A tél közeledtével az Európa legszegényebb országa, Moldova délkeleti sarkában fekvő Talmaza faluban az emberek igyekeznek tüzelőanyagot szerezni otthonuk fűtéséhez.
Mivel az ország földgázvitába keveredett Oroszországgal, sokan attól tartanak, hogy fagyoskodni fognak.
„A fa drága. A szén is drága. Azok a fiatalok, akik kivándoroltak Moldovából, helyesen cselekedtek. Nekünk, idősebbeknek is ezt kellene tennünk. Nem érdemes itt élni” – mondta nemrég a Szabad Európa moldovai szolgálatának egy idős talmazai lakos.
A Moszkva és a Nyugat közötti, a befolyás megszerzéséről szóló harcban a jelek szerint a Kreml Moldovát bünteti, miután tavaly EU-párti elnököt választott Maia Sandu személyében. Sandu pártja elsöprő győzelmet aratott a júliusi parlamenti választásokon.
A tárgyalóasztalnál Oroszország erős pozícióban van, többek között azért, mert maga mögött tudja az Ukrajnával keleten határos Dnyeszteren túli moldovai szakadár régió támogatását, valamint jelentős részesedéssel rendelkezik a kulcsfontosságú moldovai energetikai konszernekben.
Amióta 1992-ben kikiáltotta függetlenségét, a Dnyeszteren túli régió gazdasági, politikai és katonai támogatást kap Moszkvától – beleértve az ott állomásozó több száz katonát –, bár Oroszország nem ismeri el államként. Futballcsapata, a Sheriff Tiraspol viszont európai stadionokban, a Bajnokok Ligájában játszhat.
„Transzdnyisztria” az, amely nemcsak fogyasztja a Moldovába küldött orosz gáz nagy részét, de nem is hajlandó fizetni érte. Moldovai politikusok és mások szerint ez a Kreml által nyújtott támogatás további formája.
„Amióta ez a szeparatista jelenség létezik, a Dnyeszteren túli terület nem fizetett egyetlen köbméter gázért sem, amit elfogyasztott. Minden, a szeparatista régió fogyasztóinak történő gázszállításért beszedett pénz az ő költségvetésükbe kerül, és a szeparatista kormány szociális támogatásokra használja fel a rezsim fenntartása érdekében” – magyarázta Ion Sturza moldovai politikus, volt miniszterelnök a Szabad Európa moldovai szolgálatának nyilatkozva.
Miközben a helyi gázbevételekből a Dnyeszteren túliak részesülnek, addig a Moldovagaz, a moldovai energiacég kapja meg a számlát és neki kell fizetnie a gázért.
A moldovai gázhiány akkor lépett fel, amikor Európa egekbe szökő gázárakkal küzd. Ennek oka a globális kereslet megugrása. Emellett Nyugaton azzal vádolják a Gazpromot, hogy bár szállítja a szerződésekben vállalt mennyiséget, de nem hajlandó gondoskodni az európai fogyasztók ezen felüli ellátásáról.
Egyesek szerint mindez Vlagyimir Putyin orosz elnök nyomására történt, hogy elérje az Északi Áramlat 2 gázvezeték végleges jóváhagyását. A Nord Stream2 a kritikusok szerint még inkább megnöveli az orosz gáztól való függőséget Európában.
„Természetesen ez eszköz arra, hogy meggyőzzék az európaiakat az Északi Áramlat 2 elindításának szükségességéről” – mondta Szerhij Heraszimcsuk, az ukrán Prisma Külpolitikai Tanács munkatársa a Szabad Európa orosz szolgálatának.
Ki a felelős a számláért?
Moldovának szeptember végén lejárt az orosz állam által irányított Gazprommal – Európa legnagyobb földgázszállítójával – kötött szállítási szerződése. A Gazprom október végéig meghosszabbította, miközben az árat a múlt havi 550 dollárról köbméterenként 590 dollárra emelte.
A Gazprom október 23-án azzal fenyegetőzött, hogy felfüggeszti a Moldovába irányuló gázexportot, ha nem fizetnek a korábbi szállításokért és nem kötnek szerződést decemberre. Ez egy nappal azután történt, hogy Moldova szükségállapotot hirdetett, további kormányzati forrásokat felszabadítva ezzel a gázvásárlásra a világpiaci energiaárak emelkedése közepette.
A héten folytatódó tárgyalások során felmerült egy kulcsfontosságú vitás kérdés: mennyivel tartozik Moldova a Gazpromnak? Az orosz gázóriás szerint 709 millió dollárról van szó, bár ezt sokan megkérdőjelezték.
Az összeg „sokkal kevesebb lehet hétszázmillió dollárnál” – írta Dionis Cenusa politikai kockázatelemző október 26-i Twitter-bejegyzésében, hozzátéve, hogy egyre többen sürgetik a Moldovagaz könyvvizsgálatát.
Az, hogy a Gazprom kozmetikázhatta a számokat, nem meglepő, hiszen 51 százalékos többségi részesedése van a Moldovagazban, az adósságért felelő vállalatban. Ez a kontrollpakett gyakorlatilag még nagyobb, ha figyelembe vesszük, hogy a szeparatista Dnyeszteren túliak valamivel több mint 13 százalékos részesedéssel rendelkeznek a Moldovagazban.
A moldovai kormány közben csak mintegy 35 százalékban tulajdonosa a nemzeti energiacégnek. Sandu moldovai elnök világossá tette, hogy a gázadósságok nem Moldovát, hanem a Moldovagazt terhelik, és a vállalatnak magának kell rendeznie a kérdést a többségi részvényessel, azaz a Gazprommal.
A Gazprom nem kevesebb mint tizenhat alkalommal fordult bírósághoz a Moldovagaz ellen Oroszországban, hogy rákényszerítse a vállalatot a fizetésre. A legutóbbi per májusban volt a nemzetközi döntőbíróság előtt. Minden korábbi ügy a Gazprom győzelmével zárult.
Nemcsak azzal kapcsolatban vannak kérdések és kétségek, hogy Moldova valójában mekkora összeggel tartozik a Gazpromnak, hanem azzal is, hogy ki a felelős az adósság nagy részének keletkezéséért. Sokan a Tiraspoltransgazt, az el nem ismert Dnyeszteren túli kormány gázvállalatát emlegetik.
Transzdnyisztriának – ahol Moldova elavult, szovjet időkből származó nehéziparának nagy része található – állandóan energiára van szüksége, magyarázta Sturza volt moldovai miniszterelnök, megjegyezve, hogy a Dnyeszteren túli Rabnitában található Moldova Acélművek „a Moldovában felhasznált gáz hatvan százalékát fogyasztja”.
Az amerikai Energiainformációs Hivatal megerősítette, hogy Transzdnyisztriában „található Moldova energiatermelő kapacitásának és nehéziparának nagy része”.
A Dnyeszteren túli területen nemcsak felhasználják a Moldova által fogyasztott energia nagy részét, de ott is állítják elő. Konkrétan a Cuciurgan erőműben, amely az ukrán határon, az azonos nevű tónál található, és amely Moldova elektromos energiájának mintegy nyolcvan százalékát termeli – bár az nem világos, hogy ennek a teljesítménynek mekkora része származik földgázból.
Az erőművet gyakran gázüzeműként írják le, bár orosz tulajdonosa a múltban úgy reklámozta, hogy „egyedülálló, és háromféle tüzelőanyagot használ: gázt, fűtőolajat és szenet”. A hónap elején a Cuciurgan tisztviselői bejelentették, hogy a gázszállítások visszaesése miatt csökkenthetik a teljesítményt.
Az erőmű – azonkívül, hogy a szeparatisták által ellenőrzött területen található – az Inter RAO orosz állami energetikai vállalat tulajdonában is van, amelynek vezérigazgatója, Borisz Kovaljcsuk a milliárdos Jurij Kovaljcsuk fia, aki Vlagyimir Putyin orosz elnök közeli szövetségese. Igor Szecsin, egy másik befolyásos Putyin-szövetséges, az Inter RAO elnöke.
Gazdasági zsarolás
„Világos, hogy az Orosz Föderáció összes energiaforrását a gazdasági zsarolás eszközeként használják, amiből politikai zsarolás lesz” – mondta a moldovai médiának Alekszandr Slusari, a Méltóság és Igazság Platform Párt alapítója és elnökhelyettese.
Moldova szinte teljes földgázellátása Oroszországtól függ. Földrajzi helyzetéből adódóan pedig az ország kulcsfontosságú láncszem az Oroszországból Délkelet-Európa országaiba, többek között Bulgáriába, Görögországba, Törökországba és Romániába irányuló gázszállítási láncban.
A Sandu alatt felgyorsult nyugati orientáció – beleértve a szorosabb energetikai integrációt is – azonban megijesztette Moszkvát, írja Aura Sabadus vezető energetikai újságíró.
„2021 nyarán néhány európai tisztviselő már magánbeszélgetésekben rámutatott, hogy az ország azon törekvése, hogy piaci mechanizmusokon keresztül integrálódjon a szomszédos Romániával és Ukrajnával, nem tetszik Moszkvának” – fejtette ki Sabadus a washingtoni székhelyű Atlantic Council által közzétett cikkében.
A Gazprom felajánlotta, hogy csökkenti a Moldova által fizetendő árat, ha Chişinău megváltoztatja az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodását és elhalasztja a Brüsszellel folytatott tárgyalások után tervezett energiapiaci reformokat – jelentette október 27-én a brit Financial Times.
Az ország energiaágazatát érintő változások az európai energiapiaci integráció részét képezik, mivel Moldovának harmonizálnia kell energiapolitikáját és jogszabályait az energiaközösségről szóló szerződéssel.
Úton a segítség
Moldova, amely évente 2,8 milliárd köbméter gázt használ fel, a szomszédos Romániából és Ukrajnából kapott némi ellátást közvetlen gázszükségleteinek kielégítésére.
Október 25-én a moldovai kormány bejelentette, hogy egymillió köbméter földgázt vásárolt Lengyelországtól, és ezt a független Moldova történelme „első, alternatív forrásból származó gázvásárlásnak” nevezte. Ez csak átmeneti intézkedés lehet, de Chişinău hosszú távon gondolkodik, és csökkenteni akarja függőségét az orosz földgáztól és az orosz ellenőrzésű vállalatoktól.
A hónap elején készült el egy kulcsfontosságú új gázvezeték, amely a romániai Jászvásárból 150 kilométeren át Chişinăuba vezet, és amely összeköti Moldovát az európai energiarendszerrel.
A vezeték tulajdonosa és üzemeltetője a Vestmoldtransgaz, a román Transgaz leányvállalata. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 25 százalékos részesedéssel rendelkezik a Vestmoldtransgazban.
Volt más nyugati segítség is. 2019-ben az EBRD az EU-val, az Európai Beruházási Bankkal és a Világbankkal együtt 270 millió eurós (313 millió dolláros) csomagot nyújtott a moldovai és romániai elektromos hálózatok közötti állandó összeköttetés finanszírozására.
Visszatérve Talmazába, Ion Barcari támogatja, hogy Moldova bővítse energetikai együttműködését a szomszédokkal.
„Rá kell ébrednünk, hogy túl sokáig függtünk Oroszországtól, és ezt a függőséget meg kell szüntetnünk a Romániával, Ukrajnával és más szomszédos országokkal való jó kapcsolatok kialakításával” – mondta Barcari a Szabad Európa moldovai szolgálatának.
„Most a Romániával és Európa többi részével való kapcsolatokban reménykedünk, mert az oroszok csak rá akarják erőltetni az akaratukat Moldovára.”
