Az USA és az Egyesült Királyság a legaktívabb a hazai cégeik külföldi korrupciós ügyeinek ellenőrzésében, áll a Transparency International A korrupció exportja című, új tanulmányában. Ebben azt vizsgálták, hogy az egyes országok mennyire lépnek fel az ellen, amikor a cégeik külföldön használnak korrupciót az előrejutáshoz.
Súlyos probléma a külföldi vesztegetés
A több országban is jelen lévő cégek ugyanis alapvetően másképp tudnak viselkedni, ha eltérő üzleti kultúrával vagy ellenőrzési színvonallal találkoznak egy országgal arrébb.
Nekünk elég arra gondolni, hogy például a Magyar Telekom egykori vezetői, Straub Elek, Balogh András és Morvai Tamás, hogy megégették magukat a balkáni terjeszkedési módszereikkel. Az egész pedig ki sem derült volna, ha nem akarják bevezetni a céget a New York-i tőzsdére is.
Vagy fordítva is elég belegondolni a tavaly kirobbant Microsoft-botrányba. Itt az amerikai tőzsdefelügyelet csapott le az anyacégre, azt állítva, hogy számos országban lefizették a helyi politikusokat, hogy Microsoft-termékeket vásároljanak. A felügyelet végül 19 millió dolláros büntetést szabott ki a cégre, ami mai áron 5.9 milliárd forint.
Magyarországon az ügyészség, a NAV vagy a rendőrség beszerzése is a részletesen bemutatott példáik között szerepel.
Egyik említett esetben sem ítélték el végül a főszereplőket,
peren kívüli megállapodások születtek.
Globálisan sem elhanyagolható probléma, csak az elmúlt években olyan óriáscégek botrányai rázták meg a világot, mint az Airbus, a Rolls-Royce vagy épp az Ericsson óriási és rendszerszerű korrupciós gyakorlata.
Nem tökéletes a módszer, de nagy vonalakban segíthet
A korrupciót jellegéből fakadóan nehéz kutatni, már csak azért is, mert ha elég hatékonyan csinálják, akkor sosem derül ki.
A mostani tanulmányban a több országban jelen lévő cégek vesztegetési ügyeinek ellenőrzését úgy vizsgálták, hogy hány ilyen eljárás indult az elmúlt négy évben, hány fejeződött be büntetéssel és ezek milyen súlyúak voltak. Ezt korrigálták még azzal, hogy melyik ország mennyit exportál, a többet exportáló országok cégeinek ugyanis több lehetőségük és ösztönzőjük korrumpálni a helyieket.
Ez a megoldás sem tökéletes a helyzet teljes felderítésére, de azt segít mutatni, hogy
melyik ország mennyire aktív a cégeik ellenőrzésében
külföldön, ha korrupcióról van szó. A most vizsgált időszak 2016-2019 közti volt, 47 országot figyeltek meg, amelyek a világ exportjának 83 százalékát fedik le.
Magyarországon például egy ilyen ügy se indult el
A lista élén az USA és az Egyesült Királyság áll, ezeken a helyeken minden évben indul legalább egy nagyobb ilyen nyomozás. De például az USA-ban 2017-ben összesen 45 nyomozás indult.
Izrael és Svájc hatóságai számítottak egyébként még igen aktívnak. Nagy előrelépést mutatott be Spanyolország, ahol korábban alig törődtek hasonló ügyekkel. Visszaesést mutatott viszont Németország, Norvégia és Olaszország.
Azok országok eggyel érdekesebbek, ahol nem vagy alig törődnek az ilyen jellegű bűncselekményekkel. Itt kiemelt példa
Magyarország, ahol lényegében megszűntek a hasonló ügyek,
noha korábban még mutattunk minimális aktivitást. Az nem valószínű, hogy hirtelen megjavultak volna a vállalatvezetőink. Hiszen például lehet tudni, hogy az észak-macedón pénzügyi rendőrség nyomozott a kormánypárti médiánk balkáni terjeszkedése kapcsán hasonló ügyekben.
Egy másik hasonló jelentésben az OECD tavaly meg is jegyezte, hogy 2011 óta nem indult nálunk hasonló ügy. Szerintük ilyen hatósági hozzáállással
Magyarország azt kockáztatja, hogy "biztonságos kikötő" lesz azoknak a cégeknek, amelyek korrupcióval szeretnének előbbre jutni a régióban.
A Transparency International mostani jelentésében megjegyzik, hogy például hiába írtuk le a 2017-es pénzmosás elleni törvénybe, hogy Varga Mihályéknak létre kell hoznia egy adatbázist a cégek a mögött álló tényleges tulajdonosokról, ezt a valóságban azóta sem csináltuk meg.
Vagy, hogy azért se jelentik nálunk igazán a visszaéléseket, mert a törvényeink nem adnak tényleges védelmet a hasonló esetek bejelentőinek.
A jelentés készítői bírálják, hogy a központosított magyar ügyészségben hiányzik a fékek és az egyensúlyok rendszere. Vagy külön probléma szerintük, hogy nálunk a nyomozás legfeljebb két évig tarthat. Ez a nagy, nemzetközi hálózatok kibogozására biztosan túl szűk időkeret.
Kiemelték még, hogy nincs igazi önállósága az ügyészeknek, az ügyészség vezetése pedig el tudja téríteni vagy meg is tudja akadályozni a nyomozásokat az érzékeny ügyekben.