Váratlanul jó hírt kaptak hétfőn helyi aktivisták Aszófőn: mégsem épül meg a szerintük környezetkárosító új faaprító üzem a nemzeti parki területekkel körülvett faluban. A tiltakozók egyelőre óvatosan, de örülnek, hogy az önkormányzat – úgy tűnik – lemondott a falu további iparosításáról.
Népszavazással akarták megakadályozni helyi aktivisták egy faaprító üzem létesítését a Balaton-felvidéki Nemzeti Park mellett, Tihany szomszédságában. Az önkormányzat szerint csak egy ártalmatlan zöldhulladék-feldolgozó üzemet készültek létrehozni, de most lemondtak a tervről, mert a testület leszavazta az érintett terület átminősítésének napirendre vételét.
November elején élénk vitákkal kísért lakossági fórumot tartottak a Tihany melletti, többszörösen védett területen fekvő Aszófőn. Az eseményt az önkormányzat hívta össze, arra válaszul, hogy helyiek egy csoportja nyomására két képviselőjük népszavazást kezdeményezett. A polgármester javaslatára ugyanis ipari övezetté készültek minősíteni egy szántóként besorolt, nyolcezer négyzetméteres területet, hogy aprító üzemet létesítsenek.
Az üzem létesítését ellenző helyiek azért tiltakoztak, mert szerintük a településen az elmúlt években létrehozott sittlerakó és betonüzem is épp elég kárt tesz a természeti környezetben. Az önkormányzat szerint csak egy ártalmatlan és hasznos zöldhulladék-feldolgozó üzem létesítését tervezték.
Az önkormányzat zöldhulladék-feldolgozóként prezentálta azt az üzemet, amelynek megépítéséhez szükség lett volna a jelenleg szántóként regisztrált telkek ipari területté minősítésére. Egyes helyiek szerint viszont zajos és a természeti környezetet károsan befolyásoló beruházás lett volna az aprítóüzem. Az önkormányzat tavaly kezdeményezett módosítási terve alapján az ügyet nemrég napirendre vették egy testületi ülésen, de mivel az egyik testületi tag ekkor beterjesztette a népszavazás igényét, a döntést felfüggesztették, az ügyről nem szavaztak.
Az önkormányzat szerint az új üzem azért is hasznos lett volna a falunak, mert a helyiek is odavihették volna a saját zöldhulladékukat. A Szabad Európa korábbi megkeresésére Aszófő polgármestere nem válaszolt, de Keller Vendel korábbi nyilatkozataiból kiderül (itt és itt) a véleménye. E szerint az új üzem nem lett volna káros, a várható iparűzési adó jól jött volna a településnek. Igaz, ennek összegét adótitokként más, szintén kifogásolt beruházások kapcsán sem árulja el a hivatal az erről érdeklődő ott lakóknak.
Bár november 14-ig nem volt döntés az érintett, több mint nyolcezer négyzetméteres terület átminősítéséről, úgy tűnik, mégis elkezdődött a beruházás.
Az Aszófőn élők egy része úgy gondolja, semmi szükség nem volt egy újabb zajos, környezetkárosító üzemre az alig ötszáz fős, védett területekkel körülvett, balatoni panorámás faluban. Különösen mivel az elmúlt időszakban egy betonüzemet és egy sittlerakót is létesítettek ott. Az előbbi többek között a nagy teherautó-forgalommal (napi ötven-száz jármű) és a helyi vízbázis használatával terheli a falu lakóit, az utóbbi a szállítás miatti pluszforgalmon kívül a település látképét is tönkretette. Ráadásul egy húsüzem építése is elkezdődött, csarnokai most félkészen állnak.
A tervezett és egyelőre félretett beruházást ellenzők csoportja az Aszófő Hangja nevű szerveződés keretében hónapok óta igyekezett tájékoztatni a helyi lakosságot az általuk elhibázottnak talált önkormányzati tervekről. A múlt héten tartott lakossági fórumra is készítettek szórólapot, ezen két oldalon keresztül sorolták a kifogásaikat, és kijelentették: a polgármester szerintük hangzatos szavakkal próbálta befolyásolni a közvéleményt az üzem ügyében.
- A veszélyhelyzet idején egy személyben Keller Vendel polgármester döntött arról, hogy az aprítóüzem területének (hrsz. 040/30 és 040/31) besorolását (szántó helyett ipari terület) módosításra javasolja, és a beépíthetőséget 0 százalékról 10 százalékra növelné.
- Az egyik háttéranyag az üzem környezeti hatásait Zöldhulladék, ökotudatos üzem címmel vizsgálja, pedig szó sincs arról, hogy egy praktikus közösségi komposztáló készülne. A háttértanulmányban is szerepel, hogy akár nyerges vontatókkal is szállítanák az anyagot, rakodógépet, darálót is használnának, és nem fűnyesedéket, hanem egyértelműen fás szárú növényeket aprítanának ott.
- 10 százalékban megnőne a beépíthetőség a jelenlegi 0 négyzetméterről 860 négyzetméterre.
- A Környezeti értékelés című háttér-dokumentációban a Veszprém Megyei Kormányhivatal Állami Főépítész Iroda is elismeri: „Az új zöldhulladék-feldolgozó üzem létesítése kedvezőtlen irányba változtatja meg az épített és zöldfelületek arányát az érintett ingatlanon. A várhatóan intenzívebb beépítésből adódó töbletterhelések jelentős hatást gyakorolhatnak az épített és természeti környezetre. Tekintettel a (településrendezésiterv-) módosítás nagyságrendjére, az építési tevékenység hatását nemcsak a szomszédos ingatlanok vonatkozásában kell vizsgálni, hanem annak tágabb, települési, természeti és táji környezetében is.”
- Ha megépítenék Aszófőn a faapríték-készítő üzemet, a környékbeli állami és magánerdészetek esetleg késztetést éreznek majd, hogy a környéken megemeljék az évente kivágott öreg tölgyek számát és a tarra vágott erdőrészletek méretét.
Az Aszófő Hangja csoport egyik aktivistája, Schmidt Attila a Szabad Európának adott nyilatkozatában emlékeztetett egy korábbi, azóta a feledés homályába veszett önkormányzati tervre is, amely szerint Balaton Aszófőhöz közeli részén, a Bázsai-öbölben a nádas kivágásával akartak volna látogatóközpontot építeni.
Schmidt a tervezett aprító üzem kapcsán azt hangsúlyozta: annak helyszíne ökológia puffer- (védő-) zóna, az út túloldala pedig Natura 2000-es védettségű terület. ( Ezt az önkormányzat által készíttetett tanulmány is elismerte, de azt állította, hogy nem tenne benne jelentős kárt az üzem.) Az aktivista kifogásolta azt is, hogy a múlt héten tartott lakossági fórumon a beruházó szerinte nem tudott érdemben válaszolni alapvető kérdésekre, mint például arra sem, hogy milyen méretű szállító járműveket használnának majd az üzemben (kamionokat, nyerges vontatókat vagy személyautókat), s milyen súlymérlegekkel dolgoznának(ebből a feldolgozni tervezett mennyiségre lehetne következtetni). Schmidt elmondása szerint a vállalkozó semmilyen üzleti tervet nem tudott bemutatni, amikor erről kérdezték.
Schmidt szerint a tervezett üzem beruházója megdöbbentően kevés részletet tudott mondani a helyieknek a további tervekről és a projekt finanszírozásáról is. Az aktivista arra is kitért, hogy a faluban létesített üzemek bérelt területen vannak, így egy idő után a vállalkozók esetleg könnyen továbbállhatnak (ha megtelik a sittlerakó stb.), hátrahagyva a kárt (több méter magasságnyi hulladékot, a korábban érintetlen területre fúrt kutakat, betonutakat), amelyet okoztak.
A helyi önkormányzat a kezdetektől nem örült a civil szerveződésnek, olyannyira, hogy még azt is meg akarta tiltani, hogy az aktivisták csoportja az Aszófő nevet használja (Aszófő Hangja). A csoport a bíróságon szerezte vissza a jogot a név használatára, de ezt követően az önkormányzat határozatban korlátozta, hogy a település nevét ki és hogyan használhatja – mesélte a Szabad Európának a szerveződés másik tagja, Mondl Márta.
A helyi ügyekről szóló tényleges és széles körű párbeszédet, jobb tájékoztatást sürgető csoport további tagja, Galambos László arról beszélt, hogy mivel korábban több ügyben is tévesen (szerinte valótlanul) tájékoztatta a polgármester, nem bízik a település vezetésében, így nehéz elhinnie, amikor a lakossági fórumon olyasmit ígérnek például, hogy a tervezett aprítógépet majd csak heti egyszer fogják beindítani.
Galambos nem érti, hogyan lehet egy ennyire védett természeti környezetben ilyen beruházásokat tervezni, amikor például „a sittlerakótól ötven-száz méterre az erdő felé közel kétszázezer tő téltemető virág található, fokozottan védett terület.” Hozzátette: az aprító üzem miatt elkerülő utat is terveztek, ami végleg bekerítette volna e virágok területét, ami így egy ipari kiszolgáló övezet közepére került volna.
Az aktivisták úgy érzik, hogy nincs elég elérhető információ a településen a lakosság számára, és a település részéről nagyon sok a mellébeszélés. Ezért év eleje óta minden testületi ülésen részt vesznek, igaz, többnyire csak megfigyelőként, mert csak akkor szólhatnak hozzá a vitához, ha szót kapnak.
A beruházás ellen sikeresen tiltakozó helyiek nem csak a falu iparosítását, az újabb üzemeket kifogásolják. Szerintük több más probléma is felmerült az utóbbi időben: többek között például, hogy az önkormányzat eladta a falusi focipályát, és a pénzből ingatlant vásárolt, hogy a testület egyik vezetőjének rokona az állami kisbolt pályázaton nyerve kis üzletet és Nemzeti Dohányboltot nyithasson.
Az aprítóüzem miatti hész-módosításra először azért nem került sor, mert két képviselő népszavazást kezdeményezett az ügyben. November 14-én egy további képviselő is melléjük állt, így le tudták szavazni a tervet, így nem tűzték az ügyet napirendre, nem lesz szavazás az üzem leendő területének ipari területté sorolásáról.
Aszófő polgármestere az újabb megkeresésünkre sem reagált a cikkünk megjelenéséig. A település több vitás ügyéről decemberben közmeghallgatás lesz.
