Németországban immár öt éve nincs számottevő növekedés; ez komoly fordulat Európa legnagyobb gazdasága számára, amely az utóbbi évtizedek legnagyobb részében folyamatosan bővíteni tudta az exportját és uralta a világkereskedelmet például a luxusautók és az ipari gépek terén.
Friss cikkünkben öt okot vettünk végig, amelyek a gazdasági visszaesés mögött állhatnak.
Energiasokk Oroszországból
Igen súlyos csapást jelentett, hogy Oroszország az ukrajnai invázió megindítása után leállította a földgázszállításokat, Németország gazdasági modellje ugyanis hosszú időn át az olcsó energián alapult, ami táplálta az exportra szánt ipari termékek előállítását.
Angela Merkel volt német kancellár 2011-ben az atomenergia alkalmazásának felszámolásáról döntött. Elsősorban az orosz földgázimporttal kívánta kiváltani a hiányt, amíg kellő mértékben meg nem nő a megújuló források részaránya. Oroszországot akkoriban megbízható energiapartnernek tekintették, az Egyesült Államok és Lengyelország részéről érkező figyelmeztetéseket pedig elutasították.
Az orosz ellátás megszüntetésével az egekbe szökött a gáz és az áram ára Németországban, márpedig ez kulcsfontosságú az olyan energiaigényes iparágak szempontjából, mint az acél-, a vegyipar vagy az üveggyártás. Berlin kénytelen volt a cseppfolyósított földgázhoz (LNG) fordulni, amelyet leginkább az Egyesült Államoktól és Katartól vásárol.
A Prognos AG tanulmánya szerint a villamos energia kilowattóránként átlagosan 20,3 eurócentbe kerül az ipari felhasználóknak Németországban. Az Egyesült Államokban és Kínában – ahol a német vállalatok számos versenytársa működik – ez 8,4 eurócentnek felel meg.
A megújuló energiaforrások nem nyertek teret elég gyorsan a hiány betöltéséhez. Az ellenállás a turbinákkal szemben lassítja a szélenergia-kapacitások bővülését, a hidrogén felhasználása üzemanyagként sem igazán halad, az erre szolgáló infrastruktúra egyelőre többnyire csak tervezőasztalon létezik.
Kína: ügyfélből versenytárs
Németország hosszú ideig igen sokat profitált abból, hogy Kína becsatlakozott a világgazdaságba, még akkor is, amikor más fejlett államok már munkahelyeket kezdtek veszíteni emiatt. A német vállalatok hatalmas új piacot találtak az ipari gépek, a vegyi anyagok és a járművek számára. A 2010-es években a BMW, a Mercedes-Benz és a Volkswagen is busás hasznot termelt az időközben a világ legnagyobb autópiacává váló országban.
Ekkoriban a kínai cégek leginkább olyan termékeket állítottak elő – például bútorokat vagy szórakoztatóelektronikai cikkeket –, amelyek nem jelentettek konkurenciát a német iparnak, de aztán a kínai gyártók elkezdték gyártani ugyanazokat a dolgokat, mint a németek.
Az államilag támogatott kínai napelemek például gyorsan kisöpörték a piacról a németeket. 2010-ben a kínai gyártók még német importra támaszkodtak, mára azonban világszerte megkérdőjelezhetetlenné vált az ágazatban a kínai cégek dominanciája. A pekingi kormány megerősítette a kivitelre szánt gyártás támogatását és ösztönzését. Az így előállított termékek – acél, gépek, napelemek, elektromos járművek és akkumulátorok – ma már a német árukkal versenyeznek az exportpiacokon.
Kína exportorientált iparpolitikáján az autóiparra összpontosító Németország veszítheti a legtöbbet. A távol-keleti ország 2020-ban még nem volt nettó gépjárműexportőr, 2024-ben azonban már több mint ötmillió járművet szállított külföldre. Németország nettó exportja ugyanebben az időszakban a felére, 1,2 millió autóra esett vissza. A kínai gyárak kapacitását évi ötvenmillió járműre becsülik, ami nagyjából a globális kereslet felének felel meg.
Elmaradt beruházások
Németország a jó időkben is fontos hosszú távú projekteket halasztott el, beruházások maradtak el például a vasútvonalak, a nagy sebességű internethálózat fejlesztése terén. A kormány kiegyensúlyozta a költségvetést, és többször többlettel zárt a fellendülő gazdaságból származó adóbevételek nyomán.
Napjainkra gyakorivá vált a vonatkésés, rendszeresek a fennakadások a karbantartás hiánya miatt, és egyes vidéki területeken nem elérhető még a nagy sebességű internet. Évek óta késik az északi és a déli országrészt összekötő új távvezeték építése, és 2028 előtt nem is készül el. Az ipari Ruhr-vidéket Dél-Németországgal összekötő autópálya egyik legfontosabb hídját 2021-ben le kellett zárni, és 2027-ig kell várni a pótlására. Egy 2009-es alkotmánymódosítás, az úgynevezett adósságfék erősen megkötötte a kormányzat kezét. Esetleges lazítása kényes kérdés lesz a február 23-i választás után felálló új vezetés számára.
A szakképzett munkaerő hiánya
A német vállalatok nehezen találnak megfelelő képzettségű munkaerőt számos területen, súlyos hiány van például informatikai szakemberekből, bölcsődei gondozókból és szállodai dolgozókból. A Német Kereskedelmi és Iparkamara felmérése keretében megkérdezett cégek mintegy 43 százaléka nem tudja betölteni a nyitott álláshelyeket, az ezernél több főt foglalkoztató vállalatok esetében ez 58 százalék volt.
Mára kevesebb német diák érdeklődik a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika iránt. Az elöregedő népesség súlyosbítja a problémát, csakúgy, mint a megfizethető gyermekgondozás hiánya, emiatt sok nő részmunkaidőben vagy egyáltalán nem dolgozik. A magasan képzett bevándorlók foglalkoztatását bürokratikus akadályok nehezítik, bár egy 2020-ban elfogadott és 2023-ban megerősített törvénnyel egyszerűsíteni kívánják a folyamatot.
A bürokrácia
A német vállalatok és a közgazdászok szerint a hosszas engedélyezési eljárások és a túl sok papírmunka hátráltatja a gazdaságot; évekig is eltarthat egy szélturbina építési engedélyének megszerzése. Néhány további példa a német üzleti csoportok által felhozott tucatnyi példa közül:
- A napelemeket telepítő vállalkozásoknak mind a kormányzati szabályozó hatóságoknál, mind a helyi közműszolgáltatóknál regisztrálniuk kell magukat, noha utóbbiak továbbíthatnák ezeket az információkat kormányzati szintre.
- Az éttermeknek kézzel kell naplózniuk a hűtőszekrények hőmérsékletét, majd egy hónapig meg is kell őrizniük a feljegyzések nyomtatott példányát, még akkor is, ha az adatokat digitálisan tárolják.
- Az elfogadott törvény, amely előírja a cégek számára annak igazolását, hogy a beszállítóik betartják a környezetvédelmi és munkaügyi előírásokat, túlmutatott az EU-s követelményeken, és nagyobb terhet rótt a német vállalatokra.
