Az Európai Bizottság elutasította az európai kisebbségvédelmi kezdeményezést, a Minority Safe Packet, vagyis nem kezdeményez uniós jogalkotást a nemzeti kisebbségek jogairól. A kisebbségi jog szakértője szerint az EB nem arra adott választ, amit kértek tőle.
Az Európai Nemzetiségek Föderatív Uniója (FUEN) 2013-ban indította a "Minority Safe Pack" nevű javaslatcsomagot, mely azt akarta elérni, hogy uniós szinten erősítsék az őshonos kisebbségek nyelvi jogait, és az általuk lakott régiók anyagi támogatását.
A kisebbségi jogok ügyét nem nevesítik az uniós alapszerződések, ez tagállami hatáskörben volt eddig is. Most erre hivatkozva dobta vissza a lehetőséget a Bizottság is.
A brüsszeli sajtóközlemény szerint “a már hatályos jogszabályok és szakpolitikai intézkedések teljes körű végrehajtása komoly fegyvertárat fog biztosítani a kezdeményezés céljainak támogatásához”. Az EB szerint 2013 óta sok olyan intézkedés született, mely megoldást kínál a nemzeti, etnikai és nyelvi kisebbségvédelem problémáira.
A FUEN reagált az elutasításra. Közleménye szerint “az EB azoknak a kérését utasította el, akik számára az európai nyelvi és kulturális hagyaték megőrzése nem egy jól hangzó szlogen, hanem a mindennapok kihívása. Az EB vállon veregető álláspontja nem elégséges, az aláíró 1 123 422 polgár konkrét intézkedéseket, cselekvést várt.”
Az aláírásgyűjtés motorja a Romániai Magyar Demokrata Szövetség, az RMDSZ volt. A magyar kormány is intenzíven támogatta a több mint egymillió európai polgár kezdeményezését, amelyet tavaly az Európai Parlament is megszavazott.
Orbán Viktorral azonosítják?
Az őshonos vagy nemzeti kisebbségek védelme kényes politikai ügy, ebből a szempontból érthető, hogy az EB nem akart egy újabb megosztó frontot nyitni a tagországok között.
Egyrészt azért, mert teljesen különböző az egyes tagállamok polgár és nemzetfogalma. Francia-, és Görögország ebből a szempontból nem is tesz különbséget a polgárai között, mindenkit az adott nemzethez tartozóként kezel. Ami más szempontból azt jelenti, hogy nemzeti kisebbségeiknek a létezését is tagadja, nemhogy mondjuk anyanyelv-használati jogokat adjon nekik. Az észak-olasz Bolzano tartomány osztrákjai viszont még ennél is többet, területi autonómiát élveznek.
A Trianon utáni - posztszovjet - államok elismerik ugyan kisebbségeik létezését, de alkotmányos államfelfogásuk nemzetállami. Eszerint az állam a többségi nemzeté, és ebből kiindulva adnak több-kevesebb jogot kisebbségeiknek.
Bár a magyar kormány fő támogatója volt a mostani uniós polgári kezdeményezésnek, és Magyarországon a - romák kivételével - gyakorlatilag végleges a Trianon után az országban maradt kisebbségek asszimilációja, a magyar kormány mégis hasonló nemzetfelfogást vall - még ha ugyanezt kifogásolja is a szomszédos országok esetében. (A romákról egyébként nem szólt a Minority Safe Pack, pedig ők is sok száz éve élnek itt.) A magyar nemzetpolitika fontos szereplője, a parlamenti házelnök Kövér László szerint "nem lehet identitás nélkül egy közösséget fenntartani, az állam pedig egy nemzetnek a közössége".
Végeredményben elmondható, hogy az Unió majdnem minden tagállamának “vaj van a füle mögött” saját kisebbségeik kapcsán.
A kezdeményezés kudarcához az is hozzájárul - mondta lapunknak egy névtelenséget kérő szakértő -, hogy az Unióban ezt az ügyet Orbán Viktorral azonosítják. A határon túli politikai eliteket (így az RMDSZ-t is) ugyanis integrálta a Fidesz, a magyar kisebbségek emiatt az uniós színtéren nagyon rossz helyzetben vannak.
Mindent vissza lehet vágni egy kormányváltás után
Vizi Balázs, a Kisebbségkutató Intézet (ami a tavalyig a Magyar Tudományos Akadémiához tartozott, most az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat intézménye) kutatóprofesszora hangsúlyozza, bár tény, hogy az uniós szerződések nevesítve nem adnak hatáskört ebben az uniónak, viszont a kezdeményezés nem is erről szólt.
“Az EB kijátszotta a kezdeményezői szándékot, mert ők nem azt akarták, hogy az Unió kodifikáljon, hanem azt, hogy olyan területeken, ahol van hatásköre, vegye figyelembe a kisebbségek érdekeit is”.
Térségünkben még mindig leginkább a csatlakozás előtt az Unió nyomására megkötött államközi alapszerződések javítottak a kisebbségek helyzetén, illetve az számít még, ha a kisebbségek politikai képviselete kormányra tud kerülni egy adott országban.
Ezeken kívül, mondja Vizi Balázs, “nem a jogi megoldások uralják a kisebbségek ügyeit, hanem az számít, ha jó a kapcsolat két állam között” - vagyis az “anyaország” és a kisebbségek országa közötti jó viszony.
“Sem stabil jogi védelmük, sem intézményeik nem alakultak ki, mindent vissza lehet vágni egy kormányváltás után” – mondja a kutató. Leglátványosabb példája ennek- az ugyan nem uniós tag - Ukrajna, ahol politikai okokból épp veszik vissza a kisebbségi anyanyelvi, oktatási jogokat.
“A vágyak, hogy az uniós tagsággal majd stabilizálódik a kisebbségek helyzete, nem valósultak meg. Nincs közeledés, sőt, sokszor romlik a helyzet: ennek Lettország a legdurvább példája. Még a csatlakozás előtt elfogadtak egy kisebbségi jogokat védő törvényt, amit két éve egyszerűen eltöröltek. Az Európai Bizottság ezt szó nélkül hagyta. A bővítés során a kisebbségek helyzete fontos kérdés volt, de az uniós tagság után elengedik a kezüket” - mondja Vizi Balázs.
Ingyenes mobilalkalmazásunkkal bárhol és bármikor elérheti a Szabad Európa weboldalának tartalmát. Töltse le díjnyertes applikációnkat a Google Play vagy az Apple Store kínálatából.
