„Csak olyan előzetes számítások léteznek, amelyek becslésnek tekinthetők” – hangzott el egy bírósági tárgyaláson az autópályák koncesszióba adásáért felelő kormányzati szerv részéről. A kormány tehát úgy mondana le harmincöt évre a hazai gyorsforgalmi utak fenntartásáról, hogy nem számolta ki pontosan, megéri-e az adófizetőknek, ha az állam helyett magáncégek üzemeltetik az autópályákat.
Egyre több jel utal arra, hogy nem volt kellően átgondolt annak a koncessziós eljárásnak a kiírása, amelyen a teljes hazai gyorsforgalmi úthálózatot adná harmincöt évre koncessziós szerződésben magáncégeknek a kormány.
Egy kormányzati szerv, a Nemzeti Koncessziós Iroda (NKI) ezzel kapcsolatos felhívása június 14-én jelent meg az uniós közbeszerzési értesítőben. Ennek értelmében a mintegy kétezer kilométer hosszúságú hazai autópályák és autóutak üzemeltetésével és fejlesztésével egy céget vagy vállalatcsoportot bízna meg a kormány harmincöt évre.
Az állam cserébe rendelkezésre állási díjat fizetne, amelynek fedeznie kellene az üzemeltetés és fenntartás költségeit. A G7 becslése szerint mai áron a szerződés értéke megközelítheti a háromezer milliárd forintot.
Hol vannak a számítások?
Az uniós szabályok értelmében ha a koncesszió időtartama hosszabb, mint öt év, számításokkal kell tudni alátámasztani, hogy ez a hosszabb időtartam szükséges-e ahhoz, hogy a koncesszió jogosultjának megtérüljön a befektetése. Ez azért lényeges, mert a szóban forgó koncesszióval a kormány egy jelentős piacot készül harmincöt évre lezárni a versengő cégek elől.
Az, hogy nem volt átgondolt a koncesszió kiírása, bírósági tárgyaláson derült ki, miután a Transparency International Magyarország beperelte a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó koncessziós irodát, mert az megtagadta az eljárás alapját jelentő számítások kiadását.
Pedig ebből a dokumentumból lehetne megtudni, miért döntött úgy a kormány, hogy harmincöt évre megválik az autópályák üzemeltetésének és fejlesztésének feladatától. A megalapozó számításokból derülne ki az is, megéri-e az államnak koncesszióba adni a gyorsforgalmi utakat, és az is, mennyit kereshet ezen a kiválasztott vállalat vagy cégcsoport.
A Fővárosi Törvényszék tárgyalásán derült ki, hogy az NKI nem is biztos benne, hogy harmincöt éves koncessziós szerződést köt a hazai gyorsforgalmi utak esetében. A kormányzati szerv szerint az, hogy a koncessziós szerződést a nyertes ajánlattevővel milyen időtartamra fogja, csak az eljárás befejeztével fog eldőlni. A pályázatot kiíró szerv ugyanis fenntartja magának a jogot arra, hogy a hirdetményben rögzített harmincöt éves időtartamon attól függően változtasson, milyen ajánlatok érkeznek be.
Nincs kész a kalkuláció
Az NKI jogi képviselője azt is elmondta a tárgyaláson, hogy az eredeti számítás sem végleges, lényegében nincs kész, mert csak akkor lesz véglegesíthető, ha meghozták a döntést és megkötötték a szerződést. Az NKI szerint csak olyan előzetes számítások léteznek, amelyek becslésnek tekinthetők. Azért becslés, mert a koncesszió időtartama még nem végleges, és a nyertes ajánlat szerinti beruházások megtérülési időtartama – konkrét ajánlat hiányában – még nem ismert.
Az NKI azért mondta el, hogy nincs teljesen elkészült számítás a koncesszióról, hogy döntés-előkészítő dokumentumnak minősüljön a kalkuláció. Azt ugyanis nem minden esetben kell nyilvánosságra hozni, hiszen annak megismerése orientálhatja az ajánlattevőket, ami torzítja a versenyt és csökkenti a közpénzfelhasználás hatékonyságát.
A Transparency International jogi érvelése szerint azonban a koncessziós felhívás kiírásának a pillanatában egy már lezárt számításnak kellett volna lennie. Ez a kalkuláció alapozza ugyanis meg azt a kormányzati döntést, hogy miért kell éppen harmincöt évre megkötni a koncessziós szerződést a nyertes céggel vagy vállalatcsoporttal.
A számításból kijöhetett volna az is, hogy nem éri meg kiadni magáncégeknek az üzemeltetést, vagy az, hogy harmincöt évre nagyon nehéz tervezni, jobb, ha az államnál marad az üzemeltetés.
Mégsem ez történt, a „teljesen el nem készült”, egyébként is csak „becslésnek tekinthető kormányzati kalkuláció” szerint a koncesszióba adás volt a közérdek szempontjából leghatékonyabb megoldás.
A Fővárosi Törvényszék ítélete szerint az NKI nem titkolhatja tovább az adatokat, ki kell adnia a döntést megalapozó számításokat a civil szervezetnek.
Sietve kiírt pályázat
Eleve furcsán indult a pályázat. Ahogy a Szabad Európa korábban beszámolt róla, gyorsan, szinte kapkodva írta ki a Nemzeti Koncessziós Iroda a hazai gyorsforgalmi utak koncessziós pályázatát. A kapkodás két helyen is tetten érhető volt.
Egyrészt a tavaly szeptemberben alapított NKI-nak még honlapja sem volt. Ezért a kiírásban szereplő link a Rogán Antal vezette Miniszterelnöki Kabinetiroda alá tartozó Nemzeti Kommunikációs Hivatalra vezetett. Egy gombnyomással persze át lehetett navigálni az NKI adatait tartalmazó aloldalra, de ott sem stimmeltek az adatok.
A kabinetiroda aloldalán ugyanis Csonka Ernő volt vezetőként feltüntetve, miközben a Magyar Államkincstár törzskönyvi nyilvántartása szerint az NKI vezetője Csekő Zsolt. A koncesszió iránt érdeklődő cégek már itt nehézségbe ütköztek; apróság ugyan, de nem tudni, ki vezeti a valóságban a szervezetet, amellyel harmincöt éves együttműködésre készülnek.
Jelentkezni sem volt sok idő, hiszen a június 14-én megjelent felhívásra július 5-ig lehetett pályázatot benyújtani, vagyis bő három hét állt rendelkezésre. Nagyon nehéz ilyen rövid idő alatt minden információt megszerezni és lemodellezni egy harmincöt éves szerződés kockázatait.
Magáncég dönthet az útépítésekről
A harmincöt éves koncesszió sajátossága, hogy a 2022-es választások után felálló kormány már aligha fog közbeszerzési eljárást kiírni autópályák és autóutak építésére.
Így az sem történhet meg, hogy ha a Fidesz veszít a jövőre esedékes országgyűlési választásokon, a hozzá közel álló építőipari cégeknek politikai értelemben ellenséges környezetben kellene versenyezniük az útépítési munkákért. A gyorsforgalmi utakat ugyanis a koncesszió nyertesei fogják építeni vagy építtetni, ők fognak dönteni arról, ki legyen a kivitelező.
A gyorsforgalmi utak összesen 1662 kilométernyi alaphálózatból és 381 kilométernyi kiegészítő hálózatból állnak.
A nyertesnek autópályát kell építenie és karbantartania. A közbeszerzési kiírásban 273 kilométer gyorsforgalmi út bővítése, továbbá 272 kilométer gyorsforgalmi út kiépítése szerepel, vagyis feltételezhető, hogy a nyertes cégnek konkrét projekteket, kivitelezési munkálatokat kell megvalósítania.
Mészárosék tűzközelben
A felhívásra végül három cég jelentkezett: a Themis Magántőkealap, az osztrák Strabag és a lábatlani Dömper Kft. Ezek közül fog valamelyik cég szerződni az autópályák harmincöt évre szóló üzemeltetésére.
A vállalkozások közül a Dömper Kft. tűnik kakukktojásnak, mivel egyedül pályázik a több száz milliárd forintos forgalommal kecsegtető üzletre. A Strabag a francia Colasszal, annak egyik leányvállalatával és a januárban ezer euró alaptőkével létrehozott projektcégével közösen pályázott.
A harmadik jelölt, a Themis Magántőkealap több más hazai tőkealappal – mint a Konzum PE, az Opus Bridge, az Opus New Way, a Cronus; a Vesta és a Via, illetve a tőzsdén jegyzett Opus Global Nyrt. – indulna.
A cégnevek arra utalnak, hogy Mészáros Lőrinc érdekeltségei szálltak harcba a hazai autópályák koncessziójáért. Nem egyértelmű ugyanakkor, hogy Mészáros érdekeltségei mekkora részesedéssel vannak jelen a Themis Magántőkealapban, mert a magyar jogszabályok szerint a magántőkealapok tulajdonosai nem nyilvánosak.
