és a dróntámadások naponta elhozzák a háborút Kijevbe, a színpadon zajló harcok egészen másról szólnak. A World Wrestling Entertainment (WWE) pankrációs szórakoztató műsor mintájára készült program menekülés a háború elől, része annak az életnek, amely a teljes körű orosz invázió közepette – és ellenére – zajlik Ukrajnában, amely immár negyedik éve tart. Bár a sportot általában profi birkózásnak nevezik, az Ukrán Birkózóaréna tagjai – akik ezen az estén mintegy kétszáz néző előtt léptek fel – nem kapnak fizetést.
Hantry nappal Pavlo Himonidi, egy kozmetikai cégnél raktáros, éjszaka pedig rosszfiú, a gonosz karaktert alakító birkózó, a műfaj szóhasználatában heel. Régebben face volt, azaz jó fiú, pozitív hős, de ez év elején megváltozott, amikor low blow-t, azaz ágyéktámadást mért régi ellenfelére, az Ukrán Birkózószövetség Kenny Rivera néven futó ukrán tagjára. Miután lejárt az idő, visszatért a színpadra, és két szék közé csapta Rivera fejét, mielőtt erőszakkal elvette a mikrofont a ceremóniamestertől, és addig szidta a közönséget, amíg ki nem pfujolták.
Jó vagy rossz fiúnak lenni szórakoztatóbb? „Rossznak, abszolút – mondja. – Annyira szeretem.”
Amikor Hantry kijön Skella előtt, átveti a vállán a nyertes övét, ibolyaszínű repülősszemüveget vesz fel, és addig szidja a közönséget, amíg székeket nem dobálnak rá, megtöltve a színpadot. Ezután visszatér a csarnok elsötétített emeleti sarkába, ahol a pankrátorok egy fával burkolt, levegőtlen öltözőben beszélik ki az estét.
Köztük van Volodimir Kefir, az Ukrán Birkózóaréna korábbi producere, aki Dnyipróból származik, és nembinárisnak vallja magát. „Kocka vagyok, stréber vagyok – mondja, miközben kihúzza a nyakában lévő láncot, hogy megmutassa a rajta lógó gyűrűt. – Nyolc éve hordom ezt a gyűrűt A Gyűrűk Urából, soha nem veszem le.”
Kezdetben az Ukrán Birkózóaréna mérkőzései talán ha húszfős közönséget vonzottak – meséli Kefir. A Covid–19 keresztbe tett az Odesszában bimbózó műfajnak, de később a fellépők újraszerveződtek, bár a közönség bevonzása időbe telt. „Ez mindenki számára furcsa. Az emberek nem szoktak indie-pankrációt látni – meséli. – Sok gyűlöletet kaptunk a közösségi médiában, mert ezek nem igazi ütések. De a gravitáció azért tud fájni.”
A stáb nem kér bocsánatot a sportág színházi jellege miatt. A cselekményszálakat előre felvázolják, gyakran Instagram-videókon keresztül, amelyekben a birkózók változatos módon szállnak szembe egymással. De ahhoz ragaszkodnak, hogy a sportosság és a spontaneitás a látvány fontos része.
„Utálom a megírt meccseket – mondja Hantry, civil nevén Himonidi. – Jobban szeretem a félelmet és az elevenséget a ringben. Ha van forgatókönyv, mindig fejben kell tartani és azon gondolkodni, hogy most mit is csináljunk. Amikor nincs forgatókönyv, amikor improvizálhatok, a meccsek sokkal élettelibbek.”
Az előadások ugyanolyan változatosak, mint amilyen drámaiak. A vegyvédelmi felszerelésben fellépő Toxic Nick a júniusi mérkőzéseken fénycsöveket zúzott szét az ellenfelén, és üvegszilánkokkal töltötte meg a színpadot.
Az Ukrán Birkózóaréna tavaly decemberben költözött Kijevbe, azóta eddigi legnagyobb közönséget vonzza. „Ez a legjobb érzés – mondja Ihor, egy néző, akinek a hangja teljesen elment a szünetre. – Gyerekkoromban néztem pankrációt. Amikor megtudtam, hogy van ez az ukrán változat, felsóhajtottam, hogy végre!”
A nézők többsége először néz élőben pankrációt. A fellépők közül is sokan kezdők: tizenketten decemberben debütáltak, hárman pedig korábban még nem szálltak ringbe.
Kefir szerint gyakran meg lehet állapítani, hogy egy birkózó mikor kezdte, például a művésznevek alapján, amelyek a háború óta a nemzeti identitásra utalnak. „A háború előtt a nevük anglicizált volt – Hantry, Russell Cross, Toxic Nick. De az új fiúk Ljubomir, Jarosz Ljutyij: ezek ukrán nevek. Van egy új srácunk, akit Kosernyijnek hívnak, mint egy szakácsot.”
Több régi kollégájuk – Ranger Leonyid, Codename Toni és Andrew Reed – a fronton harcol. Az első kettő még mindig felbukkan a bunyókon, de „Andrew Reedet már egy ideje nem láttuk – mondja Hantry. Amikor arról kérdezték, hogy ő maga csatlakozik-e a hadsereghez, azt mondta, gondolkodott rajta, de lebeszélték róla már katona barátai. Azt tervezi, hogy a front közelében lévő csapatokhoz viszi el a műsort. – Gyűlölik az erőszakot, igaz. De ha látják ezt a fajta erőszakot, ezt a szórakoztatóbb erőszakot, ahol bárki kiválaszthatja, hogy kinek szurkol és kinek nem, kikapcsolódhatnak, a gondolataik elterelődnek a háborúról, és egyszerűen csak jól szórakoznak.”
